Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-05 / 179. szám
1862. II. évfolyam. 179. sz. S.FIJKESZTŐSÉGI IRODA Újtér 2. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIvATAI. Újtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztéseihez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszét, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhól intézendőtk. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadnak el. HIRDETMÉNYEK DIJA : 6 hasábes petitser 1-seeri hirdetésnél 9, 3-szerinál 7 njkr. Bélyegdíj khl#n 80 ijkr. A nyilttérben 4 hasábes petitser 2S mjkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Hébert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 ij krajczáron kaphatók. MEGJEL ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egészévre 18 ft. Péterre 90 fii Negyedévre áft Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG* Julms-october 4 havi folyamára 5 ft. — ki*. „ decemb. 6 „ „ 9 „ — „ Aug'.-October 3 „ „ 3 „ 50 ^ „ decémb. 5 „ „ 8 „ — , 1 hóra............................................1 „ 80 „ Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. Pest, augusztus 4. (if) A tájfestőnek végtelenül meg van könnyítve munkája, sőt némileg biztosítva annak sikere is, fia műve kivitelére oly pontot választhat, melyről az egész környéket minden kitünőbb részletével be- és megláthatja, s kényelmes helyzetben rajzóbra veheti. Ha a politikai szemlélre a kutyanapok forró heve alatt, ez általános tikkasztó szélcsendben szintén ily pontot szemelhetne ki, s azon állást foglalva, fáradalmas fürkészetek nélkül foghatna tiszte végzéséhez, — nem mondhatjuk ugyan, hogy ez által hálátlan munkájának sikerét biztosítva tudná, de azt érezzük, hogy közszemlészete könnyebb, zarándoklása a messze tájakon, ismeretlen népek közt, elkeresztelt érdekek, elburkolt cselekvési irányok tömkelegében kényelmesebb lenne. Csak ezen önző suppositumból állapodunk meg Vichyben,a franczia császár mai mulatóhelyén,melyről azon szerencsések, kik azt testi szemeikkel is láthaták, azt irják, hogy fekvése kies, vidéke gyönyörű. Sétányai, kertjei, pagonyai üditőleg árnyékosok. Mind megannyi csábitó vonzerő, hogy pár perczre megtelepedjünk. Egy levelező dicséretes lélekismeretességgel számolja el név szerint az európai diplomatának hivatalos és dilletáns tekintélyeit, kik a franczia császár környezetében a vichyi fürdőhely gyönyöreinek élvezésére megjelentek. Ott van Brasilia és Dánia követte, velük a rabszolgatartó amerikai déli államok ügynöke Slidell, kinek neve a nllt tél elején egy angol-amerikai háborúval azonosnak nézetett ; ott van II. Ferencz nápolyi exkirálynak bécsi képviselője; azután Bariatinsky és Fersen orosz tábornokok, az utóbbi állítólag II Sándor czár benső megbízottja; jelen van Radziwill herczeg,' két'konzul Mexikóból; a “porosz királynak egy bizalmas embere, de kit a levelező nem nevez meg, valamint Palmerston lordnak is egy bizalmas barátja, ki szintén névtelen akart maradni, de kiről megjegyzik, hogy dühös ellene a világi hatalomnak ; — természetesen nem a császárit vagy királyit kell érteni, — ennek ellenében ott áll Benjeau senator ép oly dühös védelmezője ezen hatalomnak ; a párisi érsekmegye fővicariusa Buque 1 abbé, s több mások, kiket különféle udvaroktól nyert titkos ügynöki minőségük megnevezni nem enged, — s végre — ugyan ide hivatott meg Metternich herczeg is, Ausztriának párisi nagykövete. Az olvasó e névlajstromból látja, hogy a hangversenyhez nem ujjoncz erők vannak alkalmazva, s ha ehhez vesszük, hogy altearnagy talentuma világzerte bevallva és elismerve van, feltehető, hogy csupán kölcsönös ismerkedés végett nem jöttek össze, hanem talán inkább azért , hogy az uj szerzeménynek őket illető részét maga a nagy maestro kezéből vegyék át, s az executio összevágásához szükséges utasítást egyenesen a lángelmésű, magas ihlettségi compositor ajkairól hallják.Mert vannak dolgok, melyeket elmondani szükség, megírni hiba, pedig politikában — némelyek szerint, a hiba több a véteknél. Nem vélünk indiscretiot elkövetni, ha azt mondók vagyunk, miszerint Vichyben e magas társaság nem csupán az árnyékos vidék üde gyönyöreit jött élvezni, nem egyedül a meleg forrás gyógyító hatása alatt a zsibbadt idegeket megújítani, s nem is azért, hogy a komoly munka bajait, a zene és táncz kellemeibe öljék, — habár ezek mind oly kedves részletek az ember bajterhes életében, hogy egy kis utazást, egy kis fáradságot, sőt egy kis feszt is el lehet érettek tűrni; — mindazáltal e nevezetességek állása, s körük fontossága túl merészség nélkül hitetheti el, miszerint küldetésük a magánügy, vagy mulatság jelentésén fölül áll. A népek kora úgy, mint az egyeseké, fejlődésnek, izmosodásnak van alárendelve, s ezen terjeszkedés szabályait a népcsaládok politikája ép oly kevéssé felejtheti el, mint nem felejtheti az egyes család, mely jelenét jutalmazónak, jövendőjét biztosítottnak akarja tudni. Az elmúlt évtized politikája a noninterventiót tűzte fel lobogójára a kor jelszavául; a mai idők követelései merevnek találják ez elvet, mely sem a milliók törekvéseivel homogeneitásban, sem az események tényezőivel összhangban nem áll. Az elv tehát, mely Európa iránypolitikájának egy lustrumon át alapját képezi, ma — mint a vas, mint többé haszonnal nem alkalmazható, változtatást sürget-És ki merné határozottan tagadni, hogy a világpolitika uj jelszavának megállapítása a vichyi mulató társaságnak nem e egyik legfontosabb tárgya? Az amerikai háború minél tovább húzódik, a nyugati hatalmak aggodalma annál nyugtalanítóbb. Napóleon császár a beavatkozásról perezre sem tett le, sőt mint a jólértesültek írják, most már az orosz czár szövetségét is megnyerte e nagy horderejű lépésre, melybe végre az angol kormány is beleegyezett. Ha a távirónak igaza van, úgy a brit minisztérium egy küldöttje már az óczeánon van Washington felé, kinek feladata a respublika elnökét az európai hatalmak e lépésére elkészíteni. Semmi vonatkozást sem akarunk e hírekhez csatolni, de el sem takarhatjuk az érem másik oldalát, mely szerint az angol kormány a kereskedelmét és befolyását fenyegető két veszély közt inkább a kisebbet készül választani, s az amerikai continensen több biztossággal vél kezet nyújthatni a szorongatott köztársaságnak, mint a Caesarnak, ki hatalma hálójával Mexikóból lépésről lépésre vonhatja be az egész déli szárazföldet, s kinek erős hajóhada máris útban látszik lenni a déli államok felé, bevégzendő a nagy művet, mely a franczia monarcha dicsőítésére s túlnyomó befolyásának tiszteletben tartására a világ négy részét kényszeríti. E kezdemény egyébiránt, mint egy szabadelvű angol lap megjegyzi, ha csakugyan valósulna, úgy tekinthető, mint a két világrész közti véres harcz reggele. Ezt sejti a franczia császár is, s azért biztositni igyekszik hátát és oldalait. El kell intéztetni minél elébb a római kérdésnek. E kérdést Garibaldi legújabb beszédei, mozdulatai, s készületei annyira előtérbe állnták, hogy tovább halasztása szándékos eljátszása lenne ama kegyelet és szeretetnek, mely eddig az olasz népben franczia szabadítói iránt élt. A császár tehát a római non possumus-t egy európai congressussal akarja szembe állítani, mely felvilágosittatván a megszállás tovább folytatásának lehetlenségén, e kérdés megoldása iránt intézkednék. Ezen reménybeli kongressuson nemcsak a nagyhatalmak, de mind azon másodrendű hatalmak is részt vennének, melyek az olasz királyságot elismerték, s így a pápa világi hatalma s Róma sorsa felett ép úgy határozna a christianissimus Francziaország, a katholikus Portugália, Belgium, mint a protestáns Anglia, Poroszország, Scandinavia, Dánia, Holland, Svejcz, a schismatikus Oroszország és a muzulmán török császárság; — mig a katholicissimus Spanyolország s az eminenter katholikus Ausztria ahhoz, ha addig az új királyságot el nem ismernék , nem szólhatnának. Az „Opinion Nat.“ vigasztalja ugyan a katholikus világot, hogy a nemkatholikus kormányok igen számos katholikus alattvalókkal is bírnak, kiknek természetes és jogos képviselőik; — ennél azonban nyomatékosabb a huszonkét millió katholikus olasznak kijelentett hangos óhajtása : Roma o la morte. A hajdani non interventio tehát nemsokára csak emlék leend; az idény változott, az alak új köntöst kíván. Amerikában szövetkezéssel leend a beavatkozás; — Olaszországban és Törökországban congressusok és conferentiákkal. A szövetséges beavatkozás szövetséges háborúnak leend előidézője; — a congressusok és conferentiák az ész elfogult fegyverével nem csendesíthetvén le az önző érdekek hatalmasabb követeléseit, — észrevétlenül adandnak helyet a népek mérkőzésének, — mely az igazságot majd az erősebb részére hajlítja. Vichy ép oly igénytelen helyecske , mint Compiegne; itt Cavour mulatott pár napot a császár körében; amott Bariatinsky és társai teszik hódolatteljes udvarlásukat. — A compiegnei napok alatt derült és tiszta volt az ég, ma komor fellegek takarják a láthatárt; — a compiegnei rövid beszélgetés egy olasz királyságot eredményezett; — ki mondaná meg, mit fog eredményezni Vichy ? nak, kik nem bánják, ha meghal is a beteg, csak az ő methodusok szerint haljon meg, — oly államorvosok, kikről el lehet mondani: habent facultatem impune accidendi regna, nationes et populos per totum ordem terrarum, — tehát a „D. Zig“ augusztus 1-ső lapjában hatalmasan megdorgálja a „Vaterlandot“,hogy azon czikkeinket, melyekben a birodalom végleges szervezéséről s a magyar kérdés megoldásáról szóltunk, figyelmére méltatja. Szerencsét kivánunk magunknak, s nézeteinknek. — A „Donau Zeitung“ felpattanása biztosit, hogy javaslataink practicusok, életre valók. Szemleíráshoz fogván — érdekesnek találjuk megemlíteni a „Pesti Napló“ augusztus 3-ai lapjában közlött bécsi levelet, mely szerint a „Botschafter"-ben nem sokára egy uj Programm fog megjelenni Pestről közölve a magyar kérdés megoldásáról. — Mi sem tudhatjuk, ki legyen az uj kiegyenlítési programm szerzője, de azt erősen hisszük, hogy a szabadelvűek sorából ily programmal mindeddig senki nem lépett fel, sem a birodalmi tanácsosokkal nem érintkezett. Ad vocem programm! — tudomásunkra esett, miszerint egy legújabb programm is circulál in partikus kéziratban, melynek — taán nem csalódunk, ha azt módjuk, hogy szezője ugocsamegyei, azt pedig e programm nyomán határozottan állíthatjuk, hogy nem a a 48-sokhoz tartozik. E programm tartalmára nézve gyermekies naivsága által kitűnő, mert azt vitatja, miszerint az ország közérzülete kivánja, hogy a kül-és kereskedelmi, a had- és pénzügyek, az ország minden befolyásának kizárásával, koronára bízassanak! Nevezetes e progr*mm annyiban is, hogy szerző rendkívül dicséri művét, s azt állítja, miszerint e programm nemcsak L.-nek, hanem A. G. s F. A. grófok tökéletes helyeslését is birja s végre, hogy e programm alapján Bécsben az értekezések a kiegyenlítés dolgában nem sokára meg fognak kezdődni. Pest, aug. 4. A „Donau Zeitung,“ melynek publicistái és protectorai azon orvosokhoz hasonlita Kedd, augusztus 5. A jövő évi búgét és uj adónemei. Az által, hogy a minisztérium a birodalmi tanácsot oly tárgyakban is illetékesnek jelenti, melyek a febr. patens értelmében körébe nem tartoznak, azon különös látványon gyönyörködik a világ, hogy a minisztérium a birodalmi tanácsot hatáskörén is túlterjeszkedni buzdítja. E tekintetben tehát a kormány Ausztriában radicálisabb, mint a birod. tanács. Ha ezen újólag tanúsított engedékenysége a kormánynak, mely szerint budgetjét, az 1863-diki adóévre birálat alá terjeszti, a birodalmi tanács némely centralistikus tagjának ellenzésére akadt: annak oka egyedül a budget nagy deficitje volt, nem pedig a kérdés elvi vagy jogi oldala. Azon körülmény, hogy a birodalmi tanács eddigi működése leginkább az adó megszavazására, kölcsön fölvételre stb. szorítkozott, és hogy ebben a birodalom népeinek csak kisebb része működik közre, csak egynéhány tagban kelt aggodalmat. Ha már az 1862-diki deficit fedezési módja különösnek tetszett, annál inkább az lehet az 1863-ki. Ezen budget részletezésekor már nagy valószínűséggel mondhattuk, hogy birod. tanács a budget tárgyalását nem fogja visszautasitni, mert látni való volt, hogy a tények kényszerítendik rá. Ugyanazon körülmény arra is fogja indítani a bírót, tanácsot, hogy az adóemelést és kölcsönt is helyben hagyja. Csak arról lehet szó, hogy az adóemelés akként fogadtatik-e el , mint azt a pénzügyminiszter javasolja, vagy pedig nagyobb mérvű kölcsönt fognak a deficit fedezésére elrendelni? A pénzügyminiszter által ajánlott sóáremelést a kiküldött bizottmány visszautasítá. A bizottmány véleményzése ügyesen összeállított statistikai adatain kívül,azért is érdekes, hogy kiemeli a birodalmi sóbányák gazdagságát.Nem tudjuk, nem fog-e majd ez összeállítás egynémely helyen eladási szándékot ébreszteni, hiszen erre is van argumentum és van példa, miután Francziaországban 1825-ben a sóbányák eladattak és azóta 2% kiadó van minden termelt font sóra kivetve. A bizottmány által hypothesisekre fektetett és 70,000 millió mázsára becsült sómennyiség oly kecsegtető vagyon! A pénzügyminiszter a sóárt mázsánkint írttal akarta emelni, ami 610 millió mázsa fogyasztás mellett 61/» millióért több bevételt okozott volna. Nem hagyhatjuk megemlítenül azt, hogy míg Ausztriában, melynek a leggazdagabb sóbányái vannak, a sóár mindinkább emeltetik, (az utolsó 3 . évben 15% -kal,) addig más államokban, hol mesterségesen állittatik elő, mint például Francziaországban, a sótavakban, a melyekbe a tenger vize bocsáttatik, a sóára lejebb száll. A franczia kormány 10 év alatt a sóadót egyharmadára szállította le. A kedden tartott birodalmi tanács ülésélen a sójövedék kérdése is előfordult, azon reményre jogosít, hogy a sóárak nem fognak emeltetni. Dr. Stamm ajánlatára a sóegyedáruság megszüntetése iránt, a többség oda nyilatkozott, hogy a jelen pénzviszonyok azt nem engedik, jövőben azonban a sófogyasztási adónak bizonyos neme által pótolható leend, ami annál is inkább kívánatos, miután az előállítási költségek aránytalan nagysága a só ipari és gazdasági használatát nagyon nehezíti. Valjon nem fog-e e nézet a sóbányák eladására vezetni? Új jövedelmi forrásul tekinthetjük az igérvényekre(Promessen)ajánlott bélyegadót.Fényűzési adónak nevezhetjük bár ez adót, nem helyeselhetjük, mert vele az eddig tiltott, de mind a mellett is űzött játékot, a kormány mintegy helyesli, sőt kifejti általa. Mindazon sorsjegyek, melyek mellett a befizetett tőke el nem vesz,hanem csekély kamatokkal évek során át fizettetik vissza, értékpapíroknak tekinthetők. Azonban az ígérvényekről nem mondhatni azt. — Ezen ígérvények a szegényebb sorsuakban a játék iránti szenvedélyt a legnagyobb mértékben fokozza és az alsóbb osztályt a vagyonosabbak részére roppantul megadóztatja. — Midőn a lottójátékot, mely az igérvényjátéknál még előnyösebb, a mivelt és szabadelvű Európa megszünteti, addig Ausztriában a kormány azt még az ígérvényjátékkal gyarapítja.— Nem akarunk moralizálni, nem akarunk átlagos számításokba bocsátkozni, egyedül csak a tényt említjük fel, hogy a játékra buzdítás által a kormány jövedelmi forrást nyit magának. Ha a nagyközönség érdeke a kormány által feljebb nem volna helyezendő minden egyébbnél, számos más jövedelmi forrást is lehetne nyitni, de mivé fajulna a népnevelés? Tudjuk, hogy Francziaországban a lottójáték megszüntetésekor a nép több helyen fellázadt; tudjuk, hogy múlt évben a bajorországi lottójáték megszüntetésekor a népség zúgolódott. Ez azonban csak a szenvedélyt bizonyítja, „mely a játék iránt a népben kifejlett, melynek alsó rétegeiben azon gondolat és kívánat, ébredt, a munkásság, takarékosság kerülésével más úton tenni szert vagyonra. A garasok és forintok, a melyek helye a takarékpénztár volna, Ígérvényekre adatnak ki. Pedig mily csekély a valószínüség a nagyobb nyereségre. Az Ígérvények által a pénztőzsér tetemes kamatokra tesz szert a nagyközönség rovására. Vegyük például a Credit-sorsjegyeket. A hitel sorsjegy átlagos árfolyama jelenleg 130 frt. Ha a tulajdonos minden húzás előttea mi évenkint négyszer történik — ígérvényt bocsát ki, legalább is 3 frtot kap mindenkor (láttunk már 5—5%/a frtot is adni egy e nemű ígérvényért), ami 12 frt, azaz közel 10%-nyi kamatozás. Ez az oka, hogy a pénztőzsérek nagy mennyiségben veszik a sorsjegykölcsönök papírjait, —a szenvedély dúsan kamatoztatja pénzüket. W. Török memorandum a belgrádi bombázás okairól. Konstantinápolyban, mint olvasóink tudják, a szerb események következtében, a párisi szerződést aláíró nagyhatalmak conferentiára ültek össze. Ez értekezletben a szerb kormány emlékirata felolvastatott, mely a bombázás okait a törökre hárítva, az erősség lerombolását kivánja. Ez emlékirat, a már olvasóink előtt ismeretes tényeket tartalmazza, melyek belgrádi leveleinkben is említve voltak. Más részről a török nagyvezér Ali pasa szintén egy emlékiratot terjeszt elő, melyben a belgrádi események indokát a szerb kormány eljárásában igyekszik felmutatni. Szerinte Szerbia már régen csak az alkalmat kereste, hogy oly eseményeket idézzen elő, mely a párisi szerződő feleket megyőzze arról, hogy