Magyar Zsidó Szemle 5. (Új folyam, 2008)
EMLÉKEZET - Gábor György: Az idő nélküli hely: Maszada
Gábor György: Az idő nélküli hely: Maszada munka eszmei-ideológiai előfeltevésein át törekedett láttatni. Célkitűzése, amelyről maga vall, s amelyet munkája elején sietett egyértelművé tenni, aligha félreérthető. ״ Archeológiai küldetésünk egyik feladata abból állt, hogy a feltárt tények nyomán Josephus elbeszélését verifikáljuk.”63 Vidal-Nague joggal jegyzi meg ezzel kapcsolatosan, hogy „egy narrációt aligha lehet verifikálni.”64 Ezt a megjegyzést több szempontból is igaznak és helytállónak tekinthetjük. Részben azért, mert a történetírás - Hayden White óta szinte evidencia - ״ legalább annyira a fikcionális, mint a faktuális diskurzusok közé tartozik.” Ugyanis ״ az elbeszélő történetírásban a történésznek - minthogy szövegét narratív módban jeleníti meg -, annak érdekében, hogy a «tényeket» az «elbeszélés» elemévé alakítsa, olyan reprezentációs technikát kell alkalmaznia, melyek a fikcionális írásmódot jellemzik.”65 Másfelől - ugyancsak White nyomán - leszögezhető, hogy legfeljebb fikció annak az elvnek a fenntartása, miszerint a ״ valós események” ״ önmagukat mesélik”, illetve ״ saját történetüket mondják el.” Ami az ״ igaz történet” megtalálását, avagy a ״ valóságos történet” felfedezését jelenti, White-tal együtt föl kell tennünk a kérdést: ״ Vajon milyen akarat valósul meg, milyen vágy teljesül abban a képzelgésben, hogy a valós eseményeket akkor jelenítjük meg helyesen, ha bemutatjuk, hogy képesek egy történet formális koherenciáját mutatni? Az akarat és vágy e talánya mögött felfedezhetjük a narrativizáló diskurzus általános kulturális funkcióját, megsejthetjük az eseményeket nem csupán elbeszélni vágyó, hanem azoknak a narrativitás jellemzőit is kölcsönző akarat mögött rejtőzködő pszichológiai motivációt.”66 Továbbá - s mintegy kiegészítve a fentieket - leszögezendő, hogy a nemzeti identitás örökségének létét és értelmét sohasem annak eredetisége vagy valóságossága határozza meg, hanem kizárólagosan a jelennek szóló hasznossága. Löwenthalnak igazat kell adnunk: ״ A szoros belső összetartozás és a külvilággal szembeni kirekesztő magatartás a hit, és nem a racionalitás talajából fakad: nem azért magasztaljuk örökségünket, mert kétséget kizáróan igaz lenne, hanem mert annak kell lennie. Az örökség kirekesztő jellegénél fogva nem tartozik az egyetemes érvényű igazságok körébe, ezért látják a kívülállók a józan ésszel ellentétesnek.” Vagyis ״ az örökség létrehozása és ápolása világszerte nemcsak eltűri, hanem kifejezetten igényli és fel is használja a történelmi csúsztatásokat. A mégha- 63 Yigael Yadin: i.m. 15. 64 Pierre Vidal-Naquet: ״Flavius Josephe et Masada”, in: Les juifs, la mémoire et le présent. La Découverte, h.n. 1991. 57. 65 Hayden White: A történelem terhe. Ford.: Braun Róbert. Budapest: Osiris Kiadó, 1997. 10-11. i.m. 108-109.66