Magyarország, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1862-07-22 / 167. szám

180S.— II. évfolyam. k 167. 87. SZERKESZTŐS­ÉGI IRODA Ujtér 2. sz. 2. emelet.­iadó-hivatal Ujtér 4. sz. földszint. 1. munkatársaink kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó­hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadnak el. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 njkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 üjkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lumpel Róbert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. KeddJulius MEGJELENT ünnep, és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Pest, Julius 23. (il.) Az egységes olasz királyságot legújabb alakjában tehát a berlini udvar is elismerte. Duran­do külügyminiszter a július 18-ai tu­­rini kamraülésben hivatalosan jelenti be Poroszor­szágnak ezen tényét, hozzá­tévén, hogy ő felsége a porosz király hétfőn, vagyis f­ hó 21-én fogadandja el az olasz király követjét ezen minőségében, s e na­pon cseréltetnek ki az elismerés tényénél használ­­­­tatni szokott diplomatiai szertartások. Poroszországnak ezen lépése nélkülözi ama­ meglepő hatást, mely a sz­­ pétervári kabinet hasonló actusát Európaszerte kisérte ; de ha Poroszországnak helyzetét, s mint német szövetségi hatalomnak Ausz­tria irányábani viszonyait nézzük, akkor nemcsak természetesnek találjuk a feszültséget, melybe az egyszer bejelentett, de egész hivatalos alakjában mégis kétkedő porosz elismerés a politikai világot ejté, hanem igazoltnak a nyugtalanságot is, melyet ezen kérdés valósulásának kétségbevonása — külö­nösen a nyugati sajtóban keltett. És e tekintetből a porosz elismerés, ha hatásá­ban nem lehete is drastikus, mint az oroszé, de úgy érdekessége, mint kivált horderejénél fogva azzal teljesen egy színvonalon áll. Poroszország ép úgy, mint Muszkaország és Ausztria a bécsi fejedelmi szerződésnek alaptényezője volt. Poroszország ép úgy, mint a bécsi és szentpé­tervári udvarok, bevallott s kötelezett tagja volt „a népek törekvései ellen kötött szerződésnek“, a par excellence úgynevezett szent szövetségnek. Nagy Fridrich hadi szerencséje után főleg e két körülmény az, honnét a porosz állam európai nagyhatalmi súlyát és tekintélyét származtathatja; s ha a berlini politikának úgy irányát, mint küzdel­meit elemezzük, tőle a határozottan konser­vatív törekvéseket, — sőt a megállapított hatalmi súlyegyén status-quo-ja mel­letti szigorú meggyőződést eltagadni nem lehet. Hisz csak nem régi azon idő, midőn a porosz monarcha — egy ünnepélyes cselekmény alkalmá­val, annyi önbizalommal és emelkedettséggel hivat­kozott az „Isten kegyelmi jog“-ra! Mint keresztény emberek teljesen hisszük, hogy a mai olasz királyság az Isten kegyelme nél­kül meg nem alakulhat­, de viszont azt is el kell ismernünk, hogy az a nép akarata ellenére mai alak­ját szintén nem veheté fel; midőn tehát a porosz uralkodó, a trónokra maradt szentjogú ősi traditiók­­nak nemcsak örököse, de vallája is ünnepélyes el­ismerésével járul egy oly tény szentesítéséhez, mely amannak egyenes megtámadásával hozatott létre, —■ akkor a kifejlett korszellem követelései előtt ha­jol meg, felismeri a betölthetlen Űrt, mely a mai idők igényeit a régebbek merev kiváltságaitól elválasztja, s a korlátolt hagyományos politikát, az állam érdeké­vel összhangzóbb gyakorlatival cseréli fel. Poroszország mint alkotmányos állam politikai és anyagi érdekeinek ártalma nélkül e lépést sokáig nem halasztható, habár e mellett igen valószínű, hogy gyors elhatározására nem volt hatás nélkül a bécsi kormánynak a porosz-franczia kereskedelmi szerződés elleni magatartása, valamint azon újabb lépés, melyet Ausztria a vámegyletbe belépési aján­latában tett. A két nagyhatalmat illetőleg mindkettőnek in­kább politikai értelme van. A szövetségi túl­súly az, mely körül a két hatalom erőfeszítése még sokáig marad a közfigyelem tárgya; hogy azonban e kürdtéren Poroszország helyzete előnyösebb, s hogy az elszigeteltség, melybe az olasz királyságnak Eu­rópa hatalmai általi elismerése Ausztriát ejté, emen­nek viszonyait a népek hangversenyében igen meg­­nehezité, vitatni is felesleges. És e nézet bir nyomaték­kal azok előtt, kik Ausztriának a bevégzett tényekkeli kibékülést, s helyzetének a változott viszonyok szerinti javítását ajánlják. Oly tanács, melynek követését Ausztria so­káig szintén nem halaszthatja. Már­is olvashatni, hogy a diplomátiai értekez­let ellen, mely a szerb-montenegrói ügy elintézése végett Stambulban jöne össze, s hol az olasz király­ság is, mint elismert európai befolyásos hatalom sze­repelne , Ausztria nem tiltakozik, hanem kész a fontos kérdés tekintetéből az olasz király küldöttjével együtt tanácskozni. Ha Ausztriának e nézetváltoztatása való dolog lenne, úgy abban némi kezesség rejtenék arra nézve, hogy a bécsi kormány olasz politikája szintén revi­­sio alá kerül, s nem vonakodik ignorálni azt, mit rajta és Spanyolországon kívül egész Európa bevég­zett s fennálló ténynek ismert el. Valamint nem engedendő, hogy a három nagy­hatalomnak most már Potsdamban jelezett össze­jövetele az ő képviseltetése nélkül történjék meg; A franczia hírek ugyanis azt tartják, hogy ez összejöve­telre Ausztria is meghivatik, ha addig az olasz király­ságot elismeri; — sőt e hírek még tovább is terjed­nek, s azt is állítják, hogy Napóleon császár Potsdamból visszajőve, ausztriai császár ő Felségét Karlsbadban meglátogatná. Jó lesz figyelembe venni a körülményeket, me­lyek közé e hír illesztve van. Ausztria politikája érdekelve volt a portugálli király házassága által; — Napóleon császár ezen számítást keresztül húzta. Ausztria nemcsak egyenes tartományát engedé át az uj olasz királyságnak, hanem külön családi jo­gokat is áldozatul kelle hagynia, miket — természe­tesen, körülmények változtával visszaszerezhetni jogát hallgatva fentartá. — Napoleon császár a hatal­makat az olasz királyság elismerésére bírván, kiesz­közzé, hogy ezen körülményváltozás lehet lenntessék. Ausztria a keleti mozgalmakat megfékezni, s a status quo­t fentartani igyekszik. — Napoleon csá­szár tudja, hogy Mi­r­k­o is, Vuk­a­n­o­vich is, és Mi­hály herczeg is teljes függetlenségre törekszenek, és nem ellenzi. Az apróbb hirecskéket, hogy t­­i. az olasz trón­örökös egy muszka herczegnőt veend nőül, hogy ekéid, a déli és éjszaki két hatalom szívélyes barát­sága közelebb rokonság által főzessék összébb; — hogy egy Leichtenberg herczeg oly trónra szemel­­tetett ki, melyre elébb egy ausztriai főherczeg mon­datott meghívottnak, ki ismét egy Hohenzollern herczegnővel lépne frigyre, stb. — mellőzve, csupán a felhozottakat elegendőknek tartjuk arra, hogy úgy a potsdami találkozást Ausztriával, valamint a franczia császári látogatást Ausztria helyében kivi­­hetlennek tartjuk. fique, eile est incomparable, eile iva qu’un dé­­faut. c’est détre inexecutable. III. A duálismus. A birodalom végleges szervezése nem le­het más, mint a dualismus, mely szerint a ma­gyar korona országai törvényeik értelmében, saját alkotmányos kormán­nyal és törvényho­zással bírnak, — a birodalom többi országai­nak pedig szintén közös kormányuk és tör­vényhozásuk legyen. — A kapocs e két állam közt a fejedelem lévén, ki a két államot össze­tartva, egy ném­ét alakítja a szövetséges ál­lamnak. E nézet ellenei mindjárt e kérdéssel lép­nek föl ellenünk. Vannak e két államnak kö­zös ügyei?É s e kérdésből indulva, ekként okoskodnak : H­a e két államnak közös ügyei vannak, úgy az, mit mi státusnak nevezünk, nem stá­tus ; a kapocs pedig nem személyes, a fejede­lem személyében, de reál, valódi a közös ügyek­ben. Ha pedig közös ügyek vannak, kell lenni közös orgánumnak is, ezen ügyek kezelésére. S elleneink szerint ily közös orgánum mellőzhetlen. Mert oly birodalomban, mint az ausztriai monarchia, mely nagy állami positiót foglal el, nem létezhetik két külön hadügy, két külön pénz- és kereskedelmi ügy. Ezek felőli nézeteinket legközelebb fogjuk elmondani. Az ausztriai birodalom szervezése. Politikai tanulmány egy volt or. gy. képviselőtől­ II. A pluralismus. Az alkotmányos centralisatiónak vannak Magyarországon kívül is ellenei, kik minden egyes tartomány részére a lehető legnagyobb autonómiát igényelve, minden egyes tartomány számára a belügyek­re nézve külön törvényho­zást s külön kormányt vagy minisztériumot kö­vetelnek. A közös ügyekre nézve azonban — ide számítva a kül-, had-, pénz- és kereskedelmi ügyeket — e táborban a vélemények diver­gálnak. Némelyek ezen ügyeket felelős minisztéri­umra és egy közös birodalmi senatusra, — melyben a magyar korona országai is képvi­selve volnának, — mások csak egyszerűen ő felsége kormányára akarják azokat bízni. Az elsők tehát, habár a februáriusi alkotmány for­máitól eltérve, még­is az alkotmányos centra­­lisatiónak egy nemét, az utóbbiak pedig a kö­zös ügyekre nézve az absolutisticus centrali­­satiót kívánják. E pártok irányában azt kellene ismétel­nünk, mit az első szakaszban a centralisatióról mondunk; meg kell jegyeznünk azonban, hogy e pártok a magyar államot tartományokra akarják felosztani, s hogy programmjuk kor­mányzati tekintetben intractibicalis. — E pro­gramoi szerint az ausztriai birodalomban 17 tar­tományi országgyűlés s annyi tartományi kor­mány vagy minisztérium fogna működni. Ha a birodalom köztársaság volna — ilyen Organismus is megfelelhetne a czélnak. Látjuk azt az éjszakamerikai szövetséges államokban. Az ausztriai birodalom azonban monarchia lé­vén — a monarchát a belügyek törvényhozása s kormányzatánál azon befolyástól, mely őt illeti, megfosztani nem lehet. Miután pedig a fejedelem 17 helyen nem lakhatik, az őt illető befolyást csak Bécsből gyakorolhatja, és pedig vagy egy közös államminiszterium vagy ha a régi név jobban tetszik, egy közös kanczellária ál­tal: — s ekkor ismét a centrálisaimnál va­gyunk, és az egész pluralismus vagy foedera­­lismus puszta név, vagy pedig minden egyes tartománynak lesz saját minisztere vagy kan­­czellárja , s akkor az ausztriai birodalom bel­­ügyei 17 miniszter által fognak igazgattatni. Oly költséges, nehéz és bonyolódott me­­chanismus, hogy rövid idő múlva mindenki (a 17 miniszter kivételével) kívánni fogná e me­­chanismus megszüntetését. E nemű­ alkotmányról — ha ugyan az alkotmánynak volna nevezhető, méltán el le­hetne mondani: Cette constitution est magni­ Álladalm­i költségvetés 1§63-ra. II. Plener pénzügyminiszter úr előadásában természetesen csak végösszegeket sorol elő, minélfogva mi is csak ezek egybevetésével fogunk jelenleg foglalkozhatni. A regm. udvartartás, központi kor­mányü­gyek vezetése és polgári közigazgatási 01,325,400 ftot igényelnek, és így 1,345,000 fttal többet, mint 1862-ben; jóllehet az osztrák örökös tartomá­nyokban a közigazgatási rendszer épen nem vál­tozott, a Magyarországban eszközlött változá­sok által pedig nem hogy emelkedtek volna, de lejebb szállottak a kiadások. Nem akarjuk ugyan egyelőre azt állítani, hogy a „t­ö­b­b“ kiadás nem okadatolható, mert erre nézve a részletes kimutatás fog fölvilágosítást nyújtani; azon véleményt azonban már most is kimondhatjuk, hogy a bármely irányban teen­dő nagyobb kiadás, az állam jelen pénzviszo­nyai között csak úgy volna megengedhető, ha más oldalról a közjónak rövidsége nélkül a kiadások lejebb szállíttatnának, vagy pedig a több kiadás hasznot hajtó czélra lenne fel­használva. A hadügyminisztérium az álló seregre a 92 milliónyi „o­r­di­na­riumo­n"­ felül rend­kívüli czím alatt 35 milliót igényel, a­mi maga a 92 milliónak %-nál több. A­mint tud­juk, a sereg létszáma lejebb szállott, és Európa politikai viszonyai a katonaság hadilábon tar­tását jelenleg fölöslegessé teszi. Ha tehát most, midőn békének örvendünk, 35 milliónyi r­e­n­d­k­í­v­ü­­l­i költséget okoz a hadügy, men­­nyire fog ez nőni, ha a viszonyok valahogy háborúba kevernének ? S­e­g­é­l­y­p­é­n­z­e­k­r­e, közlekedési vállala­toknál, 5% millió van kivetve, 2 millióval több, mint az előbbi évben. Az államadósság kamatoztatása ezút­tal 43­< millióval többet kíván, mint a múlt adóévben, azaz 115% milliót. Természetes, hog­y midőn az évi deficitek fedezése kölcsönök által történik, a növekedő államadósság után fizetendő kamatok is évről - évre növekednek. Az államadósság törlesztésére 23,400,200 ft fordíttatik, vagyis 5 millióval több, mint 1862-ben, miután az 1860 iki sorsjegykölcsön a banktól visszavetetvén, eladatott és így ezentúl ezek kamatoztatása és azok nyereményei által is növekedett a kiadás. A tőke­helye­zés, beruházások összege 6,396,000 stra­ng; a vert pénzekért és idegen váltókért közel 8 milliónyi ugróveszteség van számítva. Ezen utolsó tételnél meg kell jegyeznünk, hogy noha még nem tudjuk a számításba ho­zott fejpénz-százalékot, igen valószínű, hogy itt is, mint az 1862-diki budgetben, kisebb száza­lék van számítva, mint valóban igényeltetett, és utólagosan a deficit ismét növekedett, azaz,­­ a valóságban ismét többre rúgott, mint a­­­mennyit a költségvetés feltételezett. Az összes rendes kiadások összege te­­hát­ 362,498,000 ftot tesz. A bevétel 304,307,200 ft, fedezendő tehát 58,190,800 ft. A direct és indirect adó együtt­véve , közel 289 millió ftot tesz, a­mit a pénzügyminiszter úr 33 Vs millióval akar még növeszteni, azaz e két adónemet isV3 %-al emelni. A még hiányzó 24% milliót pedig a banktól visszaveendő 1860-ks sorsjegyekből kellene pótolni.­­ Ezenkívül fedezendő még a fentebb említett 35 milliónyi szükséglet is a a hadügy részére. Úgy hogy az összes valódi kiadás 397 % millió ft, a deficit pedig nem 58 millió, hanem valóságban 93 Vs millió ft lesz, mert a rendes be­vételi összeget 30%-al múlja felül.­­ A ren­des bevételnek 41%-ját tehát a hadügy veszi igénybe, 45 Vs %-ját pedig az államadósság, és így minden egyébre a rendes bevételből ma­rad 13%, azaz tizenhárom és % %; igy tehát a valódi anyagi és szellemi érdekek fe­dezésére új adósságot kell fölvenni. 1847-ben az összes bevételnek 32%-ját vette igénybe az államadósság. 1860-ban 40%-ját, most 45V3%-ját. Ily körülmények között igen kevés vigaszt nyújt a pénzügyminiszter úr beszédében azon tétel, a­hol azt mondja, hogy a deficit valóságban lejebb száll, mert az államadósság törleszté­sére és beruházásokra mintegy 30 millió for­­dittat van, a deficit 63% millióit lesz.— azaz: az államadósság ismét szaporíttatik. Miután a deficit fedezése csak akkor lehetséges, ha az adóemelés és bankkölcsön létesül, könnyen érthető, hogy a kormánynak mindent el kell követni, hogy előterjesztvényei sikerrel járják meg az arénát. Hanem ha eléri is czélját a kormány s a ,,teljessé“ mondott birod. tanács a kivántakat megszavazza, és a kormány a banknak ezen deficitért a népek érdekét feláldozza is : ott leszünk, a­hol ma, azon különbséggel, hogy a mostani hibák is jóváteendők lesznek, a­mi igen szomorú eredményre vezet. Mert folyto­nos deficitekkel kormányozni nem lehet. Min­dennek van határa. Azonban a­mint­a körülmények állanak, alig lehet kétség arra nézve, hogy a birodalmi tanács a miniszter úr előterjesztvényét elfoga­­dandja, mert ha a budget­ passiv tételeit le­­jebbszállítni nem lehet, — pedig a most fenn­­álló rendszer mellett nem lehet, — akkor itt az ideje, hogy azok fedezéséről is gondoskodni kell, minthogy a deficit fedezésére ajánlott utak oly előmunkálatokat igényelnek, me­lyekre az 1863-diki adóévig terjedő időköz már nem igen enged nagy késedelmet. W. Mégis aas arató- és kaszíd­ló-k­épről. (A „Gazd­. füzetek“ közelebb megjelenő 5-k számából.) A Mac­Cormick-féle arató- és kaszállógép mun­kájáról közrebocsátott közlések örvendetes figyelmet ébresztettek hazánk gazdáinál, mit eléggé bizonyít azon érdekeltség, mel­lyel gazdáink a szóban forgó gépről, munkájáról, áráról s a megrendelési feltéte­lekről tudakozódnak. Vannak azonban politikai humanisták is, kik e gépek behozatalától féltik a nép kenyérkeresetét, azon néposztályét jelesül, mely eddig elé aratással, takarással, kaszállással biztosította megélhetését. Ha tekintetbe ves­szük, hogy minden nagyobb­­szerb­ ujitás alkalmával vésztjósló feljajdulások vol­tak hallhatók, hogy például a vasutak, közönséges és gőzerőműves cséplőgépek nagyobb mérvű alkal­mazásakor lélekismeretesen elmondották politikai humanistáink, hogy azon nagyszámú néposztály, mely ekkorig fuvarozással és nyomtatással kereste kenyerét, a vasutak és cséplőgépek által az érdemel­­hetés teréről majd leszorul, — holott a tapasztalás azt mutatja, hogy a vasutak a fuvarozást fokozták, s hogy már is jelentékeny számú cséplőgépeink mel­lett "is a munkás kezeknek bőségében nem vagyunk, — valóban tekintetbe véve ezen rokon előzménye­ket, kár egy csepp tintát is ontani politikai humanis­­táink aggodalmainak megczáfolására, 8 ha mégis koczkáztatok néhány sort, ezt az illetők nemes félté­kenységének megnyugtatása végett teszem. Mindenek előtt azt kérdezem, váljon hazánkban a mgazdaság tényleg gyarapodóban van-e? E kérdésre határozott „igénknel felelek. A le­­gelőelkülönözések folyvást szolgáltatnak az ekének oly földet, mely a közbitang korában a legősibb terme­lés, a füvellés szakában állott, tehát mint legsilá­nyabb jövedelmezésű föld gazdájának csak úgy ad jutalmazó hasznot, ha gyümölcsöző nevelés alá veszi. Hát a vizek szabályozása öregbíti-e a ingazda­sági munkatért? Igenis, még­pedig nagyon tekinté­lyes mennyiséggel. íme a tiszaszabályozási eljárás másfél évtized alatt több mint 1 % millió katastrális hold földet árvízmentesített, — s ezen nagyszerű ki­szárítás napról napra mindinkább több földet szol-

Next