Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-21 / 217. szám

szágot a végromlás örvényébe rohanni, az ország minden részeiből összejöttünk, és más mód hiányá­ban, a melyen nyilvánosan felléphetnénk, hozzád for­dulunk gróf, azon bizalommal, hogy te a nagyher­­czegnek szivünk mélyéből és lelkünk meggyőződésé­ből eredő szükségleteinket, melyeknek eltitkolását ártalmasnak, őszinte kinyilvánítását az egész világ előtt szükségesnek tartjuk. Nem tagadjuk meg az újabban behozott rend­szabályoktól elismerésünket, azonban kötelessé­günknek tartjuk kijelenteni, hogy a mostanig alkal­mazott eszközök által az ország oly állapotba jutott, melyből sem katonai erőhatalom, sem hadi törvény, sem börtön és száműzetés, sőt a halálos ítéletek által sem lehet kigyógyitani; ellenkezőleg az elkesere­dettség a legmagasabbra fokoztatik és az ország, kor­mány és alattvalók veszélyes örvénybe sodortatik. Mi pedig lengyelek csak akkor segíthetjük a kormányt bizalommal, ha az nemzeti, lengyel leszen, ha szabad törvények alatt hazánk minden tartomá­nya egyesülve lesz. Hiszen e hazaszeretetet a nagy­­herczeg felszólításában becsüléssel említi, és meg­ígérte, hogy a haza javára közre fog működni- E sze­­retetet nem tudjuk megosztani és mi szeretjük ha­zánkat egészben úgy, a mint istentől és a történeti hagyományok által ránk maradt. A tanulmányi és egyetemi pénzalapról­ A „Pesther Lloyd“ azon hírt közli a min­ap, hogy a tanulmányi és egyetemi pénzalapból évenkint majt 200,000 írt szállittatik a bécsi államkincstárba ; — s ezt a nevezett lap után mi is közlők. E tárgyra vonatkozólag a „Sürgöny“ mai száma „illetékes helyről“ egy czáfolatot hoz, mely azt mondja: „Mielőtt ezen állítás valótlansága — a felne­vezett alapok pénztári kezelésére vonatkozó főköny­vek adatai nyomán alább számokkal bebizonyíttat­­nék, azt kelletik megemlíteni, miszerint igaz ugyan, hogy ezen alapok jövedelmi feleslegéből az állam­kincstárba nevezetes összegek folytak ; — úgy de ezen szállítmányok a kincstártól nyert előlegezések visszafizetésére szolgáltak. Ezen előlegezések pedig onnét is származtak, mert az 1850. év óta az alapok magán­tőkéi után ka­matok rendesen nem folytak be, és pedig azon oknál fogva, mivel az alapok magánadósai mind földbirto­kosok lévén, az urbériség megszűnte és a közadózta­tás behozatala folytán — kevés kivétellel — képtele­nek voltak „kötelezett“-ségü­knek eleget tenni. E felett még az alapok maguk is mint szintén urbériséget vesztek, jövedelmeikben nagy csorbulást szenvedtek, mi által nemcsak a kinnlevő kamatok be­vételében akadályoztattak, hanem az előbbi jövedel­meikben is tetemes fogyatkozás támadt, oly annyira, miszerint a befolyó jövedelem a rendes kezelési kia­dások pótlására nem volt elegendő. Ily helyzetben az államkincstár volt kénytelen az alapok pénztári hiányainak előlegek általi fedezé­sét eszközölni, és­pedig a legújabb időkig. Az ekként felhalmozott előlegezések, azon térít­­vényekkel egyetemben, melyekkel az alapok kezelési költség fejében az államkincstárnak tartoztak, össze­sen 4,320,691 ftra haladtak. Tekintve e tetemes adóssági összeget, melynek az alapok évi jövedelmeinek feleslegéből leendő tör­lesztésére végtelen évek sora kivántatnék, megenged­tetett, hogy ezen kölcsönbeli adósság törlesztésére azon földtehermentesitési kötvények (még pedig tel­jes értékben) fordítandók, melyek az alapoknak vagy az alapok adósai által fizetendő kamathátralé­kok, vagy pedig az úrbéri jövedékek hátralékainak kiegyenlítésére birtokába jutottak. Ezen, a fentebb érintett, s az alapokat terhelő adósság lerovására szánt kötvények azonban, me­lyek után az alapok több éven át élvezték a kama­tokat, az államkincstárnak rövid idő előtt már tettleg átadattak, és ezen átadás által az alapok adóssága is törlesztetvén, bizton remélhető, hogy valamint a vallási, úgy a tanulmányi és egyetemi alap jövedel­mei a rendeltetésüknek megfelelő irány­bani gyara­podásnak indulandnak. A bevezetésben érintett hir megczáfolására kö­vetkezők hozatnak fel: Volt t. i. az alapoknak tiszta vagyon-álladéka, az ingatlan javaknak 14 millió forintnyi értékét ide nem számítva. A vallási A tanúim. Az egyet. Összesen alapnál- alapnál, alapnál, ft. o. é. Az 1850-dik évben: 6,979,885 2,683,070 1,113,699 10,776,654 Az 1860 dik évben : 13,745,576 5,318,317 2,984,688 22,048,581 Ezek ös­sze­­hasonlitá­­sából kitű­nik a 10 év al.szár­­mazottva­­gyon - sza­porodás . 6,765,691 2,635,247 1,870,989 11,271,927 Ezen............................... 11,271,927 forintnyi vagyon­növekedésben azonban benn foglaltatik . 2,629,395 ftnyi összeg,mely az ország nagyjai által a pap­növeldék ellátására felajánlott három millió pengő forint rovására úrbéri köt­vényekben lön befizetve.­­ Továbbá az alapoknak átutalt úrbéri kárpótlási tőke, azaz . . • 5,255,636 frt. ha tehát a kétrendbeli összeg _._._.____7,885,031 levonatik, a tulajdonképeni vagyon­ szapo­rodás.................................................. 3,386,896 forintra halad. Ezen számadási adatok szerint a szóbanforgó alapok tiz éven át, t. i. 1850-től 1860 ig, noha különö­sen a tanulmányi és egyetemi alapok kiadásai az 1850-ik évet megelőző időkhez képest tetemesen sza­porodtak, majdnem egy harmadrésszel növekedtek; mi bizonyosan nem történhetendett, ha a jövedelmek más, az alapok rendeltetésétől idegen czélokra fordít­­tattak volna.A tási és tanulási szbadság, mely­ek­ vilá­gosan megsértetnék a fentebbi óhajtás teljesülése által. Ha vesszük, hogy az egyetem legmagasabb tanintézetünk, és hogy hallgatósága nem ugyanaz, mint a főtanodáké, különösnek fogjuk találni, hogy azt a gymnasiummal egy színvonalra akarják állítani. Igaz ugyan, hogy a tandíj a tanulók legna­gyobb részére nézve nagyon magas és sokan csak igen nehezen fizethetik ; igaz, hogy a tandíj rettenti vissza a tanulót némely előadások hallgatásától, de ezen, úgy véljük, könnyen segíthetni a tandíj csökken­tése által, sőt eltörlése ellen sem emelnénk szót, ha nem volna az egyetem anyagi állapota olyan, mint valóban, mert mint ugyanezen lapban kimutattak, alig felelnek meg az egyetem roppant (6 milliónyi) tőkéjének kamatai a kiadásoknak, sőt még ezek is olyanok, hogy igen kivánandó volna, miszerint a köz­oktatásra nagyobb összegek fordithassanak, másrészt a tandij a tanárok felbuzditására is szolgál és a taná­rok nagy részének, csekély fizetése mellett, nagy szük­sége is van reá. A tandij eltörlésének szükséges következménye volna a tanári fizetések szaporítása és hogy ezt az egyetemi alap nem birja, kitűnik Konek Sándornak a statisztikai füzetekben közlött hiteles egyetemi költségvetéséből, hanem legjobb, ha a tandij a tanári fizetésekkel arányba hozatik és ezek az egyetemi alap képességéhez képest szaporíttatnak. Mi pedig az egyetemi félévi vizsgálatokat illeti, ezek felett a külföld az anathemát régen kimondta, mivel ezek a­helyett, hogy a tanulásra buzdítanák, ellenkezőleg ettől visszarettentik a tanulót, mert ha félévenkint vizsgálatot kell letenni, alig fogja a ta­nuló azon tárgyakat hallgatni, melyekre okvetetle­­nül szüksége nincsen és alig fog ideje maradni egyik vagy másik tudománynak különösen szentelni magát és hogy ez a tudományra nézve nagy hátrán­nyal lenne, azt könnyű belátni. Valóban alkalmasabb időpont lenne most, a ná­lunk úgy is többé kevésbé elhanyagolt tudományok emelése tekintetéből, tanulásra buzdítani és a tanu­lóknak új szabadalmakat adni, nem pedig őket kö­zép­tanodai tanonczokká lealacsonyítani. Mert ha a tanuló az egyik vagy másik tudományt elhanyagol­ta , helyre pótolhatja még és azért van a szigorú vizsga (rigorosum), hogy mutassa meg, mily előme­netelt tett a tudományokban. Igen csalódik, a­ki e körülményeknek csekély fontosságot tulajdonít, mert alig lehet hazánkra néz­ve valami hátrányosabb,mintha a külföld mellett oly szabadelvű intézményekben, melyek tőlünk függnek, visszamaradunk. A külföld régen kimondta a szabad tanulás és tanítás elvét és igen jól érzi magát vele, és mi, kikre nézve még fontosabb ezen elv kivitele, mi tegyünk e kivételt? SZABADFÖLDY: A tandíj megszüntetése a magy. kir. egyetemen. Nehány nap óta azon hir van elterjedve, misze­r riat a magy. kir. egyetemen a tandij megszüntettetik ás a félévi vizsgák ismét behozatnak. Nagyon meg­lepve é­reznék magunkat, ha e hir csakugyan igaz volna, mivel ebből az látszanék, hogy az egyetemet azon időponti állására akarják visszavezetni, mikor még a mostani szabadelvű tanintézmények behozva nem voltak. A jelenkori tanü­gy jelszava: Tani­ Belgrad, sept. II. Tegnap megígértem, hogy ma bővebb tudósítás­sal fogok szolgálhatni a legutóbbi uzsic­ai események­ről ; e levelemmel sietek szavamat beváltani. A­mint megírtam, mind a szerb kormány, mind pedig a belgrádi pasa részéről ment el oda egy-egy katonatiszt rendkívüli biztos minőségében, hogy Uzsi­­czán a felzavart rendet közös működésükkel vissza­állítsák. A szerbek a sept. 6­ki összekocczanáskor a törököket a várba benyomták, s az egész városnak inai maradtak. A pasa biztosa arról panaszkodván, hogy a törökök helyzete a várban kiállhatlan, azt kí­vánta, hogy bocsájtassanak vissza a városba. A szerb biztos e feltételek alatt kötött némi fegyverszünet­­félét a török biztossal sept. 12-én, mely szerint: 1) A váron kívül a törököknek tiltva legyen fegyveresen kijárni a városba. 2) Csak a békésebb törököknek engedtessék meg a városhoz közelebb eső házaikba bevonulni; a többiek a várban, s a vár közelében ma­radhatnak csak. 3) A piaczra vezető főút, a vár és város közt, szabad, átjárható legyen, s az ott lévő szerb őrök respectáltassanak. 4) A városon kívül egy török se jelenjék meg a szabadban. E feltételek a török biztos részéről elfogadtat­tak ; a törököknek e szerint megengedték a szerbek a várbóli kivonulást a város kirendelt részeibe, s az emberek azt hitték, hogy a béke helyreálland. Azon­ban a törökök a kötött fegyverszünet daczára s elle­nére, visszaélvén a szerbektől nekik adott enged­mén­nyel, orozva megtámadták sept. 14-én a szerb őrséget, s azt lekonczolták, s elfoglalván a nekik oda engedett városrészben a hadi állásokat, elkezdék a támadást a szerbek ellen. A harcz estig tartott, akkor megszűnt. Másnap reggel a törökök ismét elsők kez­dék meg a tüzelést a szerbekre, a­kik erre válaszol­ván, oly erőt fejtettek ki, hogy a törökök kénysze­rítve voltak elhagyni a városban minden állomásai­kat, s bevonulni a váracsba. A szerbek részéről, a­mennyire tudni lehet, 8 halott és 23 sebesült van; a törökök vesztesége még nincs tudva. Míg e dolgok Uzsiczán történnek, a határszél­ről tudósítások érkeznek, hogy a török hadak, (me­lyek a nélkül is bizonyos pontokon csak másfél órá­nyira állanak Szerbia határától,­ a határokhoz még közelebb vonulnak. Ehhez hozzá kell adnom, hogy a Szokol kör­nyékén lakó törökök nejeiket, vagyonukat sept. 14-én a várba szállították, miből közeli összeütközéseket várhatunk. ÚJDONSÁGOK. -!­Garibaldit az amerikai államok bécsi konzula, Canisius felszólította, hogy „miután azon nagy hazafiui művet, melyet közelebb szeretett hazá­ja érdekében kezdett, ezúttal úgy sem hajthatja végre: kölcsönözze oda hatalmas karját az Amerika sza­badsága és egysége mellett jelenleg folyó harcznak. Határtalan lenne az öröm és lelkesedés, — mond a levél — melylyel önt nálunk fogadnák,“ stb. Gari­baldi válaszolt a meghívásra Varignanoból sept. 14-ről, s kijelenti, hogy mint ez időszerint fogoly, nem rendelkezhet maga fölött,reméli azonban,hogy ha fogságából megszabadul s sebei begyógyulnak, le­­end alkalom eleget tenni azon óhajtásának, hogy a nagy amerikai köztársaságnak, mely ma az átalános szabadságért küzd, — szolgálatát felajánlhassa. A „W­r.“ e leveleket egész terjedelmökben közli. Jámbor Endre férfi-divat közlönyé­nek őszi illetménye megjelent, mellékletül hoz egy nagy szabás rajztáblát, és egy szép nemzeti divat képet, őszi és téli viseletekkel — Sipos, Jámbor, Ki­rály, Szvoboda és Kol­ídícs , Huber, Soós és Kará­csony , Kis és Kostyál szabók művei ut n. -f­ „Gróf Monte-Crist­o“‘ Dumas Sán­dor regénye, (francziából fordítva Sió által,) Rama­setter Károly külföldi regény-gyűjteményében Vesz­prémben jelen meg. Az eddig kiadott 8 füzet azon értesítéssel küldetett be hozzánk, hogy ez évben az egész munka be lesz fejezve. Egy füzet bolti ára 30 kr. A 10-ik füzet Dumas arczképét is hozni fogja.­­­­ Rapos József, a kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesület képző intézeté­nek igazgatója, egy Fáy Andrásnak ajánlt füzetet adott ki. „A köznevelés alapintézeteiről hazánkban, tekintettel a lelenczházra.“ Ára 25 kr. -j­ Asbóth Lajos emlékiratai az 1848— 49-dik hadjáratból második kiadásban jelentek meg Heckenast Gusztávnál. Az első kötet már beküldetett, ára a másodikkal együtt 3 fr. Fölösleges a könyvet ajánlanunk a magyar közönségnek : az első kiadás hirtelen elfogyása mutatja azt. -j- Megjelent az Ismerettár V. és VII. kötete (Herman — November) ugyancsak Heckenast kiadása. Ára egy kötetnek 1 fr. 4~ A Belgrádból kiköltözött izraeliták számára Bécs hasonlitó notabilitásai adományokat gyűjtenek. -j- Szüléknek, kik 8— 10 év körüli tanu­ló gyermekeket akarnak a fővárosba hozni, egy igen sok előn­nyel kínálkozó jó házat ajánlhatunk, s szó­beli vagy írásos megkeresésre részletes felvilágosí­tással mindenkinek szívesen szolgálunk.­­­­Holtzer József egri megyei, néhai erdő­­kövesdi plébános f. hó 14-én szenderült jobb létre. Egyházi buzgóságának emléke az istenmezei tem­plom, melyet kegyes adományok gyűjtéséből dísze­sen emelt, mint hazafi s emberbarát szerette hazáját s az emberiséget, s ez iker testvéri szeretetnek tanú­bizonysága végrendelete, melyben mindkettőről szé­pen megemlékezett. Isten áldása s a jók emlékezete lengyen sírja fölött. 4­ P. Szathmáry Károly ismert regény­írónk Máramaros Szigethről elköltözött s Nagy-Enye­­den tanári állomását már elfoglalta. — A „P. Lt.“ indítványba hozza, hogy a gőzha­jókon, miként ez a vaspályán történik, kiáltassék ki azon állomás neve, hol a hajó kiköt, nehogy az uta­sok úgy járjanak, mint legközelebb egy idegen, a ki Komáromnál akart volna kiszállani, és csak Vácznál tudta meg, hogy Komáromot már elhagyták. Oly in­dítvány, melyet a társulat már csak azért is figye­lembe vehet, mivel nem kerül pénzbe, és az utasokra nézve mégis hasznos lenne. — A hazafiúi érzelmeiről és jótékonyságáról is­mért Boczkó Dániel, volt békés megyei országgyű­­­lési képviselő, a Kisfaludy-társaság alapítói közé lépett. — A német színházban most egy Braun nevű tenorista vendégszerepel a párisi olasz operától. A „P. L.“ illetékes referense ezen tenoristát annyira dicséri, hogy nem tartjuk feleslegesnek a nemzeti színház igazgatóságát figyelmeztetni, hogy a teno­risták még nem haltak ki, és így talán lehetséges volna a mi operánkon is segíteni, a­mennyiben te­norista nélkül nagyon bajos operázni. Az Ellinger­­per még nincs eldöntve, de azért ő Rotterdamban dolgozik. — A k­o­l­o­z­s­v­á­r­i ev. ref. főtanodában ön­képző társulat alakult, neve „Kölesei kör.“ Felada­tául tűzte ki magának, a hetenkint tartatni szokott gyűléseken értekezések felolvasását, szónoklat s sza­valások tartását, erejét meg nem haladó tudományos kérdések felet­t vitatkozást stb. A tagok munkássá­gát, a tudomány s szépirodalom terén, az ugyan e társulat által szerkesztett „Hajnal“ czíműt, az isko­lában megjelenő írott lap foglalja egybe. — Aranyosszékről írják, hogy jeles szé­kely történészünk Benkő Károly a napokban utazta be Aranyosszék nevezetesb helységeit, törté­nelmi ritkaságait és régiségeit kikutatni. — Schöninger Vincze, Eszterházy Pál hg palotafelügyelője e hó 16 -án agyonlőtte magát. Hir szerint az öngyilkosság oka az, hogy 50 évi szolgá­lat után, elgyöngülése miatt, nyugdíj nélkül bocsátta­tott el. — Egy adomány, két haszon. Debreczenben a H­o­ll­ó­s­y K. tisztelői által megrendelt debreczeni gubások és szarvarrók által emlékül készitett guba­­szőnyeg, mely valóban meglepőleg művészi és kel­lemes hatású, három napon át 10 kr. belépti dij mel­lett közszemlére volt kitéve, s ez után 53 frt. 12 kr. jött be a tűz által károsultaknak. Ugyan­ e czélra a sept. 17-diki előadás 550 ftot jövedelmezett. — Zichy Antal és Kovács Lajos uu. po­litikai röpirataira alaposnak tartható forrás után, mint a „P. H.“ írja, a „magyar nemzeti poli­tika helyes iránya“ czímű­ röpirat szerzője nyilatkozni készül, sőt, e nyilatkozat, röpirat alakjá­ban már sajtó alatt is van. A szerző tehát, mint lát­szik, siet az első alkalommal beváltani szavát. Ez alkalmat t. i. a fennérintett két röpirat nyújtja; az e kívül megjelent korábbi jegyzetekre s ellenvetésekre nem tartván érdemesnek felelni (!) — A szombathelyi lakosság tekinté­­lyesbjei sept. 11 dikén barátságos értekezletre hivat­tak össze a városház termébe, hol H­o­ll­á­n Ernő ama sopro­n-k­a­n­i­z­s­a­i vasút értékét, s elő­nyeit fejtegeté, melynek kiépittetését már másfél év­tized óta várja e vidék. Hullán beszéde, mint írják, nagy tetszéssel fogadtatott, s az illetők kijelenték, hogy elhárítani igyekeznek minden akadályt, mely némely birtokrészletek átszeléséből s eldarabolásából származnék. 4­ A nemzeti kör íven a m. gőzhajótár­­sulatra három nap alatt harminczhatan írtak alá. — A vállalkozó szellemű Luczenbacherek már a negyedik gőzhajót is készíttetik. Ezen hajó neve „Budapest“ leend és csupán Pest és Ó-Buda között fog közlekedni. Ezen concurrentiának jóté­konyságát senki sem érzi jobban, mint azok, a­kik a császárfürdőt használják. —Gr. Mikó Imre egyetlen fia Á­d­á­m tegnap­előtt éjjel Linzben meghalt. Hogy mily nagy remé­­ményű­ fiát veszté benne a haza, csak az tudja, ki is­merte. — B­r­o­d­y­b­a­n, f. hó 18-án oly nagy tűz volt, hogy 114 elhamvadt ház mellett sok más vagyon lett áldozatja. A tűz gyújtogatásból származott és a la­kosság között annyival nagyobb az ingerültség, mint­hogy újabb gyújtogatástól félnek. — A rokonszenv mily sokféleképen nyilatkozik, mutatja azon körülmény, hogy legközelebb Feld­­mann német költő egy társaságban az elhunyt Varr­y felett sajnálkozott, a­ki szélhüdésnek esett áldozatul. A részvét oly fokra hágott, hogy Feldmannt is utólérte a szélhüdés, de nem halálosan.­­ A magyar kanc­ellária a pénzügy­minisztérium beleegyezésével megengedte, hogy a magyar irósegély-egylet javára rendezett sorsjáték előre meghatározott 100,000 sorsjegyét 20,000-rel szaporítsák. Miként a 100,000-nél, úgy ez utóbbi en­gedménynél is az határoztatott, hogy a járandóság­ból 10% elengedtetik, a miről Eötvös József báró, mint az egylet választmányának képviselője, a városi ha­tóság által értesittetett. — A kegyesrendiek épületének udvarán f. h. 19-ikén tétetett le alapköve az újabb iskolai épületnek, melynek elkészültével, az épület főrészé­nek átépittetése vétetik foganatba. — A magyar földhitel­intézetre néz­ve némely lap a tisztviselőket illetőleg már különféle fejtegetésekbe bocsátkozott. Erre vonatkozólag a „P. N.“ következőleg ir. A hitelintézet alakitó gyű­lése november 20-kán fog tartatni. Azon megjegyzé­sekre, melyek e tárgyra vonatkozólag egy pár lap­ban tétettek, nem tartjuk fölöslegesnek kijelenteni, hogy azon körökben, melyek e tekintetben határoz­ni jogosítjak, még eddig, tudtunkra, semmi combina­­tiók nem forognak fen, csak egy dologra nézve köz az óhajtás, hogy t. i. az intézet elnöki székébe azon férfiút lehessen megnyerni, a kinek e vállalat terve­zésében és a legfelső engedély kieszközlésében is fő fő része van, a kit ez állásra alapos pénzügyi tanulmá­nyai is különösen ajánlanak, — t. i. gróf D­es­se­w­f­f­y Emilt. Azt hisszük, a tisztelt gróf e rész­ben engedni fog a köz­hajtásnak, mely a miénkkel is találkozik. _ — A népszínház bérlethirdetése. A buda­pesti színházak közt legolcsóbb bérlet. 1862. év ok­tóber 1-ső napjától márczius végéig, és igy hat hóra — minden előadást beszámítva — egyszerrei előfize­téssel bérlet nyittatik. Páholy 300 ft. — Körszék 50 ft­ — Zártszék 40 ft. — Földszint 25 ft. — Karzati zártszék 25 ft. Hogy a népszínház személyzete össze­sített, és gyarapított erővel tarthassa előadásait,hogy uj darabok szereztethessenek, kiállítathassanak és művészi gond, szorgalommal adathassanak, szóval, hogy a népszínház a budapesti más színházak mel­lett aránylagosan fenállhasson, életkérdéséül szük­séges 16 páholy, 80 földszinti zártszék, 12 körszék, 20 földszinti állóhely, 20 karzati zártszék fél évig terje­dő és egyszerre történendő kibérlése. E végből a bérletár annyira leszállitatik, mint az még a vidéki városok színházainál sem. A budai népszínház építési alapítását segélyző jelen kiegészített t. ez. bizottmány erélyes támogatá­sát a fentartás gyámolítása, de különösen ezen élet­­kérdésü bérlet sikeresítésére nézve szerencsés lévén megnyerni, bizton reméltem, hogy ezen honfiak fára­dozása mellett a bérletnek fen kitett számbani sike­rét a t. ez. közönség pártfogása is elősegitendi. Ha a félévi bérletelőfizetés September hó 28-áig bezárólag, a fen kitett számban nem jönne össze, ez esetben a féléves bérlet elmarad és én kénytelen illet­­ve leszek, a népszínház személyzetét két részre oszt­va, november hótól egy vidéki várossal kötni össze a népszínházát, melyben a körülményekhez mérten vendégelőadásokkal, és határozatlan rendszerrel folytathatom csak a magyar színészet működését Budán. Bérleni lehet az e végett kibocsátott előfizetési iveken, és a szinházi pénztár irodájában September 28-áig bezárólag. Buda, sept. 18-án 1862. Molnár, a budai népszínház művezető igazgatója. Hibaigazítás, Tisztelt szerkesztő ur! Be­cses lapja tegnapi számában megjelent „Lóver­seny Nyitramegyében“ czímű­ tudósításomba elnézésből hiba csúszott be, melyet félreértéseket ki­kerülendő, legott helyreigazítani nem késedelmeske­­dem: B­i­rl­y Lajos ur „Fátyol“ nevű nyertes lová­nál (apja Rustler) helyett­ (apja Willford), és Hu­­nyady Vilmos gróf „Sárga“-jánál (apja Rustler) olvasandó. — „Urlovarok színczikkben“ e helyett: „Urlovarok színeikben“, sajtóhiba. Pest, őszelő 20- kán 1862. K. E. GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM. Pest, sept. 20. (!) A folyó hét üzletmenete azon reánk nézve örvendetes meggyőződést okozta, hogy a kivitel még teljesen meg nem szűnt, mivel búza igen kerestetett a Rajnavidék és Helvéczia számára, a szom­széd Morvaország számára is vásároltatott ki­sebb mennyiségben. A búzaforgalom e héten oly te­temes volt, mint már régen nem tapasztaltuk pia­ciunkon. Legalább 50,000 mérőre becsüljük. Roszabb minőségű búzafélék értéke az élénk kereset daczára 20 krral csökkent, jobb minőségűek, melyek e hét­ közepéig 10 krral lettek olcsóbbak, a hét végén drá­gultak és múltheti árakat értek el. A folyó gabonaárak következők valának: búza középszerű 83—85 fontos 3 frt 70-80 kr, —3 ft 90 kr, 85-86 fontos és 86— 87 fontos 4 frt 4 frt 10—30 kr, 87—88 fontos 4 frt 30—40 kr és 88—89 fontos 4 frt 60—65—4 frt 72 kr. Rozsra nézve csekély a vevési hajlam és csak kis részletekben kelt minősége szerint 2 frt 80—90 kron. Sokkal korlátoltabb volt az árpábani üzlet. Zab jobb keletnek örvendett, különösen a jobb minőségű, a jegyzettük árakon 12,000 m. adatott el. A hét vége felé szilárdabb volt a hangulat ezen terményczikkre nézve. A kukoricza ára magas állásáról az olcsón kínált uj termény által lenyomatott, régi termény igen csekély mennyiségben kelt. Tavaszkor áta­dandó uj kukoriczára több szerződés köttetett, mérőjéért 3 ft 10 kr adatott, a hét végén igen sok kínáltatott ugyanezen áron, de vevő nem ta­lálkozott. Köles még nem adatott el, azért árát sem lehet meghatározni. Liszt változat­lan áron középszerűen kelt, mint Blum János gőz­malma árjegyzékéből látható. A káposztarepete ára szilárd, nagyobb részlet külföldiektől 8 ft 40 kron vásároltatott. Egy magántávsürgönyből kivesszük, hogy az üzletmenet a bécsi gabonabörzén ma meg­lehetős élénk volt, de ennek daczára sem tarthatták meg a búzaárak előbbi magasságukat. Kimerítő je­lentést a bécsi vásárról legközelebbi számunkban adandunk. A r­e­p­c­z­e­o­l­a­j­b­a­n az üzlet igen csen­des volt vásárunkon és csak igen kevés kelt el. Igen lanyha volt a szeszüzlet menete és a fo­gyasztók is csak kis mennyisébben vásárolták, fokát 54—54 % kron hordóval. Zsír neműek ára nem változott. Az üzlet csak a belföldi fogyasztásra szorítkozott. Helybeli használható disznózsírért 39 frt 20 krt, szalonnáért 36 - 37 ftot és faggyúért korongokban 37 ftot fizettek mázsájáért. Durva gyapjúra, úgymint hibás r­o­­mos kétnyiretüekre nézve élénk vevési haj­lam volt észrevehető, külföldi kivitelre, mázsája ára 3 frttal drágult. Ezen gyapjuféléből eladatott körül­belül 1500 mázsa, mázsája 74—80 írton, továbbá 200 m. bácskai 84—85 írton és nagyobb részlet két­­nyiretü 2 írttal drágábban kelt, mint az utolsó vásá­ron. Jobb minőségű gyapjú nem kerestetett. Kendervásárunk a lefolyt hét alatt igen

Next