Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-13 / 36. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: II .MEGJELEN * Ujtér 4. ez. I. emelet. » i»n . ,,, 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 6 tíjkr. ünnepén vasárnapot követő napok kivé-RIADÓ-HIVATAL A 4 h..Sb.. »ÜJk.. “««“»»PUitér 4. sz földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAMME és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél ELOFIZETESI AR . ____________11« ujkrajezaron kaphatok, _____________________Egészév 16 ft. Félév 8 ft. Negyedév 4 ft. Pest, február 12-kén. Külföldi szemle. Párisban a válaszfelirati vitákhoz készülnek. Azon levelek után, melyeket a Seine-városból olvasunk, nem lehetünk valami vérmes reménnyel, kivált a senatus tárgyalásai felöl. Egyik senator úr például a válaszfelirati bizottmányban, olyan kifejezéseket használt Victor Emanuelt illetőleg, mintha egyike volna a Schiller „haramiáinak“ — nem a senator, hanem Victor Emanuel, — s midőn kifejezései mérséklésére felszólitatott — nem Victor Emanuel, hanem a senator ur — egész hetykeséggel azt felelte, hogy szavait a plenumban ismételni fogja. Illetlen szót használtunk — nem hetykeségből, de mély politikából eredőnek tartjuk részünkről is e nyilatkozatot. A franczia senatus, az által, hogy a „rákjegyben“ mutatja magát, mint szent Dávid a holdban — csak népszerűbbé akarja Napóleont tenni, ki a porosz királlyal ellenkezőleg annak örülne, ha a válaszfelirati bizottmányban olyan embere volna, mint a poroszoknak Vincke. A törvényhozó test — írják — már valamivel bátrabb lesz. Hasonlítván némileg azon mesebeli „teherhordóhoz, melynek az aranynyal tömött általvető helyett a kenyeres tarisznya jutott: egy-egy karajt majd csak kiszel belőle. Ilyen karajnak a római ügyet hiresztelik, magunk is azt tartjuk nem rószfalat s a törvényhozó test azt fogná a válaszfeliratban kívánni, hogy a császár vonja ki Rómából a franczia hadakat. Longum iter ad astra, azaz: Napóleonnak ez sem igen fog tetszeni, először, mert neki stratégiai érdeke van Rómában, másodszor, mert a legalkalmatosabb „időpont“ beütéséig folyvást katholikus érdekek színében tűnhet fel — amire most szüksége van. Napóleon maga is annyira keveset vár a válaszfelirati vitáktól, hogy mint mondják, egy igen fontos röpirat fogna megjelenni tekintélyes tollból, mely egyenesen a válaszfelirati viták előkészítésére van szánva, amennyiben a császár olasz politikáját fejtegeti. „Az olasz kérdés, írják Párisból, mindenekelőtt franczia kérdés. Osztrák vagy franczia befolyás : e közt a kettő közt kell választani.“ Megváltjuk,ezt a phrasist nem egészen értjük,nem értjük, ha Napoleon azon szavaira emlékezünk, hogy Olaszországban minden idegen befolyásnak meg kell szünni;még kevésbbé értjük ha az angol és franczia kékkönyveket hasonlitgatjuk egymáshoz — kivált a Gaetáról szóló részt. Csupán csak egy eset van mely alatt érteni tudjuk, az az eset t. i. hogy Párisban nem szeretnék, ha a velenczei ügyet fegyver nélkül lehetne eligazítani — mint erre Russel közelebbi nyilatkozata reményt nyújt s mint ilyesmit Cavour parlamenti kijelentésétől is várnak. E tekintetben figyelmet érdemel az a reclamatio, mely, mint írják közvetve Garibalditól származik. Ebben a van, hogy ha a caprerai hős tiltakozik is az ellen, mintha jövő terveiről lemondott volna, ebből nem következik, hogy rögtön a kivitelhez lát. „Velenczében és Magyarországon a háború esetét elé kell késziteni , s ez hosszú ut lehet!“ mondja a reclamale. És az olasz félszigetről bajos is volna egy Magyarországba szánt expeditió — veti utána az Independance — mivel a piemonti kormány el van határozva annak ellene szegülni. Az olvasó pillanatra kisértetbe jöhetne : vajjon nem azt teszi-e ez, hogy Piemont Garibaldit , mihelyt az adriai partokra lépett, „vogelfrei“nak nyilatkoztatja, ha rögtön eszébe nem jutna, hogy ilyen incselkedések, csak izgatásra vannak szánva. Azt mi izgatás nélkül is tudjuk, hogy szép szemünkért bizony senki belénk nem szeret — de viszont szemeinket nem a hallásra, de a látásra használjuk. Belföldi szemle. — Pestmegye bizottmányának ma folytattatok közgyűlésében a jan. 16-dikai leiratra tegnap határozott s Tanárky Gedeon főjegyző által szerkesztett fölirat felolvastatván, az összes közönség nagy lelkesedése s tetszése mellett minden változtatás nélkül elfogadtatott. E jeles dolgozatot alább egész terjedelmében találja meg olvasónk. Ezután, mielőtt a kitűzött következő tárgyra ment volna át a gyűlés, még azon indítványt fogadta el, hogy ezentúl a megye minden közjogi irata, egyegy eredeti másban, a M. Akadémia levéltárába tétessék le. Következett a hy-primás levele az adószedés ágyában. A bizottmány kegyelettel méltányolva a a bibornok főpap nagy érdemeit a haza jólléte körül, elhatározó, hogy kegyeletes érzelmeit levélben fejezi ki neki, melyben ő eminentiája föl leszen kérendő, hogy legyen ezentúl is közbenjáró a nemzet és trón között s a fejedelmet a megkoronázásra készítse elő, különösen sz. Istvánnak Imre fiához intézett oktatásaival is. A gyűlés harmadik tárgyát gr. Apponyi György országbíró úr körlevele képezte a törvénykezésre nézve. A megye válaszának körvonalait indítványképen Farkas János adta elő egy jeles beszédben. Kifejti, hogy az országbírói hivatal, mint az alkotmány által meg nem szüntetett iránt, bár országbíró úr kineveztetése miniszteri ellenjegyzés nélkül történt, a megye tisztelettel viseltetvén, hozzá intézendő válaszában azon meggyőződését fejezi ki, hogy az országbíró, mint a törvények egyik őre és szolgája, tehetségéhez képest érvényre segítendi jutni azon jogos óhajtást, hogy a törvény ne egyoldalulag s ne az országgyűlésen kívül magyaráztassék. sat. Ily értelemben fog a megye felírni. — Tolnamegye bizottmánya febr. 4. és 5-kén tartott közgyűlésében, mely Lovász Miklós első alispán elnöklete alatt folyt, a jan. 16-dikai leiratra szintén fölirást határozott. Elhatározta egyszersmind, hogy felír az országgyűlésnek Pestre visszatétele iránt is. A követválasztás az 1848 : V. t. sz. szerint fog történni s a központi választmány már megkezdte működését. A követválasztás napjául martius 4-dike tűzetett ki. — Baranya megye bizottmánya febr. 7-dikén befejezte közgyűlését. Határozatból már értesítettük olvasóinkat, s úgy a most érkezett tudósítást kénytelenek vagyunk mellőzni, azon két tárgy kivételével, melyről még nem adtunk hírt. Az egyik, hogy Varasdmegye levelére Baranyamegye baráti választ küld, hozzá csatolva a jan. 16-dikai leiratra küldött föliratot. A másik, hogy az 1848—49-diki képviselők közöl Baranyában ezúttal egy sem lép föl követjelöltül. Madarász József, Barthos Ede, Bencze Ignácz meghaltak, Táncsics Mihály börtönben van, Aidinger Pál, Angyal Pál, Hegedűs Imre előre leköszöntek, Perczel Vinczét pedig kihagyták a combinatióból. Föllépnek pedig: Siskovics József (kinevezett, de lemondott főispán),Szalay Antal kanonok, Zsulyevics Endre esperes, Ivsics Florián plébános, Grabarics Ernő, Dellimanics István, Plainer Antal, Csima Pál, Antal János, Csáky József, Hegyessy László plébános, Hegyessy Kálmán, Bánffay. — Varasd megye első közgyűléséről Radich Ákos úrtól épen most érkezett hozzánk egy kimerítő tudósítás melyet fájdalom kénytelenek vagyunk szintén félretenni, miután e gyűlés részletei lapunk febr. 6dikai számában már elő vannak adva s a szerfelett meggyűlt tárgyhalmaz, kivált utólagos közlésekre nézve, a legnagyobb fukarkodást parancsolja. Még első közleményeknek is alig-alig bírunk mindjárt helyet szorítani ; példa rá a zágrábi levél, mely már negyed napja várja a megjelenhetést. Annál inkább kérjük azon tisztelt hazánkfiait, kik minket tudósításaikkal megtisztelnek, szíveskedjenek közleményeiket mentül gyorsabban — ha csak lehet, a megírt események napján — hozzánk indítani, hogy mi is mentül hamarabb adhassuk ki. — Abaujból egy volt honvéd panaszkodik, hogy ott a honvédeket a megyénél mellőzik s hátrateszik, és ugyanerről panaszkodnak Aradból is. Sajnos, ha így van, és óhajtandó, hogy máskép legyen. — B.-csabai levelezőnk lapunk febr. 8-kai számában elmondván, hogyan bukott meg Csabán a rendezett tanács ügye, s hogy ennek folytán a 100 tagú bizottmányból 15-nél több nem akadt, ki az esküt letette volna, hozzáteszi, hogy e 15 között a honoratiorok közöl csak egyetlen kivétel, t. i. Eördögh Frigyes úr, fordult elő. Mivel tudva levő dolog, hogy Eördögh úr országgyűlési képviselő akar lenni, közel volt a megjegyzés, hogy e czélt talán ez után akarja elérni. Erre Eördög úrtól nyilatkozat érkezett hozzánk, melyben kijelenti, hogy ő mint alkotmányos ember a többség akaratának hódolni szokott, s azért fogadta el a bizottmányi tagságot; továbbá, hogy ő 184%-ben az országgyűlés végéig követ volt, igy tehát az uj követségre jus quaesituma van, s nem kell a választók bizodalmát bármi módon hajhászni. Teljesen elismerjük, hogy az alkotmányos ember hódolni tartozik a többség akaratának, ha ez akarat az ő elvével nem ellenkezik; s ha Eördögh úr az úgynevezett paraszttanácsot jobbnak találja a rendezettnél, úgy igen helyesen is cselekedett, hogy a tagságot elfogadta. De az a baj, hogy Eördög úr nyilatkozatában ezen hely: „fájdalom, a csabai rendezett tanács ügye megbukott,“ arra mutat, hogy Eördögh úr szintén a rendezett tanács hive; ez esetben pedig, épen mint alkotmányos embernek, vissza kellett volna vonulnia azon győztes ügytől, mely elve ellen van. — A szomszéd Sz.Endrén e hó 7. és 8-dikán történt meg a tisztujitás. Biróvá választatott Schörnhardt János, kapitánynyá Nikolics Sándor, jegyzőkké Adamovich Ádám és Apolovics József. A községi képviselők száma 40, kikhez tiszteletbelieket is választottak, igy Sztojkovics Arzén püspököt, Ács Károlyt, Pajor Titus választási elnököt, stb. — Pozsony városa új hatósága febr. 11-kén tartotta első közgyűlését a megye nagy termében. Először is a követválasztásra való központi választmány választatott meg, s tette le az esküt; aztán a jan. 16-kai leirat következett. Geduly helybeli ág. hitv. lelkész indítványa, hogy felirat küldessék, elfogadtatott, s szerkesztése az indítványozó által jeles beszédben kifejtett értelemben választmányra bízatott. A törvénykezési irományok átvételére is küldöttség neveztetett ki. Az adó behajtására nézve határoztatott, hogy az országos és házi adó pénztára ezentúl is együtt maradván, a házi adó eddigi mennyiségében hagyatik; az országos adópénztár részére önkényt teendő befizetések (eddig a városi hatóság hajtotta be a császári adót is) ezentúl is elfogadtatnak, de behajtásukra a hatóság segédkezet többé nem nyújthat. (NI. ur tudósításait továbbra is szívesen veszszük.) Pestvármegye felirata. a jan. 16-diki csász. leiratra. Midőn Felséged az alkotmányos uralkodás terére lépni, és e magasztos feladat keresztül vitelére múlt évi mindszent hó 20-kán kelt legmagasabb elhatározásait a nemzettel közölni kegyelmesen méltóztatott. A nemzet, mintegy feledve a felejthetetlen 12 év, az erőhatalom éveinek, még égetően sajtoló nyomását, a fejedelmi nyilatkozatot kezdeményezésnek tekintve, a bizalom hajlamával lépett a fejedelmi akarat elébe azon hitben és reményben, hogy Felséged, engedve a nemzet nyilvánulandó kérelmének, a törvényes alkotmány szilárd alapjára épitendi a szervezendett országlás építményét; mert a fejedelmi hatalom teljessége és az alkotmányosság dualismusa összeférhetlenek az államszervezetben, s ha tartósan kísérletül véletlenek, a dualismus romboló viszhatása magát az államot döntené meg. Eme dönthetlen igazság öntudatos érzetével intézte, hódolattal alakrt Pest megye bizottmánya, a közjog terén minden eddigi lépteit ; S mig egyrészről úgy végzéseiben, felterjesztéseiben, sőt a tanácskozás sikamló terén is óvatosan kerülte a recriminatio hevességét ; Mig a fejedelmi jogok és kötelmek fontos de kényes kérdését a trónváltozás ügyében, az önmérséklet parancsolta hallgatásba temette ; Mig önkényt visszariadt szellőztetésétől a véráldozatok még tán párolgó sirgödreinek ; Mig a nemzet legmélyebb lealáztatása, az idegenek által idegenül lett kormányoztatás felett is elfojtotta élénken kitörni vágyó érzelmeit . Addig másrészről, elidegenithetlen jogánál fogva nyíltan, őszintén, minden utógondolat nélkül, nyilvánította, kérte, és követelte, hogy a visszaszervezés, a szentesített törvények, a hatalom erejénél fogva nemzet jogellenesen fölfüggesztett, de el nem töröltethetett alkotmány alapján kezdessék meg s vitessék keresztül. Mig igy cselekedett, az öntudat nyugalmával hitte, — hogy mig egyrészről a békés kiegyenlítés útját tárva hagyja, sőt egyengeti, egyszersmind híven megőrzi alkotmányos jogalapját a nemzetállam életének. Ily eljárás mellett jogosultnak vélte nagyon hinni és reményleni, hogy Felséged első nyilatkozványában, melyet e nemzethez inte’rend, őseinek példáját tüzendi vezércsillagul; példáját Józsefnek, ki élte végperczeiben vonta vissza az alkotmányt felforgató rendeleteit s kinek nemes szive az öntudatra ébredés azon perczeiben szűnt meg dobogni, melyben belátta, hogy Isten, földi hatalomnak nem adott jogot és erőt népeket, akaratjuk ellen, még boldogítani is. — Második Leopoldnak, ki a Belga nemzethez intézett első nyilatkozatában előde hibáit bevallva, ettől a nemzet bocsánatát kérte — és első Ferencznek példáját, ki az alkotmány sértését a törvényen kívül erőszakolt adóztatás és ujjonczozás által fájó szívvel vallotta be a nemzetnek, s ki az utánna következő fejedelmeket hasonló tulhágástól, — s a nemzetet az aziránti aggodalomtól megóvandó, szentesítette az 1827. 3. 4. 6-ik törvényezikkeket amaz emlékezetes szavakkal: „ad tollendam Statuum et Ordinum de conservandis in suo vigore legibus fundamentalibus sollicitudinem, ex praeteritis eventibus ortam, quorum effectus caeteroquin jami benigne sublati sunt; Sua Majestas Sacratissima de eo plene persvasa, quod felicitas Regis et Regni exacta legum observantia et incolumitate nitatur, atque si juribus seu Regis seu Regni Statuum quidpiam decerpatur, legum et legális Regni sistematis compages seculorum usu roborata, subruenda sit, benigne declarare dignata est: quod praecipuis accenseat curis, constitutionem Regni hujus inaugurali suo juramentofirmatam omni tempore tueri et conservare.“ Az el nem késett fejedelmi magábaszállás a nemzet kegyeletét felébresztvén, az annak jelenségében Isten szent lelke nyilatkozatát szemléli. — A nemzet hitt és remélt e jelenségben Felséged részéről, mig a f. é. jan. 16-án kelt k. leirata első szózata a nemzethez, — a kárhoztatás és elitélés e komoly szózata, a hitet, s e hit gyermekét, reményünket a jövőben — egy csapással ingatá meg. — A helyzetnek ezen komoly és aggasztó felfogását, nem Felségednek elitélő, sőt fenyegető királyi szava okozza csupán , mert a szív törvényénél fogva enyhülés követi a felindulást, — hanem okozza azon szomorú meggyőződés, hogy Felséged a nemzettel egyazon térre, a törvényes alkotmány terére lépni vonakodik még akkor is, midőn a nemzet majdnem egyetemes kivánatát, kérelmét meghallani elég ideje és alkalma volt. Alkalmat veszünk magunknak e nehéz perczben állitásunk valóságát Felséged kegyes szine előtt bebizonyítani. Az october 20-ki diploma, midőn a nemzet törvényhozása alól elvonja az alkotmány sarkköveit, — az adó és ujonczadás, a pénz- és hitelügy, a vám és kereskedelmi dolgok, a jegybank ügy elvei, a posta, távirda és vasutügy elvei és sóügy kérdéseit s ezeket egy a nemzettől idegen s a haza határain kívül székelő, egy szóval alkotmányunkban merőben idegen testület törvényhozása alá rendelni szándékozik: majdnem egészen megszünteti a Felséged 13 uralkodó őse esküi által szentesített koronázási s felavatási okleveleket: felfüggeszti különösen az 1546: 15-ik, 1687: 2-ik és 3-ik, 1715: 1. 2. 3-ik törvényczikkeket; megsértő a pragmatica sanctiót elfogadó 1723: 1. 2. 3. törvényczikkeket, mert nyiltan kifejezi ez alap-törvény: Sacratissima Majestas universorum fidelium Statuum j[et Ordinum Regni Partiumque eidem annexarum, omnia tam diplomatica, quam alia quaevis jura, libertates et privilegia, Legesque conditas, et aprobatas consvetudines dementer confirmat et conservabit. Pariterqae Successores, legitime coronandi Ungariae et partium eidem annexarum Reges, in iisdem praerogativis, et praemissis Communitatibus et Legibus, Status et Ordines Regni, — inviolabiliter conservabunt. Quas et quae, praeterea Sua Majestas Sacratissima per suos cujuscumque Status Gradus et Conditionis, observari faciet: — mely törvény szavaiból világos az is, hogy Felséged e hon alkotmánya szerint több és terjedtebb fejedelmi jogokat nem igényelhet, mint a milyekkel közvetlen előde birt. Megsérti az ország azon sarkalatos törvényeit, melyek az adó megajánlás országgyűlési tárgyalását biztosítják , jelesül: az 1504: 56-ik, 1583:1-ik, 1681: 12-ik, 1715 : 8-ik, 1741: 22-ik, 1791: 12. 19-ik, 1827 3: 4. és 6-ik törvény czikkelyeket. Megsérti azon törvényeket, melyek jogot adnak a nemzetnek, hogy saját ügyeit önmaga, minden idegenek kizárásával intézhesse: jelesül 1536 : 41, 1559 : 8, 1563: 35, 1608 : 9, 1622: 2, 1638 : 3, 1659 : 4, 1662: 4, 1715: 3 és 1741: 8 és 11-ik törv. czikkeket. Megsérti különösen az 1790: 3-ik t. czikket is, melynek alapján Felséged az alattvalói hűséget igényli: mert azon törvény cikk világosan rendeli : „ut Inauguratio Coronatioque Regia, cum singula regiminis mutatione, intra sex mensium a die obitus defuncti Regis computandum spatium, ritu legali inomisse suscipiatur, salvis tarnen intermedio tempore omnibus juribus haereditarii Regis, quae ad publicam constitutionique conformem Regniadministrationem pertinent.“ Mellőzzük s mellőztetni óhajtjuk azon kérdés vitatását, miért halasztatott s halasztatik a koronázás hat hónapon túl, hosszú évekre, de arra, hogy az alkotmányos kormányzat még most sem foganatosítathatik, elegendő okot találni képesek nem vagyunk. Merőben semmivé tenné az 1791: 10-ik sarkalatos törvényünket, mely nyiltan rendeli, hogy :, Hungária cum Partibus adnexis, sit Regn um liberum, et relate ad totam Regiminis formám independens idest nulli alteri Regno aut Populo obnoxium, séd propriam habens consistentiam et consvetudinem, proinde a legitime coronato haeraditario Rege suo, propriis legibus et consvetudinibus, non verő ad normám aliarum provinciarum regendum et gubernandum.“ Említsük-e az 1848, 3 és 4-ik törv. czikkeket ? melyek a Fejedelem és nemzet jogait egyaránt biztosítják. Midőn Felséged jelen kegyelmes leiratában egyrészről Magyarország ősi alkotmányának egész kiterjedésébeni visszaállítását kilátásba helyezni; — más