Magyarország és a Nagyvilág, 1867 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1867-06-29 / 26. szám

26. szám 1867. más alkalommal, hasonló szerencsével — úgy Lon­donban, mint Anglia és Skótia egyéb nagy városai­ban. A vidéki városok pedig versenyre keltek egymással, hogy még Londonon is túl­­tegyenek s különösen a bir­minghami és manchesteri fogadtatáshoz hasonlót alig látott még Anglia. Kossuth Angolországban mondott beszédei két kiadásban je­lentek meg, míg az osztrák követségtől megfizetett Ti­mes, mely ellene írni me­részelt , nyilvánosan meg­égette­tett. 1851 novembe hó 11. szállt Kossuth ismét hajóra, Southamptonban, hogy az észak- amerikai Egy. államok elnökének és kongressusának meghívására az új világba utazzon. Kísérte őt neje, a Pulszky-pár, Hajnik Pál, Ihász, Bethlen Gergely és mások.Pulszkyék „White, Red, Blue“ czím alatt érdekes önálló munkában írták le az amerikai körút gyönyörű részleteit. Nincs terünk az egyes ovatiókról szólani, me­lyekkel Kossuth az egyesült államok roppant területén­­ mindenütt, még a rabszolgatartó államokban is fogad­tatott. A fő, hogy ő mint az „amerikai nép és kongres­­sus vendége“ szállott ki és üdvözöltetek deczember hó első napjaiban Newyorkban, ott addig még nem látott pompával és ünnepélyességgel. A kongressus mindkét házába is, mint ily­en vezettetett be s mint ilyen ült az elnök jobbján a fehér házban. Oly megtiszteltetés, milyenben Lafayette óta senki sem részesült. Amerika különböző helyein száznál több beszédet mondott Kos­suth, melyek közöl a legfontosbakat összegyűjtve egy vastag kötetben adta ki F. W. Newmann londoni ta­nár. Ez egy kötet elég lenne az új kor Demosthenesé­­nek örök dicsőséget biztosítni. Száz beszéd idegen nyelven egy tárgyról... és mégis mi kevés ismétlés a gondola­tokban ... mi dús, mi kifogyhatlan változatosság a föl­fogásban, a kifejezésekben, a képekben, a formában; szóval mindenben... a lángész te­remtő erejének hódító bizonyí­téka ... Hosszú távolléte alatt leánykáját Londonban nevelő­házba adta, két fia pedig Karády­­val Pulszkyék házánál volt el­helyezve, szintén Londonban, hol úgy nekik, mint Pulszky vissza­hagyott kiskorú gyermekeinek egy közös meghitt barát viselte gondját. Az 1852-dik év nyarán tért vissza Londonba amerikai diadalmas körútjából Kossuth s darabig viszszavonulva élt hazafi bánatával és gondjaival, melye­ket a lábaihoz omló idegen népek ragaszkodása, hódolata nem volt képes elaltatni. .. Az európai helyzet azonban veszteglésre kárhoztatás 853. őszéig, azon pontig, midőn Men­­czikoff föllépése következtében kiütött a török-orosz háború. — Anglia és Francziaország tettle­gesen még nem avatkoztak volt be... Ausztria magatartása pe­dig eleinte annyira kétértelmű volt, hogy egy ideig bizonytalan volt: nem fog-e Oroszországgal — a 48/49-diki kölcsön fejében szövetségre lépni? E rövid idő­szak alatt Kossuthnak élénk ösz­­szeköttetései voltak a portával s föllobogott — honn és künn­yinlő magyarokban egyaránt — a re­mény, hogy közeledik a megvál­tás, a tettek órája.. Oroszországot leggyöngébb oldala, Lengyelország felől és a szenvedésben és érzü­letben velünk testvér lengyel nem­zet felköltésével megtámadni lát­szott a háború természetes fel­adatának.­­ Az angol és franczia befolyás azonban a krimiai hadjáratot szülte meg s ezzel a fényes remények is rombadőltek. De azért Kossuth nem szűnt meg hatalmas tollával és még hatalmasabb szavával a lengyelek mellett s a krimiai hadjárat eszméje ellen agitálni. Sorra járta ismét az országot, tömérdek meetingben szónokolt, a „Sunday Times“ s később az „Atlas“ hetilap meg min­den szombaton hoztak tőle fulmináns vezérczikkeket, melyek csakúgyy, mint angol nyelven tartott beszédei megannyi remekművei az elragadó ékesszólásnak és metsző dialectikának, így múlt el az 1854-diki év. A rákövetkező esz­tendők kétszeresen szomorú időszakot képeznek K. ma­gánélete viszonyaiban. Mindig csak a haza és a haza érdekei forogván szeme előtt, — soha a saját és övéi­nek érdekei! — hajthatlanul visszautasította azon igen számos és igen tetemes pénzbeli ajánlatokat, miket úgy Angliában, mint Amerikában első föllépése idején sa­ját személye és családja részére mindenfelől tettek, s sohasem fogadott el akár csak egy fillért is, ha az ajánló nyíltan bele nem egyezett, hogy a kérdéses összeg Magyarország sza­badságának kivívására for­­díttassék. Ez iránt pedig Angliában a spekulatió nagymesterei, a vagyonos osztályoknál oly határozott ellenszenv uralkodott, hogy az­­úgynevezett „Kossuth­­fundcommitee“ is e kérdé­sen szenvedett hajótörést. A­mi Amerikában folyt be a haza ügyére, az el is kelt a haza ügyére, s M­a­g­y­a­r­­ország volt kormány­zója, hogy magát és családját fönntart­hass­a s gyermekeinek illő nevelést adhasson, kény­telen volt 1855, 56 és 57-ben Brittaniát, s különösen a lelkes S­k­ó­f­i­á­t (hol legkitartóbb maradt irányában a rokon­­szenv és részvét), város­­ról-városra járni s majd politikai, majd tudo­mányos kérdések fölött nyilvános fölolvasásokat tartani... Borulj le, nagysága, borulj le szenvedései előtt a porba, nemzetem! Egyetlen öröme e küzdelmek közt, egyetlen vi­gasza múlt és jelen bánatáért — ez időtájt családi élete volt. Fiait az angol nyelv megtanulása végett egy évig Londonban, később Párisban nevelteté, hol Barbés je­les intézetében csakhamar kitűntek mindkettőnek jeles tehetségei, különösen a mathesisben és a természet­­tudományokban. Mint érdekes körülmény, hadd legyen itt fölemlítve az is, hogy a két évvel fiatalabb Lajost sohasem lehetett visszatartóztatni, hogy bátyjával egy osztályban ne haladjon. 1857-ben Londonba mentek vissza az egyetemre. Mérnökökké óhajtván magukat kiképeztetni, itt is a mathematika és a természettudományok tevék tanul­mányaik főtárgyát és e téren nem egyszer nyerék meg a legfő dijakat. A dijosztások év végén Angliában mindig némi szertartással történnek s az ünnepély elnökéül egy egy nevezetes egyéniség szokott fölkéretni. 1859-ben Palmerston lord nyúj­totta át Kossuth Ferencznek a politikai Economiában nyert első díjat. Bevégezvén egyetemi pályá­ját (1860), a két fényes reményű ifjú egy évig még Angliában ma­radt, gyakorlatra menvén két ne­vesebb vasút - és táviratmérnök mellé. 1861-ben aztán szüleikkel Olaszországba költöztek s rögtön alkalmazást is nyertek gyakorló mérnök minőségben azon társu­latnál, mely a Génua és Spezzia közti vasútvonal kiépítésére vál­lalkozott. A vonal a tengerpart hosszában, sziklákon és a tenger bemosásain haladván keresztül,sok műépítést (hidat, viaductot, alag­utat stb.) igényelt és egyike a legritkábbak és legmesterséges­­beknek a maga nemében. A két ifjú Kossuthnak a nehezéből is a neheze, a vállalat bunkós része jutván, feladatukat oly biztosan és meglepőleg oldák meg, hogy Cavour kiváló tehetségük és gaz­dag ismereteik méltánylásául, azonnal kinevezi mindkettőt a közmunkák minisztériumának azon osztályába, melyre az országos vasutak fölötti őrködés van bízva. Jelennen az ifj. Lajos Exil­­lesben van, Piemontban, hol az olasz kormány megbízásából a Mont Cenisi alagutat és Susát ösze­­kötő vasútvonal munkálatait ve­zeti , míg az idősbik , Ferencz ugyane munkálatok bureaujának főnöke Turinban. A jeles két ifjú együtt nevelkedett föl és osztat­lan szeretetben egymás iránt futja most pályáját. Két ikercsillag a száműzetés sötét éjében.... A ke­­ INGERKEDÉS A BIKÁVAL. (Spanyolországi bikaviadal.) DORE GUSZTÁV: MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 303

Next