Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)

1861-09-03 / 204. szám

B­é­c­s, sept. 1. (A) És szólt Schmerling. Ismeri-e ön a hadzsis, a keletiek bód-fűszerének hatását ? A centralista lapokon, Schmerling ur beszéde óta, a hadzsis hatása mutatkozik. Irigylendő halan­dók e centralisták, még boldogok is tudnak lenni — Ausztriában. De­hogy is ne, midőn Schmerling ur nemcsak a jog, hanem az állam eszély szempontjából is meg­mutatta, hogy Magyarország alkotmánya „verwirkt.1' „Schmerling ur“ mond az „Ost u. West“mai szá­ma „a magyar alkotmány eljátszása elvét absolut és magától érthetőnek állítja, míg épen e nézetet egy ki­válóbb európai publicista sem ismeri el és azt ma­gában a birodalmi tanácsban is a legnagyobb határo­zottsággal támadták meg, ezért hát a kormánynak ezt előbb helyesnek és alkalmazhatónak kell bebizo­­nyítani. Ezt az államminiszter nem tette. — Egy­szerre hivatkozni arra, hogy Magyarország fegyveres erővel lett meggyőzve, és arra, a­mit Debreczenben határoztak, annyi mint kétélű fegyverrel harczolni , mert nyíltan el van ismerve a debreczeni gyűlés ille­tékessége, ha határozataiból az államra nézve jogok következtetnek; ha pedig a fegyverhatalomra hivat­koznak, hogy belőle jogokat magyarázzanak, úgy a forradalom jogát is elismerik, hogy ez adandó alka­lommal az állam ellen kivívott jogaira hivatkozhas­­sék. Bátorkodunk Schmerling urat megkérdezni, vaj­jon mint osztrák államférfi eljátszottaknak tekintette volna-e a dynastia jogait, ha a magyar forradalom az Ausztriával vívott h­arczban győzött volna?“ Én most veszem önnek azon értesítését, hogy az államminiszter úr beszédét egy két czikkben ana­­lisálni szándékozik. Tehát szóljon ön, én kocsit ho­zatok s falura megyek, lett volna szüksége, egy oly miniszter erélye által, a ki ritka tetterővel épen ezen tárgynak szentelé ma­­gát, — kevés év alatt létesíttetett — a földteher­mentesítés; s úgy hiszem, az által, hogy legalább ezen rendszabály a magyar országgyűlés részéről nem vétetett bírálat alá, s hogy az országbírói bizottmány az állam­élet ezen részét illetlenül hagyó, az ausztriai kormány számára fényes bizonyítvány szolgáltatott az iránt, hogy az ezen rendszabályt egész tetterővel létesíté. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Egy másik alig csekélyebb jelentőségű rendszabály, —az ősiségi viszony létesítése s szabályzása, szintén arány­lag rövidebb idő alatt, csupán ausztriai kormány-or­gánumok által vitetett keresztül. Az 1848-ki magyar országgyűlés az ősiséget el­vileg eltörlé; — de ezen elvvel még igen kevés volt megnyerve; egy elvnek keresztül kell vitetnie, hogy az valósággá lehessen ; — s ezen oly nehéz rendsza­bály létesítése szintén aránylag rövid idő alatt — s mint hiszem, — az érdeklettek megelégedésére esz­közöltetett az ausztriai kormány által. Mondom, az érdeklettek megelégedésére, mivel ezen rendszabály ellen nem emeltetett semmi ellenvetés, se a magyar országgyűlés, se az országbírói bizottmány részéről. Ha mindazt szem előtt tartom , mit épen most önök elé terjeszteni bátorkodtam , joggal mondha­tom, hogy az ausztriai kormány, ha szinte absolut kormányzat is, s ha szinte a magyar nép fájdal­masan érzé is , hogy alkotmányos szabadságait nélkülöznie kell, mindazáltal nem tü­ntettethetik föl rész kormányzásul, s úgy hiszem, nem messze lesz azon időpont, midőn ama milliók részéről, kik szor­galmasak s munkásak, kik a munka becsét méltá­nyolni tudják, a polgári s paraszt osztály részéről, a lelépett ausztriai kormány számára hangosan bizalmi szavazat fog nyilváníttatni. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Ezért ha mindazon áttekintek, mit épen most lerajzolhattam önök előtt, valóban nem láthatom át, hogy miért helyeztetek oly határzott s makacs el­­lentállás az alkotmány elfogadása s a birodalmi ta­­nácsbai követküldés ellenében, a magyar országgyű­lés részéről, s meg kell vallanom, hogy azon meggyő­ződésre jutottam, miszerint ennek okát is csupán ama makacs negatióban kell keresni, mely a magyar nép­nek igen sok jeles tulajdonai mellett sajátja, s mely századokon át, minden kormány által fölismertetett. Tudva van, hogy szinte minden rendszabály, mely csak a kormány részéről a magyar országgyűlés elé terjesztetett, a leghatározottabb ellenállásra talált. A magyar nemzet, s különösen a magyar testületek, eleitől fogva ritka tökél­lyel gyakorlók a negatio el­vét, s ezért remélem, hogy valamint előbbi időkben sikerült a kormány által megtartott állhatatos tény­leges állás által ezen negativ fölött végre erőt venni az ausztriai kormánynak, ha a megkezdett után nyu­godtan s állandóan megmarad, most is sikerülend azt jobbról győzni meg, s az intézmények hasznosságát a magyar nép előtt is világossá tenni, s hogy ennélfogva ezen után az alkotmányi kérdés sikeresen meg fog ol­datni. Annál inkább föl vagyok jogosítva ezen néze­temhez ragaszkodni, mivel azon egyezkedési eszkö­zök, miket tegnap a háznak két ékesszóló tagja aján­lott, megvallom, reám nem tették azon benyomást, mintha azok czélra vezetnének. Uraim! Smolka követ ur­abban találja föl a magyarokkali egyezkedésre­ ju­­tás eszközét, hogy azon országnak föltétlenül meg­adassák az 1848. év álláspontja, a magyar ország­­gyűlés kiegészíttessék s ekkor bevárassék, hogy a magyar országgyűlés saját alkotmányos előjogának minő részeit s minő mértékét hozná önkényt áldoza­tul a központi alkotmánynak. — Megvallom, hogy én nagy mértékben veszélyesnek találnám ezen eszköz alkalmazását. (Derültség.) Én azt mon­dom, hogy az a boldog, ki birtokban van, s még senkinek sem tanácsolták azt, hogy hagyjon oda egy házat, míg oly boldog, hogy abban megtarthatja ma­gát. (Tetszés.) Azt állítom, hogy minden hadügyhöz értők igen rósz vezérnek neveznék ama tábornokot, ki egy előnyös állást odahagyna ama lehető kilátás kedvéért, hogy azt talán másnap rohammal vehetendi be, talán 10,000 holttest árán. Az jobban teendő, ha állásában megmarad s bevárja, hogy abban megtá­­madtassék s abból kiszorittassék. (Tetszés.) Ez amaz álláspont, melyet az ausztriai kormánynak kell elfog­lalnia, s melyet az el is foglaland, t. i. hogy az adott­nak, az állameszély által ajánlottnak s az alkotmány­nak álláspontján tartsa magát, s az nem hagyandja oda önkényt ezen álláspontot azért, hogy ezen előjog­nak egy részét talán engedmény útján ajándékul nyerje vissza a magyar országgyűléstől. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Egy második ajánlott esz­köz abban áll, hogy önkényt mondjunk le ezen alkot­mányról s egy újat od­rogirozzunk. (Derültség.) Uraim! Ezen ház különböző oldalairól többizben megjegyeztetek, hogy Ausztria sajátkép az által jutott a végromlás szélére, mivel az állam­ életben folyvást kísérleteket tettek. Most ismét egy ily újabb kísérle­tet ajánlottak nekünk, s magam s tiszttársaim nevében sajnálom, hogy egyáltalában nem fejezhetem ki az iránti készségünket, miszerint ezen új kísérletbe bo­csátkozzunk ; annál inkább, mivel semmikép sem biz­tosíttattunk az iránt, hogy az által elérendjü­k azt, mit el kellene érni. Mivel úgy hiszem, hogy a magyar or­szággyűlésben mind ez ideig uralkodott hangulat mel­lett, minden oly alkotmány visszautasíttatott volna, mely közös képviseletet foglal magában. Már­pedig ama sarkpont, mely körül az Ausztria s Magyarország közti kérdés forog, — épen a közös képviselet kérdése.­­ Ezért mindaddig, míg valamely tény­legesen formulázott indítványt nem kapunk, — s hálásan fogadandjuk, ha az bárhonnan terjesztet­nék is elénk az iránt, hogy mi módon kelljen az annyira megtámadott alkotmányt módosítni, hogy miként kelljen ezen birodalmi képviselőknek tagozva lennie, miként álljon fönn a testületek illetékessége, miként alakíttassanak az országgyűlések, miként mon­dassák ki azok illetékessége s míg azzal összekötte­tésben javaslat nem intéztetek hozzánk az iránt, hogy miként kelljen a községi életet, az igazságügyet s a közigazgatást rendezni — mig uraim ezt szabatosan formulázott módon meg nem kapjuk, bocsássák meg önök, ha teremtésünk gyermekei irányában fölfogható szeretettel viseltetünk, s nem szándékozunk azt bár­mi másért, mi nekünk lehetségesül igértetik, fölcse­rélni. (Tetszés.) Mindezek után, úgy hiszem, a kor­mány szándékait határozottan oda fejezhetem ki,hogy az az alkotmányhoz ragaszkodik, hogy az által, mi­kép Ausztria lakosainak egy része még nem fogadta el az alkotmányt, legkevésbbé sem hagyja magát megzavartatni az ezen alkotmányhozi ragaszkodásban, s hogy a roszul értesült néptől egy jobban értesült néphez hivatkozik fölebb ; nyugottan várván be ama perczet, midőn az összes ausztriai lakosok szivébe behatand azon meggyőződés, hogy őszinte alkotmá­nyos eljárás mellett, az ausztriai parliamentben elég tér van a birodalom összes fajai s népei számára. Ez uraim — ama politikai hitvallás, melyet én magam s tiszttársaim nevében, határozottan előadok.“ (Tar­tós, zajos tetszés a centrumban, a baloldalon s a kar­zatokon.) Külföld,­ ­— Az „Indépendance“ jelenti, mikép Ricasoli b. legújabb körjegyzékét pár nappal ezelőtt Nigra lovag átnyújtotta Thouvenelnek. E jegyzék, me­lyet kivonatban már közlénk, s nagy terjedelme miatt egészen csak holnap közölhetünk, hihetőleg mély be­nyomást teend a franczia kormányra, azonban köze­lebbről elhatározó lépést nem vár tőle, minthogy sem­minemű ily előjel még nem mutatkozik. A „Kölnische Ztg.“ turini ?” jegyű tudósítója is hasonlókép véleke­dik, hozzá­tévén, mikép Benedetti megbizatott, hogy az olasz kormán­nyal értesse meg, mikép egy ideig a status quo-nak még fenn kell állnia. A „Pa­­trie“ az említett jegyzéket ismertetvén, nagy dicsé­rettel halmozza R­i­c­a­s­o­l­i­t, azonban közel­ sikert nem jósol annak, annál kevésbé, minthogy a kormány Lavalette marquist most szándékszik Rómába kö­vetté nevezni ki. A „Temps“ szerint A­n­t­o­n­e­l­li bí­­bornok már készíti a feleletet Ricasoli jegyzékére.­­ Az esti posta tudósítása szerint Párisban rendkívüli benyomást tett Ricasoli jegyzéke. A kölni lap párisi tudósítója szerint e jegyzék terjedelmesen és tisztán kifejti a nápolyi tartományok helyzetét, s megczáfolhatlanul állítja elő a tényállást, mely a le­­gitimista-ultramontán lapok dühöngéseit a lehető leg­­sujtóbban semmisiti meg. Mint mondják, Nigra lo­vag értesité Thouvenelt, mikép az olasz miniszté­rium kijelenté, hogy testületileg leköszön, ha a fran­czia kormány egy bizonyos ideig csapatait Rómából ki nem vonja. — Az „Opinion“ aug. 30-ki vezérczikkében azt állítja, hogy a nápolyi felkelés két, a pápai területtel határos tartományra van szorítva, és kérdi, vajjon mi történhetnék, ha a katonaság a határt átlépve, a meg­futamodott lázadókat elérné, s az országot tőlük ki­tisztítaná ? Cavourt hasonló körülmények arra bír­ták, hogy a Márkákba s Umbriába hatoljon. A határ átlépése nem volna invasio, nem elfoglalás, sem ellen­séges tény Francziaország iránt, csak törvényes védelem. Nem valami nagy követelés azt kívánni, hogy Francziaország a római h­atármelléki felkelés­nek véget vessen, vagy azt az olasz hadaknak en­gedje át. A felkelés elnyomását az olasz birodalom más hatalmasságok általi elismerése és a római kér­dés könnyebb megoldása követné, mert akkor eles­nek az­ok Rómának további megszállására a francziák által. Olaszországnak tehát minden áron a fölkelés el­nyomását kell sürgetni. Francziaországnak is érde­kében van a közreműködés, mert beállhatnak oly ese­mények, hol egy erős Olaszország, mint Francziaor­szág biztos szövetségese, ennek nagy hasznára lehet. Francziaországnak tehát meg kell szüntetni a fölke­lők védelmét és bátorítását. — Rómából írják, hogy Goyon tbk aug. 27-ig Rómát nem hagyta oda, s C­a­d­o­r­e­marquisval a szent Lajos ünnepélyen jelen volt. A pápa, mint ren­desen szokott, a franczia templomot meglátogatta, s a francziákkal hosszasabban társalgóit. A hivatalos lap szerint a pápa megjelenése alkalmával a sokaság: „Vive le Pontife Roi“-t kiáltott (Éljen a pápa-király). Egy piemonti kanonokot s egy főállamügyészt, mint a pápa világi hatalma elleneit és felforgatás vádjával terhelteket a pápai rendőrség elfogatott. A „Revue de deux Mondes“-t pedig lefoglalták. — A „Giornale di Verona“ egy nápolyi magán­levél nyomán jelenti, hogy a Cotroneben kitört láza­dás alkalmával, a 3 század gyalogság és körülbelől 50 carabinieriből álló helyőrséget leölték. — Minghetti olasz belügyminiszter beadta lemondását. Della Rovere hadügyminiszterré lett kinevezését bizonyosnak mondják. — A „Perseveranza“ mantuai tudósítása szerint a modenai lg kis hadsergét, mely 7000 főből áll s Ausztriától ágyukkal felszereltetett, közelebbről Man­­tuában öszpontositja. — A „Correspondencia“ czímű spanyol ministe­­rialis lap párisi levelezője szerint : az angol kormány elhatározta, hogy a non interventio korlátai közt a nápolyi tartományok lecsendesítésére közreműködik, a franczia kormány pedig elzárta a római határokat a rablók oda menekülése elöl, míg az angol hajóraj a tengeri oldalról jöhető gyámolitást akadályozza, nö­velvén ez által Viktor Emánuel kormányának erkölcsi erejét. E körülmény igen fontos események előpostájának vehető, ha Angliának sikerül kieszkö­zölnie, hogy Francziaország Rómát kiürítse. — A sept. 1-i „Moniteur“ többféle változást kö­zöl a diplomatiai testületben: Lavalette Rómába megy, M­o­u­s­t­i­r Konstantinápolyba, Grammont hg. Bécsbe. — Palmerston 1., mint az öt kikötő őrének ünnepélyes beigtatása aug. 28-án Doverben ritka fén­­­nyel ment véghez. A lakomán, mely az ünnepélyt be­fejezte, Palmerston 1. többek közt e szavakat mondá, melyek tán nem csak az öt kikötő gentlmanjeihez, de a centralista bécsi kormányhoz is voltak intézve: „Tisztelem az öt kikötő lakosait, hogy úgy ra­gaszkodnak ősi kikötői alkotmányukhoz. Semmi sem ad az embernek több méltóságot, mint ha az ősi és tisztes hagyományokhoz ragaszkodik. A hazafiság­­nak, mint a jótékonyságnak, otthon kell kezdődni. Először szülőházát és családját szeresse az ember, az­után városát és járását, s ha még megyéjét szereti, hazáját is szereti.“ — Radio (Orsini czimborája) Cayenneből megszökvén, a múlt héten Birminghamben nyilvános előadásban festette részvételét a jan. 14-dikei merény­letben és raboskodása sanyarait. A közönség csekély érdekeltséget tanúsított iránta, s a lapok még csak egy szóra sem méltatják, kivéve a „Heraldot“, azon­ban ez is csak azért szólal fel, hogy keményen meg­dorgálja mindazokat, kik előadásán megjelentek. — A „Daily Telegraph“ is szintúgy boszanko­­dik Radio birminghami felléptén, mint a „Herald.“ — A holsteini ügyre vonatkozó legutóbbi porosz sürgönyt mind a „M. Post“, mind a „D. News“ kemé­nyen megtámadja. — Angol- és Francziaország követei Mexikóval a diplomatiai össszeköttetést megszakították. — Belgrádból jelentik, hogy a skupstinát a fe­jedelem szózata zárta be. Ez utóbbiban azt mondja, hogy első megjelenésekor előre érező, miszerint a második találkozás örvendetes­ lesz, mert azt fogja mondhatni : Szivemből szóltam, szivek szerint meg­értettek ; tiszta magot vetettem és termékeny földre hullt. Véghetlen lelkesedéssel fogadták e szózatot. — New­ Yorkból jelentik aug. 22-ről, hogy a hit, mintha a szövetségesek a Potomacon átkeltek volna, hamis. A Potomac esőzések által nagyon meg­áradt , egyébiránt nagy előkészületeket tesznek,hogy e folyamot Maryland határán átléphessék. Az önkény­­tes ezredek fölszólittatnak, hogy Washingtonba sies­senek. — New­ Yorkból jelentik, hogy Lincoln elnök kiáltványt tett közzé, melyben a déli államokat for­radalmiaknak nyilatkoztatja az államok törvényei ellenében, s elkobzás terhe alatt megtilt minden ke­reskedelmi közlekedést velők. U­j­d­o­n­­s­á­g­o­k: Pest, sept. 2. — A „Wiener Ztt.“ jelenti, miszerint pestme­gyei másodalispán Beöthy Lajos ellen, kinek indítvá­nyára Pestmegye f. hó 26-ai közgyűlésében elhatá­rozta a magyar országgyűlésnek feloszlatására vo­natkozó óvását minden pontjában magáévá tenni, va­lamint azok ellen, kik az indítványt pártolták, egy utólag kinevezendő kir. biztos vizsgálatot kezdene.­­ A bécsi „Front“ azt írja, hogy az ismeretes volt jász-kun főkapitányt J­a­n­k­o­v­i­c­s­o­t, ki, mint disponibilitásba helyezett volt hivatalnoka az előbbi magyar közigazgatásnak, Döblingben lakik „procus negotiis“, azzal kínálta meg az udvari kanczellária, vállalja el a pest-megyei administrátorságot. A F­o­r­­g­á­c­h gr. visszalépéséről keringő híreket hivatalosan megczáfolják. — Az udvari kanczellária legfelsőbb rendeletre Pest városa képviselőségének üléseit is felfüggeszted az „­óvástétel“ miatt. Ugyanezt halljuk még Nyitra, Heves, Bihar, Szabolcs, Sáros, Bács, Nógrád me­gyékről. — Azon általunk is közlött hírre, hogy F­o­r­­g­á­c­h gr. jelen állása alól föl akar mentetni, a bécsi „Presse“ megjegyzi, hogy a forrás, melyből e hírt merítették, nem oly tiszta, hogy neki hitelt lehetne adni. „Azon tény“­­— így szól az említett lap — „hogy F­o­r­g­á­c­h gr. még legújabban is a pesti megyei gyű­lés feloszlatását elrendelte, csakugyan nem azt tanú­sítja, hogy a főkanczellár politikája más irányban in­dult volna, mint az összes minisztériumé. Egyetlen egy tárgy volna képes a főkanczellár és a miniszté­rium közt meghasonlást előidézni: ez a Magyarország számára felállítandó külön minisztérium. De a­men­­nyire tudjuk, e tárgy a minisztériumban még elő sem került, s azért nem is szolgálhatott indokául a főkan­­czellár olyan határozatának. A­mi az erdélyi ügyet illeti, ez jó úton van és nem is látszik, mintha K­e­­m­é­n­y b. erdélyi kanczellár magatartása F­o­r­g­á­c­h grófnak vagy egyáltalán a minisztériumnak különös zavart okozna.“ — Mint a félhivatalos „Konst. Korr.“ hiteles forrásból értesül, még eddig s ugyan a miniszterta­nácsban szó nem volt a szerb nemzeti gyűlés által kí­vánt vajdasági tanácsról, de az illető előterjesztés már elő van készítve és hihetőleg a napokban jut tár­gyalás alá. — A „Családi kör “-ben Agay A. egy szép és kedélyes czikket írt Fáik Miksáról, melyet t. olva­sóink figyelmébe ajánlunk. E czikkből átves­szük a következő sorokat. „A haza szivén önsúly gyanánt feküdt az abso­lut kormány. Az élő és írott szó lakatra, helyesebben: bilincsre volt verve. S ha mi megtanultunk a sorok között olvasni, az onnan van, hogy (Fk.) a sorok kö­zé láthatlan betűkkel írta oda a nemzet fájdalmát, majd határozott szóval bátorítva a csüggedőket s ki­tartásra híva az erősöket. A­mit mondott, az sok volt, de a­mit elhallgatott, az még több volt. Még ak­kor is, midőn maga sem vetett valami nagy reményt Magyarország közel fölszabadulásához, biztatta a nemzetet, vagy tán ilyenkor tette azt leginkább. Az ő szavaival élve, saját erejét és kitartását ültette a ma­gyar ember szivébe, ennek aggodalmait és keserveit enszivébe fogadva föl. — Ha nem szabadott a haza rabságáról szólni, előfogta Schleswig-h­olsteint, élénk, megkapó színekkel festve a leigázott szabadságot, a béke alatt nyögő polgárokat; ha a magyar alkotmány szentsége mellett fennhangon nem kü­zdhetett, elvitt bennünket a dicső Albionba s magasztalva ennek tör­vényeit és népeit, jól tudtuk, hogy a mi törvényein­ket, a mi népünket érti alatta. A mű­ soraiban a száz pápaszemmel fölfegyverzett censor nem ven észre, azt megsejtő rokonielkü­nk. A­mi a szívben dobog, a­mi a légben úszik, a­mi a sorok közt v­a­n, azt nem lehet kivörös plajbászozni. — A­ki saját, s mi több, családja jövőjének koczkáztatásával, ezer kisértő szó és kétezer fenyegetőzés daczára is hatalmasan hangoztatá az igazság és szabadság szózatát; ki itt tüzetesen elő nem sorolható ármányos fondorlatokban nem csak hogy el nem bukott, sőt meggyőződésében megizmosodva, annál lelkesebben hirdette a haza jogait, annál hatalmasabban terítette le rendre a ma­gyarra agyarkodó, paragraphusokon vitézkedő, ha­zug, hitszegő, megrontott közlönyöket — az ily férfiú érdemes a nemzet elismerésére. — A kölni újság bécsi levelezője írja, hogy az uj kényszerkölcsönről való hir még mindig tartja ma­gát, mely kölcsönbe mindenki az egyenes adónak százszoros összegét volna kénytelen aláírni és befi­zetni. — Néhány nap óta a helybeli postahivatal előtt visszaállították a régi kétfejű­ sast, s ez általában mind több-több helyen kezdi elfoglalni rövid időre üresen hagyott régi állomásait. . — Baján aug. 26-án éjjel, mint onnan tudósit­­nak, a polgárok és finánczok között összeütközés tör­tént, melynél a hét fegyveres fináncz közöl egy, bizo­nyos Dosztig volt derék honvédszázados karját csuk­lójában elvágá, azonban eddig az még nem halt meg. — Károlyi Lajos a m. kir. Helytartótanács má­sod alelnöke belső titkos tanácsossá neveztetett ki. — Stroszmayer püspök Bécsbe ment, még pe­dig mint a hivatalos „Agramer Zrt.“ írja, egész­sége helyreállítása végett. — A debreczeni nemzeti állandó színházépület alapját már rakják. Reszler színtársulata részére az új bérletek kedvező módon szaporodnak, s úgy hul­lik, hogy a város is segélyezésben fogja részesíteni. — A „Debreczeni Közlöny“ szerkesztője lapját megszüntette, állítólag (úgymond rendes levelezőnk) pártoláshiány, igazabban a tapintatlan szerkesztés miatt előállott kedvezőtlen körülmények folytán. „Kár — folytatja — hogy nincs jó lapunk, de a „közlönyt“ nem sajnáljuk, mivel az a szerkesztő ur privát dol­gainak vala mostanában „közlönye.“ A szerkesztő ur már el is távozott.“ — A debreczeni gőzhengermalom —■ mióta az ügyes és kitűnő hazafi Csanak áll az igazgatóság élén — virágzásnak indult; a 100 portos részvények 170 frt körül érnek; a 40 lóerejü gép segítségével nem győzni annyi gyártmányt előállítani, a­mennyire vevő van; szó van uj gép beállításáról is, a­mi hogy valósággá legyen, óhajtandó. — Több franczia bába folyamodott a kormány­hoz, adja meg a nőknek általánosan azon jogot, hogy ezek tökéletes orvosi tanulmányokat végezhessenek valamely franczia egyetemen, minek folytán azután orvosi oklevelet is nyerhetnének. E kérdés vélemény­adás végett az államtanácshoz tétetett át. — A budai népszínház ügyében ! A budai nép­színház alapítására kibocsátott gyüjtőivek, bármi eredménynyel is, mielőbb beküldetni kéretnek. A nép­színház alapítását segélyező bizottmány meghagyá­sából. L­i­p­p­e­r­t József, titkár. — A pest-budai hangászegyleti ze­nede részéről közhírré tétetik, miszerint némely há­zalók saját hasznukra nem irtóznak ezen intézetnek czimét ürügyül és eszközül pénz­szedésre felhasználni; azért mindenki felkéretik, hogy ily egyént az illető hatóságnak feljelenteni ne terheltessék, egyszersmind értesittetvén a közönség aziránt, hogy a zenedének sa­ját nyomtatott aláírási ivei vannak, melyeket hitelt érdemlő egyének és ismeretes egyleti tagok kezelik, és hogy az azon iveken aláirott pénzösszeg csak az egyleti pénztárnok által kiadott nyomtatott nyugtat­­vány mellett vétetik fel. Ritter Sándor: Gazdasági hetiszemle. (1.) A bécsi gabnacsarnokban szombaton 30,000 mérőt vettek ki a forgalomból, az árak jó hangulat mellett 10 krral emelkedtek. Rozs­ és árpa néhány árral olcsóbban volt kapható. Triestből írják aug. 31-ről, hogy a szerződési üzlet búzára nézve hanyat­lott, valamint az üzérkedés kukoriczában is, daczára a 40 krnyi árcsökkenésnek, visszatartó volt. — Ma­gyar búzából Triestben 7000 star öreg bánáti kelt el 9 ft— 9 ft 25 krön és 4000 idei 8 ft 50—8 ft 80 krön. (100 osztrák mérő — 72 star.) Helyben jól kezdődik az üzlet, miután még mindig idegenek számára vásá­rolt­ak, mi által az árak szilárdak maradnak. Bécs. (Heti jelentés. Felelős szerkesztő: POMPÉHY JÁNOS. A vágómarha-vásárra felhajtottak 2972 dbot, súlya darabonként 465—610 font. Ebből Bécs számára meg­vettek 1776 dbot. Középára volt mázsánként 28 forint 50 kr — 30 ft 50 kr, dbonként 134 ft — 182 ft 50 kr. Fia-marhavásár. Felhajtás: 1478 borjú fontonkint 21—31 kr,­ 2038 birka fontonkint 20—22 kr.; 47 bá­rány páronként 6—10 ft; 71 disznó (süldő) fonton­ként 29—31 kr, 128 vközépszerű) 29—31 kr. 839 (hí­zott) 31—33 kr. _____ Távirati tudósítás a bécsi börzéről sept. 2. 5 °/„ met. 68.5. Nemz. kői. 81.5. Hitelint. 175.40. Arany 6.52. Ezüst 135.50 (Bekü­ldetett.) A „Magyarország“ kiadóhiva­­tában megjelent és külön kiadásban 10 uj krajezárért kapható: Smolka lengyelországi képviselő aug. hó 27-én a bécsi reichsrathban tartott beszéde. (Beküldetett.) Az „Oest.Ztg.“ 109. számában következőt hozott : A sors kereke gyorsan halad, de talán még gyorsabban az idő szelleme s most minden hamarább használtatik el, — s min­den, ami használ hamarább használ, ha előbb használ­tatik. — Miért tennénk kivételt hajunknál ? Ha tehát Mally M. ur (Bécsben), alte Wieden, Hauptstrasse 339. sz­m). „Meditrina Haarwuchs Kraft poinade“­­a, (Pesten kapható Török József ur gyógyszer­­tárában , király-utcza 8. szám alatt) ezen baj ellen óvszerül szolgál, tudomást kell arról venni a nyil­­ványosság orgánumainak, s főleg a nőknek, kik sokat tartanak a szép hajra s nem akarják ezen díszüket el­veszteni. Mally ur csudaszere különösen s komolyan ajánlható. (Ezen hajkenőcs szétküldetik postai után­vétellel o. é. 1 frt 80 krért.)

Next