Magyarország, 1862. március (2. évfolyam, 50-73. szám)
1862-03-01 / 50. szám
Londoni gyűjteményes kiállítás. Van szerencsém a t. ez. közönséget értesíteni, miszerint a londoni gyűjteményes kiállításra részint beküldött, részint általam beszerzett tárgyakat a már eddig elkészülhetett népviseleti fényképekkel együtt a magyar gazdasági egyesület köztelki termeiben üllői után közkívánat folytán összeállítottam, s bátor vagyok a tisztelt közönséget annak megtekintésére felkérni. A kiállítási termek mártius 6-ik, 7-ik, 8-ik, 9-ik és 10 ik napjain lesznek megnyitva a közönségnek délelőtti 11 órától délutáni 4 óráig 40 krajczár belépti dij mellett. Azoknak, kik a gyűjteményes kiállításhoz adománynyal járultak,ingyen belépti jegyet fogok kiszolgáltatni. Kelt Pesten febr. 27. 1862. Jankó Vincze, a londoni gyűjteményes kiállítás rendezője. Adakozások az árvíz-károsultak javára. A magyarországi árvízkárosultak felsegéllésére a „Magyarország“ szerkesztőségéhez következő adományok érkeztek be : A pesti jótékony nőegyesület hangversenye jövedelmének egy harmada 360 frt. 16/3 kr. — A győri kölcsönös biztositó társaság 500 frt — Az „Alföld“ kiadóhivatalának gyüjtése 259 ft. 40 kr. Mészáros Dániel Balkáyból lOft.Pongrácz István 10 fit . Bocz Zsigmond ügyvéd Nyitráról 5 ft. Pongrácz István lOft. A hozzánk eddig beküldött adakozások összege : 5996 firt 12V3 kr- 1 arany és 1 ezüst huszas. kiigaziítássunak. E végett áldozatkész polgárságunk lovas és igás fogatait azonnal a szükséges anyagszerek odaszállítására a rendőrség rendelkezése alá bocsátván, versenyezve sietnek mindenekben a hatóságnak segédkezet nyújtani, és így a bekövetkezhető rész meggátlására mind azt örömmel megtenni minden városi lakos és birtokos igyszik, mit Isten után emberi erővel hasznosnak és szükségesnek vélnek. Egyszersmind a közeli hegyekről és dombokról lerohanó víznek kellő irányban elvezetése, továbbá czélszerü vizjárműveknek fölállittatása és alkalmas vezénylőkkel elláttatása, úgyszintén a nagy hidak lábainál és a gátak orránál lévő jégtömegeknek fölvágatása, valamint végül a szomszéd hatóságokkal a közelgő jégmenet és vízállás tudatása végetti érintkezés legnagyobb eréllyel elintéztetett; szóval, mind a hatóság, mind egyesek részéről minden költség és áldozat kime 5l<te nélkül mind az megtétetik, mit ily körülmények között a veszély és ínség megelőzésére polgári és emberi kötelesség elénk szab. Marosunkon ma még áll a jég, és tegnapelőtt beállott olvadás leginkább a város utczáin indítá meg a vízfolyást, de a tömörebb jég és hóforlatok mégi csaknem változatlan állanak, és hacsak egy délif szellő vagy langyos eső nem jön közbe, néhány napig így csöndesen olvadozva a hó és jég, elég időnk lesz talán az elkezdett védműveket létesíttetni látni, s ha nem is teljes bizonyossággal, de mindenesetre nagy reménnyel a jövő aggodalmas napok elé menni. "Városunkban és Marosszékben is folyamatban van az újonczozás, és már az összeírások végrehajtatván, a fölszólamlás jövő héten lesz, mire azután márczius elején a sorozás vétetik foganatba. Városunkra 23, a Székre pedig 120 ujoncz van kivetve. Hasonlóg intézkedések téteztek, a cs. adóknak az uj hatóságok általi behajtása végett; jelenleg még több helyen vannak katonai végrehajtások so a Külföld. — A franczia senatus 25-diki ülése végén Napoleon hg, az elnök engedélye folytán személyes ügyben szólalt fel. Senator urak — úgymond — tegnap egyik szónok (Boissy marquis) beszédét következő szavakkal végző: „Az ország látatta volna egyetértésünket, midőn azt hihettük, hogy az ifjabb ág zászlóját tűzték ki az idősebb ág zászlója ellenében.“ Midőn múlt évben hasonló insinuatiók történtek, úgy feleltem rájuk, amint felelnem kelle. Ma ismétlem a senatus és az egész ország előtt, mikép mindig az alkotmányos és szabadelvű császárság védője vagyok. Unokavérem művei egyikében azt mondja : „Napóleon kormánya inkább elviselheté a szabadságot, mint akármely más és pedig azért, mivel trónját a szabadság támogatá, míg másokat, melyek nem azon alapultak, ledönt. Van-e szükség hozzátennem, mikép e szabadság az örökösödési rend megtartása mellett kell, hogy érvényessé tétessék, amint azt alkotmányunk megállapitá ? Ha mások ezt elfeledték, nem bámulok rajta. Én részemről, ki erre akkor is gondoltam, midőn Napoleon Lajos fogságban vagy száműzetésben volt, ma annál inkább gondolok rá, mivel kötelességem a császárhoz és fiához kapcsol,és mivel e kötelességem régebb keletű ragaszkodással és rokonszenvvel öszhangzó, mely sohasem fog megváltozni. A személyem ellen intézett insinuatiókra pedig el vagyok határozva, jövőre csak megvetésemmel felelni. — Brüsselből írják, hogy Napoleon herczeg beszéde a császár környezetében igen szigorú ítéletre talált. Ellenben a császár környezetének ez elégületlenségét nem osztja. Ő Felsége kedvetlenül vette ugyan a senatus heves magaviseletét, mely e gyűlés tagjainak sem korukhoz sem méltóságukhoz nem illett, de szívesen vette, hogy a császárság népies eredete s jelentősége kiemeltetett. Hogy a szabadelvű s népszerű osztályoknál a herczeg beszéde nagy tetszéssel fogadtatott, azt minden ide érkezett párisi tudósításból láthatni. Sőt azt mondják, hogy a munkások köszönő feliratot akartak intézni a herczeghez azért, hogy a forradalmat védelmezte. Egy párisi tudósító szerint,az ultramontans reactionarius pártmagaviselete miatt a boszankodás igen nagy Fancziaországban. A tanulók is nyilatkozatot tettek a herczeg mellett. Egy más tüntetés, mely az 1848-ki forradalom évnapján lett volna rendezendő a bastille-téren, megakadályoztatott s többen befogattak. Ezekből látható — végzi a brüsseli levelező — hogy mint közelebb jelentettem, Francziaország csakugyan mozogni kezd. — Az „Independance“ febr. 27-iki száma írja: A franczia császár levelet intézett Morny elnökhöz, melyben tagadja, hogy szándéka lenne a törvényhozó testület függetlenségét érinteni. A bizottmány közvetítésképen javasolni fogja, hogy Montauban dotatiója átruházási jog nélkül (sans reversibilité) megszavaztassék. —■ Párisban nagy figyelmet gerjesztett a császár válasza Montauban tbkhoz, a törvényhozó testület feloszlatásáról, meg a senatus újjá alakításáról suttognak. — A „Constitutionnel“ s az „Opinion nat.“ idézeteket tesznek Thiers munkájából, melyet a consulatus történetéről irt. A nevezett mű XIX. kötetének 173-ik és 156-ik lapjaik szóról szóra ott van mikép : minden oldalról e kiáltások hallatszottak : „Éljen a császár! le a nemesekkel! le a papokkal!“ — A franczia császári dynastia ereje abban áll— úgymond a „Constitutionnel“ a senatusi vitatkozások hevességéről szólván — hogy akadályozza a régi rendszer visszatérését, de a demagógia vállalatait is. A császárság a rendcsináló forradalom, maga a kor társadalma, s nagy szerencse, hogy második alapítójában oly rendkívüli politikai lángészt bír, kit egész Európa bámul. A császárság katholikus, de anélkül, hogy ultramontán lenne, conservatio anélkül, hogy reactionarius lenne és szabadelvű anélkül, hogy forradalomba esnék. Ezután idézi a császár szavait. Ha Francziaország zászlója ma valahol kitüzetik, — ezt jól tudják a nemzetek — ott mindenütt nagy ügy kívánja megjelenését, s a lobogót nagy nép követi.“ Később : „Eredetemhez híven nem tekinthetem a korona előnyeit sem mint megszentelt vagyont, melyet érinteni nem szabad, sem mint atyáim örökségét, melyet bántatlanul kell fiamra hagynom. A nép választottja s érdekeinek képviselője lévén, sajnálkozás nélkül mondok le minden szükségtelen előnyről a közjóra.“ Végül megállapitja Limagrac — a „Constit.“ szerkesztője — mikép soha sem volt a kormány és az államtestületek közt nagyobb egyetértés mint most. Hátrább reméli a czikk, mikép a törvényhozó testület nem fogja ellenezni továbbra is a Mostaubannak adandó nemzeti ajándékot, melyet némelyek törvényességi scrupulusokban és takarékoskodó szempontból elleneztek. A „Times“ rászalólag nyilatkozik a franczia senatus múlt szombati üléséről, a rendetlenségekért, azonban leginkább a papi pártot okolja. Ezen párt — úgymond — ellenzéket képez minden oly kormány ellenében, mely a pápát nem támogatja. Sajnálja a „Times,“ hogy a papi párt szabadelvű ellenei annak szenvedélyességét követték, aminek a szabadság ügyére nézve csak rész kövekezései lehetnek. — Az angol alsóház febr. 24-dikei ülésében Palmerston 1. komikus intermezzót rögtönzött. Fölállván, a ház azon szentesitett kiváltságára hivatkozott, mely a tagoknak teljes szólásszabadságot biztosit, s mely megsértetik az által, ha valamely egy másikat a házban tett nyilatkozatáért a házon kívül akarja kérdőre vonni. Az elnök való arra, hogy a rendetlenkedőket rendreutasítsa, különben annak is, aki magát valamely nyilatkozat által sértve érzi, félben lehet a sértőt szakítania, s az elnökre hivatkoznia. D’ Donoghue ezt nem tette, midőn az,ír államtitkár Peel, múlt pénteken, kérdésére válaszolt. Palmerston 1. este az ülés után tudta meg, hogy O’Donoghue sértve érzi magát s a dolognak a házon kívül lesznek következései. „Azonnal írtam barátomnak (Peelnek)— folytatá az öreg—hogy O’Donoghue alkalmasint ki fogja hívni,hogy a kihívás elfogalása a kiváltságok megszegése s közbotrány lenne Halljuk !) s hogy ennélfogva kötelessége a kihívást visszautasítani. (Nevetés.) A levelet szombaton elküldték. Ugyanaznap folyt a levelezés, minek az lett a vége, hogy tisztelt barátomat fölhitták, válasszon .barátot“ (Segédet). Én megkértem, válasszon engem._ (Nagy hahota és éljenzés.) Nem azért, hogy a baj iránt intézkedjem (nevetés), hanem hogy a kihívás vivőjét hivatalosan hozzám utasítsa. Beszéltem e gentlemannel, előadtam neki, hogy a szándékolt lépés mily viszonyban áll a ház szabályaival, s hogy én kötelességemnek tartom az esetet a ház elé terjeszteni Erről O’Donoghue tisztelt tagot is értesítettem. Ezennel megtettem, amit kötelességemnek tartottam (helyeslés); most már az elnök és a ház intézkedjenek.“ (Helyeslés.) Erre az elnök fölszólítja O’Donoghuet, fejezze ki sajnálatát, hogy a kiváltságot megszegte, s jelentse ki, hogy a további lépésektől e dologban eláll Ezután Gavin őrnagy (O’ Donoghue segédje) adja elő az esetet, mit a ház nagy derültséggel hallgat. Az elnök második és harmadik fölszólítására O’Donoghue — előre bocsátva, hogy azon vélemények visszahúzására, melygfejjgel az ir nép többségével osztozik, senki sem kényszerítheti — bocsánatot kér a háztól a kiváltság megszegéséért, s megigéri, hogy a dologban a további lépésektől eláll. A lapok most ugyan gúnyolják szegény O’Donoghuet. A „Times“ azt mondja, csak azért hősködött úgy, mert úgy is tudja, hogy vége a párbajnak , de épen ezért annál jobban kell az embernek nyelvét fékezni. A „Daily News“ megrója Peel éles szava R , Palmerston eljárását azonban tökéletesen helyesli. A „Herald“ hasonló értelemben nyilatkozik s nagyon mulat a tréfán, hogy miképen játsza Palmerston a párbajsegéd szerepét. — Párisban hire jár, hogy Nigra lovag helyébe Vimercati grione olasz követ ül Párisba. — A „Vierrid“ turini levele szerint Hudson angol követ kijelenté Ricasoli-nak, mikép Anglia most legkevésbé tűrné Ausztria meggyengítését. Rómát kell tehát végczélul kitűzniök, s örökre vagy legalább jó darab ideig lemondaniok Velencze birtokáról. Szabad, független Italia nem lehetséges Róma nélkül, de igen könnyen Velencze nélkül. — A „S. C.“ párisi sürgöny után jelenti, mikép párisi jólértesült körökben Ricasoli közel kilátásban álló visszalépéséről beszélnek. Helyét Ratazzi fogná pótolni. — A „Siécle“-nek a szűkölködő franczia munkások számára nyitott aláírását Capreráról febr. 11. kelettel 1862. 190 francot küldtek. A sürgöny következő tartalma: „Büszkévé tesz a tudat, hogy francziaországi testvéreink iránt szeretetet tanúsíthatunk : Garibaldi 100 franc.“ sat. összesen 190 franc. ” A „Moniteur“ müncheni levelezője szerint az iránt már tisztában vannak, hogy Hessenben az 1831- diki alkotmány ideiglenesen foganatba helyeztessék, az 1849-iki választó törvény iránt pedig hihetőleg szintén tisztába fognak jőni. — Bécsből írják a „Ll.“-nak: Rechberg gróf jegyzéke, mely válaszul szolgáland a Bernstorff gróf utóbbi sürgönyére, a jövő hét elején el fog küldetni. Hogy a két német nagyhatalom köztti viszony ez által kedvezőbb fordulatot veend — itten senki sem hiszi. — Az „Agr. Zrg“ bosniai tudósítója jelenti : A serajevói téren hir szerint felsőbb parancsolatra nagy gyűlés tartozik, melyre valamennyi keresztény lelkész, az ogyják, továbbá a keresztény és török helységi és községi elöljárók — knézek és muhtárok — meghivatnak. Ezen gyűlésen, a mint gyanítják, a hathumayumot vagy valamely újabb törvényt fognak kihirdetni, melyet Abdul Azis szultán adott, s TARCZA. Archaeologiai közlemények A hazai műemlékek ismeretének előmozdítására kiadja a magyar tudományos akadémia archaeologiai bizottmánya. II. köt. Nagy negyedrétü képatlaszszal. Pest, 1861. (IX. és 332 lap, a szövegbe nyomott hat fametszettel és 54, részben kőnyomatu, metszett és színes képtáblával. Előrebocsátva az archaeologiai bizottmány feladatának s állásának ismertetését, lássuk már ez idei munkálkodása eredményét. Közleményeinek ezen II. kötete híven állítja azt elő, nemcsak régészet irodalmi szempontból, de a bizottmánynak a hazai régiségek és műemlékek ügyébeni eljárásával is megismertetve a közönséget. Ami az irodalmi részt illeti, mondhatjuk, hogy általa az archaeologiának minden szaka teljesen képviselve van. A hazai őskori régiségek, valamint középkori építészeti s egyéb műemlékek, római maradványok, epigraphica, éremtan, heraldica, pecséttan s iconographia köréből benne mindannyi érdekes közleményeket találunk. Az előszóban a bizottmány titkára és a közlemények szerkesztője Ipolyi tájékozza az olvasót a bizottmány ügyköre s ügyrendi közlésével, felhíva a közönséget a bizottmány czéljai pártolására s előmozdítására. I czikk : Margit-sziget műemlékei, ifj. Kubinyi Ferencitől. Margit-sziget máris meglehetős kis irodalommal bír; de hogy ez még távolról sem mentette ki érdekességeit, azt a szerző első e nemű tudományos tárgyalása kísérletéből látjuk. Helyesen mondja, hogy valóban csodálatos, mikép a sziget oly átalános ismeretessége és Pesthez, a magyar tudományosság központjához oly közel volt, a mellett is mindeddig senki sem találkozott, ki ezen nevezetes műemlékeket összegyűjtve, a tudományos világgal ismertette volna. És bátran hozzá adhatta volna, hogy nemcsak aki ismertesse, nem találtatott, de aki erre nézve a szükséges tárgyavatottsággal bírt volna, sem igen akadt. Mert tudjuk, hogy a középkori műarchaeologia ismerete eddig nálunk jóformán terra incognita volt, alig egy-két szaktudósunk által művelve. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük a fiatal szerzőt tanulmányaival e téren. Máris szép szakavatottsággal és nagy pontossággal tárgyalja itt a romban heverő műemlékek nyomait, a domonkos apáczák , a minoriták és premontreiek margit-szigeti egykori monostoraik maradványaiban. Nevezetesen értesít a régibb ásatásokról, melyekről gondos utánjárás á tál, úgy látjuk, alaposan értesült, mind amellett őszintén megvallja, hogy jelen közleménye által sincsenek még a sziget műemlékei végkép kizsákmányolva, sőt több, mint valószínű, hogy a magyar régészet még nagybecsű tárgyakat fog e szigetről nyerni, ha netalán jövőben tudományos ásatások történnének. Csakhogy úgy tudjuk, hogy ezeknek mielőbb kellene történni, máskép félő, hogy a sziget partjait épen ezen romok felé folyvást szaggató Duna árjai, azokat maholnap épen úgy elnyelik, mint elnyelték már eddig a sziget csúcsán állott érseki várát, a stb. emlékeit. Az értekezést 4 rajztábla kiséri, a romok nevezetesebb műtárgyait előállítva. II. Kelenföldi pogány sirok. Érdytől. Sz. Gellérhhegy alatt, a régi Kelenföldön Hausner kereskedő birtokában 1854-ben kiásott hamvvedrek leletét leírva a szerző, alkalmat vesz ezek nyomán általában az őskori sírok, nevezetesen azok három nemének, a réz-, vegyes- és vaskori síroknak megismertetésére. Ugyanannyi hazai példában, s a leíráshoz mellékelt rajzokban is bemutatva a kelenföldi rézkori, az érdi vegyes- (a réz- és vas) s az ipolyszobi tisztán vaskori általa felfedezett és felásatott sírokat. Mellékesen megjegyzendő, hogy az különösen utóbbi kitűnő régészeti ritkaság és nevezetesség. Tárgyánál fogva még azután a leírás kiválólag a rézkorszaki tárgyak leleteire, népességére, a dzellákra s azoknak hazánkban terjedt telepeire vonatkozik. Minden azon alapos, világos és tanuságos modorban van írva, mely veterán régész-tudósunk értekezéseit oly kitűnőleg jellemzi , s itt az igen érdekes tárgynál fogva is figyelmünket leköti. III. Kiadatlan magyar érmek és pecsétgyűrűk; saját gyűjteményéből közli gróf Andrássy Manó, 7 képtáblával. — A mint régiségkedvelő s páratlan nagybecsű gyűjteményeiről ismeretes szerző, itt ezen gyűjteményeiből több rendbeli, eddig részben ismeretlen, részben kiadatlan érmet és pecsétgyűrűt közöl. De figyelmet érdemel már értekezésének bevezetése is. A régiségtan, úgymond, hazánkban el van hanyagolva. Gyűjtőink száma csekély, ennek következése, hogy nemcsak művészi értékkel , de történelmi becscsel bíró legszebb régiségeink is külországokba vándorolnak. — Erdély a régiségek ezen bölcsője,, már nagy részt ki van fosztva, és Magyarországban is napról-napra keresbednek a gyűjtemények, — valóban Jankovich és Fehérvári halála óta alig van igazi gyűjtőnk ; — s ámbár a néhány műkedvelő és egyes családok magángyűjteménye is még elég gazdag volna arra, hogy a régészetnek bő mezőt tárjon, mind a mellett ez is többnyire ismeretlenül lappang és elzárva hever; nemcsak a tudomány, de honunk múltja, dicsőségének is nem kis hátrányára. Gyűjtők hiányában ezután naponta kivándorolnak műkincseink, vagy hogy itthon nem műértékek, de a fém súlya szerint becsülve beolvasztatnak.Minden művelt országnak, sőt a külföldön minden városnak van régészeti egylete, mely a nemzeti múlt és dicsőség ereklyéire ügyel- Nálunk is e végre alapittatott a múzeum, szerveztetek az akadémia archaeologiai bizottmánya; reménylhetjük-e már végre valahára, hogy ezentúl emlékeink nem fognak a külföldre áru gyanánt kivitetni, vagy a bécsi gyűjteményekbe küldetni?“ — Mily nagyban történt ez eddig, elég egy-két példát idéznünk. A bécsi Antiken-Kabinetnek 5. számú szekrényében 260 darab arany közös, 211 Magyarországból került oda, míg múzeumunknak alig van néhány értékesebb római aranya. Ugyanott az ismeretes legnagyobb, 614 arany súlyú edény, és egy más 198 arany nehéz dombormű, valamint a 203 aranyat nyomó láncz Erdélyből való. Általában mondhatni, hogy Európa legszebb római arany-gyűjteménye Bécsben látható s Magyarországból került oda. Annál vigasztalóbb értesülnünk ezután itt gr. Andrássy nagyszerű s értékes hazai régiség- és kincstáráról, melynek tárgyait 15 év óta ernyedetlenül és semmi költséget sem kímélve gyűjti. Hogy erről csak megközelítőleg is fogalmunk legyen, megemlítjük, hogy éremgyűjteménye (részben ugyan már elődei, nevezetesen Andrássy Lipót által gyűjtve) 1700 darab aranyat számít, és árpádi, vegyes korszaki, valamint újabb pénzei súlya a mázsát felülhaladja. Egy más osztály gyűrűkből áll, köztük 20 darab, nevezetesen történelmi becsű, s mintegy 150 a XVI- és XVII-dik századból való, e mellett 30 válogatott római gyűrű és 87 lamea, gemmák és integliók. A többi osztály nagyobbára történeti becsű fegyvereket, eszközöket, bútorokat, edényeket foglal magában; ezek közt 41 darab ritka becsű művert ezüstből. Római régiségei közül nevezetesek Bachus-oltár eszközei, domború műott ezüstből, harmadfél száz aranyat nyomó római csákány stb. Ezen rövid ismertetés is tanúsíthatja e nagyszerű gyűjtemény becsét. A közlött érmek között több nevezetes példányt találunk, kezdve IV. Bélától az újabb korig, mely utóbbiak közt Bethlen, Rákóczy, Tököly érdekes éremeivel megismerkedtünk. Még becsesebb a pecsétgyűrűk közleménye, mert e nemben, úgy szólván, az első hasonló sphragistikai közlemény irodalmunkban, mely eddig keveset tudott hazai pecsétgyűrűinkről mondani. Lajos király gyűrűje s egyes régibb családi heraldiai tekintetben is nevezetes czímeres gyűrűk mellett, különösen érdekes néhány példány, mint Lodomér esztergomi érsek és Sándor nagyváradi püspök gyűrűje a XIII. századból, melyeken látjuk, hogy az antik gemmáknak a középkorban pecsétgyűrűül használata hazánkban is divatos volt. IV. Nyitra-Ivánka területén 1860- és 1861-ben kiszántott XI-dik századi bizanczi zománczos arany lapok Érdytől. Számra 8 arany lap, nyilván mind egy bizanczi fejedelmi koronának részletei, zárt színes zománczozatu képeket állítva elő, és pedig Konstatin Monomachos, Zoe és Theodora fejedelmek, egyes szentek, nemzők s allegóriái alakok képeit, megfelelő feliratokkal jelölve. Ezen tekintetben a ritkaságokban és kincsekben meglehetősen dús múzeumunknak, — melynek számára a muzeum-igazgatóságnak sikerült ezen aranylapokat megszerezni — minden esetre jelenleg egyik kiváló kincsét és ritkaságát képezik. A leírás történeti bevezetéssel tájékozza irántuk az olvasót, magyarázza a feliratokat, tárgyalja a zomanczozás nemeit. Pótlólag visszatér e tárgyra a régészeti krónikábani leletek felsorolása közt Ipolyi is, a feliratok bővebb magyarázatát adva, miből kétségtelenül kitűnik, hogy e lapok Konstantin által Zoe nejének s uralkodó társának számára készíttetett korona részletei. Érdekes vonatkozásokat találunk e mellett a magyar szentistváni korona hasonló zománczai készítése helyére ; miközt azon nevezetes adat is felmerül, mely a magyar szent korona egy másik teljesen hasonló példányának létezését tanúsítani látszik. — Két képtábla rajzban és részben színezettel s aranyzással, teljes szépségében állítja elő e zománczos lapokat. V. Magyarországban talált kő- és bronczkori régiségek, idősb Kubinyi Ferencztől. Első legteljesebb összeállítása hazánk e nemű régiségeinek, melyeknek vizsgálata a külföldön, különösen Angolországban, hol a celtikák máig legnagyobb keletnek és müveltetésnek örvendenek, majdan egyedül képezi a szorosabban vett őskori archaeologia tárgyát. Annál sajnosabban érezte a hazai szaktudomány műveltetésének hiányát, — (mert Érdy, Kiss és a szerző egyes kisebb közléseiken kívül nálunk eddig alig tárgyaltatott tüzetesebben) — mennél dúsabb és kifogyhatatlanabb hazánk ezen leletekben. Kubinyi ezen közléséből láthatjuk, hogy rézkori tárgyaink egyes példányai a zenemű tárgyak külföldi összes kiadásaiban és múzeumaiban ritkítják párjukat. S mégis ez közlésének úgyszólván legkisebb érdeme. Értekezése már magában a tárgy iránt oly alaposan tájékozó, hogy e tekintetben régiségtanunk ezen ágában mindenkor kiinduló pontul fog szolgálni. Nemcsak hogy általában a külföldi vizsgálatok színvonalán áll, de ezek eredményei bírálatában és különösen hazánkra alkalmazásában figyelemreméltó ujjmutatással szolgál. Helyesen mondja a különböző, kő-, réz- és vaskori régiségek korszakai meghatározására nézve, hogy köztök a végvonalt bizton kijelölni bajos. A régiségbúvárok maguk is mindinkább belátják, hogy a meghatározás nem mindenütt alkalmazható szorosan és többnyire csak tájékozásul szolgál. Nevezetesen, úgymond, hazánkban a két első (kő és réz) korszakhoz tartozó régiségek eddigi tapasztalatok szerint más körülmények közt fordulnak elő. Nálunk idővel azért alkalmasint más rend és kulcs lesz kijelölendő. De ettől még távol vagyunk adatok hiánya miatt, uj rend felállításáról most még szorosan szó sem lehet. Eleve még számos leshelyek keresendők s a vizsgálatok és leletek legnagyobb pontossággal leirandók, stb. Még nagyobb elismerésünket igényli azonban a szerző azon buzgósága, hogy 1821 óta ernyedetlenül foglalkozik ezen régiségek ásatásával, vizsgálatával és gyűjtésével. Mily sükerrel, mutatja az, hogy egy lelhelyen is, a terenei hársas hegyen több száz darab broncz, edény és eszköz került általa napfényre. Mily gonddal és mennyi költséggel folytatta ezen kutatásokat, ha nem tudnók és maga nem mondja is, kivehetjük leírása egyes helyeiből, például hol a terenei leshely felfedezéséről szól; mint jött rá a parasztlegények kalapjaira és szűreikre tűzött s a zsidók által keresett, aranysodronyok és bronzfibulák által. S mind ezen fáradságos és mód felett költséges utánjárásnak és gyűjtésnek egy czélja volt: azzal nagylelküleg a nemzet múzeumát gazdagítani. Nagyszerű gyűjteményének azonban, mely losonczi házában a muszkák által szétdulatott, úgy, hogy töredékeit a romok alól kellett kikaparni, csak maradványai juthattak a Múzeumba. Másoknak szerencsére hű rajzai maradtak meg. Míg azóta ismét újabb kutatása és ásatásai szerzeményeivel nem szűnt meg a nemzeti múzeumot gyarapítani. S mily tetemes még az is, amit a veszteség után itt előmutathat! 33 táblán közel háromszáz kő- és bronzkori különbnél különb tárgy ’. Rövid ismertetésünk nem engedi, hogy csak a kitűnőbbeket is érintsük ; utasítjuk azért azt, kit hona őskora érdekel a dús közlésre. Csupán azon nevezetes felfedezését említjük még meg, melynél fogva sikerült szerzőnknek egyes helyeken a kohókat, a tűzpadokat, az öntőformákat, az öt üvegeket feltalálni, hol és melyekből ezen broncz eszközök öntettek, gyártattak, s miáltal mintegy meglesnie sikerült az őskort saját műhelyeiben. Mindenesetre egyike azon felfedezéseknek, melyek a külföldi hasonló legérdekesebb leletekkel vetekednek. (Vége köv.)