Magyar Zene, 1960 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1960 / 1. szám - Fábián Imre: Kodály Zoltán - az oxfordi egyetem díszdoktora

KO­D­Á­LY ZOLTÁN, A­Z OXFORDI EGYETEM DÍSZDOKTORA Kodály Zoltánt május 3-án díszdoktorrá avatták az oxfordi egyetemen. A Themze-parti város, az egykori Ausenford, több mint nyolc évszázada vívta ki előkelő helyét az európai művelődés történetében. Rangja és hitele az idők során csak növekedett: falai között a tudomány és művészet leg­jobbjai munkálkodtak azon, hogy „világosság derüljön az emberi agyakban". A kitüntetés tehát felemelő és megtisztelő. Egyformán szól a legnagyobb élő magyar zeneszerzőnek és zenetudósnak. De általa a nemzetközi rangot ki­vívott magyar zenekultúrának is. A muzsikus elődök sorában nem kisebbek állnak előtte, mint Haydn, Brahms, Richard Strauss, s az élők között Britten és Sosztakovics. Hogy mit jelent nekünk Kodály, azt ezen a helyen feles­leges méltatnunk — hogy mit jelent az európai zenekultúrának, azt ez az elismerés külsőségeiben is bizonyíthatja. Az ünneplés a nagy tekintélynek örvendő „feneke felolvasáson”, Ko­dály oxfordi előadásán folytatódott, ahol a zeneszerző a nemzeti zenekultú­rák jelentőségéről beszélt századunk zenéjében. Csúcspontja a London Symphony Orchestra hangversenye volt. — Tribute to Kodály, — Hódolat Kodálynak, hangzott a koncert programján. S ezen az estén két és félezres hallgatóság köszöntötte az idős mestert, akinek „Két ének”-ét Dietrich Fischer-Dieskau énekelte, magyarul. Zenéje „ország és kor összhangzatában” ismét dicsőséget szerzett hazájának. Intő példaként, hogy erre az összhangra a ma zeneszerzőinek is rá kell találniok . . . FÁBIÁN IMRE 82

Next