Magyar Zene, 1975 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1975-03-01 / 1. szám - Sárai Tibor: A Magyar Zeneművészek Szövetsége negyedszázada

SÁRAI TIBOR: A MAGYAR ZENEMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE NEGYEDSZÁZADA* 25 évvel ezelőtt, pontosabban: 1949. október 8-án e falak között, ebben a teremben tartotta alakuló közgyűlését szövetségünk, a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége. Közülünk azok, akik akkor itt lehettünk és ma is itt va­gyunk, ha belenézünk a tükörbe, rezignáltan vagyunk kénytelenek megálla­pítani: bizony nem lettünk fiatalabbak. És mégis, amikor régi kollégáimnak említettem, hogy szövetségünk alakulása 25. évfordulójának megünneplésé­re készülünk, kivétel nélkül csodálkozó szemeket meresztve kérdezték: „Már 25 évesek vagyunk? Hihetetlen!” Igen, valóban hihetetlen, mi minden történt e 25 év alatt. Ezért is érezzük a naptári valóságnál rövidebbnek ezt a negyed­­századot. Még vázlatosan sem szándékozom elmondani mindazt, ami 1949. október 8-a óta a szövetség­ben történt. Nagyon soká tartana egy ilyen felsorolás, és ez talán nem is a mi feladatunk, a mai ünnepi alkalomkor a legkevésbé. Egy­szer zenetudományunk talán ezzel is foglalkozni fog. Természetesen részkér­désként csupán. Mert annak, ami a szövetségben történik csak olyan mérték­ben van jelentősége, amilyen mértékben az a zenei élet egészére kisugárzik. A művészeti szövetségek nem önmagukért vannak, hanem művészeti terüle­tük szolgálatáért. Az egyes művészeti területek létét pedig — a mi körülmé­nyeink között — a dolgozó nép biztosítja saját műveltségi szintjének állandó emelése érdekében, és azért is, hogy a művészeteken keresztül is kifejeződ­jék élete, érzelem- és gondolatvilága. A mi szövetségünk mindenkor ebben az értelemben igyekezett a magyar zenei élet szolgálatában állni. Zenekultúránk hagyományos jellegzetessége annak demokratizmusa, az a mindenkori törekvése, hogy szélesen, mind szé­lesebben hasson. Elsősorban azáltal, hogy a kor legégetőbb hazai közös dol­gainak ad hangot, mozgósító, állásfoglalásra késztető módon, szenvedélyesen. Tinódi Lantos Sebestyéntől kezdve Erkelen keresztül Bartókig és Kodályig ez a hagyomány, az „itt és most” szélesen ható felmutatása zenei tradíciónk meghatározó vonala. Ez szövetségünk megindulásakor szinte programadó módon egy látszó­lag nem jelentős mozzanatban is kifejezésre jutott. Mint közismert, a többi, a második világháború után a szocializmus útjára lépett testvérországban is alakultak szövetségek a zenei területen. Azok mind zeneszerző szövetségnek nevezték el magukat. Abból a nem is helyteleníthető felismerésből indultak . Elhangzott 1974. október 26-án, a Magyar Zeneművészek Szövetsége jubileumi ülésén. 3

Next