Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)

1861-01-15 / 12. szám

12. sz. 1861. — I. évfolyam. Kedd, január 15-én. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: II MEGJELEN ' Uttér 3. 82.1. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőn,. 6 H*6' ÍSfí4''“f' WW ^titsor'fev ““"P* éS I KIADÓ-HIVATAL céghez intézzenek.A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetményeknél^díj külön *> A ”^l«érben 4 hasábos pertsor 25 újkr. “P; TJtir % c fHl3c»int a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAJMM K. és KAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁR . urtér 3. az. földszint.___________ _ ____________________ 10 uj krajczaron kaphatók. Egészév 16 ft. Félév 8 ft? Negyedév 4 ft. Pest, január 14-dikén. Külföldi szemle Cavour azon erkölcsi előnyt, melyet neki Garibaldi az által ajándékozott, hogy minden követjelöltségről lemond , a háború elhalasztására kiváltja használni. A pénzügyi déroute, az osztrák államoknak a mindennapos hideglelése, naponta jobban fogyasztja Ausztria hadviselési erejét, s hitelét a bel- és külföld népei előtt. Ez az, amire Cavour számít. Mióta az államok, népjogi és nemzetgazdászati összeköttetésben vannak egymással , kölcsönösségi viszonyaik, nagy részben függenek azon előnyöktől, melyeket saját lételek feltételei, az emberiség összes jólétének biztosítanak. Ez előnyök itt Italia egyesülése mellett szólanak. A turini miniszterelnök meg van győződve, hogy Ausztria, vagy a bankrottot kimondani kénytelen ha Velencze békés megváltásába be nem egyezik — vagy a kardhoz kell nyúlnia, mi szorult pénzügyi állapotában csaknem lehetetlen. Hogy Cavoure politikájától, Bécs illető köreiben tartanak, mutatják Hübner bárónak következő szavai, melyeket előkelő társaságban mondott: „Semmi sem volna Ausztriára veszélyesebb, mint ha Cavournak sikerülne a Garibaldi-pártot megnyerve, a háborút elhalasztani.“ Természetesen — mert Ausztriának kellene így kezdeni — vagy a kard kihullana kezéből a birodalmat feloszlató pénzügyi erőtlenség s a hosszú és puhító várakozás miatt. Ha pedig ismét ő lenne a háború megindítója, Európának gyűlöletes megrovásra, Francziaországnak új beavatkozásra adna okot. Viktor Emanuel jól van hangolva Cavour fenebbi terve iránt. Akár Párisból, akár önmagából vegye a sugallatot, el van határozva Türr tábornokot Caprerába küldeni, hogy az újkori Cincinnatim legméltóbb társa, Garibaldit a király nézeteinek megnyerje. Az exdictator és a Pallavicino közti egyenetlenségben tapasztalhatók, hogy Türr szerencsés közbenjáró s az igazság és becsülettel ellenkező ügyet nem védelmez. Más részről Mazzini a „cselekvő párt“ feje mindent elkövet, hogy az angolok gyámolítását a jövő tavaszi hadjáratra megnyerje. Azt mondja, hogy ő és Garibaldi nézeteikben egyek, hogy Napóleonban nem kell bízni, ki a lombardiai háborút saját , és nem Cavour czélja valósítása miatt folytatta. Tavaly az annexiót, minden kitelhetőképen ellenezte. Ha a cselekvő párt nincs, Garibaldi nem köt ki Marsalánál, mert nem a piemonti comitéek, de a cselekvő párt bizottmányai gyüjtögeték a sziczíliai expeditióhoz szükségelt pénzerőt. Aztán Viktor Emánuel hadai soha sem nyomultak volna be a márkákba és a nápolyi területre, ha Garibaldi a világot Róma és Velencze megtámadásával nem fenyegeti. Hogy Mazzini e nyilatkozatának, maga a pieonti király és Napoleon örülhet leginkább, ezt nem szükség magyarázni. Jobb ügyvédre, be fizetés mellett sem tehettek volna szert, ki ő felségeiket az elharapózott gyanú alól kitisztítsa, hogy a tavaly megtörténteket megtörténni engedték. A schleswig-holsteini ügy nagyobb arányokat kezd lefolyásában venni. Míg egyfelől a német diéta Poroszországot biztatja : „tölts puskát, kardot köszörülj“ — én is azt teszem: Oroszország erélyesen tiltakozik a szövetség ez eljárása ellen s meggyőződve látszik lenni, hogy e törekvésében, őt az angol és franczia kabinetek támogatják. No hisz az meglehet. Nem tudjuk azonban összeegyezteti Oroszország e jóhiszemű feltevését, sem az angol sajtó, sem a franczia udvar magatartásával. A Times például kegyetlenül lehurrogatja a poroszokat, hogy akarnak is nem is , hogy mikor a legjobb alkalmuk van a német nemzeti ügy élére állani, s e hatalmas állást kizáró birtokukban megtartani, mint az álmos tyúk, szemeiket a magasb polczon behunyják. Lehet azonban, hogy a Times, nem Schleswig-Holstein miatt , de ellenkezőleg a miatt lármáz, miért tűrik a német diétán az osztrák és porosz dualizmust, mely miatt a német egységi törekvések nem fejlődhetnek. , A párisi udvar szándékáról ez ügyre nézve már különböző szelek funak. „ “Némelyek szerint óhajtja, hogy a német szövetség Dániával harczba keveredjék, mert így a Rajnaparthoz ingyen kilátása lesz.. Ez esetben hát nem oszthatná a pétervári udvar fenebb arrogált nézetét. S ez a közelebbi napok folyama alatt nem először történnék. Midőn például a minap, az európai hatalmasságok consulai , Bukarestben panaszt emeltek a magyar emigratio miatt, hogy a fejedelemségeket hadműködési alapul kívánják használni : a franczia consul egyszerűen azt mondta, hogy ő e tárgyban semmit se mondhat — e tekintetben nincs utasítása — amiért Oroszország— , a mint írják — a párisi udvarra igen megneheztelt volna. Palmerston southamptoni beszéde az olasz ügy egységi sikerére nézve kedvező. Ezen kívül semmi európai függő kérdést meg nem érint — pedig szólhatott volna Törökország és az osztrák állapotokra egész a porhangosságig. Belföldi szemle. A pesti cs. k. orsz. törvényszék azon biráinak föllépése, kik a lapunk múlt százában megjelent folyamodási okiratot aláírták, mindenütt, ahonnan eziránt eddig alkalmunk volt nyilatkozatokat hallani vagy kapni, a legnagyobb rokonszenvvel és osztatlan helyesléssel találkozik. Némi megütközést némelyeknél az elnökség magaviselete szül, mert — igy okoskodnak — ha a törvényszék elnöksége át volna hatva a hazafi kötelesség érzetétől, nem lett volna szükséges azon folyamodást intézni hozzá. Azt hisszük, e tekintetben a legnagyobb kímélettel kell eljárni — természetesen in modo, mert inre viszont a leghatározottabb erély kívántatik s óhajtandó, hogy a lelépő hivatalnokoknak (kivált a törvényszékieknek, kikről épen szó van) a visszavonulás mentül könnyebbé tétessék. Semmi pedig inkább nem könnyíti ezt, mint a közvélemény sürgetése, nyomása, a közvéleményé, melyet a kérdéses folyamodás aláírói, maguk is eddig a megszűnendő törvényszék tagjai, oly lelkesen tolmácsoltak. Azt mondják, a cs. k. törvényszéki elnököknek felsőbb utasításuk van, hogy a hivatalt ne adják át az illető megyei hatóságnak. Nem tudjuk, csakugyan van-e ily felsőbb utasítás, és ha van, nem lehet azt nem roszalnunk; — de épen ez esetben is csak annál szükségesebb, hogy a törvényes megyei hatóság mellett a közvélemény ment el hangosabban , hallassa szavát. Egyébiránt a cs. k. törvényszékek átadása már tettleg megkezdődött. Nyitrai rendes levelezőnk értesít, hogy az ottani törvényszék már átadatott; helyiségeit és irományait lepecsételték, mert az elnöki helyettes nem akarta lelet szerint átadni. Ugyancsak Nyitráról vettük a megyei biizottmány jan. 8-dikai határozatait, melyeket hely szűke miatt csak holnap közölhetünk s melyekből ezúttal csak azon sürgetését emeljük ki, hogy az idegen katonaság az országból távolittassék el, a magyar ezredek rendeltessenek be s az 1848-ki alkotmányra eshessenek föl. Elrendeli egyszersmind a nemzetőrség szervezését. — Hevesmegye, holnap közlendő levelünk szerint, többek közt azon helyes határozatot hozta, hogy a lefolyt 11 év eseményei összeiratván, jegyzőkönyvbe igtattassanak. . . A nógrádmegyei tisztújításról már emlékeztünk. A jan. T-én kezdődött közgyűlésről K. L. Jártól ma érkezett tudósításból ennélfogva csak két részletet emelünk ki. Egyik, hogy a bizottmány tag fai közé többek közt Bartakovics érsek, Bémer püspök, Deák, Eötvös, Horváth püspök, Klapka, Kossuth , Kmetty, Lonovics érsek, Pulszky, Scitovszky hypriánus, Sréter, Szontagh, Teleki László, Türr, Vetter s megválasztattak. A másik részlet, hogy B. Gyanatra néhány száz katonát küldtek állítólag legnaggyobb veszélynek kitett személy- és vagyonbátorsága megvédésére; a főispán azonban elparancsolta. — f \ gyűlés további folyamáról elvárjuk K. L. ur ígért ^ szives tudósítását. — A csanádmegyei bizottmány és tiszti választási gyűlésekről akkor érkezvén meg tisztelt levelezőnktől a tudósítás, midőn az uj tisztikar larunkban már közölve volt, tudósítását újabb közlemények miatt is mellőzni kényteleníttettünk, egy pár érdekes részletet azonban nem mulaszthatunk el belőle még most utólag is kiemelni. Tudva levő, hogy Csanádmegye is az 1848-diki alapot fogadta el, haározatait ehhez képest hozta s az uj főispán, Zsivora 1 György ur az esküt az 1848-diki minta szerint tette le. Azon körülmény, hogy az uj főispán nem a nemesi osztályból való, valamint Návay Tamás ur volt főisppánnak a megye szervezése körül kifejtett buzgó és apintatos közreműködése iránti közelismerést, örök miékül jegyzőkönyvbe igtatták. Feltűnő volt, hogy a közgyűlésen épen csak a főispán jelent meg kardo aan. Levelezőnk sajnálná, ha e szép ősi szokás elaisulna; ne tartson attól, feléled az, mihelyt a kardok lassankint előkerülnek. n Azt is irja levelezőnk, hogy a megye ereklyéiről, két felkelési zászlójáról az arany és ezüst rajtokat és bojtokat levágták — a bureaucratia patkájai; s hozzá veti: »Szép köszönet, a miért e zászlók alatt harczoltunk — nem Magyarország, de Ruszt fia fenállásáért.“ p — Marosszékből is érkezik hozzánk egy izalmatlansági szavazat a K.-Fehérváron tanácskoásra meghívottak ellen, kik között — úgymond tu ** ósszánk a bukott rendszer emberei és határozatlan ^ inézetűek vannak szabadelvűekkel egybevetve, ők mintha a tanácskozás sikerét vagy a nemzet béketűrését és egyetértését akarták volna próbára tenni. Ne aggódjanak erdélyi hazánkfiai a károly-fehérvári tanácskozmány miatt. Igazuk van, hogy erre nincs sem törvényes ok, sem szükség. De épen azért mindegy is, akármi fog ott történni, — ámbár óhajtjuk (mégpedig csupán csak azért, hogy a benne résztveendők becsületet valljanak, óhajtjuk — mondjuk— hogy e tanácskozmány egyszerűen csak az esztergominak határozatát tegye magáévá s aztán szépen oszoljék el. Hogy Erdélyben égető szükséggé vált a közigazgatás rendezése, ha tudósítónk nem írná is, tudjuk, s nem kell hozzá jós lélek, hogy a cs. k. hivatalnokok további működése s általában az ideiglenes kormány fél intézkedései mellett csak az általános izgatottság növekedését lássuk előre. Ez Erdélyben is igen nagy már, s kitöréseiről, mint tudósítónk mondja, hasábokat lehetne tele írni. A szebeni német újság Erdélyre nézve két fontos kérdést ismer: egyik az unió, másik Erdélynek berendezése, s az utóbbira nézve azon elvet állítja föl, hogy az 1848 előtt megvált külön nemzetiségi és vallásbeli jogok teljesen helyreállittassanak, a mennyiben ezeket a románok általános politikai jogosultsága nem korlátoztatná. (Fk) Az uj év és az uj király uralkodási ideje Poroszországban tüstént oly válsággal köszönt be, amilyen ezen derék államot rég nem fenyegette és amelyet, ha csak igen erős kéz nem tartja a kormányrudat, messzire el fogja sodorni azon czél mellől, ahol egyedül virulnak számára a polgárkorona cserlombjai. A porosz kormányhoz közel álló „hetilap“ legújabb czikke, az európai helyzetet komor ugyan,de a valóságot híven visszaadó színekkel festi. Örülni lehetne e tiszta belátáson, a helyzet e helyes fölismerésén, mert ez a józan politika első föltétele. Örülni lehetne ezen, ha ugyanazon lap néhány szava azt nem sejtetné, miszerint a porosz kormány a helyzet kívánalmainak megítélésében, nem oly szerencsés, mint a tényleges állapot felfogásában. Igaz, hogy Olaszország egysége nem ellenkezik a franczia érdekkel, hogy azon újonnan alakuló Olaszország legalább még egy ideig eszköz leend Francziaország kezében, igaz, hogy Ausztria sikertelenül fáradozik a belső krízis befejezésében, igaz, hogy Oroszországot a keleti háború utófájdalmai és a paraszt- emancipatió vajúdásai bénítják, mindez igaz; de nem igaz, hogy Poroszországnak jutott volna azon föladat „további erőszakoskodásnak és forradalmi felforgatásnak elejét venni.“ Ez annyit tenne, mint önszántából belekapni az európai események kerekébe, ez 1nnnyit tenne, mint egy világkrizis menetét föltartóztatni akarni és erre — Poroszországnak ] sincs ereje! Aki pedig elegendő erő nélküli belekap egy előremozgó kerékbe, az csak önagát károsítja meg, anélkül, hogy a kereket föltartóztatná. Gyermekség lenne azt hinni, miszerinte nincs az, ami jelenleg a világot legmélyebb csapjaiban renditi, csak egyes ember akaratjának, önkényének kifolyása. Oly pillanatban, a s midőn China az európai cultura előtt megnyi sik, a midőn Oroszországban az ember- és 1 népjogok elismertetésének legalább hajnala kezd derengni, a midőn kelet egyik végétől a ,, násikig földalatti tompa moraj hallatszik, mint 1:i milyen a vulkán kitörését szokta megelőzni, ily pillanatban blasphemia lenne meg nem is e uerni „Istent a történetben“ és ezen óriási mozgalmat egyedül Napoleon Lajos plaisir- vére vezetni vissza. Förgeteg közepette a tengerész vitorláit hozza rendbe, hogy szél és hab hajójának meg k se ártson, aztán pedig hivő tekintettel ég felé killant, mely áldást osztogat és enyészetet; de soki ily pillanatban azt meri mondani, hogy ő megfékezendi a zugó árt, elnémitandja az üvölgi vihart, kioltandja a czikázó villámot,szívült volna, mint Xerxes, midőn a tenger hűli lámáit lánczokkal korbácsoltatta, hogy csillapodjanak. csak Poroszországnak e vészes pillanatban egy föladata lehet, saját háztartásának rendezése, saját erejének együvé tartása, saját országának biztosítása; éber figyelemmel kifelé kell pillantania határainak egyik végétől a másikig, hogy, ahol a villám gyújtani találna, tüstént ott teremjen és oltson, egyebet ő nem tehet, egyébre sem ereje, sem hivatása nincs... Két pont az, mely a porosz kormány figyelmét leginkább veszi igénybe — Slezvig Holstein és Velencze. Slezvig Holstein, mellyel a frankfurti diéta tiz éven át nem gondolt, most egyszerre a német szövetség különös gyöngédségének tárgya lett. Erőnek erejével akarnak most a herczegségeken ejtett sérelmekért elégtételt kivánni Dániától, Poroszországot pedig csatárnak előreküldeni. Ha Dánia háta mögött más hatalmak, még pedig nagyhatalmak nem állanának, az egész csekélység volna, de a fenforgó körülmények közt Dánia elleni megtámadás szakasztás lenne egy pár nagyhatalommal is, még pedig olyanokkal is, kik mit sem kívánnak inkább, mint alkalmat, Poroszország ellen harczra kelhetni. Nem tudják-e ezt Berlinben? Nem sejtik-e mily részt rejtő jelenség az, hogy Francziaország, mely mindig Dánia részén állt, most látszólagos közönnyel nézi a német szövetség megtámadási szándékait, sőt azokat még bátorítani is látszik ? Nem olvassák-e Berlinben a kopenhágai lapok elhízott, harczias, kihívó nyilatkozatait és nem veszik-e észre, hogy a hang Jakabé ugyan, de a kéz — Esaué ? Nem gyanítják-e, miszerint a ház egyik végén tüzet raknak, hogy az ellen a másik végén annál könnyebben juthasson be ?! Németországban hatalmas párt van, mely — nem akarjuk kutatni, mi okból — Poroszországot „tettre“ nógatja; maga a porosz kormány élénken sympathisál a szerencsétlen slezvngholsteiniakkal és igy a hidegen számoló ész teljes ereje kivántatnék meg arra, hogy Vilmos király mind saját szive sugallatának, mind pedig a harczias párt sürgetéseinek ellene állhasson. Ha a slezvngholsteini ügy Poroszország Scyllája, Charybdise — Velencze. Poroszországnak ott választania kellene azon két nézet közt, miknek egyike Velenczében csak osztrák, másika pedig átalános német érdeket lát. A „porosz hetilap“ czikke e tekintetben nem enged határzott következtetést, se szavaiból legalább gyaníthatni, miszerint a porosz kormány a velenczei kérdésnek inkább közvetett fontosságot tulajdonít, amennyiben az e kérdés megoldása körül támadható savat a Rajna megtámadására használtathatnék fel. Remélhető, hogy a porosz kormány abbeli határozatát föl fogja függeszteni, míg az országgyűlésnek nem jutott alkalma nyilatkozni. Ha a porosz nemzet képviselőinek többsége — a mi, mellesleg mondva, nem valószínű — azon véleményen leend, miszerint Poroszország hivatva van Ausztria oldala melett a Mincót védelmezni vagy pedig netaláni forradalmi felforgatásoknak, mik itt ott betörtetnének, „elejét venni“, akkor a porosz kormány legalább elhárítja magától a felelősséget :zen vabanque-játékért és a nemzet önmagának lesz kénytelen tulajdonítani ily eljárás következményeit. De ha a porosz nemzeti képviselet ellenező értelemben nyilatkozik, ha azt követeli a kormánytól: szorítkozzék minden körülmény ,ezt saját közvetlen érdekeinek védelmezőére, akkor Poroszország, e kívánatnak engede, bátran el fogja viselhetni a kétes őszinteségü harczias párt szemrehányásait, miknek fűtikjaiért a nép rokonszenve bőséges kárpátiát nyujtand.