Magyar-Zsidó Szemle 46. (1929)
1929 / 4-6. szám - TUDOMÁNY - Dr. Zsoldos Jenő: Bibliai vonatkozások Csokonai költészetében
Dr. Zsoldos Jenő 110 Salamonban a zsidó költészet és irodalom reprezentánsát jelöli meg Csokonai, midőn Homeros, Horatius, Metastasia, Rousseau, Hafiz stb. mellé állítja. A szellemművészet nagyjainak ebben a felsorolásában a valláskülönbség adja az egysíkba helyezés alapját. A költő ugyanis nemcsak a mindennapi élet színterére determinálja a zsidógyűlölet embertelenségét, hanem az irodalom alkotó területére is átviszi kulturáltságának tettértékű megnyilatkozását. Szerinte a költészetben »indifferens a religió« és a múzsák egyaránt magukhoz ölelik »Jehova tisztelőjét Salamonban, a Zeuszét Homér- és Horatiusban.« (Gr. Széchenyi Ferenchez, II. 723.) Kazinczy Ferenc irodalmi vezéregyéniségének tisztelői közé tartozott Csokonai V. Mihály is. 1801-ben felvidéki útján keresi a vele való találkozást és Regmec felé mentében a távoli hegyoromról mondja, érzelmi, hangulati állapotát emelve ki: »Mintha Karmelt (Kir. I. 18, 19) látni mentem volna a szent Föld felé.« (Trocheus lábakon, Kazinczy Ferenchez, II. 695.) Élijáhu próféta mennybemenetele, az égbe szálló tüzes szekerek és tüzes lovak fenséges csodája (Kir. II. 2, 11 )}, a magyar költészet »Illés szekere« motívuma helyet kapott Csokonai költészetében is. Abban a halotti versben, amelyet Enók személyével kapcsolatban már idéztünk, Csokonai az ég megszűnt javai között az enóki életévek eltűnésén kívül felemlíti Illés sorsának soha többé meg nem ismétlődő végjelenetét is. Az ég nem küldi le többé tüzes szekerét, hogy a földi jámbor elnyerhesse azt, amit »Illyés nyere«. De ha Csokonai tagadja is az égbeszállás csodájának megújulását, Horváth Ádám névnapjára írt köszöntőjében (II. 379) mégis az a kívánsága, hogy az ünnepelt, ha majd Illyéssel a virtus diadalmi szekerén nyargalni fog az ég felé, bízza Elizeusára a próféták vidékét, hagyja nála palástját s lelke kettős mértékét. A kívánság második része Elisa próféta szavait és a Jordán vizének kettéválását előidéző köpeny-motívumot foglalja magában (Kir. II. 2, 9). Az Illés szekerén végbemenő égbeemelkedés óhajtása ismétlődik a Hunyadi Ferenchez című költeményben (1. o.). Szanderik seregének pusztulásáról már szóltunk. Egyéb bibliai vonatkozások. A psalmusok emlegetésén (III. 214, 243), a zsoltári közhelyeken (őrizz meg, óh istenem II. 393 — Zs. 1 (\ ; verd el, kik felkeltek ellenem u. o. Zs. 59.; ne nézd az én bűneimet III. 245 — Zs. 51X1 ; perelj, uram, perlőimmel III. 242 — Zs. 351), a gondolati motívumokon és nóta-dallamokon kívül (1. utolsó fejezet) : a zsoltárok könyvéhez kapcsolódik a Gerson