Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1866-10-14 / 41. szám
642 tési bajairól, az ivóvízről egészségi szempontból és a pesti vízvezetékről, továbbá a véredényrendszer és légzőszervek aggkori változásai kórboncztani és élettani tekintetben, mely utolsó jeles dolgozat a legnagyobb elismeréssel fogadtatott. A következő évben (1864-ben) a magy. tudom. Akadémiában székfoglaló beszédet tartott, mely az aggkor élettani és kórtani változásait, továbbá a pesti agygyámoldának 34 évről szóló statistikáját tárgyazta. Az összes sajtó egyhangúlag a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott e kitűnő munkáról, mely tudományos irodalmunkban megbecsülhetlen hézagot töltött be. (1865-ben) az aggkór mint halálok és 1866- ban az Akadémiában a hagymáz oktanáról értekezett. Említésre méltónak tartjuk még végre, hogy az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése évkönyveinek szerkesztésében József is közreműködött, és hogy azokban több jeles dolgozata meg is jelent. A derék tudós munkásságáért ki is jön tüntetve. Ő Felségétől (1858-ban) a tudományok és művészetek aranyérmét, és (1866-ban) a Ferencz József rend lovagkeresztjét nyerte, a magy. tudom. Akadémia pedig (1864-ben) tagjának választotta meg. Nem kisebb buzgalommal karolta fel Bózsay hitfelekezetének érdekeit, mint a minővel önfeláldozóig működött a szenvedő emberiség javára, sőt méltán mondhatjuk, hogy e téren történeti hatást gyakorolt. Alighogy Pesten letelepedett, néhány kortárs és rokonszellemű barát szövetségében megalapította 1843-ban a „Magyaritó-Egyletet“, melynek feladatául volt kitűzve: ledönteni ama választófalakat, melyek a törvényesen be nem vett zsidó vallás követőit a nemzet kebeléből elszakíták, és utat törni azon kor felé, mely megteremje a társadalmi egyenlőség gyümölcseit. És habár fáradhatlan figyelmét és ez egylet törekvéseit, melynek előbb titkára, utóbb alelnöke volt, gyors siker nem koronázta is, mert a beállott 49-Aki nagy fordulat ez egylet tevékenységét is megszüntette, — az 1860-ban derengni kezdett újabb kor fénye mellett megtalálta mégis nyomait azon elemeknek, melyek vele csoportosulva azt halottaiból ismét feltámaszták. Társadalmi állása, ismert ernyedetlen buzgalma, párosulva ritka gyakorlati észszel, mely a tapasztalat tényeiből eszmékre emelkedik, őt tették kiválólag érdemessé, az „Szr. Magyar Egylet“ alakjában feltámadt társulat elnöki székére, melyre 1860-ban ideiglenesen és 1861-ben rendesen meg lön választva. És Bózsay tudor e társulatnak nem csak elnöke, hanem valódi atyja is volt, mert egyedül az ő tapintatának és rendkívüli erélyének köszönhető, hogy a provisoriumbeli, ez egyletre nézve kiválóan mostoha viszonyok között, ennek működése végkép fel nem függesztetek. A helybeli izr. kórház, mely még 1862-ben a legelhanyagoltabb állapotban volt, szintén neki köszönheti leginkább akképen való újjászervezését, hogy ma méltán a mintakórház nevét érdemli. így működött ő minden tekintetben legbensőbb barátjai Hirschler Ignácz és Pollak Henrik tudorok mellett az izr. hitközség kebelében, míg megvalósulhatott ama rég rebesgetett óhajtás : a nemzet nyelvén hallani hirdetni Isten igéjét. A szenvedő emberiség, tudományos irodalmunk és a magyarhoni zsidóság érdekében óhajtjuk, hogy az ég ura az ernyedetlen szorgalmú és köztiszteletben álló férfiú életét még igen hosszúra nyújtsa. Alkotmányos szellem- Irta: Hugo Károly. (Folytatás). Azon előítéletek — melyeket én, mint bárki más, az oskolákban Korvin Mátyás ellen magamba szittam s melyekből még későbben is szabadabb miveltség daczára ezen jellem szorosabb megvizsgáltatása hiányából egészen kibontakozni nem tudtam, midőn a királyok történetében czélomra alkalmas hőst kerestem — a magyarok köztudomás szerinti legnagyobb királyától elforditanak mindannyiszor, valahányszor szellemem fürkésző szemét, ama szellem — mint delej a tűt — ismét magához vonza. Mily örömest választottam volna egy magyar királyt az Árpádiak közül, például: szent Lászlót, vagy pedig a későbbi királyok egyikét, p. v. nagy Lajost ; de ők csak korukat tekintve valának nagyok, s igy a honfira nézve nem alkalmasak arra, hogy tükör gyanánt tüntesse fel jelen korunknak, — a költőre nézve pedig nem eléggé drámaiak, hogy általuk különös érdeket gerjeszthetne, ha csak — mint eddig már nem egyszer történt — a hőst s a körülötte lévőket drámai czélomra nem módosítottam, és át nem alakítottam volna, mit annál kevésbé szabadott tennem. — 1. Mert egészen elkészült egykor megjelenendő „a dráma rendszere“ czímű iratomban azon törvényt állapítom meg, miszerint a drámai költőnek történeti eseményeket igaz voltukban, minden önkényes, bár czélját előmozdító módosítások nélkül elő kell állítania, feladata az lévén, hogy a történeti valódiság lényeges pontjait költött valószínűségek vonalai által fölvilágosító életképpé foglalja egybe. — 2. Mert újra csírázó nemzetemnek a nemzetiség előmozdítására oly történeti életkép rajzát akarom nyújtani, melynek cselekvényére büszke lehet, s melynek szemléléséből hasznot húzhatna, mi által ez nemzeti drámává bélyegeztetnék. A Hunyadiak magasztos szelleme mindenkor lengett körülöttem történeti fürkészetim homályos aknáiban ; főleg pedig a kis Mátyás, mihelyt nemzeties indulatom szilárdságáról meggyőződött, mindenkor nemtő gyanánt nyájasan lépett előmbe, s először enyelgve, azután pedig mindinkább neki komolyodván kora s viszonyai legmélyebb szemléletére vezetett, mig végre annak tüneményei s hatásaiba be lévén avatva, bámulnom s lelkesülnöm kelle. — Bámulva látám, miszerint épen a nagy szellemek korukon tulemelkednek s igy a fődologban meg nem láttatnak annál kevésbé pedig megértetnek; sőt minél nagyobbak, annál nagyobb kör kell a korszellemnek, hogy tiszta szemléletökre felvergődhessék ; — azért Mátyás szellemének négyszázadig kelle várakoznia előítéletek alóli fölmentésére, és e munkához oly lelkesedéssel fogtam, melynek tárgyam nagyszerűségével arányt kelle tartania; e lelkesedés nagysága adott nekem erőt a legnehezebbet, legbonyolódottabbat legyőzhetni, és bátorságot, minden előre látott előítéletek és ármányokkal szembe szállhatni. Az előítéleteket már a szinpadoni előadásnak kellendett ugyan szétoszlatnia, — de az előadók épen ama ármányok következtében oly „kedvetlenséggel“ s igy minden művészi fölfogás nélkül játszottak, hogy még a közönség is észrevette, s a hírlapok az előadást erősen megfedték, de erről más alkalommal. — Remélhetem e szerint, hogy művem, úgy, mint én azt alkotom s minden kénytelen engedmények nélkül kerülvén az olvasó elé, eléggé érthetőleg szóland mind maga, mind a legnagyobb magyar király jelleme mellett, ha tapasztalásból nem tudnám, miszerint nincs nehezebb dolog, mint előítéletek legyőzése még becsületes és értelmes nemzetnél is, mely azonfelül, mint a magyar, teljes joggal büszkélkedik nagy Mátyásában s ezért hajlandó lenne — ha hogy az igazság s ama király iránti méltányosság megkívánja, ki az igazság képviselője gyanánt nemcsak az emlékezetben, hanem példabeszédben is fen van — az előítéletekből kivetkezni. Az olvasó engedje meg tehát a szerzőnek, mint félreértett hazafinak a bővebb fejtegetést, s bocsássa meg a magyarázgatást annál is inkább, minthogy csak Mátyás jellemét fölvilágosítandják, és csak akkor, mikor ezt oly tiszta fényben feltüntetnem sikerül, hogy elavult előítéletek minden foltja elenyészik, csak akkor örvendhet a félreismert hazafi az elismert költővel együtt, még pedig sokkal inkább, hogyha tudtomra esnék, miszerint az olvasóra nézve drámám átolvasása után a magyarázat felesleges volt, hisz egyedüli czélom úgyis csak az, hogy a meggyőződésem szerint legnagyobb királyt valódi színében tüntessem elé, az öntudat pedig, hazámnak ezáltal használhatni — egyedüli jutalmam. De mindenek előtt is a költő arra érzi magát lekötelezve, hogy bírálóinak felvilágosítással szolgáljon, mely azonban szükségesnél hosszabb nem reend, hogy szerénytelenül tisztségekbe ne kontárkodjam, minthogy nekik egyátalán csak tiszteletem jeléül nyújtom e felvilágosítást, hogy őket valahogy el ne mellőzzem. Hisz ők valának azok, kik — mindenki saját viszonyaihoz képest — igazságot szolgáltatanak ki művemnek, sőt még azelőtt is nyájasan hirdetők Brutusom sikerét, ámbár ez a német színházban adatott elő , mihelyt pedig megtudok, hogy masom hazám felé fordult, mint hazai dalnokot is előre üdvözlőnek. De ámbár a journalistika ezen hazafias viseletét — bármi hízelgő is reám nézve ez — kötelességnek tekinthetném, mégis más oldalról tapasztalt ellenkező bánásmód kényszerit, hogy ezt érdemnek s igy hálámra méltónak ezennel elismerjem. Költői feladatom e szerint az átalános drámai irány mellett még azon különös lélektani czél is vala, hogy hősömben a lángész foglalatját, fejlődését, küzdelmét, s győzelmét tüntessem fel. Minthogy valódi lángész alatt az ember összes lelki tehetségeinek gyálpontját értem , mely e szerint — valamint a gyémánt sokszínű ragyogása s legtisztább vize mellett a legnagyobb keménység — s élességgel bir, — az átalános tehetségekben tündöklik s a legfogékonyabb kedély mellett a legnagyobb önállóságot, és találékony elmeélességet tanúsít, úgy, hogy eredeti természetét csak teremtékeny lényéből ismerhetni meg. — e szerint hősömnek is, nem mint egyébkor egyes viszályokkal, hanem minden irányok felé tehát az egész külvilággal a harczban kelle fejlődnie, úgy hogy mindenoldalú ereje nemcsak a rosz elvvel viaskodjék, hanem a jóval is, mely máskor ugyan a hős mellett szokott lenni, vagy megfordítva. S Mátyás valóban — mind az én drámám, mind pedig a történetben — átalános harczban áll nemcsak hona, bitvágyó szomszédjai, hanem még országának minden oszlopaival is, kik közül Gara a roszak fejét, Szilágyi a jók keblét teszi. Mátyásnak e szerint nemcsak koronája után ásítozó ellensége, hanem a koronáról Mátyás kedvére lemondó jótevőjével is meg kell küzdenie, — a lángész küzdelme egy részről a ravaszság ármánya — és hatalmával, más részről a tapasztalat dacza és büszkeségével. — így fejlődik ezen dráma, igy halad előre, igy bonyolódik csomóvá s igy oldódik s mindig csak ezen három főszemély közt, mig végre Mátyás a külbéke és belrend helyreállittatása után, az egyiket kegyelmezés által megalázza, s ez által az erény vétkeni diadalát kivívja, a másikat pedig önmegalázás által kiengeszteli s igy a szelidlelküség a daczon diadalát ünnepli, úgy hogy Szilágyi ezen önkénytelen felkiáltásával „Mátyás“ a főcsomó s vele a dráma rögtöni és tökélletes feloldása be van fejezve. (Vége következik.) MAGYARORSZÁG ÉS A NAGY VILÁG. Kandia. *) E sziget a közép tengeren fekszik. Újgörögül Kriti, törökül Kirid, a régieknél Kréta sziget nevét viselte. Európai Törökországhoz tartozik, de különös kormányzattal bir. Délre az aegeai tenger védpartját képezi. Hossza 353/4 szélessége 13/4 — 8 mérföldre terjed, s a körötte szétszórt szigetecskékkel 153 — mások szerint 190 négysz . mérföldet foglal magában. Azigetet éjszakról környező aegeai tengerrész, tulajdonképen a Krétai tenger (mare Creticum), valamint a szigetet körül mosó tenger átalában igen mély. A sziget hosszában egy hegygerincz vonul át. E hoszszúság három mélyedés által, melyek úgyszólván a sziget területi szorosaival egybeolvadnak, s melyek által éjszak és dél között a közlekedési utak vezetnek, négy szakadékra osztatik. E szakadékok nyugattól kelet felé következők: A Spakio vagy fehér hegy (újgörögül: Aspra Vana) Pneumában 7178 láb magas; a 7560 láb magas Ypsiloriti (Ida) hegyorom, melynek három meredek, kopár szikla csúcsai a hajósoknak nevezetes jelpontul szolgálnak; az 5160 láb magas egyes, egymásra sorozott hegycsúcsokból álló Lasithi hegy, kelet legvégső részén végre a Sitia hegy (Didte). — A belső hegy hossza, mely több oldal ágakra szakad s a sziget mindkét részén egész a tengerig elterül — és éjszak felé mászhatóbb dél felé meredekebb alakot vesz föl, a szigetet némileg éjszaki és déli részekre osztja. Az éjszaki rész megközelíthető partjával Európa felé nyílik, kevésbé hegyes, csekély lejtőséggel, fürészidomú öblök és kiálló foltokkal szegélyezve, több síkság és völgygyel átszőve, azért e részen számosabb a kikötő és város, termékenyebb és népesebb. A déli rész meredek, sziklás és kopár, tömeges, azért kevés kikötővel dicsekszik, e helyütt megközelithetlen s puszta mint az afrikai ellenpárt. A hegyekből kevés folyó szakad mind a két részre, de annál több patak. Természeti szépségre a középtengeren nincs sziget, mely Kandiát felülhaladja. Az éghajlat kitűnő, szelíd és egészséges. A közép nyári hőmérsék az alantabb fekvő partvidéken májustól novemberig 21 fok Baumour-t jelöl, s a tél a tengeri Afrika szomszédsága által annyira mérsékelt, hogy a hőfokmérő a part tengermelléki városokban ritkán áll 6 fok melegség alatt. A hó télen át a 6100 lábnyi magaslaton megmarad, de július hó végén mindenhonnan eltűnik. Nyáron át néha az égető Sirocco szél alkalmatlankodik , gyakran földrengés is érezhető. A sziget éjszaki részén szépen zöldellő erdők terülnek el, nevezetesen gazdag sötétzöld olajfa erdeiben vannak rétek s legelők, a termékeny föld megtenni a legjobb gabonát, különösen tömött búzát, továbbá bort, olajt, és narancsot, jobbat mint Görögország vagy Kis-Ázsia bármelyik része. Itt tenyész a selyemtermelő szederfa, — nagy bőségben a Cistas Creticus, mely a balzsamillatú candiai gyantát izzadja, — sz. János kenyérfa, édes gyökér, gyapot, kender s. a. t. — A magasabb helyeken tenyész alma — körtefa és burgonya. Állandóan virágzanak: a rózsa, jaczintok, narczisok és leukosak. Az állatországból a közönséges háziállatokon kívül számos vad található, ezenkívül méh és különböző halnem. A hegyekben *) Most, midőn a „keleti kérdés“ véres előjátéka épen e szigetre vonta a közfigyelmet, időszerűnek véljük e kevéssé ismert hely leírását közölni. Szerk. 41. sz.