Magyar-Zsidó Szemle 29. (1912)
1912 / 1. szám - TÁRSADALOM - Társadalmi Szemle
Társadalmi Szemle - ba. Kereken 30 évig vett részt a hitközség ügyeiben, 1901- ben elöljáró, 1902-ben elnökhelyettes és 1906-ban elnök lett. Mindezen minőségekben hervadhatatlan érdemeket szerzett. Elnöksége alatt épült fel az Aréna-úti templom és a ferencvárosi új templom építése a megvalósulás stádiumába lépett. A zsidó gymnasium bonyolult ügyét ő oldotta meg. Közjegyzői minőségében számos nagy alapítvány létesítésénél főtényező volt és ez után is hervadhatatlan érdemeket szerzett. Igazságosság és korrektség volt egyéniségének két alapvonása. A köztisztelet, melyben részesült, fényes kifejezésre jutott november 30-án történt végtisztességén, melyen a közélet kitűnőségei és óriási közönség volt jelen. Életrajzi adatai röviden a következők : 1839-ben született Sebes-Kelemesen. Jogi tanulmányait 1860-ben kitűnő sikerrel végezte be Bécsben és dec. 13-án lett volna 50 éve, hogy doktori diplomát nyert. 1864-ben mint zsidó csak külön kir. engedéllyel tehetett ügyvédi vizsgát. Debrecenben és Szegeden folytatott ügyvédi gyakorlat után 1867-ben a budapesti kir. Ítélőtábla kisegítő birájává neveztetett ki (az első zsidó ily állásban). A közjegyzői törvényt ő dolgozta ki és ennek életbelépte után közjegyzővé neveztetett ki. Az 1894. XVI. t. c. szintén ő készítette- A közjegyzői kamara alelnökké választotta. Érdemei elismeréséül 1894-ben kir. tanácsos, 1905-ben udvari tanácsos címmel lett kitüntetve. Számos tisztséget viselt, az orsz. rabbiképző-intézet vezérlő bizottságának is tagja volt. Magas kora dacára alkotó ereje teljében volt és nagy munka közepéből ragadta ki halál. Legyen áldott az igazságos férfiú emléke. . A múlt hó 17.-én lefolyt ünnepség, melyet Dr. Bacher Vilmosné 30 éves tanítói működésének emlékére rendeztek, a magyar tanügy nagy ünnepe volt. Mert Bacherné egyik legkiválóbb képviselője a nőnevelésnek az oktatásügy terén. Páratlan akaraterő, lankadatlan buzgalom, emelkedett világnézet, kitűnő képzettség és univerzális műveltség magasan kiemelik őt az átlagemberek köréből; lelki szükséglete, hogy szívének és tudásának dús kincseit teli kézzel és meleg szeretettel ossza szét azok között, akik hozzá tanulni jönnek. De nemcsak tanított a lefolyt 30 év alatt, hanem élő példája volt a zsidó önérzetnek, a zsidó szív mindent felölelő szeretetének. Exponált állásában hogyan tudott mindig tiszteletet és becsülést szerezni a zsidó ügyeknek, hogyan élesztette és nevelte zsidó tanítványai önérzetét, milyen lelkesedéssel és áhítattal vezette az iskolai istentiszteleteket, milyen szeretettel és jósággal támogatta növendékeit további pályájukon, hogyan gondoskodott szegény tanulóiról, — minderről beszélhet