Magyarország, 1861. augusztus (1. évfolyam, 178-202. szám)
1861-08-02 / 179. szám
179. sz. 1861 — 1. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 fijkrnjezáron kaphatók. Péntek, augusztus 2. megjelel ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁRUEgész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG august—October 3 havi folyamára 5 fr.—kr august—sept. 2 „ „ 3 „ 50 ” fllióra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország“ kiadóhivatala. PEST, augusztus 1. Külföldi szemle. A Quarterley Review augusztusi füzetében Cavour grófnak egyik angol barátjával folytatott érdekes beszélgetése foglaltatik, melynek tárgya a mostani franczia császár vala. „Napoleon agyában — mondá a dicsőült olasz miniszter — egy sereg politikai meggyőződés van erőfélben, melyek, úgy látszik, a puszta ösztönön alapulnak. Ő egyetlen eszméjéhez sem ragaszkodik mozduthatlanul, ha valami komoly akadály lép közbe, hanem inkább elejti s más uj gondolathoz fordul. Ez politikájának a rejtélye. E sajátságánál fogva sikerült vele olykor a magam eszméit elfogadtatnom. Az egyetlen elv, mely különböző eszméit összetartja, dynastiájának megszilárdítása s azon meggyőződés, hogy ez neki könnyen sikerül, a meddig csak a franczia nép hiúságának tápot adhat. Nemes ösztönei vannak s erős hálaérzése mindenki iránt, ki neki valaha szolgálatot tett. Szive mélyében nagy előszeretettel viseltetik Olaszország iránt. Éhez csatolvák fiatalkori emlékei. Gyűlöletében Ausztria iránt s óhajtásaiban Olaszország felszabadítása végett, egész a mai napig carbonari maradt. Nem felejtette el a vendégszerető fogadást, melyben, mint menekült, Angliában részesült. Csodálja az önök intézményeit s az angol nép jellemét. De ez semmit sem nyom azon gondolata ellenében, hogy dynastiáját megszilárdítsa, melyen mint valami vallásos dogmán úgy függ. Ha a szükség úgy hozná magával, hogy ez eszméje valósításáért áldozatot hozzon, ha még oly szörnyű volna is az, ha még annyira ellenkeznék is érzelmeivel,ez áldozatot megtenné. Mindig arról biztosított engem, hogy legelső gondolata Angliával békében és jó egyetértésben maradni. Magam is azt hiszem, hogy régi hajlandósága, valamint politikai indokoknál fogva, e biztosítása komoly volt és hogy csak a végszükség esetében, azon meggyőződéstől sarkalva, hogy tekintélye Francziaországban csökken — hagyna fel e komoly elhatározásával. És mivel ily pillanat nem lehetetlen , önök esztelenek volnának,ha erre is el nem lennének készülve.“ E jellemzés már annálfogva is különös figyelmet érdemel, mivel Cavour bizonnyal közelebbről, ismerte a császárt, mint bármelyike a most élő államférfiaknak — tán az egy Palmerstont kivéve. A „Times“ nyilatkozatát, a magyar országgyűléshez küldött leiratról, alább adjuk, — azonban nehogy a „Donau Zig“ iszapos kerékvágásába essünk, hogy t. i. csak azt mondjuk el, ami nekünk kedvez, megemlítjük, hogy ugyancsak a „Times“ — helyesen-e vagy helytelenül — azt állítja, hogy: „Európa helyzete Ausztriára nézve jobb, mint egy év előtt volt, Victor Emánuel a nápolyi zavarokkal van elfoglalva, Francziaország meg nem sok kedvet érez Olaszországért Ausztriával új háborúba keveredni — egy merész monarchiára nézve a legkínálkozóbb pillanat, Magyarország viszonyait tetszése szerint rendezni.“ Nem csalétek ez ? Párisból azt írják, hogy a bécsi cabinet Vichyben, a nemzetiségi tövises kérdést megpendítette s óhajtotta volna azt (persze a többi nagyhatalom megegyezésével) a hivatalosan el nem ismert nemzetiségek hátrányára megoldani, de Napóleon császár röviden azt felelte,hogy e tekintetben semmi kötelezettséget nem vállal. Griffith interpelláteára, ki Dunlop Magyarországra vonatkozó sürgönyeinek előterjesztését kívánta. Palmerston lord azt feleli, hogy azok bizalmi természetűek, egyébiránt Anglia semleges marad a Magyarország és Ausztria közti viszályban, s csak azt sajnálná, ha Ausztria kiesnék a nagyhatalmak sorából. Az Index párisi levelezője a római kérdés megoldását közelebb állónak véli, mint sokan gondolják. Úgy látszik, az olasz-franczia vegyes megszállást tartja e kérdés megoldásának , hanem hogy vág ez össze azon marseillei sürgönnyel, mely szerint a franczia kormány a pápa előtt azon ismételt nyilatkozatot téve, hogy akadályozni fog minden a szentszék ellen teendő lépést. Azt beszélik, hogy a franczia cabinet új szabadelvű reformokkal akarja Francziaországot és Európát meglepni. Denique Napoleon addig-addig jár Anglia sarkába, hogy egyszer letapossa. Turinból írják, hogy Ricasoli komolyan tart attól, hogy a német szövetségnél levő olasz követ egy , szép reggelen visszakapja útleveleit. Ausztria, a közép államok és több kicsiny német kormány által támogatva, azon van legalább, hogy a német szövetség Victor Emanuellel szakítson. Eddig a dolog Poroszország erélyes ellenállásán múlt el, melyet a politikáját osztó néhány állam és az egész német közvélemény támogat. Ez is az időnek egy jele. Míg Poroszország a német szövetségben lesz, addig annak mostani semlegessége nyílt ellenségeskedéssé Victor Emanuel irányában nem válik. A chalonsi találkozásnak is az az egyik fő célja, hogy bizonyos eshetőségekre Napóleon, Poroszország semlegessége felől biztosítva legyen. A „Nord“ azt állítja, hogy a rebesgetett osztrákorosz közeledéssel Poroszországra akartak ráijeszteni, hogy így a calonsi találkozás elmaradjon. Egy berlini levélben pedig azt olvassuk, hogy ez az osztrákorosz közeledési mendemonda egyszerűen sajtómanőver, Bécsből veszi eredetét, honnan azzal a magyarokat akarták megszeppenteni, aztán Párisban folytatták, hogy Angliát fenyítsék vele a Russell. Szardinia ügyében mondott beszéde miatt. Belföldi szemle. — Egerből a császáriak működéséről következő újabb részleteket veszünk: „Az adókönyvek s úgynevezett B. táblák kicsikarása végett a megyeházát erőszakkal megszállott katonák, minthogy élelmezésökről maguknak kellett gondoskodni, végre megunták a dicsőséget s tizenkettőt kivéve, odábbállottak. E tizenkettő azért maradt meg, hogy a megyeházát minden oldalról őrizze, nehogy a keresett adókönyvek s B. táblák, melyek pedig már rég nincsenek ott, máshová szállíttassanak. Most a megyeháza kapujában országos állapotaink hü képe látható. Az egyik oldalon az alkotmányos megye hajdúja, a másikon pedig egy császári vadász áll őrt. — Itt is elkezdték már a finánczok a dohánynövényeket kitépdesni. Ennek folytán valaki, (mint itt általában hiszik, maguk a minden áron zavart csinálni akaró adószedő urak,) falragaszokban hitta föl a népet a finan.sandárit a katonák nevonverésére. — a nép azonban csendesen maradt, de a katonaság közt nagy volt a sürgés-forgás. Vasárnap este egy század rukkolt be a megyeház udvarára, honnan talán a kitörést várták, de ott csendes volt minden, csak a szél dühöngött fölöttük s néhány cserépzsindelt dobott fejekre a háztetőről. Azt hitték, most már kezdődik, s a várnagyot azonnal interpellálták, hogy ki dobálja őket. Végre belátták, hogy hasztalanul állonganak s éjféltájban visszavonultak laktanyáikba. Néhányan polgártársaink közül annyira meg vannak már terhelve katonasággal, hogy nem képesek nekik helyet adni s házaikból maguk szorulnak ki. 16, 18, 20 katona is van már egy-egy helyen, s folyvást, majd minden nap kapnak egy kettőt, a császári stylus szerint, erősítésül. Mindazonáltal egész hazafiui megnyugvással tartják őket. Kiemelendő ezen lelkesek közül Nánásy Mihály s Szalay József. Az itt tanyázó, most adószedésre használt katonaság egy része olasz. Egy ezen olaszok közül egy szegény özvegy asszonyhoz szállásoltatott be, s látván, hogy az asszony nem hogy adóját fizethetné, de maga is alig élhet: megy az adószedő hivatalba, kifizeti az asszony adóját s jelenti magát parancsnokánál, tegye őt máshová, mert már az asszony nem tartozik. — Egy a napokban történt furcsa esetről beszél most itt az egész környék. Egy itteni cs. vadászhadnagy t. i. Borsodmegye egyik jónevü családjából egy leányt szöktetett el, mit az apa csakhamar észrevevén, utánok hajtatott, s nem messze Egerhez az utón érte őket. A felbőszült apa a kardjához kapott hadnagy urat porig verte, kardját elvéve, tiszti ruhájából kivetkeztette, s igy adá át a legközelebbi helység birájának,hogy Egerbe küldje be. A tiszt kardját s ruháját Borsodmegye egyik szolgabirájánál tévé le s a gyönyörűséges kisasszonyt haza terelé. A tiszt most Egerben betegen fekszik s lemondását beadván, felgyógyulását várja, hogy hazájába térhessen. Aug. 1-én lesz betáblázási közgyűlés, azután kisgyülések; aug. 26-án nagygyűlés. Sept. 2-kán kezdődnek a törvénykezési napok, de csak úgy ha lehet. Mi egyébiránt a leiratnak hallatlanul örvendünk. S ki ne örvendene oly gyenge dolgozatnak.“ — Nagy-Atád városában jul. 21-dikén kezdte meg Czechmeister cs. adóbiztos az erőszakos adószedést a három év óta ott tanyázó dzsidásokkal. A lakosság egy részétől eddig nem követeltek adót. Az adókönyveket katonai erőszakkal vitték el a városházáról. A ferenczrendi szerzethez 14, az uradalomhoz 36, az elöljárókhoz — kik az elszállásolást megtagadták — 16-ával szállásolták be magukat a katonák. Istállók hiányában a lovakat a lakószobákba kötötték be. Leutner János nevű, volt kerületi jegyző, az adóbehajtásban részt vesz s jegyzőkönyv-vezetőként szerepel. — Arad városa képviselő testülete jul. 31-bén rendkívüli gyűlést tartott, melynek tárgyát az országbíró 23-ról kelt körlevelének felolvasása képezte, melynek kíséretében az országbírói tanácskozmány munkálatát, mint az igazságszolgáltatásra nézve ideiglenes kisegítő törvénykezési szabályzatot, Arad városa közönségének „hivatalos használat végett“ megküldi. Rövid tárgyalás után határozatilag kimondatott, hogy sz. kir. Arad városa közönsége a megküldött törvénykezési szabályzatot — miután az alkotmányos után hozott törvénynek nem tekinthető — ilyennek ugyan el nem ismeri, mindazáltal az igazságszolgáltatás érdekében a törvényhozás intézkedéséig „minden odrog nélküli törvényes statutarius hatósági joga alapján, mint statútumot elfogadja s aug. 1-től kezdve a törvénykezés körül kötelező szabályzatként használni rendeli. — Kolozs megye bizottmánya legutóbbi ülésében elhatározta, hogy a megyeház épületeinek császári hivatalok által a múlt évtized alatti használatáért házbért fog követelni. — Brassóban jul. 27-én a községgyűlésben a Fin-Land-Directionak egy memorandumát olvasták fel, melyben az áll, hogy ha a község 19 ezer forintnyi adóhátralékát 14 nap alatt be nem fizeti, executio fog következni. Erre a község, emlékezvén azon példás magaviseletére, minélfogva a közelebbi három hó lefolytában a brassóvidéki közigazgatás költségei fedezésére 21 ezer forintot előlegezett, a m. kincstár által később megtérítendőt, azon ajánlatot téve a m. kincstárnak, hogy mivel jelen helyzetében a 19 ezer forintot lefizetni képtelen , szíveskedjék a m. kincstár azt az említett 21 ezerből levonni. — A szász egyetem a NI.-Szebenben fölállítandó ideiglenes felebbezési törvényszékre nézve abban állapodott meg, hogy ez hivatalos működésében egyelőre az 1853. máj. 3. kir. törv. lap 81. sz., továbbá az 1854. jun. 16. 165. sz. alatti cs. k. igazság-ügyminiszteri rendeletekhez tartsa magát. A válság Magyarországon. (La Crise en Hongrie. Horntól.) m. E bizalmatlanság bőven van igazolva a Habsburgok múltja által Magyarországgal való viszonyukban, s kétségkívül sokat tett azon példás egyetértésre, melyet a pesti országgyűlés tanúsít a főkérdésre, a februári statútum el nem fogadására nézve. Kivált ezen bizalmatlanságnak s méltatlan keserűségeknek kell köszönni, melyekkel az elnyomó hatalom a magyar sziveket betöltötte, hogy az osztrák kormány teljesen elszigetelve maradt az ápril 6-án megnyilt országgyűlésen. Alig hihető, de hiteles dolog, hogy a pesti diéta 350 képviselője közt, daczára annak, hogy a törvényes viszony fentartását követelik, s világos tényekkel bizonyítják, hogy e pillanatban szakítani nem akarnak — egyetlen hang sem emelkedett az osztrák propositiók mellett! Szerző Somsich Pál remek beszédének eme szavaira hivatkozik : „nincs többé párt Magyarországon, a régi conservativok, szívvel, lélekkel, egykori politikai elleneik mellé állanak és követelik az 1848-ai törvények teljes és közvetlen visszaállitását, melyek oly nagylelküleg és szabadon fejtették ki a nyolczszázados alkotmányt.“ Egyszersmind rövid, ha rajzát adja a jeles férfi politikai pályájának, kinek lojalitását és jóhiszemét bár a conservativek népszerűtlen pártjához tartozott — soha pillanatra sem gyanusiták, ki a magyar forradalom bukása után, néhány komoly törekvésű barátjával, a Miklós czár és Paskievics herczeg kegyelméből győztes bécsi udvart — hogy ne élne vissza diadalával és pacificálna Magyarországgal — mindaddig sarkalta, mig el nem hallgattatták. Somsich beszéde nagy hatást szült. Meg is érdemli. Egyik legfontosabb oldaláról és szabatosan fogja fel a helyzetet. Az az előnye, hogy kijózanítá a bécsi kormányt azon csábitó illuzióból, mintha egy elégületlen töredéknek, pártoskodó becsvágyóknak lehetne azon irányt tulajdonítani, mely az egész nemzeté. Magyarország a legalitás terén áll, mi annyit tesz, hogy birtokába akarja venni régi politikai és közigazgatási autonómiáját, melyet számára sarkalatos törvények, a bécsi udvarral ismételve kötött, kétoldalú szerződések s ünnepélyes esküvel fogadott koronázási diplomák biztosítanak. — Magyarország visszautasítja a febr. 26-ki statútumot, mely autonómiáját fenyegeti, a personális uniót reális unióvá változtatja s szent István ősi királyságából egyszerű provinciát alkot, a nemzeti képviseletet tartományi gyűléssé devalválja elvevén attól az adó- és katona-megszavazási jogot, s a törvényhozási és végrehajtási legfontosabb tulajdonokat a bécsi központi kormányra és birodalmi tanácsra ruházván. Ez vala alapja és szelleme a Deák által szerkesztett felirási javaslatnak, melynek nagyobb méltatása végett szerző megismerteti franczia olvasóival Deák kitűnő egyéniségét, kit Magyarország „Aristidesének“ nevez. A „fortissimus vir maximusque omnium“ szerző minden vonásából kitűnik: „Törvényes küzdelemre jobb és biztosabb vezért, jártasabbat a törvényekben és elmésebbet az eszközök kitalálásában a jogok érvényesitése végett — Magyarország nem választhatott. Deák Ferencz a megtestesült legalitás, a velővé és vérré vált Corpus juris, magyar mindenek előtt és legista mindenek felett. Tollából folyt az a programja, melyet a szabadelvű párt 1847 elfogadott, s melyet a rá következő év eseményei oly gyorsan valósítottak.“ Szerző, Deák és kitünőbb párthiveinek (Szalay, Eötvös) rövid jellemzését annak kimutatására használja fel, hogy bármily korlátlannak tetszik is Magyarország követelése a bécsi kormány irányában, nem ellenkezik az a birodalom lajtántúli része alkotmányos — sem általában a szabadság érdekeivel. Tán inkább mint Deák párthívei, kimutatták ennek igazságát a „határozatiak,“ megczáfolva az önzés és magát elkülöníteni törekvés vádját, melyet a magyar mozgalomnak bizonyos oldalról — szemére vetnek. Ennek nyomait ismeri fel szerző a Tisza Kálmán által előterjesztett határozati javaslatban, ki némi tekintetben (jusqu’ á un certain point) az eléggé nem sajnálható Teleki grófot pótolja. — Aztán a felirati és határozati pártról így ítél: E küzdelem, t. i. felirat-e, vagy határozat, a dolog lényegét tekintve, több mint forma-J- / - J1 / 0T_1 / —- Xti jr 1^-ííl on -»-Tom n c<rifin el a két pártot. A szabadelvű párt, vagyis a felirat pártja, az 1848-ai törvények visszaállításában a nemzet józan óhajtásának utolsó szavát és azon végezést találja, melyet el kell érni, Magyarország jogai és érdekeinek sérelme nélkül. A radical, vagy határozati párt szemében a régi viszony helyreállítása csak a „legroszabb eset“ (pis-aller), melyre magukat, elszánják, ha a bel- és külföldi körülmények gyökeresebb megoldást nem engednek; jobb hiányában tehát (faute de mieux) a lehető megoldást elfogadják, feltéve, hogy a múltra teljes elégtételt, a jövőre teljes biztosítékot nyernek. IV. Feltételesen mondjuk, hogy ez a baloldal programmjának az alapja, mivel e programra formulázva nem volt. Mint párt, a baloldal ép oly kevéssé hagyja el a törvényes tért, mint a jobboldal; ha vágyai e vonalon túlmennek, czéljaik merészsége legalább nem zárja ki a diplomatiai óvatosságot, gondolataik hivatalos nyilvánításában. Tagadhatatlan, e pártnak is megvannak „enfants terribles“-jeik, de melyik politikai párt ment ez alól ? A határozatiak, a felirat feletti szavazáskor úgyszólván maguk szerezték a mérsékelt párt előre kicsinált többségét. Ez önmegtagadásnak meg kelle mindenkit döbbenteni. Ily példa nem gyakran fordul elő a parlamenti évkönyvekben, még kevésbé várták azt Magyarországtól, melyről azt hiték : türelmetlenül vágyik a forradalom ösvényére lépni. Csupán két oka lehet az előrehaladott párt e példás óvatosságának: vagy nem volt arról biztos, hogy az ország többsége háta mögött áll, vagy hogy még az ő ideje nem érkezett el. úgy véljük, hogy magatartását e két indokhoz mérte. Európa általános helyzete e pillanatban, különben sem volt kedvező a végletes rendszabályokra, legalább nem annyira, mint az év kezdetén, s mint még az országgyűlési választások alkalmával is (1861. március) lenni látszott. Az előrehaladott párt visszautasítván a győzelmet, mely több zavart, mint előnyt okozhatott volna, sok tapintatot és igaz hazafiságot tanúsított,, csak azt lehet sajnálni, hogy ez ügyes és opportunus politika utján nem tudott mindvégig megmaradni. Ezután szerző a \árady-féle módosítványról szól, nem helyeselvén azon eljárást, melynek következése a felirat eredeti szövegéhez való visszatérés lett.