Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)

1861-05-04 / 106. szám

1861. — I. évfolyam. 106. SZ. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. ügyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél 10 újkrajczáron kaphatók. Szombat, május 4. MEGJM3R ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG' Május-junius 2 havi folyamára 3 fr. 50 kr. Május-julius 3 „ „ 5 „ — „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve)! „ 80 „ Azon t. előfizetőink”, kik egy negyed­évre 5 forint helyett 5 fr. 25 krt küldtek be, a jövő negyedévi folyamra csak 4 fr. 75 krt szíves­kedjenek beküldeni. A „Magyarország­“ kiadó­hivatala. Országgyűlés. A nemzeti képviselők XVII. ülése május 3-án. Az elnöki székben G­h­i­c­z­y K. ül. A jegyzőkönyv hitelesitése után Torontál me­­gyének levele jelentetett be, melyben a belföldi szem­lénkben bővebben előadott nagybecskereki eset adatik elő , az országgyűlés kellő intézke­désre kéretvén fel. A levél egyszersmind azt is tu­datja az országgyűléssel, hogy azon tisztviselőit, kik a törvénytelen adónak erőszakos behajtásánál bármi módon segédkezet nyújtanak, terhes felelősség alá veti. A ház holnap zárt ülést tartván, Torontál le­vele ez ülés tanácskozásának első tárgyát képezendi. Bemutattattak a Jászkun kerületek folyamodá­sai, melyek egyikében a ház kéretik, hogy az 1848-ki alkotmány védelme miatt üldözött, börtönre ítélt és halált szenvedett honfiak nevei, mint az ügy vérta­núié, törvénybe igtattassanak. A másik kérvényben arra szólittatik fel az országgyűlés , hogy a szabad­ság védelmében a harcztéren elhunytak emlékére Pesten emlékszobor emeltessék. A meghatás jeleivel fogadott kérvények az il­lető választmányhoz tétettek át. Folytattatott az igazolás. Vay Mihály gróf megválasztatása a tegnap és ma felolvasott okmányok nyomán igazoltatott. Bárány Gusztáv somogy megyei csurgói képviselő megválasztatása azon okból semmisíttetett meg, mert a jegyzőkönyvből is kiderült, hogy a sza­vazók általános többsége nem esett az ő részére, így új választás rendeltetett. Pópa György arad megyei világosi választott megválasztása igazoltatott. Pongrácz Lajos megválasztása ellen vizs­gálat rendeltetett. Vizsgálatra Beniczky Lajos küldetik ki, ki a küldetést azon feltét alatt, hogy a vizsgálatra a közel fontos tárgyalások előtt kimennie ne kelljen, elfogadja. A ház Beniczky kivonatába beleegyezett. Olvastatott a 9 tagú bizottmány azon jelentése, hogy a Kőszeg választó­kerület Hollán Ernő leköszö­nése folytán a házat arra kéri, miként a választási elnököt új választás kitűzésére utasítsa. Az uj válasz­tás kitűzése a megyei középponti bizottmányt illeti; a vál. kerület tehát kérvényével oda forduljon. Bejelentetett Puls­z­ky Ferencznek Turinban ápril­i-kán kelt levele, melyben előadja, hogy a szé­­csényi kerületben tett megválasztatása folytán a m. kir. udv. Canczelláriához men-levélért folyamodott, de ez neki megtagadtatott; ennek kieszközlésére kéri tehát fel a házat. Hasonló jelentést ten Simonyi Ernő Londonba menekült hazánkfia is, hasonló kéréssel fordulván a házhoz. Az állandó bizottmány azon véleménye, hogy az illető megyék állandó bizottmánya a Pulszky és a Simonyi megválasztását igazoló választási jegy­zék egyik eredeti példányát a képviselőháznak küldje be, a ház által elfogadtatott. Még két tag igazolása van hátra, kiknek meg­választása iránti véleményét a bizottmány a holnapi ülésre beadja. Az elnök holnapra 10 órára zárt ülést tűzött ki, mely a ház költségvetésével és Torontál folyamo­dásával foglalkozandik. Ez ülés befejeztével nyilt ülés leend, mely a költségvetés felőli j­elentést, az említett két verifica­­tiót s a tagok netán teendő indítványait tárgyalandja. Ezek elintézésével a ház az V. Ferdinánd ki­rály leköszönő levelének megküldött és kinyomatott másolatát olvastatja fel s fogja tárgyalni. PEST, május 3. Külföldi szemle. Az olasz kérdés három fejezetre oszlik : Velen­­cze, mely európai kérdés, Róma, mely a catholikus hatalmakat érdekli, és Nápoly, mely családi ügy. A nápolyi zavarok forrása azon pillanatban kiapad, melyben II. Ferencz Rómát elhagyja. Ennek sürge­tése teszi a Páris és Turin közt folyó alkudozások tetemes részét. A római megszállás, nagy részben feltételeztetik Velencze sorsáról. Mindaddig mig itt osztrákok vannak, amott is lesznek francziák — ha­csak Róma odahagyását csalétkül nem akarják hasz­nálni, hogy Austria a támadó szerepébe lépjen. — Egyelőre a feladat, hogy az olasz királyság diploma­­tiailag elismertessék, s e tekintetben nem csekély fontosságú azon távirati tudósítás, hogy a madridi udvar is hajlandó Victor Emánuelt elismerni. Tud­juk, hogy a két udvar közt, a Márkák megszállásá­val, a diplomatiai viszony megszakadt. A spanyol k­­atholikus hatalom, midőn Piemont új annexióit el­­ismeri, lehet, hogy kölcsön fejében számít, magának is szüksége van rá , hogy szent-domingói annexi­óit elismerjék. A velenczei kérdés pihen s kétszeresen pihen azóta, hogy Cavour és Garibaldi kibékültek. Az olasz miniszter­elnöknek különben is az volt czélja, hogy a cselekvő pártot a támadásról lebeszélje. A Nord írja, hogy a Mincio és Pó-vonalon az osztrákok sem mu­tatnak semmi támadási készületet. Egészen védelmi állásban vannak. Ellenkezőleg áll a dolog azon csa­patmozgalmakkal, melyek Titeltől Pancsováig, se a török határszélekig terjednek. Miután sem a Duna­­fejedelemségekből, sem a dalmát partokról e pilla­natban az invasio nem fenyeget, a Nord úgy véli, hogy az osztrák sereg e déli mozgalma, egyenesen offensív természetű. Ausztria aligha­nem Szerbiát és Boszniát akarja megszállani, vagy távolabbi politi­kai czélokból, vagy hogy egy később bekövetkez­hető inváziónak előhaladási vonalát ideje­korán el­vesse. Az a mi európai Törökország nyugat-déli vidé­kein történik, igazi mystériára. Csak az események bővebb fejlődésével fogunk itt világosabban látni. Ma ütközetekről olvasunk a montenegróiak és törökök közt, holnap arról biztosítanak, hogy a feketehe­gyieknek e zavarokban semmi része. Ma azt írják, hogy Omer pasa sereggel, holnap, hogy engedmé­nyekkel jön a Herczegovinabeliek megnyugtatására. A szerdát, mint a táviró jelenti, ápril 21-kén Antiva­­rinál ki is szállott néhány táborkari tiszt kíséreté­ben, kikkel a török partokat megvizsgálta — alkal­masint azon szándékkal: melyik öbölből lehetne leg­könnyebben, a magával hozott engedményeket a Her­­czegovinabelieknek átnyújtani! A Nord felebbi jelen­tésének hitelt adva, önkénytelenül merül fel az olva­só előtt az a kérdés : váljon az osztrák déli hadsereg mozgalma, nincs-e combinálva az Omer pasa had­­működésével ? A dologban legmegdöbbentőbb az a hír, melyet már tegnap is hajlandók voltunk kétség­­be vonni, hogy az angol hajóhad közösen működnék a törökkel. Ez utóbbi hír némi összefüggésben látszik lenni a syriai megszállás felől keringő verzióval­, mely sze­rint Napóleon császár egy hadi tanácsban azon alter­natívát állította volna fel, hogy jan. 5-kén vagy vég­kép vissza kell vonni a syriai megszálló hadat, vagy tetemesen megerősíteni, ha mindjárt a hatalmak bele nem egyeznének is. E miatt a párisi és londoni cabi­net egymással igen feszült viszonyba jött volna. Ne­hogy ez elkeseredés végképi meghasonlásra, vagy háborúra is vezessen: a porta azon ajánlatot téve, hogy nem bánja, ha 1000 franczia jun. 5-ke után is folyvást Beyruthban marad, mig Syria újraszerve­zése be nem fejeztetik. E verziót hajlandó az Index­ puszta mendemondának tartani, valószínűbbnek gon­dolván, mit egy konstantinápolyi sürgöny is állít, hogy Anglia és Francziaország teljesen egyetértenek Syria újraszervezésének alapfeltételeire nézve s csu­pán a kivitel részleteiben nem tudtak még megálla­podni, mely részletek egyike lesz alkalmasint, hogy a reorganisatióig ezer franczia Beyruthban marad. Több lap írta, hogy a bécsi kormány panaszt emelt Bernben, bizonyos nyilatkozvány miatt,­mely a cantonokban terjesztetett s német légió alakítására hívta fel a lakosságot azon eshetőségekkel szemben, melyeknek a német szövetség színhelye lehet. Ez ok­mány valósággal létezik és czélja nem kevesebb, mint Ausztria megaláztatása. Németország különböző ke­rületekre osztatnék Berlin, Lipcse, Frankfurt és Boroszló fővárosokkal. Szerveztetnék egy nyugati és déli birodalmi sereg, az első Németországban, a má­sodik Italiában működnék, míg csak az osztrákok Velenczéből ki nem lennének szorítva ; Olasz-Tyrol Italiába kebeleztetnék ; Magyarország és a déli szláv tartományok függetlenné lennének. Ausztria német tartományai képeznék ama birodalom magvát, mely­hez Németország többi részei egymásután csatlakoz­nának. E nyilatkozvány így van aláírva : „le direc­­toire générale s a proclamatio egyik helyéből ítélve, ez igazgatóság összeköttetésben állana a német köz­ponti forradalmi bizottmán­nyal, írják, hogy az ut­­czákon is ki volt raggatva.­­ A szövetség-tanács, a bécsi kabinet e­miatt emelt panaszát, a rendőr- és igazságügyi osztályhoz utasító vizsgálat végett. A Párisban lakó lengyeleknek végre megen­gedte a kormány, hogy a varsói elestekért gyászmi­sét tarthassanak. E kegyeletes ünnepély a Saint- Roch egyházban f. hó 7. vagy 8 kán fog véghez menni. század csajkás kerületi katonaság jelent meg , hogy az 1860-ik évről hátralevő és a folyó 1861-iki félévi cs. kir. mindennemű adót erőhatalommal beszedje. A nevezett katonaság két napi időzése után , mi­dőn napközben többször a megyeház előtt fegy­verbe állt, ma egyes szállásainak odahagyásával 8—10 s 13 emberével a mivel több s előkelőbb lakosság házaiba szállásolta be magát, parancsnokló tisztjétől oly meghagyást nyervén, hogy az esetben, ha az illető lak ura bármiféle észrevételt tenne, fegy­vereiket használják. A nem törvényes uton kivetett adónak ily módon a behajtása ellen, melyre nézve még a helytartótanácstól is érkezett ez alkalommal egy hasontartalmú intézmény, Torontál megye alis­pánja nem késett, valamint a főkanczellárt rögtöni orvoslás végett táviratilag felkérni, úgy a tárnoknak két ízben is távsürgönyöztetni azon eljárást, mely szerint a különben is mindenéből kivetkőztetett lakosság, az adóbehajtáson felül még ily zaklatások­nak is kitétetik, s nem mulasztá el egyszersmind a megye az országgyűlés képviselőházához kérvény­nyel járulni, hogy emeltessék ki hazánk már vala­­hára azon kétes helyzetből, melybe a vészteljes 12 év után újra belesodortatni látszik. „Midőn épen levelem zársorait irom, (máj. 1-én) értesitnek, hogy a városi tanács ma az itt tanyázó mintegy 20—24 zsandár által meglepetvén, a jegyző­­é3 adókönyvek általuk a fegyver alatt álló csajkások födezete alatt erőhatalommal elvétettek s a császári királyi pénzügyigazgatóságnak átadattak. A város népe példátlan türelemmel nézi mindazt, mi vele történik, és mégis e pillanatban mintegy négy század katonaság vonul be ismét.* — Marosszék, melynek közgyűléséről szerdai számunkban már emlékeztünk, hazaárulóknak bé­lyegezte mindazokat, kik az osztrák birodalmi ta­nácsba a szék részéről akár választanának, akár az abba való megválasztást vagy meghívást elfogadnák; hazaárulóknak továbbá mindazokat is, kik törvény­telen erdélyi országgyűlésre fogadnának el követ­séget. — Kolozs megye bizottmánya ápril 27-dikén tartott közgyűlésében megállapítván a tiszti fizetése­ket, elhatározta, hogy fedezésekre a kormányszéket kölcsön eszközlésére kéri föl, de csak a házi pénztár fölállításáig. Az eddigi nagy adóztatás által végkép kimerült népet egyelőre új rovatokkal terhelni nem akarják. — Kolozsvárt, mint levelezőnk írja, a pol­gármesteri hivatalra Pataki Józsefnek, főbiróságra Minovics Károlynak van legtöbb kilátása. — Tordán is városi tisztujitást tartanak, a vá­lasztási elnököt s kijelölő bizottmányt meg is válasz­tották — dictando. Az elnök derék magyar ember — ki ellen legkisebb kifogás se lehet. De az a kijelölő bizottmány, ha a szavazás rostáján megy által, alig­ha több nem marad a rostán alul, mint a rostában. — Alsó-Fehérben — mint tegnapi decsi köz­leményünk már előre láttatta — heves vitatkozási harcz folyt az első gyűlésben s két napig tartott (ápril 25- és 26-dikán); a magyarok többségben lé­vén, határoztatott, hogy a bizottmány maga által egészítse ki magát. A főispán választmányt nevezett ki, mely e kiegészítésre uj tagokat fog ajánlni. A románok — kiknek részéről többen, igy nevezetesen Sulucz érsek is testvériesen nyilatkoztak — óvásos kérvényt nyújtván be, nagyobbrészt elhagyták a megye székhelyét. Ápril 27-dikén történt meg a bi­zottmány kiegészítése, oly formán, hogy a románok­nak minden ismert értelmisége benne foglaltatik. A román ünnepek miatt tíz napig ülést nem lehetvén tartani, a gyűlés ismételt fölhívására a főispán meg­ígérte, hogy a császári hivatalok irományainak átvé­telére bizottmányokat nevez ki s a közgyűlést, mi­helyt a románok ünnepei lefolynak, egybehívja. — Fogarasba, mint kolozsvári tisztelt leve­­zőnk irja, kormányszéki­ tanácsos Adurián, román hazánkfia van kirendelve a kormányzó által az új kapitány balfogásai által előidézett viszo­nzás és za­var kiegyenlítésére. A Pest városa hatósága május 2-kán tartott közgyűlésében a büntető törvényszék szervezésére nézve beadott bizottmányi javaslatot, hosszabb vitat­kozás után, jóváhagyta.­­ A horvát országgyűlést, a görög húsvéti ünnep miatt, máj. 2-dikától kezdve elnapolták. Jövő pénteken nyitják meg ismét, ha addig a küldöttség Bécsből visszatér. Azalatt a bizottmányok tanács­koznak, csak azért jön féltett ereklyéje e nemzetnek, mivel az önkény szeszélyei ellenében, polgári szabadságá­nak nyújt törvényes biztosítékot, hanem főképen az­ért, mivel annak szövege egyik tábláján be van vésve a nemzet egyeseinek azon joga, hogy ki ennek polgárai közzé tartozik, mint életére, úgy vagyonára nézve is, csak saját törvénye­s bírái által ítéltethes­sék el. A bírák választásába való egyenes befolyása az egyeseknek a megyékben, mai napig is valóságos gyakorlatban van; a királyi legfőbb törvényszékek biráinak az 1498. 2-ik, 1500. 10-ik, 1542. 29-ik és 1681. 29-iki törvények szerint az országgyűlés által gyakorlott megválasztási joga pedig, a hosszas bel­­háborúk által kimerült nemzet kezéből, a múlt szá­zad első felében, a fejedelemre ment által, fennma­radván az országra nézve azon biztosíték, miszerint az idézett törvényekben meghatározott azon szemé­lyes tulajdonok, melyek ezen magas bírói állomásra érdemesített férfiakban megkivántattak, az időnkinti kinevezéseknél is folytonosan tekintetben tartattak, mígnem az 1848-ik évben kormányra lépett felelős magyar minisztériumnak, a kinevezések érvényessé­géhez szükségelt ellenjegyzésében, a nemzet a vá­lasztásokban való teljes biztosítékát ismét feltalálta. Az 1498. 2-ik törvény a legfőbb királyi tör­vényszéki bírák tulajdonaikra nézve az 5-ik §-ban így nyilatkozik: „In his autem judiciis, omnibus tam­ majoribus, quam brevibus ultra Judices Ordinarios etiam ex Dominis Praelatis duo, et ex Dominis Baro­­nibus similiter totidem, et ex regnicolis Sedecim no­­biles potiores et praestantiores, hujus regni J­uris periti,illi videlicet,q­ui sapientia praesunt, ex omnibus quatuor partibus regni, per regiam Ma­­jestatem et regnum eligantur ;* — az ítélőmesterek kerületenkénti biráskodása helyébe az 1723. 30-ik törvénynél fogva felállított négy kerületi táblákhoz alkalmazandó birákról pedig azt rendeli ugyanazon törvény 3-ik §. „quarum Singulae una cum Praesidibus ex quinque personis nationalibus, in regno bene possessionatis, et Juris Patrii exactam notitiam etc. etc. habentibus constabunt.* A nemzet a legbiztosabban remélhette, hogy midőn Felséged a kibékülés magasztos terére lépett, s azon közfájdalmat, mely az igazság szolgáltatásá­ban, idegen törvények és idegen egyének által 12 éveken keresztül történt eljárásnak szüleménye volt, magas ígérete szerint megenyhítendő, és a nemzettel az eddigi szenvedéseket elfeledtetendő, ősi törvényeit s törvénykezési rendszerét régi jogába visszaállítot­ta ! egyszersmind bíráit is vissza fogja adni oly fér­fiakban, kik a felidézett törvényekben kiemelt kel­lékeknek, az egy születési előnyök mellőzésével, kü­lönben minden más tekintetekben, teljesen meg fog­nak felelni, kik a 12 évvel ezelőtt erőszakkal meg­­szakasztott alkotmányos élet gyakorlati szolgálatából hozták magukkal mostani előléptetési érdemeiket, a nemzet hagyományos törvénykezési intézményei iránti tiszteletüket és ragaszkodásukat ellenkező irá­nyú sáfárkodással meg nem szeplősítették, balsorsá­ban el nem hagyták, s minden tekintetben méltólag képviselendik, a nemzetnek ezen szakmára alkalmas férfiak kitűnőségeiben is, előhaladásának nagyságát. Azonban ha az ujságlapok hirdetésének hitelt szabad tulajdonítanunk, azon egyének iránt, kik azokban a hétszemélyes, királyi és kerületi táblák a váltó-törvényszékek tagjai gyanánt az ország leg­főbb birói székeinek elfoglalására Felséged részéről meghivatvák, nem lehet nagy részétől elfordulásun­kat nem nyilvánitanunk, mint olyanoktól, kik az idé­zett törvényekben meghatározott magas kellékekkel teljességgel nem bírván, hatósági gyűlésünkben, a nemzet irántuk való bizalmatlanságának és ellenszen­vének nyilvános hangjai egyetemesen szóllaltak fel. A nemzet megszokta volt e terén leginkább a me­gyék köz­szolgálatában feltűnt jeleseink szeplőtlen disz­sorát látni, kik méltóságot és közbecsülést vit­tek magukkal a helyre, melyet üresen hagytak szinte közérdemben kimúlt elődeik. — A megyék tehát e legmagasabb bírói testületekre nézve , önmaguk által időről időre fentartott, s a nemzet fogalmában mintegy örökített testületi erkölcsi fényt és közbizal­mat, nem nézhetik hallgatagon ezúttal elhomályosít­­tatni oly személyek által, kiket sem a törvényes tu­lajdonok nem ékesítenek, sem a nemzet bizalma ki­tűzött helyekre nem kisér, és a­melyeknek nagy ré­sze, nemcsak részvétlen volt a hazára borult vészes napokban, hanem mint a méh, midőn az idegenek serege házára üt, önmaga segít feldúlni a közgazda­ságot, eszközéül adta magát megtámadóinak, fényes ruhát viselt, midőn a haza gyászt öltött, s mint édes gyermeke a szétmarczangolt hazának saját vérében ferfődték. A megye közönségét, midőn e felszólamlást Fel­séged szivéhez intézi, nem vezérli szavaiban sem gyű­lölet, sem bosszú! a nehéz napok fergetegei talán el­­viharzottak már, s az ily sok vész közt hányatott nemzet eltanulhatta saját maga történelméből, hogy a magát megfészkelt hatalom mindig talál kicsiny­­hitüekre és tömjénezőkre, a győző pedig renegátokra! nem tagadjuk meg tőlök, hogy visszatérvén körünkbe, lehessenek ismét polgártársaink, tegyenek érdemet mint békés lakói az ismét szabad hazának, elfeled­tetni multjokat, sőt nem állunk utjokban, ha alsóbb fokozatokban tisztviselői állomást foglalnak is el­ — de törvény szerint is a haza kitűnőségei részére fen­tartott magas polczokat, s legfőbb birói székeket, melyeknek betöltésétől függ ez ország millióira nézve az élet és halál, a vagyon és ínség kérdése; és hol, az ezek érdekében hozott gyakorta szigorú ítéleteken való megnyugvást, csak a testület szeplőtlen tekin­télye, és ebből folyó föltétlen bizalom előhite, képes a sújtottakban, és a mindig ezek részén álló közvé­leményben feltartani, s az ellene való feljajdulásokat s kitöréseket elnémítani. Az ily helyek szentsége és a köznyugalom s béke magasabb szempontjából, hó­doló alázattal folyamodik a megye közönsége Felső- Belföldi szemle. — N­­ Becskerekről írja rendes levelezőnk: „ Ápr. 28-án, ép azon nap, midőn Torontálmegye bizottmá­nya helyhatósági alkotmányos jogát gyakorlandó, ide közgyűlésre bevonult, mintegy a megyei hatóság ealacsonyitását előidéző czélzásból Temesvárról két Zemplén megye felirata a hétszemélyes, királyi, kerületi táb­lákhoz és váltó-törvényszékekhez tör­tént kinevezések tárgyában. Felség! Az alkotmány, melynek védpajzsa alá Felséged is saját királyi székének érdekeit közelebb nyilvání­tott magas akarata szerint helyezni kívánja, nem­

Next