Magyar-Zsidó Szemle 46. (1929)

1929 / 4-6. szám - TUDOMÁNY - Dr. Zsoldos Jenő: Bibliai vonatkozások Csokonai költészetében

103 Bibliai vonatkozások Csokonai költészetében Mózes könyvei. Az első emberpár történetéből elsősorban Éva alakja ér­­dekli Csokonait. Az emberteremtés férfi tagjáról ritkábban szól. Egyik dévajhangú, sikamlós tárgyú költeményében, mint a férfi nem ősét, említi Ádámot. (Castis omnia casta. II. 195.) Majd egy másik alkalommal ugyancsak tréfás hangon, de minden pajzánság nélkül azt a kívánságát fejezi ki, hogy a születendő gyermek Ádámra üssön, azaz fiú legyen. (Somogyi kázu­s. II. 246.) Még egyszer előfordul Ádám neve Csokonai verseiben, szójátékként alkalmazva Horváth Ádámra: »Te vagy első ember köztünk és Adámja magának, A kies magyar Helikon szűk paradicsomának.« Itt Csokonai bizonyára Horváth Ádám göcseji Helikonjára céloz, melynek nők voltak a tagjai. (Hor­­váth Ádám névnapjára, II. 378.) Ugyanebben a versében fel­­emliti az oldalbordát is (Móz. I. 2, 22), az embernek asszonnyá formált részét: »Délutánra meg tegyük meg oldalbordád Évá­­nak.« A bordát egyébként idézi másutt is. Tempefőiről, a méla vándorköltőről, gróf Fegyverneki elhiszi, hogy gazember, nem jó bordából került, azaz nem tisztességes, becsületes szár­­mazásu. (Tempefői V. felv., 4. jel., III. 231.) Az előbb emli­­tett szabadszáj­u költeményében Évára, mint a nő anyai hiva­­tásának letéteményesére, hivatkozik. »Éva napra« irt versében az ünnepeltet Ádámné leánykájának, első anyánk druszájának nevezi. (II. 380.) Az a gondolat, hogy Évában a kigyó (Móz. I., 3, 4) ébresztette fel a kíváncsiságot és vette rá, hogy a tiltott gyümölcsből egyék, a következő tréfás fordulattal jelentkezik a »Castis omnia casta« cim­i költemény elé irt, és tettetett rosszalással sopánkodó megjegyzésében: »Ejnye kisasszonykám! Bánom, hogy nem azt parancsoltam vala, hogy olvassa el, talán rá se nézett volna. Be Éva természet! Mert ugyan a megtiltott fának csak virágait szagolta, de az egekre kérem, meg ne kós­­tolja gyümölcseit.« Ezt az idézetet úgy kell értelmeznünk, hogy a leány, aki elolvasta már az épenséggel nem épületes mozza­­natokban bővelkedő költeményt, vigyázzon, nehogy a versbe fog­­lalt pajzánkodások élő szereplője legyen. A tiltott gyümölcsöt egy ízben a szerelmi csókokkal azonosítja Csokonai. A szerel­­mes csókok gyakorlati értékét nem ismeri, mivel ebben a paradicsomban járatlan s­zama jónak és gonosznak tudásának (sic) fájáról azon édes gyümölcsöket még nem szedte.« (Melyik a legjobb csók? II. 571.) Csokonainak az asszonyi állhatatlan­­ságról vallott felfogását nemcsak Seneca mondása erősíti meg: »crede ratem ventis, animum non crede puellis, Namque est feminea tutior unda fide«, hanem Éva is, aki ezt a mondást már régen példabeszéddé tette a paradicsomban. (Egy indivi-

Next