Magyar Zene, 2018 (56. évfolyam, 1-4. szám)

2018 / 3. szám - TANUMÁNY – ARTICLES - Loch Gergely: A MÁV-szignál zenetörténete

LOCH GERGELY: A MÁV-szignál zenetörténete 5. kotta. Johann Sebastian Bach: D-dúr Magnificat (BWV 243.2), „Et exultavit”, a ritornell utolsó üteme az első hegedű szólamában A szignál és a Bach-ária közös ritmikus építőeleme - egy hosszú és két rövid hang egymásutánja - a zenei figuratanról szóló 17-18. századi szövegekben figura corta (rövid figura) néven szerepel. Dietrich Bartel rámutat, hogy bár sem a termi­nus, sem a korabeli definíciók nem utalnak érzelmi kifejezésre, a corták sorozata - nagy ritmikus hajtóereje miatt - jellemzően az izgatottság vagy az öröm affektusát közvetítő tételekben szerepel.48 Nyilvánvaló, hogy Bach áriájában a figurát a „szí­vem ujjong üdvözítő Istenemben" szöveg hívta elő. Mindez összhangban áll Szé­kely Tamás „vidám ugrálás" képzetével. Ács János Munkásoperett című darabját 1985-ben mutatta be a kaposvári Csiky Gergely színház. Az operett-musical cselekménye a budapesti Keleti pályaudvaron kezdődik, a zeneszerző, Márta István ennek megfelelően a MÁV-szignál témájára építette az egyperces bevezető zenét.49 A „neobarokkos nyitány (ócska)” - ahogy a komponista szabatosan jellemzi - az utolsó ütemekben erős áthallásokat mutat Bach 3. Brandenburgi versenyének első tétele felé, melyben - a szignálhoz hason­lóan - szintén daktilusok uralkodnak. Amikor a fentieket összegezve a MÁV-szignált a Bach-életmű és a gyors csár­dások legnagyobb közös osztójának nevezem, nem a kompozíció érdemeit akarom méltatni. Hiszen természetes, hogy egy ilyen rövid és egyszerű zenei képlet sok mindennel párhuzamba állítható. Amit méltatni szándékozom, az az a tény, hogy a fentiekben körvonalazódott heterogén zenei rokonság számos tagja ténylegesen fellelhető a szignál szerzőjének gazdag zenekulturális tudatában - és tudatalattijá­ban -, s ezáltal ott rejlik a hangsorozat genezisének hátterében. A hét hang által kiváltott összes asszociáció maradéktalanul megmagyarázható volna akcidenciális egyezésekkel - ám a történeti tények ismeretében feltehető, hogy mégsem pusztán akcidenciákról van szó. Tanulmányom a zenetörténet-írás apológiája is, amennyi­ben erre a következtetésre jut: a zenei komplexitás végső soron nem magukban a hangsorozatokban, hanem azok történeti hátterében rejlik. 48 Dietrich Bartel: Musica Poetica: Musical-Rhetorical Figures in German Baroque Music. Lincoln-London: University of Nebraska Press, 1997, 234. 49 Köszönöm Márta Istvánnak, hogy 2018. július 14-én elküldte számomra a tétel hangfelvételét. 341

Next