Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-13 / 36. szám

SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: II .MEGJELEN * Ujtér 4. ez. I. emelet. » i»n . ,,, 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 6 tíjkr. ünnep­­én vasárnapot követő napok kivé-RIADÓ-HIVATAL A 4 h..Sb.. »ÜJk.. “««“»»P­Uitér 4. sz földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAMME és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél ELOFIZETESI AR . ____________1­1« ujkrajezaron kaphatok, _____________________Egészév 16 ft. Félév 8 ft. Negyedév 4 ft. Pest, február 12-kén. Külföldi szemle. Párisban a válaszfelirati vitákhoz készülnek. Azon levelek után, melyeket a Seine-városból olva­sunk, nem lehetünk valami vérmes remén­nyel, ki­vált a senatus tárgyalásai felöl. Egyik senator úr pél­dául a válaszfelirati bizottmányban, olyan kifejezé­seket használt Victor Emanuelt illetőleg, mintha egyike volna a Schiller „haramiáinak“ — nem a se­nator, hanem Victor Emanuel, — s midőn kifejezései mérséklésére felszólitatott — nem Victor Emanuel, hanem a senator ur — egész hetykeséggel azt felelte, hogy szavait a plenumban ismételni fogja. Illetlen szót használtunk — nem hetykeségből, de mély po­litikából eredőnek tartjuk részünkről is e nyilatko­zatot. A franczia senatus, az által, hogy a „rákjegy­ben“ mutatja magát, mint szent Dávid a holdban — csak népszerűbbé akarja Napóleont tenni, ki a porosz királ­lyal ellenkezőleg annak örülne, ha a válaszfel­irati bizottmányban olyan embere volna, mint a po­roszoknak Vincke. A törvényhozó test — írják — már valamivel bátrabb lesz. Hasonlítván némileg azon mesebeli „te­herhordóhoz, melynek az aranynyal tömött általvető helyett a kenyeres tarisznya jutott: egy-egy karajt majd csak kiszel belőle. Ilyen karajnak a római ügyet hiresztelik, magunk is azt tartjuk nem rósz­falat s a törvényhozó test azt fogná a válaszfelirat­ban kívánni, hogy a császár vonja ki Rómából a franczia hadakat. Longum iter ad astra, azaz: Napó­leonnak ez sem igen fog tetszeni, először, mert neki stratégiai érdeke van Rómában, másodszor, mert a legalkalmatosabb „időpont“ beütéséig folyvást katho­­likus érdekek színében tűnhet fel — a­mire most szüksége van. Napóleon maga is annyira keveset vár a vá­laszfelirati vitáktól, hogy mint mondják, egy igen fontos röpirat fogna megjelenni tekintélyes tollból, mely egyenesen a válaszfelirati viták előkészítésére van szánva, a­mennyiben a császár olasz politikáját fejtegeti. „Az olasz kérdés, írják Párisból, mindenekelőtt franczia kérdés. Osztrák vagy franczia befolyás : e közt a kettő közt kell választani.“ Megváltjuk,ezt a phrasist nem egészen értjük,nem értjük, ha Napoleon azon szavaira emlékezünk, hogy Olaszországban minden idegen befolyásnak meg kell szünni;még kevésbbé értjük ha az angol és franczia kék­könyveket hasonlitgatjuk egymáshoz — kivált a Gae­­táról szóló részt. Csupán csak egy eset van mely alatt érteni tudjuk, az az eset t. i. hogy Párisban nem sze­retnék, ha a velenczei ügyet fegyver nélkül lehetne eligazítani — mint erre Russel közelebbi nyilatkozata reményt nyújt s mint ilyesmit Cavour parlamenti kijelentésétől is várnak. E tekintetben figyelmet érdemel az a reclamatio, mely, mint írják közvetve Garibalditól származik. Ebben a van, hogy ha a caprerai hős tiltakozik is az ellen, mintha jövő terveiről lemondott volna, ebből nem következik, hogy rögtön a kivitelhez lát. „Velenczében és Magyarországon a háború esetét elé kell késziteni , s ez hosszú ut lehet!“ mondja a reclamale. És az olasz félszigetről bajos is volna egy Magyarországba szánt expeditió — veti utána az Independance — mivel a piemonti kormány el van határozva annak ellene szegülni. Az olvasó pillanatra kisértetbe jöhetne : vajjon nem azt teszi-e ez, hogy Piemont Garibaldit , mihelyt az adriai partokra lépett, „vogelfrei“nak nyilatkoztatja, ha rögtön eszébe nem jutna, hogy ilyen incselkedé­­sek, csak izgatásra vannak szánva. Azt mi izgatás nélkül is tudjuk, hogy szép szemünkért bizony senki belénk nem szeret — de viszont szemeinket nem a hallásra, de a látásra használjuk. Belföldi szemle. — Pestmegye bizottmányának ma folytatta­tok közgyűlésében a jan. 16-dikai leiratra tegnap határozott s Tanárky Gedeon főjegyző által szer­kesztett fölirat felolvastatván, az összes közönség nagy lelkesedése s tetszése mellett minden változta­tás nélkül elfogadtatott. E jeles dolgozatot alább egész terjedelmében találja meg olvasónk. Ezután, mielőtt a kitűzött következő tárgyra ment volna át a gyűlés, még azon indítványt fogadta el, hogy ezentúl a megye minden közjogi irata, egy­­egy eredeti másban, a M. Akadémia levéltárába té­tessék le. Következett a hy-primás levele az adószedés ágyában. A bizottmány kegyelettel méltányolva a a bibornok főpap nagy érdemeit a haza jólléte körül, elhatározó, hogy kegyeletes érzelmeit levélben fejezi ki neki, melyben ő eminentiája föl leszen kérendő, hogy legyen ezentúl is közbenjár­ó a nemzet és trón között s a fejedelmet a megkoronázásra készítse elő, különösen sz. Istvánnak Imre fiához intézett oktatá­saival is. A gyűlés harmadik tárgyát gr. Apponyi György országbíró úr körlevele képezte a törvénykezésre nézve. A megye válaszának körvonalait indítvány­képen Farkas János adta elő egy jeles beszéd­ben. Kifejti, hogy az országbírói hivatal, mint az alkotmány által meg nem szüntetett iránt, bár országbíró úr kinevezteté­se miniszteri el­lenjegyzés nélkül történt, a megye tisztelettel vi­seltetvén, hozzá intézendő válaszában azon­ meg­győződését fejezi ki, hogy az országbíró, mint a törvények egyik őre és szolgája, tehetségéhez ké­pest érvényre segítendi jutni azon jogos óhajtást, hogy a törvény ne egyoldalulag s ne az országgyűlé­sen kívül magyaráztassék. sat. Ily értelemben fog a megye felírni.­­ — Tolnamegye bizottmánya febr. 4. és 5-kén tartott közgyűlésében, mely Lovász Miklós első alis­pán elnöklete alatt folyt, a jan. 16-dikai leiratra szin­tén fölirást határozott. Elhatározta egyszersmind, hogy felír az országgyűlésnek Pestre visszatétele iránt is. A követválasztás az 1848 : V. t. sz. szerint fog történni s a központi választmány már megkezdte működését. A követválasztás napjául martius 4-dike tűzetett ki. — Baranya megye bizottm­ánya febr. 7-dikén befejezte közgyűlését. Határozatb­ól már értesítettük olvasóinkat, s úgy a­ most érkezett tudósítást kény­telenek vagyunk mellőzni, azon két tárgy kivételé­vel, melyről még nem adtunk hírt. Az egyik, hogy Varasdmegye levelére Baranyamegye baráti választ küld, hozzá csatolva a jan. 16-dikai leiratra küldött föliratot. A másik, hogy az 1848—49-diki képviselők közöl Baranyában ezúttal egy sem lép föl követjelöl­tül. Madarász József, Barthos Ede, Bencze Ignácz meghaltak, Táncsics Mihály börtönben van, Aidinger Pál, Angyal Pál, Hegedűs Imre előre leköszöntek, Perczel Vinczét pedig kihagyták a combinatióból. Föllépnek pedig: Siskovics József (kinevezett, de lemondott főispán),Szalay Antal kanonok, Zsulyevics Endre esperes, Ivsics Florián plébános, Grabarics Ernő, Dellimanics István, Plainer Antal, Csima Pál, Antal János, Csáky József, Hegyessy László plébá­nos, Hegyessy Kálmán, Bánffay. — Varasd megye első közgyűléséről Radich­ Ákos úrtól épen most érkezett hozzánk egy kimerítő tudósí­tás melyet fájdalom kénytelenek vagyunk szintén félre­tenni, miután e gyűlés részletei lapunk febr. 6­dikai számában már elő vannak adva s a szerfelett meg­gyűlt tárgyhalmaz, kivált utólagos közlésekre nézve, a legnagyobb fukarkodást parancsolja. Még első köz­leményeknek is alig-alig bírunk mindjárt helyet szo­rítani ; példa rá a zágrábi levél, mely már negyed napja várja a megjelenhetést. Annál inkább kérjük azon tisztelt hazánkfiait, kik minket tudósításaikkal megtisztelnek, szíveskedjenek közleményeiket mentül gyorsabban — ha csak lehet, a megírt események napján — hozzánk indítani, hogy mi is mentül hama­rabb adhassuk ki. — Abaujból egy volt honvéd panaszkodik, hogy ott a honvédeket a megyénél mellőzik s hátra­teszik, és ugyanerről panaszkodnak Aradból is. Saj­nos, ha így van, és óhajtandó, hogy máskép legyen. — B.-csabai levelezőnk lapunk febr. 8-kai szá­mában elmondván, hogyan bukott meg Csabán a rendezett tanács ügye, s hogy ennek folytán a 100 tagú bizottmányból 15-nél több nem akadt, ki az esküt letette volna, hozzá­teszi, hogy e 15 között a honoratiorok közöl csak egyetlen kivétel, t. i. Eör­­dögh Frigyes úr, fordult elő. Mivel tudva levő dolog, hogy Eördögh­ úr országgyűlési képviselő akar lenni, közel volt a megjegyzés, hogy e czélt talán ez után akarja elérni. Erre Eördög úrtól nyilatkozat érke­zett hozzánk, melyben kijelenti, hogy ő mint alkot­mányos ember a többség akaratának hódolni szokott, s azért fogadta el a bizottmányi tagságot; továbbá, hogy ő 184%-ben az országgyűlés végéig követ volt, igy tehát az uj követségre jus quaesituma van, s nem kell a választók bizodalmát bármi módon hajhászni. Teljesen elismerjük, hogy az alkotmányos ember hódolni tartozik a többség akaratának, ha ez akarat az ő elvével nem ellenkezik; s ha Eördögh úr az úgy­nevezett paraszttanácsot jobbnak találja a rendezett­nél, úgy igen helyesen is cselekedett, hogy a tagsá­got elfogadta. De az a baj, hogy Eördög úr nyilatko­zatában ezen hely: „fájdalom, a csabai rendezett ta­nács ügye megbukott,“ arra mutat, hogy Eördögh úr szintén a rendezett tanács hive; ez esetben pedig, épen mint alkotmányos embernek, vissza kellett volna vonulnia azon győztes ügytől, mely elve ellen van. — A szomszéd Sz.­Endrén e hó 7. és 8-dikán történt meg a tisztujitás. Biróvá választatott Schörn­­hardt János, kapitánynyá Nikolics Sándor, jegyzőkké Adamovich Ádám és Apolovics József. A községi képviselők száma 40, kikhez tiszteletbelieket is vá­lasztottak, igy Sztojkovics Arzén püspököt, Ács Ká­rolyt, Pajor Titus választási elnököt, stb. — Pozsony városa új hatósága febr. 11-kén tartotta első közgyűlését a megye nagy termében. Először is a követválasztásra való központi választ­mány választatott meg, s tette le az esküt; aztán a jan. 16-kai leirat következett. Geduly helybeli ág. hitv. lelkész indítványa, hogy felirat küldessék, el­fogadtatott, s szerkesztése az indítványozó által jeles beszédben kifejtett értelemben választmányra bíza­tott. A törvénykezési irományok átvételére is kül­döttség neveztetett ki. Az adó behajtására nézve ha­­tároztatott, hogy az országos és házi adó pénztára ezentúl is együtt maradván, a házi adó eddigi men­­­nyiségében hagyatik; az országos adópénztár ré­szére önkényt teendő befizetések (eddig a városi hatóság hajtotta be a császári adót is) ezentúl is el­fogadtatnak, de behajtásukra a hatóság segédkezet többé nem nyújthat. (NI. ur tudósításait továbbra is szívesen veszszük.) Pestvármegye felirata. a jan. 16-diki csász. leiratra. Midőn Felséged az alkotmányos uralkodás te­rére lépni, és e magasztos feladat keresztül vitelére múlt évi mindszent hó 20-kán kelt legmagasabb elha­tározásait a nemzettel közölni kegyelmesen méltóz­­tatott. A nemzet, mintegy feledve a felejthetetlen 12 év, az erőhatalom éveinek, még égetően sajtoló nyo­mását, a fejedelmi nyilatkozatot kezdeményezésnek tekintve, a bizalom hajlamával lépett a fejedelmi aka­rat elébe azon hitben és reményben, hogy Felséged, engedve a nemzet nyilvánulandó kérelmének, a tör­vényes alkotmány szilárd alapjára épitendi a szerve­­zendett országlás építményét; mert a fejedelmi hata­lom teljessége és az alkotmányosság dualismusa ös­­­szeférhetlenek az államszervezetben, s ha tartósan kísérletül véletlenek, a d­ualismus romboló viszha­­tása magát az államot döntené meg. Eme dönthetlen igazság öntudatos érzetével in­tézte, hódolattal alak­rt Pest megye bizottmánya, a közjog terén minden eddigi lépteit ; S mig egyrészről­­ úgy végzéseiben, felterjesz­téseiben, sőt a tanácskozás sikamló terén is óvatosan kerülte a recriminatio hevességét ; Mig a fejedelmi jogok és kötelmek fontos de kényes kérdését a trónváltozás ügyében, az önmér­séklet parancsolta hallgatásba temette ; Mig önkényt visszariadt szellőztetésétől a vérál­dozatok még tán párolgó sirgödreinek ; Mig a nemzet legmélyebb lealáztatása, az ide­genek által idegenül lett kormányoztatás felett is el­fojtotta élénken kitörni vágyó érzelmeit . Addig másrészről, elidegenithetlen jogánál fogva nyíltan, őszintén, minden utógondolat nélkül, nyilvá­nította, kérte, és követelte, hogy a visszaszervezés, a szentesített törvények, a hatalom erejénél fogva nem­zet jogellenesen fölfüggesztett, de el nem töröltethe­tett alkotmány alapján kezdessék meg s vitessék ke­resztül. Mig igy cselekedett, az öntudat nyugalmával hitte, — hogy mig egyrészről a békés kiegyen­­lítés útját tárva hagyja, sőt egyengeti, egyszersmind híven megőrzi alkotmányos jog­alapját a nemzetál­lam életének. Ily eljárás mellett jogosultnak vélte nagyon hinni és reményleni, hogy Felséged első nyilatkozvá­­nyában, melyet e nemzethez inte’rend, őseinek pél­dáját tüzendi vezércsillagul; példáját Józsefnek, ki élte végperczeiben vonta vissza az alkotmányt fel­forgató rendeleteit s kinek nemes szive az öntudatra ébredés azon perczeiben szűnt meg dobogni, melyben belátta, hogy Isten, földi hatalomnak nem adott jo­got és erőt népeket, akaratjuk ellen, még boldogíta­ni is. — Második Leopoldnak, ki a Belga nemzethez intézett első nyilatkozatában előde hibáit bevallva, ettől a nemzet bocsánatát kérte — és első Ferencznek példáját, ki az alkot­mány sértését a törvényen kívül erőszakolt adóz­tatás és ujjonczozás által fájó szívvel vallotta be a nemzetnek,­ s ki az utánna következő fe­jedelmeket hasonló tulhágástól, — s a nemzetet az aziránti aggodalomtól megóvandó, szentesí­tette az 1827. 3. 4. 6-ik törvényezikkeket amaz em­lékezetes szavakkal: „ad tollendam Statuum et Or­­dinum de conservandis in suo vigore legibus funda­­mentalibus sollicitudinem, ex praeteritis eventibus ortam, quorum effectus caeteroquin jami benigne sub­­lati sunt; Sua Majestas Sacratissima de eo plene persvasa, quod felicitas Regis et Regni exacta legum observantia et incolumitate nitatur, atque si juribus seu Regis seu Regni Statuum quidpiam decerpatur, legum et legális Regni sistematis compages seculorum usu roborata, subruenda sit, benigne declarare dig­­nata est: quod praecipuis accenseat curis, constitu­­tionem Regni hujus inaugurali suo juramentofirmatam omni tempore tueri et conservare.“ Az el nem késett fejedelmi magábaszállás a nem­zet kegyeletét felébresztvén, az annak jelenségében Isten szent lelke nyilatkozatát szemléli. — A nemzet hitt és remélt e jelenségben Felsé­ged részéről, mig a f. é. jan. 16-án kelt k. leirata első szózata a nemzethez, — a kárhoztatás és elitélés e komoly szózata, a hitet, s e hit gyermekét, remé­nyünket a jövőben — egy csapással ingatá meg. — A helyzetnek ezen komoly és aggasztó felfogá­sát, nem Felségednek elitélő, sőt fenyegető királyi szava okozza csupán , mert a szív törvényénél fogva enyhülés követi a felindulást, — hanem okoz­za azon szomorú meggyőződés, hogy Felséged a nemzettel egy­azon térre, a törvényes alkotmány terére lépni vonakodik még akkor is, midőn a nem­zet majdnem egyetemes kivánatát, kérelmét meghal­lani elég ideje és alkalma volt. Alkalmat veszünk magunknak e nehéz percz­­ben állitásunk valóságát Felséged kegyes szine előtt bebizonyítani. Az october 20-ki diploma, midőn a nemzet tör­vényhozása alól elvonja az alkotmány sarkköveit, — az adó és ujonczadás, a pénz- és hitelügy, a vám és kereskedelmi dolgok, a jegybank ügy elvei, a posta, távirda és vasutü­gy elvei és sóügy kérdéseit s ezeket egy a nemzettől idegen s a haza határain kívül szé­kelő, egy szóval alkotmányunkban merőben idegen testület törvényhozása alá rendelni szándékozik: majdnem egészen megszünteti a Felséged 13 ural­kodó őse esküi által szentesített koronázási s felava­tási okleveleket: felfüggeszti különösen az 1546: 15-ik, 1687: 2-ik és 3-ik, 1715: 1. 2. 3-ik törvény­­­czikkeket; megsértő a pragmatica sanctiót elfogadó 1723: 1. 2. 3. törvényczikkeket, mert nyiltan kife­jezi ez alap-törvény: Sacratissima Majestas uni­­versorum fidelium Statuum j[et Ordinum Regni Partiumque eidem annexarum, omnia tam diploma­­tica, quam alia quaevis jura, libertates et privilegia, Legesque conditas, et aprobatas consvetudines de­menter confirmat et conservabit. Pariterqae Successores, legitime coronandi Ungariae et partium eidem annexarum Reges, in iis­­dem praerogativis, et praemissis Communitatibus et Legibus, Status et Ordines Regni, — inviolabiliter conservabunt. Quas et quae, praeterea Sua Majestas Sacratis­sima per suos cujuscumque Status Gradus et Condi­­tionis, observari faciet: — mely törvény szavaiból világos az is, hogy Felséged e hon alkotmánya sze­rint több és terjedtebb fejedelmi jogokat nem igé­nyelhet, mint a milyekkel közvetlen előde birt. Megsérti az ország azon sarkalatos törvényeit, melyek az adó megajánlás országgyűlési tárgyalását biztosítják , jelesül: az 1504: 56-ik, 1583:1-ik, 1681: 12-ik, 1715 : 8-ik, 1741: 22-ik, 1791: 12. 19-ik, 1827 3: 4. és 6-ik törvény czikkelyeket. Megsérti azon törvényeket, melyek jogot adnak a nemzetnek, hogy saját ügyeit önmaga, minden ide­genek kizárásával intézhesse: jelesül 1536 : 41, 1559 : 8, 1563: 35, 1608 : 9, 1622: 2, 1638 : 3, 1659 : 4, 1662: 4, 1715: 3 és 1741: 8 és 11-ik törv. czikkeket. Megsérti különösen az 1790: 3-ik t. czikket is, melynek alapján Felséged az alattvalói hűséget igényli: mert azon törvény cikk világosan rendeli : „ut Inauguratio Coronatioque Regia, cum singula regi­minis mutatione, intra sex mensium a die obitus de­­functi Regis computandum spatium, ritu legali ino­­misse suscipiatur, salvis tarnen intermedio tempore omnibus juribus haereditarii Regis, quae ad publicam constitutionique conformem Regniad­­ministrationem pertinent.“ Mellőzzük s mellőztetni óhajtjuk azon kérdés vitatását, miért halasztatott s halasztatik a koronázás hat hónapon túl, hosszú évekre, de arra, hogy az al­kotmányos kormányzat még most sem foganatosítat­­hatik, elegendő okot találni képesek nem vagyunk. Merőben semmivé tenné az 1791: 10-ik sarka­latos törvényünket, mely nyiltan rendeli, hogy :, Hungária cum Partibus adnexis, sit Regn um liberum, et relate ad totam Regiminis formám independens idest nulli alteri Regno aut Populo obnoxium, séd pro­­priam habens consistentiam et consvetudinem, proin­­de a legitime coronato haeraditario Rege suo, propriis legibus et consvetudinibus, non verő ad normám alia­­rum provinciarum regendum et gubernandum.“ Említsük-e az 1848, 3 és 4-ik­ törv. czikkeket ? melyek a Fejedelem és nemzet jogait egyaránt bizto­sítják. Midőn Felséged jelen kegyelmes leiratában egy­részről Magyarország ősi alkotmányának egész kiter­­jedésébeni visszaállítását kilátásba helyezni; — más­

Next