Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)
1861-09-03 / 204. szám
Bécs, sept. 1. (A) És szólt Schmerling. Ismeri-e ön a hadzsis, a keletiek bód-fűszerének hatását ? A centralista lapokon, Schmerling ur beszéde óta, a hadzsis hatása mutatkozik. Irigylendő halandók e centralisták, még boldogok is tudnak lenni — Ausztriában. Dehogy is ne, midőn Schmerling ur nemcsak a jog, hanem az állam eszély szempontjából is megmutatta, hogy Magyarország alkotmánya „verwirkt.1' „Schmerling ur“ mond az „Ost u. West“mai száma „a magyar alkotmány eljátszása elvét absolut és magától érthetőnek állítja, míg épen e nézetet egy kiválóbb európai publicista sem ismeri el és azt magában a birodalmi tanácsban is a legnagyobb határozottsággal támadták meg, ezért hát a kormánynak ezt előbb helyesnek és alkalmazhatónak kell bebizonyítani. Ezt az államminiszter nem tette. — Egyszerre hivatkozni arra, hogy Magyarország fegyveres erővel lett meggyőzve, és arra, amit Debreczenben határoztak, annyi mint kétélű fegyverrel harczolni , mert nyíltan el van ismerve a debreczeni gyűlés illetékessége, ha határozataiból az államra nézve jogok következtetnek; ha pedig a fegyverhatalomra hivatkoznak, hogy belőle jogokat magyarázzanak, úgy a forradalom jogát is elismerik, hogy ez adandó alkalommal az állam ellen kivívott jogaira hivatkozhassék. Bátorkodunk Schmerling urat megkérdezni, vajjon mint osztrák államférfi eljátszottaknak tekintette volna-e a dynastia jogait, ha a magyar forradalom az Ausztriával vívott harczban győzött volna?“ Én most veszem önnek azon értesítését, hogy az államminiszter úr beszédét egy két czikkben analisálni szándékozik. Tehát szóljon ön, én kocsit hozatok s falura megyek, lett volna szüksége, egy oly miniszter erélye által, a ki ritka tetterővel épen ezen tárgynak szentelé magát, — kevés év alatt létesíttetett — a földtehermentesítés; s úgy hiszem, az által, hogy legalább ezen rendszabály a magyar országgyűlés részéről nem vétetett bírálat alá, s hogy az országbírói bizottmány az államélet ezen részét illetlenül hagyó, az ausztriai kormány számára fényes bizonyítvány szolgáltatott az iránt, hogy az ezen rendszabályt egész tetterővel létesíté. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Egy másik alig csekélyebb jelentőségű rendszabály, —az ősiségi viszony létesítése s szabályzása, szintén aránylag rövidebb idő alatt, csupán ausztriai kormány-orgánumok által vitetett keresztül. Az 1848-ki magyar országgyűlés az ősiséget elvileg eltörlé; — de ezen elvvel még igen kevés volt megnyerve; egy elvnek keresztül kell vitetnie, hogy az valósággá lehessen ; — s ezen oly nehéz rendszabály létesítése szintén aránylag rövid idő alatt — s mint hiszem, — az érdeklettek megelégedésére eszközöltetett az ausztriai kormány által. Mondom, az érdeklettek megelégedésére, mivel ezen rendszabály ellen nem emeltetett semmi ellenvetés, se a magyar országgyűlés, se az országbírói bizottmány részéről. Ha mindazt szem előtt tartom , mit épen most önök elé terjeszteni bátorkodtam , joggal mondhatom, hogy az ausztriai kormány, ha szinte absolut kormányzat is, s ha szinte a magyar nép fájdalmasan érzé is , hogy alkotmányos szabadságait nélkülöznie kell, mindazáltal nem tüntettethetik föl rész kormányzásul, s úgy hiszem, nem messze lesz azon időpont, midőn ama milliók részéről, kik szorgalmasak s munkásak, kik a munka becsét méltányolni tudják, a polgári s paraszt osztály részéről, a lelépett ausztriai kormány számára hangosan bizalmi szavazat fog nyilváníttatni. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Ezért ha mindazon áttekintek, mit épen most lerajzolhattam önök előtt, valóban nem láthatom át, hogy miért helyeztetek oly határzott s makacs ellentállás az alkotmány elfogadása s a birodalmi tanácsbai követküldés ellenében, a magyar országgyűlés részéről, s meg kell vallanom, hogy azon meggyőződésre jutottam, miszerint ennek okát is csupán ama makacs negatióban kell keresni, mely a magyar népnek igen sok jeles tulajdonai mellett sajátja, s mely századokon át, minden kormány által fölismertetett. Tudva van, hogy szinte minden rendszabály, mely csak a kormány részéről a magyar országgyűlés elé terjesztetett, a leghatározottabb ellenállásra talált. A magyar nemzet, s különösen a magyar testületek, eleitől fogva ritka tökéllyel gyakorlók a negatio elvét, s ezért remélem, hogy valamint előbbi időkben sikerült a kormány által megtartott állhatatos tényleges állás által ezen negativ fölött végre erőt venni az ausztriai kormánynak, ha a megkezdett után nyugodtan s állandóan megmarad, most is sikerülend azt jobbról győzni meg, s az intézmények hasznosságát a magyar nép előtt is világossá tenni, s hogy ennélfogva ezen után az alkotmányi kérdés sikeresen meg fog oldatni. Annál inkább föl vagyok jogosítva ezen nézetemhez ragaszkodni, mivel azon egyezkedési eszközök, miket tegnap a háznak két ékesszóló tagja ajánlott, megvallom, reám nem tették azon benyomást, mintha azok czélra vezetnének. Uraim! Smolka követ urabban találja föl a magyarokkali egyezkedésre jutás eszközét, hogy azon országnak föltétlenül megadassák az 1848. év álláspontja, a magyar országgyűlés kiegészíttessék s ekkor bevárassék, hogy a magyar országgyűlés saját alkotmányos előjogának minő részeit s minő mértékét hozná önkényt áldozatul a központi alkotmánynak. — Megvallom, hogy én nagy mértékben veszélyesnek találnám ezen eszköz alkalmazását. (Derültség.) Én azt mondom, hogy az a boldog, ki birtokban van, s még senkinek sem tanácsolták azt, hogy hagyjon oda egy házat, míg oly boldog, hogy abban megtarthatja magát. (Tetszés.) Azt állítom, hogy minden hadügyhöz értők igen rósz vezérnek neveznék ama tábornokot, ki egy előnyös állást odahagyna ama lehető kilátás kedvéért, hogy azt talán másnap rohammal vehetendi be, talán 10,000 holttest árán. Az jobban teendő, ha állásában megmarad s bevárja, hogy abban megtámadtassék s abból kiszorittassék. (Tetszés.) Ez amaz álláspont, melyet az ausztriai kormánynak kell elfoglalnia, s melyet az el is foglaland, t. i. hogy az adottnak, az állameszély által ajánlottnak s az alkotmánynak álláspontján tartsa magát, s az nem hagyandja oda önkényt ezen álláspontot azért, hogy ezen előjognak egy részét talán engedmény útján ajándékul nyerje vissza a magyar országgyűléstől. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Egy második ajánlott eszköz abban áll, hogy önkényt mondjunk le ezen alkotmányról s egy újat odrogirozzunk. (Derültség.) Uraim! Ezen ház különböző oldalairól többizben megjegyeztetek, hogy Ausztria sajátkép az által jutott a végromlás szélére, mivel az állam életben folyvást kísérleteket tettek. Most ismét egy ily újabb kísérletet ajánlottak nekünk, s magam s tiszttársaim nevében sajnálom, hogy egyáltalában nem fejezhetem ki az iránti készségünket, miszerint ezen új kísérletbe bocsátkozzunk ; annál inkább, mivel semmikép sem biztosíttattunk az iránt, hogy az által elérendjük azt, mit el kellene érni. Mivel úgy hiszem, hogy a magyar országgyűlésben mind ez ideig uralkodott hangulat mellett, minden oly alkotmány visszautasíttatott volna, mely közös képviseletet foglal magában. Márpedig ama sarkpont, mely körül az Ausztria s Magyarország közti kérdés forog, — épen a közös képviselet kérdése. Ezért mindaddig, míg valamely ténylegesen formulázott indítványt nem kapunk, — s hálásan fogadandjuk, ha az bárhonnan terjesztetnék is elénk az iránt, hogy mi módon kelljen az annyira megtámadott alkotmányt módosítni, hogy miként kelljen ezen birodalmi képviselőknek tagozva lennie, miként álljon fönn a testületek illetékessége, miként alakíttassanak az országgyűlések, miként mondassák ki azok illetékessége s míg azzal összeköttetésben javaslat nem intéztetek hozzánk az iránt, hogy miként kelljen a községi életet, az igazságügyet s a közigazgatást rendezni — mig uraim ezt szabatosan formulázott módon meg nem kapjuk, bocsássák meg önök, ha teremtésünk gyermekei irányában fölfogható szeretettel viseltetünk, s nem szándékozunk azt bármi másért, mi nekünk lehetségesül igértetik, fölcserélni. (Tetszés.) Mindezek után, úgy hiszem, a kormány szándékait határozottan oda fejezhetem ki,hogy az az alkotmányhoz ragaszkodik, hogy az által, mikép Ausztria lakosainak egy része még nem fogadta el az alkotmányt, legkevésbbé sem hagyja magát megzavartatni az ezen alkotmányhozi ragaszkodásban, s hogy a roszul értesült néptől egy jobban értesült néphez hivatkozik fölebb ; nyugottan várván be ama perczet, midőn az összes ausztriai lakosok szivébe behatand azon meggyőződés, hogy őszinte alkotmányos eljárás mellett, az ausztriai parliamentben elég tér van a birodalom összes fajai s népei számára. Ez uraim — ama politikai hitvallás, melyet én magam s tiszttársaim nevében, határozottan előadok.“ (Tartós, zajos tetszés a centrumban, a baloldalon s a karzatokon.) Külföld, — Az „Indépendance“ jelenti, mikép Ricasoli b. legújabb körjegyzékét pár nappal ezelőtt Nigra lovag átnyújtotta Thouvenelnek. E jegyzék, melyet kivonatban már közlénk, s nagy terjedelme miatt egészen csak holnap közölhetünk, hihetőleg mély benyomást teend a franczia kormányra, azonban közelebbről elhatározó lépést nem vár tőle, minthogy semminemű ily előjel még nem mutatkozik. A „Kölnische Ztg.“ turini ?” jegyű tudósítója is hasonlókép vélekedik, hozzátévén, mikép Benedetti megbizatott, hogy az olasz kormánnyal értesse meg, mikép egy ideig a status quo-nak még fenn kell állnia. A „Patrie“ az említett jegyzéket ismertetvén, nagy dicsérettel halmozza Ricasolit, azonban közel sikert nem jósol annak, annál kevésbé, minthogy a kormány Lavalette marquist most szándékszik Rómába követté nevezni ki. A „Temps“ szerint Antonelli bíbornok már készíti a feleletet Ricasoli jegyzékére. Az esti posta tudósítása szerint Párisban rendkívüli benyomást tett Ricasoli jegyzéke. A kölni lap párisi tudósítója szerint e jegyzék terjedelmesen és tisztán kifejti a nápolyi tartományok helyzetét, s megczáfolhatlanul állítja elő a tényállást, mely a legitimista-ultramontán lapok dühöngéseit a lehető legsujtóbban semmisiti meg. Mint mondják, Nigra lovag értesité Thouvenelt, mikép az olasz minisztérium kijelenté, hogy testületileg leköszön, ha a franczia kormány egy bizonyos ideig csapatait Rómából ki nem vonja. — Az „Opinion“ aug. 30-ki vezérczikkében azt állítja, hogy a nápolyi felkelés két, a pápai területtel határos tartományra van szorítva, és kérdi, vajjon mi történhetnék, ha a katonaság a határt átlépve, a megfutamodott lázadókat elérné, s az országot tőlük kitisztítaná ? Cavourt hasonló körülmények arra bírták, hogy a Márkákba s Umbriába hatoljon. A határ átlépése nem volna invasio, nem elfoglalás, sem ellenséges tény Francziaország iránt, csak törvényes védelem. Nem valami nagy követelés azt kívánni, hogy Francziaország a római határmelléki felkelésnek véget vessen, vagy azt az olasz hadaknak engedje át. A felkelés elnyomását az olasz birodalom más hatalmasságok általi elismerése és a római kérdés könnyebb megoldása követné, mert akkor elesnek azok Rómának további megszállására a francziák által. Olaszországnak tehát minden áron a fölkelés elnyomását kell sürgetni. Francziaországnak is érdekében van a közreműködés, mert beállhatnak oly események, hol egy erős Olaszország, mint Francziaország biztos szövetségese, ennek nagy hasznára lehet. Francziaországnak tehát meg kell szüntetni a fölkelők védelmét és bátorítását. — Rómából írják, hogy Goyon tbk aug. 27-ig Rómát nem hagyta oda, s Cadoremarquisval a szent Lajos ünnepélyen jelen volt. A pápa, mint rendesen szokott, a franczia templomot meglátogatta, s a francziákkal hosszasabban társalgóit. A hivatalos lap szerint a pápa megjelenése alkalmával a sokaság: „Vive le Pontife Roi“-t kiáltott (Éljen a pápa-király). Egy piemonti kanonokot s egy főállamügyészt, mint a pápa világi hatalma elleneit és felforgatás vádjával terhelteket a pápai rendőrség elfogatott. A „Revue de deux Mondes“-t pedig lefoglalták. — A „Giornale di Verona“ egy nápolyi magánlevél nyomán jelenti, hogy a Cotroneben kitört lázadás alkalmával, a 3 század gyalogság és körülbelől 50 carabinieriből álló helyőrséget leölték. — Minghetti olasz belügyminiszter beadta lemondását. Della Rovere hadügyminiszterré lett kinevezését bizonyosnak mondják. — A „Perseveranza“ mantuai tudósítása szerint a modenai lg kis hadsergét, mely 7000 főből áll s Ausztriától ágyukkal felszereltetett, közelebbről Mantuában öszpontositja. — A „Correspondencia“ czímű spanyol ministerialis lap párisi levelezője szerint : az angol kormány elhatározta, hogy a non interventio korlátai közt a nápolyi tartományok lecsendesítésére közreműködik, a franczia kormány pedig elzárta a római határokat a rablók oda menekülése elöl, míg az angol hajóraj a tengeri oldalról jöhető gyámolitást akadályozza, növelvén ez által Viktor Emánuel kormányának erkölcsi erejét. E körülmény igen fontos események előpostájának vehető, ha Angliának sikerül kieszközölnie, hogy Francziaország Rómát kiürítse. — A sept. 1-i „Moniteur“ többféle változást közöl a diplomatiai testületben: Lavalette Rómába megy, Moustir Konstantinápolyba, Grammont hg. Bécsbe. — Palmerston 1., mint az öt kikötő őrének ünnepélyes beigtatása aug. 28-án Doverben ritka fénnyel ment véghez. A lakomán, mely az ünnepélyt befejezte, Palmerston 1. többek közt e szavakat mondá, melyek tán nem csak az öt kikötő gentlmanjeihez, de a centralista bécsi kormányhoz is voltak intézve: „Tisztelem az öt kikötő lakosait, hogy úgy ragaszkodnak ősi kikötői alkotmányukhoz. Semmi sem ad az embernek több méltóságot, mint ha az ősi és tisztes hagyományokhoz ragaszkodik. A hazafiságnak, mint a jótékonyságnak, otthon kell kezdődni. Először szülőházát és családját szeresse az ember, azután városát és járását, s ha még megyéjét szereti, hazáját is szereti.“ — Radio (Orsini czimborája) Cayenneből megszökvén, a múlt héten Birminghamben nyilvános előadásban festette részvételét a jan. 14-dikei merényletben és raboskodása sanyarait. A közönség csekély érdekeltséget tanúsított iránta, s a lapok még csak egy szóra sem méltatják, kivéve a „Heraldot“, azonban ez is csak azért szólal fel, hogy keményen megdorgálja mindazokat, kik előadásán megjelentek. — A „Daily Telegraph“ is szintúgy boszankodik Radio birminghami felléptén, mint a „Herald.“ — A holsteini ügyre vonatkozó legutóbbi porosz sürgönyt mind a „M. Post“, mind a „D. News“ keményen megtámadja. — Angol- és Francziaország követei Mexikóval a diplomatiai össszeköttetést megszakították. — Belgrádból jelentik, hogy a skupstinát a fejedelem szózata zárta be. Ez utóbbiban azt mondja, hogy első megjelenésekor előre érező, miszerint a második találkozás örvendetes lesz, mert azt fogja mondhatni : Szivemből szóltam, szivek szerint megértettek ; tiszta magot vetettem és termékeny földre hullt. Véghetlen lelkesedéssel fogadták e szózatot. — New Yorkból jelentik aug. 22-ről, hogy a hit, mintha a szövetségesek a Potomacon átkeltek volna, hamis. A Potomac esőzések által nagyon megáradt , egyébiránt nagy előkészületeket tesznek,hogy e folyamot Maryland határán átléphessék. Az önkénytes ezredek fölszólittatnak, hogy Washingtonba siessenek. — New Yorkból jelentik, hogy Lincoln elnök kiáltványt tett közzé, melyben a déli államokat forradalmiaknak nyilatkoztatja az államok törvényei ellenében, s elkobzás terhe alatt megtilt minden kereskedelmi közlekedést velők. Ujdonságok: Pest, sept. 2. — A „Wiener Ztt.“ jelenti, miszerint pestmegyei másodalispán Beöthy Lajos ellen, kinek indítványára Pestmegye f. hó 26-ai közgyűlésében elhatározta a magyar országgyűlésnek feloszlatására vonatkozó óvását minden pontjában magáévá tenni, valamint azok ellen, kik az indítványt pártolták, egy utólag kinevezendő kir. biztos vizsgálatot kezdene. A bécsi „Front“ azt írja, hogy az ismeretes volt jász-kun főkapitányt Jankovicsot, ki, mint disponibilitásba helyezett volt hivatalnoka az előbbi magyar közigazgatásnak, Döblingben lakik „procus negotiis“, azzal kínálta meg az udvari kanczellária, vállalja el a pest-megyei administrátorságot. A Forgách gr. visszalépéséről keringő híreket hivatalosan megczáfolják. — Az udvari kanczellária legfelsőbb rendeletre Pest városa képviselőségének üléseit is felfüggeszted az „óvástétel“ miatt. Ugyanezt halljuk még Nyitra, Heves, Bihar, Szabolcs, Sáros, Bács, Nógrád megyékről. — Azon általunk is közlött hírre, hogy Forgách gr. jelen állása alól föl akar mentetni, a bécsi „Presse“ megjegyzi, hogy a forrás, melyből e hírt merítették, nem oly tiszta, hogy neki hitelt lehetne adni. „Azon tény“— így szól az említett lap — „hogy Forgách gr. még legújabban is a pesti megyei gyűlés feloszlatását elrendelte, csakugyan nem azt tanúsítja, hogy a főkanczellár politikája más irányban indult volna, mint az összes minisztériumé. Egyetlen egy tárgy volna képes a főkanczellár és a minisztérium közt meghasonlást előidézni: ez a Magyarország számára felállítandó külön minisztérium. De amennyire tudjuk, e tárgy a minisztériumban még elő sem került, s azért nem is szolgálhatott indokául a főkanczellár olyan határozatának. Ami az erdélyi ügyet illeti, ez jó úton van és nem is látszik, mintha Kemény b. erdélyi kanczellár magatartása Forgách grófnak vagy egyáltalán a minisztériumnak különös zavart okozna.“ — Mint a félhivatalos „Konst. Korr.“ hiteles forrásból értesül, még eddig s ugyan a minisztertanácsban szó nem volt a szerb nemzeti gyűlés által kívánt vajdasági tanácsról, de az illető előterjesztés már elő van készítve és hihetőleg a napokban jut tárgyalás alá. — A „Családi kör “-ben Agay A. egy szép és kedélyes czikket írt Fáik Miksáról, melyet t. olvasóink figyelmébe ajánlunk. E czikkből átvesszük a következő sorokat. „A haza szivén önsúly gyanánt feküdt az absolut kormány. Az élő és írott szó lakatra, helyesebben: bilincsre volt verve. S ha mi megtanultunk a sorok között olvasni, az onnan van, hogy (Fk.) a sorok közé láthatlan betűkkel írta oda a nemzet fájdalmát, majd határozott szóval bátorítva a csüggedőket s kitartásra híva az erősöket. Amit mondott, az sok volt, de amit elhallgatott, az még több volt. Még akkor is, midőn maga sem vetett valami nagy reményt Magyarország közel fölszabadulásához, biztatta a nemzetet, vagy tán ilyenkor tette azt leginkább. Az ő szavaival élve, saját erejét és kitartását ültette a magyar ember szivébe, ennek aggodalmait és keserveit enszivébe fogadva föl. — Ha nem szabadott a haza rabságáról szólni, előfogta Schleswig-holsteint, élénk, megkapó színekkel festve a leigázott szabadságot, a béke alatt nyögő polgárokat; ha a magyar alkotmány szentsége mellett fennhangon nem küzdhetett, elvitt bennünket a dicső Albionba s magasztalva ennek törvényeit és népeit, jól tudtuk, hogy a mi törvényeinket, a mi népünket érti alatta. A mű soraiban a száz pápaszemmel fölfegyverzett censor nem ven észre, azt megsejtő rokonielkünk. Ami a szívben dobog, ami a légben úszik, ami a sorok közt van, azt nem lehet kivörös plajbászozni. — Aki saját, s mi több, családja jövőjének koczkáztatásával, ezer kisértő szó és kétezer fenyegetőzés daczára is hatalmasan hangoztatá az igazság és szabadság szózatát; ki itt tüzetesen elő nem sorolható ármányos fondorlatokban nem csak hogy el nem bukott, sőt meggyőződésében megizmosodva, annál lelkesebben hirdette a haza jogait, annál hatalmasabban terítette le rendre a magyarra agyarkodó, paragraphusokon vitézkedő, hazug, hitszegő, megrontott közlönyöket — az ily férfiú érdemes a nemzet elismerésére. — A kölni újság bécsi levelezője írja, hogy az uj kényszerkölcsönről való hir még mindig tartja magát, mely kölcsönbe mindenki az egyenes adónak százszoros összegét volna kénytelen aláírni és befizetni. — Néhány nap óta a helybeli postahivatal előtt visszaállították a régi kétfejű sast, s ez általában mind több-több helyen kezdi elfoglalni rövid időre üresen hagyott régi állomásait. . — Baján aug. 26-án éjjel, mint onnan tudósitnak, a polgárok és finánczok között összeütközés történt, melynél a hét fegyveres fináncz közöl egy, bizonyos Dosztig volt derék honvédszázados karját csuklójában elvágá, azonban eddig az még nem halt meg. — Károlyi Lajos a m. kir. Helytartótanács másod alelnöke belső titkos tanácsossá neveztetett ki. — Stroszmayer püspök Bécsbe ment, még pedig mint a hivatalos „Agramer Zrt.“ írja, egészsége helyreállítása végett. — A debreczeni nemzeti állandó színházépület alapját már rakják. Reszler színtársulata részére az új bérletek kedvező módon szaporodnak, s úgy hullik, hogy a város is segélyezésben fogja részesíteni. — A „Debreczeni Közlöny“ szerkesztője lapját megszüntette, állítólag (úgymond rendes levelezőnk) pártoláshiány, igazabban a tapintatlan szerkesztés miatt előállott kedvezőtlen körülmények folytán. „Kár — folytatja — hogy nincs jó lapunk, de a „közlönyt“ nem sajnáljuk, mivel az a szerkesztő ur privát dolgainak vala mostanában „közlönye.“ A szerkesztő ur már el is távozott.“ — A debreczeni gőzhengermalom —■ mióta az ügyes és kitűnő hazafi Csanak áll az igazgatóság élén — virágzásnak indult; a 100 portos részvények 170 frt körül érnek; a 40 lóerejü gép segítségével nem győzni annyi gyártmányt előállítani, amennyire vevő van; szó van uj gép beállításáról is, ami hogy valósággá legyen, óhajtandó. — Több franczia bába folyamodott a kormányhoz, adja meg a nőknek általánosan azon jogot, hogy ezek tökéletes orvosi tanulmányokat végezhessenek valamely franczia egyetemen, minek folytán azután orvosi oklevelet is nyerhetnének. E kérdés véleményadás végett az államtanácshoz tétetett át. — A budai népszínház ügyében ! A budai népszínház alapítására kibocsátott gyüjtőivek, bármi eredménynyel is, mielőbb beküldetni kéretnek. A népszínház alapítását segélyező bizottmány meghagyásából. Lippert József, titkár. — A pest-budai hangászegyleti zenede részéről közhírré tétetik, miszerint némely házalók saját hasznukra nem irtóznak ezen intézetnek czimét ürügyül és eszközül pénzszedésre felhasználni; azért mindenki felkéretik, hogy ily egyént az illető hatóságnak feljelenteni ne terheltessék, egyszersmind értesittetvén a közönség aziránt, hogy a zenedének saját nyomtatott aláírási ivei vannak, melyeket hitelt érdemlő egyének és ismeretes egyleti tagok kezelik, és hogy az azon iveken aláirott pénzösszeg csak az egyleti pénztárnok által kiadott nyomtatott nyugtatvány mellett vétetik fel. Ritter Sándor: Gazdasági hetiszemle. (1.) A bécsi gabnacsarnokban szombaton 30,000 mérőt vettek ki a forgalomból, az árak jó hangulat mellett 10 krral emelkedtek. Rozs és árpa néhány árral olcsóbban volt kapható. Triestből írják aug. 31-ről, hogy a szerződési üzlet búzára nézve hanyatlott, valamint az üzérkedés kukoriczában is, daczára a 40 krnyi árcsökkenésnek, visszatartó volt. — Magyar búzából Triestben 7000 star öreg bánáti kelt el 9 ft— 9 ft 25 krön és 4000 idei 8 ft 50—8 ft 80 krön. (100 osztrák mérő — 72 star.) Helyben jól kezdődik az üzlet, miután még mindig idegenek számára vásároltak, mi által az árak szilárdak maradnak. Bécs. (Heti jelentés. Felelős szerkesztő: POMPÉHY JÁNOS. A vágómarha-vásárra felhajtottak 2972 dbot, súlya darabonként 465—610 font. Ebből Bécs számára megvettek 1776 dbot. Középára volt mázsánként 28 forint 50 kr — 30 ft 50 kr, dbonként 134 ft — 182 ft 50 kr. Fia-marhavásár. Felhajtás: 1478 borjú fontonkint 21—31 kr, 2038 birka fontonkint 20—22 kr.; 47 bárány páronként 6—10 ft; 71 disznó (süldő) fontonként 29—31 kr, 128 vközépszerű) 29—31 kr. 839 (hízott) 31—33 kr. _____ Távirati tudósítás a bécsi börzéről sept. 2. 5 °/„ met. 68.5. Nemz. kői. 81.5. Hitelint. 175.40. Arany 6.52. Ezüst 135.50 (Beküldetett.) A „Magyarország“ kiadóhivatában megjelent és külön kiadásban 10 uj krajezárért kapható: Smolka lengyelországi képviselő aug. hó 27-én a bécsi reichsrathban tartott beszéde. (Beküldetett.) Az „Oest.Ztg.“ 109. számában következőt hozott : A sors kereke gyorsan halad, de talán még gyorsabban az idő szelleme s most minden hamarább használtatik el, — s minden, ami használ hamarább használ, ha előbb használtatik. — Miért tennénk kivételt hajunknál ? Ha tehát Mally M. ur (Bécsben), alte Wieden, Hauptstrasse 339. szm). „Meditrina Haarwuchs Kraft poinade“a, (Pesten kapható Török József ur gyógyszertárában , király-utcza 8. szám alatt) ezen baj ellen óvszerül szolgál, tudomást kell arról venni a nyilványosság orgánumainak, s főleg a nőknek, kik sokat tartanak a szép hajra s nem akarják ezen díszüket elveszteni. Mally ur csudaszere különösen s komolyan ajánlható. (Ezen hajkenőcs szétküldetik postai utánvétellel o. é. 1 frt 80 krért.)