Magyarország, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1862-05-04 / 103. szám

1863.— II. évfolyam. 103. SZ. <?ZFRKESZrÖ9ÍGI IRODA ' V T. MUNKATÁRSAINK­ ' |f' ' ' HIRDETMÉNYEK DIJA: _ = M­E­G­J­E­L­­E­N , TJllér 4 sz 2 emelet ' kéretnek, hogy a lap szellemi részét illeti; minden közleményt a szerkesztő­ 6 hasábos petitsor l-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr.­­ ünnep-és vasárnapot követő napok ki * e-WT A Ti/»' TTT-W­A «TAT­­ séghez intézzenek.— A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. j! teievel minden nap. KIAEO-U1V i-i ji a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok Kilian Gyö­rgy, Osterlamm K., Lampél Róbert és h­a ELŐFIZETÉSI AR­­­tíjtér 4. sz. földszint. jj Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. || Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a­­ MAGYARORSZÁG 3 havi folyamára 5 ft. kr. ^ 9 ,, „ 9 *> „ 13 „ 50 „ 1 » )? 1 » $0 ,, Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. PEST, május 3. Külföldi szemle. Egy pár politico-literáriai újdonság, mel­lyel az olvasó untig zaklatott figyelmét fárasztjuk :­­the publication importante“ — egy fontos mű­ megjelenését várják a párisiak, Debrauz lovagtól (Vajh! ki­­ és merre van hazája?), mely a magyar kérdés megoldását tárgyalja. Ez irat, bocsánat, ez „importante“ irat, azon végleges programmot foglalná magában, melynek folytán az osztrák kor­mány, tartós egyetértést gondol Magyarországgal megállapíthatni. E mű­, mely az osztrák pénzügyeket tüzetesen fogja tárgyalni: „la situation financiére de l’ Autriche et le plan financier de M. de Pléner“ czim alatt, Amyot-nál jelen meg. Debrauz ur— mint mond­ják — tetemes engedményekkel kínálja meg a ma­gyarokat. Valjon a „Constitutionelle“ minap említet­tük czikke nem kóstoló ebből a munkából ? Tsihatsoff orosz tudós, több jeles politikai és tudományos művek szerzője, olaszországi élményeit írja le. Az érdemes férfiú nyolcz hónapig tartózkodott Itáliában s észlelete és tapasztalásai, melyeket egy 169 lapnyi könyvben közzétesz, némi világot vetnek az olasz ügyek mostani állása és jövőjére. A „Times" azt hiszi, hogy e munka nagy hatással lesz Oroszor­szágra. Tsihatsoff úr az olasz egységet, nemcsak tö­kéletesen legitim óhajtásnak tekinti, de egyszersmind olyan ténynek, mely teljesen elérhető, és halad is va­­lósulása felé. Egy harmadik röpirat: „le roi Othon et la Gréce,“ valójában még nem mondhatjuk kiről. Hogy milyen lehet tartalma, e kevésből megítélhető : „Gö­rögország : a biblia Rachele, egy elszakított anya gyermekeitől, ki látja azokat nyomorgattatni zsarno­kai által, és hallja kétségbeesett kiáltásukat!“ és más helyen: „ezer, szabadságért harczoló görög, hajdan egy millió perzsa felett diadalt ült,­ százezer, igazságért harczoló görög ma, letörendi rabszolga­testvéreinek lánczait s visszaszerzi hazájuk „termé­szetes“ határait. Görögországnak szabadnak kell lenni, mint Piemontnak, hogy alakulhasson önkény­­tes annexiók által a hellen egység, mint Itália egy­sége alakult. Mi Ottó királyt illeti, vajha a görögök soha el nem felejtenék Armand Carrel jós­szavait: „mindent várhatni tőle, kivéve a szabadságot!“ A turini kőnyomatú lap, idézve egy előkelő idegen szavait, melyeket Durando tbnoknak mondott : „legyen ön meggyőződve, hogy az olasz kérdés egy­szerre jön az olvasztóba a porosz választásokkal,s azt állítja, hogy a porosz követválasztások hatását különösen Rómában fogják megérezni. Az In­­dex­ párisi levelezője pedig Pietri senatornak a ró­mai ügyre vonatkozó röpiratát ismételve, nyomós­­ eseményének állítja, mert Pietri nem az az ember, ki csupán azért beszéljen, hogy a politikai világot mulattassa személyes véleményének feltálalásával. Midőn múlt év ápril 14-kén az amerikai polgár­háború kiütött, észak azzal biztatta magát, hogy há­rom hó alatt a felkelésnek véget vet. Az­óta egy év múlt el s a vérontásnak még sincs vége. Úgy látszik, hogy Anglia és Francziaország a háború e prolonga­­tióját csakugyan megsokalták s mint tegnap is em­lítők, a két nyugati hatalom közbenjáróig akar fel­lépni, mi annyit tesz, hogy a déli államok bizonyos fokú függetlenségét az uniótól, elismerik; természetesen a rabszolgaság eltörlésének feltétele alatt. Hogy III. Na­póleon, legalább ez utóbbi eszmével komolyan foglal­kozik s a rabszolgaság eltörlését átalánossá kívánja tenni, mutatja, hogy Spanyolországgal is szerződésre lépett, melynek folytán, a rabszolgatartás természet­elleni intézménye, bizonyos határidő leforgása alatt, Cubában is eltöröltetik. Belföldi szemle. — Kolozsm­egye felső kerülete ideglenes alis­pánjává Horváth Sándor neveztetett ki. — Felső-Fehérm­egye törvényszéke — mint a „Kolozsvári Közlönyének írják valahára Meg­alakult. Az elnökséget ideiglen Csongrádi István fő­bíró vállalta el. Ülnökökké 8 és 7 száz frt évi fizetés­sel kineveztettek: Szikszai, Szekucz, Tamási, Iváno­vics __ és Popovics, rendelkezés alatti hivatalnokok. Államügyész Marosán, segédje Szoboszlai Károly v. aljegyző, törvényszéki aljegyző Eperjesi Albert, ig­­tató Yapler Károly v­ 1. sz. ülnökök, írnokok Opris János, Gilyén Lajos, Kincs József stb. Az ujonczállitás a megye külkerületében márcz. 29-én, belkerületében pedig ápr. 15-én fejeztetett be. A megyére kirótt illeték összege 176 számból álló, melyből a külkerület népességére 106 jutó; öt nap tartó vizsgálat után, az előrendelt 560 ujjoncz-kötele­­zett seregből 81 találtatott alkalmasnak. Az illeték hátramaradt részét, a sorozó-bizottmány a belkerü­­letből remélte megkaphatni, és jön nagyszerű csaló­dás, midőn a belkerület 600-at túlhaladó fiatal tábo­rából, csak 31 találtatott, a többiek nagy része ille­gál eltávozottnak, és más része örökre szolgálatkép­telennek íratott; a hátralék, 64 legény, hihetőleg törvény útján elő fog állíttatni. A sorozást legérde­kesebbé tévé egy valdorfi ujoncz, ki kiskorától fogva női képének és hajlamának engedve, női munkákkal foglalkozott, és sorshúzásra nagy bajjal, női öltüny­­ben jelent meg; de a vizsgálat alkalmával közmegle­petésre ép férfinak találtatott, kit mindamellett a bi­zottmány némely női ösztönök jelei miatt siránkozá­sára felmentett. — Szebenből írják, hogy a szebeni er­ők pusztítása tárgyában az erdélyi kormányszék a sze­beni törvényszéket, mint maga ügyében bírót, illeték­telennek nyilatkoztatván, az ügy vizsgálatát s benne hozandó ítéletet az erzsébetvárosi törvényszékre bízta. A „Hermanstädter Zeitung“ kívánja, hogy e tárgyban a nemzeti szász egyetem is szólaljon föl. — Gyulán takarékpénztár van alakulóban. — Buda városa hatósága az elhanyagolt város­majort ismét díszes mulatóhel­lyé szándékszik átala­­kittatni. Igazítás. Legutóbbi szemlénkben Győrmegye kinevezett főjegyzőjéül hibásan Kautz Gyula jelent meg Kautz Gusztáv helyett. (Fk.) Mind­azon hírek, melyek Törökor­szágnak lázadó tartományaiból érkeznek — természetesen a hivatalos távirati sürgönyök kivételével — Omer és Dervis bajának hely­zetét valóban kétségbeejtőnek rajzolják. Da­czára annak, hogy a porta az Angliában fel­vett kölcsön nagy részét a harcztéren álló ka­tonák fizetésére fordította, a derék basibozu­­kok most épen nem akarnak megmozdulni, azt mondják, hogy a most kapott zsoldért eleget verekedtek ők már anticipative, és nem látják át, miért kelljen életüket újra kocz­­káztatni a hitelbe! Ezenkívül Albániának keresztény lakói majd itt, majd amott tűzik fel a lázadás zászlaját és lassan-lassan maguk a muzulmánok is azt kezdik hinni, miszerint a félhold uralma Eur­ópában vége felé jár. Ily körülmények közt már első pillanat­ban is gyanús volt azon hír, hogy Omer pasa alkudozásba bocsátkozott a montenegrói feje­delemmel és a kibékülés érdekében Herczego­­vina „autonómiáját“ ajánlotta fel. Mi volna ez az autonómia? Nyilván nem egyéb, mint olyneml­ hely­zet, a­milyen példa Szerbiáé és a Duna fejede­­lemségeké. Herczegovina „közvetlen“ tarto­mányból „közvetetté“ lenne, mely felett a por­ta már nem szuver­ánitást, hanem csak suzerá­­nitást gyakorolna.Már most azt kérdjük: való­­szinü-e, hogy a porta ily­esmire ráállhatna azon tapasztalások után, miket néhány év óta úgynevezett közvetett országai körül tenni alkama volt. Nem valának-e épen ezen orszá­gok folytonos zavarok, nehézségek, bonyodal­mak kiapadhatlan forrásai? Nem növekedett-e mindinkább a luzerán hatalom és a vazall­­fejedelmek közti feszültség, mert im ezek mind­inkább függetlenekké törekedtek lenni, míg a porta végső kétségbeeséssel iparkodott a sza­kadással fenyegető köteléket szorosabbra von­ni ? És nem mondhatni-e ma, hogy mind Szer­bia, mind Románia máris független államok, miután azt teszik, a­mi kedvükben áll; a porta intéseit, dorgálásait, tiltakozásait pedig „tisz­teletteljesen,“ sőt hel­lyel-k­özzel tisztelet nél­kül is félre teszik ? És ha ma a Herczegovina ugyan ily viszonyra jutna a porta irányában, nem fogná-e a montenegrói fejedelem holnap ugyanazon szerepet játszani, miként Mihály vagy Couza fejedelem és ki fogja őt ebben gátolni, miután per argumenta ad homines háromnegyed év óta számtalanszor be lön bizonyítva, hogy a portának nincs elegendő ereje, akár Miklóst, akár a herczegovinaiakat s engedelmességre kényszeríteni ? Herczegovina „autonómiája“ oly vereség tudna Törökországra nézve, a­milyennél suj­­tóbbat a legszerencsétlenebb ütközet sem ered­ményezhetne számára;—miért siettetne ő oly kimenetelt, mely mindenesetre a lehető leg­­roszabb és mely ennélfogva még mindig elég korán jövend? Azonkívül szemmel kell tartani az ily el­járásnak nem csak valószínű, hanem bizonyos­sággal előremondható következményeit.­­ A­mint az „autonom“ Montenegró hatalmas tá­masza vala a herczegovinai lázadásnak, úgy az autonom Herczegovina hasonló kedveske­désben részesítené Bosniát, mig egy pár hó múlva „autonom“ Bosniája nem volna a fé­nyes portának és ez tovább menne aztán, nem ugyan végtelenbe, hanem mindenesetre a török birodalom végéig. Ezen következmény előrelátása lehetet­lenné tenné Ausztriára és Angolországra nézve egy autonóm Herczegovina helyreállítását fúrni, habár az írott szerződések szerint ennek gátolására nincs joga e két hatalomnak. De mihelyt ezen felbomlási folyamat kezdetét ve­szi, úgyis véget ért a portát illető szerződések érvénye és a keleti katastrófa elején állnánk. Orosz- és Francziaország természetesen épen ellenkező irányt követ. E két hatalmas­ságnak érdekében áll a divide et impera elvet a török birodalomra alkalmazni és azt apró darabokra felbontani, mikre aztán vagy az egyik vagy a másik túlnyomó befolyást gya­korolhatna . Nem támadhatván meg egyenesen és kivülről a porta birtokát, belülről törekszenek a szétmállást, előmozdítani és az egyes részek közti köteléket lazítani. E szándék kézzelfog­ható és eléggé magyarázza azon buzgalmat, melylyel franczia és orosz ügynökök a her­czegovinai lázadást szították és még most is szítják. Különös figyelmet látszik érdemelni még azon körülmény is, hogy, míg Ragusából csak azt jelentik, miszerint Omer pasa ultimá­tumot adatott át Cettinjében , P­á­r­i­s felől telegrafirozták a Herczegovina autonómiájáról sápogó kacsát. Ez talán ujjmutatás arra, mi­szerint mahónap Francziaország a maga köz­benjárását ajánlandja fel a porta és lázadó alattvalói közt és hogy aztán hivatalosan hozandja szőnyegre az autonómiára vonatkozó indítványt, melyet egy­előre a fentebbi távirati sürgönyben csak bal­lon d’essai gyanánt röpített fel. A figyelmes olvasó innen azt fogja látni, hogy a keleti válság elég nesztelenül ugyan, de folytonosan közeledik és hogy jóformán lehetetlen lesz e válság kitörését a diplomatia szokott palliatív szereivel még egyszer feltar­tóztatni a koronaországok országgyűlései által intéztet­nek el. Ha már most a miniszteri felelősség elve a gyakorlati alkalmazás szándékával fogadtatik el, első kérdés az: kinek legyenek felelő­sek a mi­nis­zter­ek? Mindazon képviseleti testületeknek, miket a februári pátens reállif­ vagy egyiknek igen, a másiknak nem ? Az utóbbi nem­ képzelhető, mert micsoda logika volna abban, hogy a miniszter oly intézkedésre néz­ve, mely az egész birodalmat illeti, felelős, olyanra nézve azonban, mely a birodalomnak csak egy részét érdekli — nem?! Tehát föl kell tenni, hogy mindegyik miniszter, mindegyik képviselő testület­, a bi­rodalmi tanács, a magyar országgyűlés, és a nem­ magyar országgyűlések mindegyike irá­nyában felelős. Ezt mi gyakorlatilag, sőt azt mondhatnék, anyagilag lehetetlennek ta­láljuk, mert, anyagi lehetetlenség, hogy a mi­niszter mindegyik országgyűlésen jelen legyen, vagy akár csak mindegyikre oly meghatalma­zottat küldhetne, kivel már előre is tökélete­sen azonosítja magát. Centralizált kor­mány és egyes országyűlések irá­­nyábani felelősség, ez véleményünk sze­rint egymással megférhetlen dolog; — oly minisztérium pedig , mely ügykezelésének egyik részére nézve (a birod. tanács előtt) felelős, a másikra nézve pedig (az országgyű­lések előtt) nem, ez, miként mondtuk, képte­lenség. A puszta felelősségi elv elfogadása tehát, úgy hisszük, semmi súl­lyal nem bírhat, mi­dőn előre látni, hogy annak alkalmazása a fenforgó körülmények közt lehetetlen. Még különösebb szint ölt a dolog, ha a felelősség egyedül az összes birodalmi tanácsra alkalmaztatik, mert­­ hol létezik e testület? És van-e kilátás arra , hogy egyhamar létre fog jönni? Erre azon tény fe­lel, hogy a mostani Reichsrath maga azon ál­láspontot foglalja el, miszerint törvén­nyé emelt határozatait csak a Lajtha egyik part­ján lehet alkotmán­yos úton foganatosítani, a magyar korona területén pedig a kormány teljes hatalmából léptetnek azok életbe. De midőn a kormány legalább egyelőre nem alkotmányos módon kezeli hatalmát a biroda­lom egyik felében, miként lehet őt az alkot­mány­o­s rendszer értelmében felelőssé tenni ? Ha már valami biztosíték kellett azon idő megérkeztéig, midőn a miniszteri felelősség gyakorlatilag lehetségessé válandik (erre pe­dig igen hatalmas nézet- és rendszerváltozás volna szükséges!), arról gondoskodhattak vol­na a liberális követek, hogy a sajtó szabad­sága a büntető törvény korszerű revisiója ál­tal biztosittassék. Pest, máj. 3. T. olvasóink elismerik az államminiszter úr által előterjesztett legm. közleményt a mi­niszteri felelősség tárgyában. Röviden ismertettük a bécsi lapok véle­ményét is, jellemeztük elmélkedéseiket, me­lyekkel a közleményt fogadják. Tudjuk : gya­korlati értéket a miniszteri felelősségnek, mi­niszter-felelősségi törvény nélkül nem tulajdonítanak. Alig két hete, hogy e lapokban magunk is védtü­k a miniszteri felelősség, vagy — sza­batosabban szólva—a Parlamentarismus rend­szerét és különben sem hisszük, hogy ben­nünket a reactió híveinek fogna valaki tartani. Azért egész őszinteséggel és minden félreér­­téstőli aggály nélkül kimondjuk, hogy az a bécsi szabadelvűek küzdelmének eredménye, melynek az adott körülmények közt gyakor­lati érvényt szerezni lehetetlen, bennünket sem elégít ki. Állítsuk csak a kérdést az októberi és fe­bruári kibocsátványok alapjára és tekintsük onnan a dolgot! E két okmány a közügyeket ekként osz­tályozza : vannak összbirodalmi ügyek, melyek az össz­es birodalmi tanács elé tartoznak ; vannak aztán részint Lajthán inneni részint Lajthán túli közös ügyek, melyek a magyar országgyűlés és a szűkebb birodalmi tanács előtt tárgyaltatnak; vannak azonkivül a birodalom nyugati részeinek országos ügyei, melyek az egyes Vasárnap, május 4. Az első magyar általános biztositó társaság ma, május 3-án d­­e 10 órakor tartá rendes (ezúttal 4-ik) évi közgyűlésit. A társaság és a közgyűlés érdemes elnöke L­ó­­nyay Menyhért, a szép számmal egybegyűlt részvé­­nyeseket üdvözölve, örömmel tekintett vissza a tár­saság üzletének fejlődési szakaira, s az önbizalom és elégtétel emelő érzésével constatálta azon tényt, hogy társaságunk rövid 4 év alatt az európai conti­­nens első rangú intézetei közzé küzdte fel magát. Ugyanis már keletkezési szakán az első évben, min­den ármány és nemcsak a rendes nehézségek el­lenére a társaság emeltetve a közönség részvéte által, mint biztos alapon nyugvó és biztosított lép­hetett a versenytérre; a második évben pedig növekedő tartaléktőkéi mellett egy nevezetes reali­tás megszerzésére lön képes, ez évben is már szép hasznot szerezvén a részvényeseknek. A harmadik év példátlanul fényes eredményt mutatott fel mind­ az üzlet terjedése, mind az osztalék tekintetében. És a múlt év is, mely a biztosítási évkönyvekben alig ta­lálja párját a vészek gyakori voltára, a káresetek nagy számára nézve, a legsikerdúsabbak közzé szá­mítható, mert a társaság működése körébe mind több érdeket ölelt, üzlete nagy arányokban terjedt, bevé­telei, mint az igazgatóság jelentéséből látható; mind tetemesebbek lettek, tartaléktőkéi gyarapodtak, és míg más társaságok zárszámláikat a múlt évben veszteséggel kénytelenek berekeszteni, a társaság részvényeseinek ez évben is aránylag szép osztalékot adhat. Ez eredményben és a közönség s a külföld egy­re növekedő bizalmában , az igazgatóság­ helyes eljá­rásában találja fel az elnök, találhatja fel a közgyű­lés a jövő évek sikereinek is biztosítékát. Ezután a gyűlést megnyitottnak jelentvén ki, felolvastatá a múlt Üzletévről szóló jelentést, mely­ekként szól:

Next