Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)

1861-05-16 / 115. szám

SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. az. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint, T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó­ hivatalhoz intézendők. HIRDETMÉNYEK DÍJaT~ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 ájkr. Egyes példányok OSTERLAMM­E és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőkné 10 njkrajcsáron kaphatók. MEGJELEK ünnep- és vasárnapot, követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 Ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. PEST, május 1ß. Külföldi szemle. Az angol és franczia udvarok közt — e pilla­natban legalább— több mint teljes egyetértés uralkodik. Francziaország rövid időn követni fogja Angliát az olasz királyság elismerésében. Mi Velen­­czét illeti, erre nézve mind a londoni, mind a párisi kabinetnek szándéka, e kérdést ismét szőnyegre h­oz­­ni, még­pedig minden politikai rázkódás nélkül. Óva­kodva vesszük ugyan e hírt, de kötelességünk regis­­trálni, hogy Ausztria átengedné Velenczét Piemont­­nak 200 millió frt kárpótlási összegért, helyette Bosz­nia, Herczegovina­ és Török-Horvátországot nyervén, melyekért szintén 200 millió frt. kárpótlási összeget Piemont fizetne a portának. Egyszerűen csak azt jegyezzük meg a combinatióra, hogy Piemont maga is kölcsönt akar felvenni s alkalmasint nem azért, hogy ellenfelének földet szerezzen, még ezenkívül azon területért is fizetvén, hol a lakosság teljes ro­­konszenvét birja. Különben nincs benne semmi ter­mészetelleni, hogy miután az invasióval mostanában hallgatnak, azon földrészeket, melyek a szerb feje­delemségnek valának ígérve , egyszerre Ausztria számára alkudják — de aztán mi lesz a porta inte­gritásából, ha apránkint így darabolják ? Jó lesz az egész hirt nemcsak tartózkodással, de azon expedi­­ensÜl venni, mel­lyel a politikai szüneteket betöltik. Feltűnő voltánál fogva megemlítünk egy ma­gyarázatot, mely a syriai ügyben a két nyugati hata­lom közt, a kívánt egyetértést hozta létre: Oroszor­­szág t. i. követelte, hogy ő is beavatkozhassék a tö­rökországi görög szertartású keresztyének mellett, mint Francziaország a latin szertartásunk mellett beavatkozott. Valószínűleg e magyarázat alatt azt kell érteni, hogy Napóleon császár, vagy nem akarja többé a keleti kérdést in Solid­um Oroszországgal megoldani, vagy pedig annak elnapolását szükséges­nek tartván, jónak látja: egy időre az angol felfogás felé hajlani. Arról is beszélnek, hogy Anglia és Franczia­ország mint közbenjárók lépnének fel az amerikai unió- és déli separatisták közt. A királyné ő­felsége kormánya még eddig kevés kedvet mutat ugyan e közbenjáráshoz, de elég, hogy az eszme meg van pendítve, a többit meghozza a gyapot, mely Anglia előtt nyomós argumentum. Vannak sokan, kik úgy vélekednek, hogy ez európai közbenjárás, különben is elhalasztaná, de meg nem fogná szüntetni a pol­gárháborút, mely az unió végképi felbomlásával fe­nyeget. A piemonti seregeket, a Mincioparti tartomá­nyokból, Nápoly és Siciliába rendelték, mint írják, azon okból, hogy a bourbonpárt által ott szított lá­zadást, impozáns hatalommal elnyomják. Bajos ugyan elgondolni, hogy a lázadás már ily roppant arányo­kat vett volna, melyet oly tetemes erőkifejtéssel kell­jen elnyomni, azonban megfogható hogy a Mincio­­vonalat a piemontiak csaknem üresen hagyták, miu­tán Francziaország biztosította őket, hogy az osztrá­kok támadni nem fognak, s ha mégis támadnának, Piemont bizton számolhat Napóleon gy­ámolítására. E helyzet minden esetre csalogató lehet az ellenfélre nézve, ha nem is akarjuk feltenni, hogy a piemontiak valami különösebb czélból változtatták hadállásukat. Londonból írják, hogy a brit cabinet sürgönyö­ket vett Bécsből, melyekben az osztrák kormány ab­beli hiedelmét fejezi ki, hogy alkalmasint győzni fog a nehézségeken, melyekkel Pesten találkozik, külön­ben is el levén határozva azon esetre, ha az ország­gyűlés valami forradalmi javaslatot szavazna meg, a kamarák feloszlatását kihirdetni, számítva a több­ségre az új választásoknál. Annyi igaz, hogy Bécs­­ben, Magyarországot isolálni akarják — ide mutat azon törekvés, hogy a horvátokat, a katonai végvi­dékek képviseltetése által a zágrábi országgyűlésen, a birodalmi tanácsba remélik bevihetni. „De ha meg­engedjük is, hogy a bécsi kabinet olyan biztosításo­kat küldött Londonba — jegyzi meg az Indepen­­dance — be kell várnunk , mennyit érnek azok. A­mennyire mi a helyzetet meg tudjuk ítélni, Teleki gr. halála által Ausztria helyzete nem javult. A Deák által készített fölírás bizonyítja, hogy Bécsben nem képzelhetik azt, mintha az önkényesen úgyneve­zett mérsékelt párttal (melyet helyesebben nevezhet­nének a törvényhez ragaszkodók pártjának) kön­­­nyebben kijöhetnek. Ettől se várjanak a legkisebb engedményt se.A vényszékek működésének megszüntetéséről, az ira­tok átvételére küldöttséget nevezett. Az adóhátra­léknak császári pénzügyőrök és katonaság általi be­hajtását tudató helytartótanácsi intézmény folytán, a bizottmány a császári adó behajtása ellen jegyző­könyvileg óvást tesz s mindazokat, kik behajtása kö­rül segédkezet nyújtanak, hazaárulóknak nyilvánítja. Épen ezen gyűlöletes ügy tárgyalása folyamában a közel Fény község sváb lakosainak elöljárósága a teremben megjelenvén, panaszoló, hogy nálunk két nap óta ott vannak az adóbehajtók katonai kisérettel, de ők azoknak kijelentették, hogy csak az ország­gyűlés, vagy vármegye által kivetett adót fogják fizetni; azon hazafias nyilatkozat, melyet a megyé­hez írásban is beterjesztettek, annál örvendetesebb volt, mert a cs. pénzügyigazgatóság azon biztos re­ményben kezdte meg épen a sváb községekben az adóbehajtást, hogy e mindig pontosan fizetett, nyu­­galomszerető vagyonos nép bizonyosan fizetni fog — de keserűen csalódott ! A bizottmány a lelkes községnek e részben tett nyilatkozatát kinyomatni s megyeszerte köröztetni rendelé a végre, hogy a de­rék sváb atyafiak eljárása úgy a magyaroknak, mint a román testvéreknek példányképül szolgáljon. — Veszprém­ megye bizottmányának e hó 6-án tartott kisgyűléséből még jelentenünk kell, hogy a császári adó erőszakos behajtásával egyeseknek oko­zandó kárért a felelőséget a megye vállalta el. A sza­­badságos katonák beállításáért a katonahatóság a helységek biráihoz fordulván, ezeknek tudtul adatik, hogy csak a törvényes hatóság rendeleteit teljesítsék. A telekkönyvekre nézve, a könnyen támadható za­var kikerülése s hitel megóvása tekintetéből, a kellő törvényes intézkedésig, az eddigi eljárás marad fen. — Fehérm­egye bizottmányi közgyűlése máj. 6­ dikán nyilt meg s következő nevezetesb határoza­tokat hozott. Az országgyűlési követek dijait a me­gye előlegezi. — A császári adó erőszakot s behajtá­sát a megye törvénytelennek, s a kik rá segédkezet nyújtanak, hazaárulóknak nyilatkoztatja.­­A közsé­­gekkel tudatja, hogy adókönyveiket nyjajSÜ^mellett a megyei levéltárba tehetik le. Ha valahol a megyé­ben komolyabb összeütközés történnék, rendkívüli közgyűlés fog összehivatni. — Azon hivatalos jelen­tés folytán, hogy rom. kath. lelkészek egy helytartó­sági és püspöki rendelet értelmében a patensileg ka­tonáskodásra kötelezett ifjaktól a házasságot megta­gadják, határoztatott, hogy miután a politikai ható­ság engedélye a megye előbbi határozata által a há­zasuló ifjaknak már előleg megadatott, a lelkészek újabb engedélyekre ne várjanak, ha csak épen az említett katonáskodási kérdés forog fen. — Ugyancsak Fehérmegye bizottmánya ki­hirdetvén abbeli határozatát, melylyel a császári adó erőszakos behajtása ellen tiltakozik, emlékez­tet azon törvényeinkre, melyek az ily adók behajtá­sához járulókat hazaárulóknak tekintik, erőszak el­lenében azonban a tettleges ellentállást megtiltja. — Borsod megye bizottmánya máj­­o­dikai közgyűlésében elhatározta, hogy a­ki a császári adók erőszakos behajtása alkalmával lefoglalt vagyont megveszi vagy eladására tettleg befoly, hazaáruló, s a felelősséget és visszatérítés kötelezettségét magára vállalta, nem vétetvén ki magok a finánczok sem ; továbbá, hogy a katonai végrehajtás által károsuló polgártársak a megyei közpénztárból mentesíttetni fognak. — Vas megye a császári adó erőszakos behaj­tása miatt fölir. Benedek tsznagy ismeretes napi parancsa ellen pedig jegyzőkönyvileg óvást tesz. — Esztergom­megye bizottmánya f. hó 6-kán megnyílt közgyűlésében magáévá tette­ Fiume váro­sának a magyar koronához azonnal leendő visszacsa­tolása iránti föliratát, úgy szintén Zemplén megyéét, hogy az ország főtábláihoz és váltó törvényszékeihez kinevezett nemzetellenesek távolittassanak el; vala­mint a jászkun kerületét is, hogy a hon szabadságá­ért 1848—49-ben elesetteknek emlékszobor állíttas­sák, a vértanuk nevei pedig törvénybe igtattassanak. Benedek tbsznagy napi parancsára csak azt nyilvá­­nitja a megye, hogy azt épen oly lenézéssel veszi, mint a mily dölyffel volt az a nemzet ellen intézve. Teleki Lászlóért máj. 21-kén Pilis-Maróton fog gyász-isteni­­tisztelet tartatni, melyre az egész megye közönsége hivatalos. — Zom­borról panaszolva írják, hogy a városi tanács még nincs szervezve, mert a szerbek arra vár­tak,hogy Zombor is a „szerb területiben fogván keb­­leztetni, a város vezetését kizárólag ők vehetik át. Most kétféle városi képviselők szerepelnek : 1848 ben­ választottak és 1857 ben kinevezettek, összesen csak 71-en, holott 1848-ban 106-ra rúgott a nép által meg­választottak száma. A tisztújítás május 14-re van kitűzve, s mint tudósítónk írja, az előkészületek a magyarok lehetőleges mellőzésével történtek meg. A cyrill betűt akarják behozni. — A császári adóra nézve a fenálló tanács azt válaszolta, hogy augusztus végéig behajtandó lesz. — Az iskolák még a német rendszer módjára működnek, mind a real, mind a fő­­elemi tanodában a német nyelv uralkodik. — Udvarhelyszék fölszólította az erdélyi tör­vényhatóságokat, hogy kövessék törvényes példáját s megválasztván országgyűlési követeiket, küldjék Pestre. — Fel­ső-Fehérmegye, követve Udvarhely­szék példáját, e hó 15-dikén készült követeket vá­lasztani a magyar országgyűlésre. — Brassó városában a városi tanácsot mostani újjászervezésekor a „Korunk“ szerint egy myste­­riosus „Regulatio Puncte“ szerint egy csaknem me­rőben szászokból álló legitim centampiratus saját kebeléből választotta meg. A tanács már 10 napja hogy megalakult, mond­ama lap szemlélője, de egy alkotmányos törvényhatóságnak sem a vidéken, sem a városon még annyi nyoma sincs, mint 1850-ben.­­ A magát az 1848-diki törvények alapján szervezett Csikszék alkotmányos tisztikara ; alkir. bírák Mikó Mihály, Mihály Gergely ; főjegyző Pus­kás Ferencz ; aljegyzők Antalfi Károly, Madár Imre ; főügyész Kedves Tamás ; alügyész Bocskor Mihály ; székbirák Gerő János, Győrfi Pető, Veress Ádám, Mészáros Károly, Tompos János, Lázár Dénes ; ár­­vabirák Puskás József, Hazai Ferencz, Baric István; főpénztárnok Bialis László; alpik. Győrfi József; hullók (szolgabirák) Balási Sándor, Madár Antal, Tankó Fér., Cikó Fér., Bocskos Fér., Kabos Kár., Kálnoki Sánd., Lukács Istv., Csány Istv., Végh Andr., Gál Elek, Deák Ant., Buttyán László; esküd­tek Barabás Józs, Bors István, Kovács Fér., Madár József, Molnár Ign., Zöld László, Zakariai Antal, Fancsali György, Csergő Fér., Egyed Mihály, Baló János, Puskás Lajos, Lázár Lázár; levéltárnok Bece József; igtató Pál Józs.; csendőrhadnagy Salamon Károly; főorvos Müller József. A derék- és árvaszék a központon állandó. A tisztviselőknek az 1836, 1840 és 1844 pozs. illető tör­vények szerinti eljárás és az országbírói értekezlet határzatainak szemmeltartása van meghagyva. A tisztviselők fizetéseinek s a szék egyéb költ­ségeinek fedezése végett a nagyon elsanyargatott nép rögtöni megrovatolása helytelennek találtatván, Gyer­­gyó községei és a Gy.-Sz.-miklósi örmény kereskedő testület 9800 ujft előleget ajánlottak. A román testvérek úgy a bizottmány alakításá­nál, mint a tisztviselők megválasztásánál kellő figye­lemben részesítettek. Az 1848 : 16. t. sz. értelmében megválasztott képviselő bizottmány 360 tagból áll. Föliratok határoztattak. A nemzetgyűléshez küldöttség is megy. A császári hivatalok ügyleteinek átvételére bi­zottmányok küldettek ki. Május 7-én Gyergyó-Sz.-Miklóson a gör. katho­­likusok kicsiny egyházában díszes gyászmise tarta­tott a jeles Leményi János püspökért; itt a római kath. esperes és az őrm. szert, lelkész is részt vettek, a nagyszámú és minden rendű és szinü közönséghez pedig Boér Áron gk. esperes lelkes magyar beszédet tartott. Belföldi sic ni le. — Fiume hatósága a zágrábi helytartótanács kibocsátványa folytán elhatározta, hogy e hó 20- és 21-kén a zágrábi országgyűlésre kívánt követek vá­lasztása végett új szavazást rendel, a meghagyás módja ellen azonban tiltakozik. A Szatmár megye­n­ek f. hó 6-kán folytatott bi­­zottmányi gyűlése örömmel értesülvén a császári tör­menthessünk hazafiui pályánk folytatására,, azon ta­pasztalásból, mikép csak a test halt meg, a szellem él és működik Tibennetek, és újjá született alkotmá­nyunkban, jóllétünkben. Kik egyébiránt hazafiui fájdalmunk, mély meg­­illetődésében maradunk Méltóságtoknak (önöknek) Jegyzetté Ocsvai Ferencz főjegyző. _ tisztelő honfitársai Dobokamegye közönsége. Dobokamegye felirata az országgyűléshez. Méltóságos Főrendek! Tisztelt képviselőház ! Még nem száradtak fel a könnyek, melyeket az alig egy év előtt kimúlt legnagyobb magyar gyász­ravatala felett hazánk millióival közösen hullatánk , csak alig kisérő hazafi bánatunk örök nyughelyére törvényhozóink annyi érdemmel gazdag Nestorának földi részeit s ime villámcsapásként sújtja le keblein­ket a rettenetes hir, hogy gróf Teleki László nincs többé! Gróf Teleki László az emberi jogok magas­­szellemű bajnoka, hazánk szabadság­küzdelmének sokat szenvedett vértanúja, a nagy képzettségű ál­lamférfi, a hazáját oly imádva szerető honfi, s megyénk legtiszteltebb bizottmányi tagjai egyikének elhunyta mindig pótolhatatlan veszteségünk leendett; men­­nyivel óriásabb az igy és most ily lélekrázó módon, 3 e válságos pillanatokban, midőn oly­epedve várok, azon magas hivatásu testülettől, melynek ő egyik dí­sze volt, a döntő nyomatéku lépést, alkotmányos újjá­születésünk nagy kérdésében. Gróf Teleki László nem csak a magyar hazáé volt, őt Európa, őt az összes emberiség büszkén mondhatá magáénak , de elvesztenünk őt ránk nézve a legnehezebben kiépülhető sorscsapás. A történelemben bizon­nyal egy fényes lap van fentartva számára, melynek illetékes feladata leenni fürkészni és bírálni az okokat, mik e nagy szellemet porhüvelyéből kierőszakolák. Nekünk csak az elvesztéséri fájdalom szavak­ban kifejezhetetlen érzése jutott osztály részül, melyre csak azon vallásos hitünk nyújt némileg enyhítő bal­zsamot, hogy nemzetünk istene, ki szeretve ostoroz és ostorozva szeret, fog az elhullott bajnokok meg­ritkult soraiba újabb jeleseket állitani. Vajha úgy légyen szeretve tisztelt honatyák! Támadjon köztetek, igen kegyetek mindnyájan el­hunyt nagyjainknak méltó követői, hogy majd ha fájdalmunk első rohama elsajgott, erőt és ösztönt Pest, máj. 15. A bécsi lapok nyilatkoznak Deák beszéde felett. Olvasóinkat inkább a magyar-ellenes lapok nyilatkozatai érdeklik. Tudni óhajtják, várjon, mint mondani szokás, fogott-e rajtuk az okos szó, eloszlatta-e elfogultságukat, vak ellenkezésüket jogaink, mondhatni, mat­hema­­tikai bebizonyítása; e bebizonyítás után ta­gadják-e még hogy köztünk s a birod­alom többi része közt csak a personal­unio kapcsa állhat fen ? Az olvasó e kíváncsisága, mely a bécsi ellenséges lapok részéről a belátás lehetőségét is feltételezi, inkább Deák érvei hevességének elismeréséből, mint azon meggyőződésből tá­madhat,hogy elleneink fogékonysággal bírnak az iránt, mi jog, hogy ők elfogulatlanul az ü­gy tárgyilagos szemléletére is bírnak emelkedni. Tudhattuk azt, hogy Deák beszédének is az leend sorsa e lapoknál, mi volt Galilei állí­tásáé. A lélek homályán még az igazság su­­gára sem birt sokáig áttörni. De azért Gali­leinek igaza volt, de azért Deáknak igaza van. Hogy mily érvekkel küzd az ellenséges bécsi journalistika Deák ellen, ennek ismerte­tésére elégnek tartjuk csak az „Oest. Ztg.“ ép oly vakmerő mint tudatlan állítását megemli­­teni, hogy t. i. a magyar közjog értelme sze­rint nem igaz, miként csak az a magyar király ki meg van koronázva, és hogy Deák a ma­gyar közjogot nem ismeri. Ily ellenek irányá­ban nem szükség az ész fegyvereivel küzde­­nünk. Ezek számára hiában bizonyít Galilei és Deák. Bár tudjuk, hogy e lapok nagyobb részét az oktalan gyűlölet inspirálja s hogy azok nem fensőbb sugalat kifejezői, de meg vagyunk győ­ződve a felül,hogy azok a jelen időben elhatárzó befolyással bíró államférfiak véleményét, a legmagasb helyen létező felfogást és szándé­kot is tükrözik vissza. És ezért valamint az ellenséges bécsi lapok részéről nem vártunk egyebet mint az ellenséges indulat folytatását,az igazság következetes taga­dását,úgy Deák beszéde után sem reméljük,hogy a hangulat irányunkban a birodalmi kormány kebelében megváltozzék, hogy a jog és tör­vény legyőzhesse az önkényre hajló, a rög­eszmékhez ragaszkodó és a pillanat sikeréért mindent koczkáztató államférfiakat. Oly kormány, melynek a saját tévedései által előidézett zavarok­ és bajokkal kell küzdenie szüntelen, feladatát nem az e zava­rok és bajokat gyökeresen kiirtó eljárásb­an s így az addig követett kormány elveit elha­gyásában keresi, hanem a pillanatnyi siker előidézésében, mi aztán a kormányzati elveket igazolja, mi az elfoglalt állást megtarthatóvá teszi. Ily kormány nem a jövő alapjára épít, nem keresi a biztosítékokat; eljárása hasonlít a tatarozáshoz ott, hol az alapból építés szük­sége forog fen. Az ily kormány aztán politi­káját napról napra toldja, foldja s mig más bi­rodalmak kormányai a jövőt készitik elő, neki a jelennek gyökeresen soha sem orvosolt s igy mindig megújuló bajaival kell küzdenie és küzdenie mindaddig, míg a baj okának be­látása után nem vesz erőt. rajta azon tisztességes elhatározás, hogy a kísérletekkel, az erősza­kolt sikerkereséssel fel kell hagyni s a bajt gyökeréb­e gyógyítani. De mi erre, ez időben, nem számíthatunk. A birodalmi kormány természet­ellenes kísérle­tek sikeresítésén, ki nem vihető eszmék valósí­tásán munkálkodik. És bár a birodalmi ta­nács kebelében nyilatkozó és mind hatal­­masbbá válandó nemzetiségi irány ez eszme valósítását­, a természetellenes kísérlet sikerét fenakasztja is, és bár Magyarország egy szív s egy­lelkű elhatározásán megtörik is a kor­mány szándéka, a pillanatnyi sikerkeresés munkája még következetesen folytattatik. Az oly kormány, melyet eljárásában nem a jövőnek egésséges magvát magában rejtő politika vezérel, a pillanat esélyeiben, a kül­­események kedvezőbb találkozásában mindig kész elfogadni művének igazolását. Mi tehát meg vagyunk győződve erősen, hogy a biro-

Next