Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1870-10-02 / 40. szám

472 óráiban, kit kövessen. Hagyjuk őt működni. A nép, ha szabad kézre hagyatik akkor, midőn hazáról, a haza megtartásáról van szó — sohasem téved. Kiürülvén a ház, a képviselők legnagyobb része a városházhoz ment, hogy megalakítsák az ideiglenes kormányt. Mikor a kapun bementek, a 80 év felé járó parteur megszóllította Favret. — Erre balra kérem. Itt szokták megalakítani az ideiglenes kormányokat! A kormány tagjai lettek: Trochu, Favre, Gambetta, Simon, Ferry, Kératry, Rochefort, Maguin, Garnier-Pagés, Arago, Glais-Bizoin, Le Flo, Fourichon admiral. A belváros főpolgármesterévé Arago neveztetett ki, adlatusai Floquet és Brisson. A külvárosok főpolgármestere Ránc Arthur. Mind a nép, a nemzet választottjai. De hol van Rochefort? Börtönében. Százezrek mentek, hogy kiszabadítsák őt s a városházhoz vigyék. Vállon vitték egész a terembe. A nép egy másik része a tuilleriák palotáját akarta elfoglalni. Az is a nemzeté. Birni akarták. Ama kertkapu felé tódultak, mely a Concordia térhez legközelebb volt — s mely egy csapat zuáv által őriztetett. A zuávok csákójáról a tömeg letépte a sasokat a nélkül, hogy valaki ellenállt volna. Midőn a tömeg a kapun bement s a zárt kert felé tartott, számos egyenruhát vett észre. A kertet katonaság őrizte. A tömeg megállt. Louis Ravenez nemzetőrt megválasztotta parlamentürinek, hogy alkudozzék a katonákkal. Ez puskájára tűzött fehér zsebkendővel ment előre s útközben Sardou Viktor és mások csatlakoztak hozzá. Mellinet tábornok a zárt kert tornáczán volt. Ravenez közeledett hozzá, s igy szólott: „A köztársaság kikiáltatott. A nép, s nemzetőrség nevében jövök átvenni önöktől a palotát, mely a mi tulajdonunk lett. A tömeg közeledett. Mellinet tábornok egy székre ülve így szólt: „Uraim! Nem kevésbbé kivánom én is, hogy csapataim elvonuljanak, de csak egy föltétel alatt, ha e helyet a nemzetőrség foglalja el. Egyébiránt kijelentem, hogy, ha csak egy katonám fog a tömeg által nyugtalaníttatni, én tábornok vagyok, és fogom tudni kötelességeimet. „Le a császárral!“ kiáltott a tömeg. „A palotába akarunk menni! “ Mellinet tábornok jelt adott, s a pavilion zászlója bevonatott. A nép elfoglalta birtokát. A nemzetőrség több helyen őrt állt, nehogy rendetlenség követtessék el. A palota minden része üres volt, egyedül csak a konyhacselédség volt helyén. Valahonnét egy titkár került elő, ki Raveneznek egy kulcsot adott, mely a palota legtitkosabb termeit is felnyitotta. A császári fogadóterem megtartó szokott alakját; a Caroussel téren azonban az ablakok függönyei le voltak tépve. Minden a sietős készülődés nyomait viselte magán. A császárné ez éjjel szökött el, éjfél után két és három óra közt. A császár lakosztályában teljes rendetlenség uralkodott ; a császárné szobájában egy ágy még vetetten maradt. A császár és fiának szobájában következő dolgokat találtak: a divánon egy félig kihúzott gyermekkard volt látható, a földön a „Gaulois“, „Opinion Nationale“ és a „Figaro“ száma s egy revolver hevert; továbbá több magastetejű kalap , minden szekrényben és fiókban regáliák voltak, s egy széken egy pár papucs. A császári herczeg szobájában, a szőnyegen ólom- katonák hevertek. A sors gúnyja! A császárné szobájának egy asztalán Pietri, volt rendőrfőnök következő sürgönyét találták: „Két órakor. — A helyzet igen komoly. A nemzetőrség ellenséges. A csapatok nem fognak menni. “ Két és fél órakor a palota nyitva volt a tömeg előtt. A nép azonban igen illedelmesen viselte magát. A bejárat fölé e szavak voltak írva : Halál a tolvajra ! Tisztelet az állam tulajdona iránt! Ne bántsátok a népet, ne igyekezzetek őt lelkesülése hevében akadályozni — és nem teszen semmi bűnt soha. Kés nép kezében a szabadság — rajtatok, vezéreken áll, hogy se maga se ellenetek ne használja. Van, ki azt mondja „a nép paripa : ha félsz tőle, levet, ha megülöd, engedelmeskedik.“ Akiknek ez elvük, azokból nőnek a zsarnokok. A városház előtti tért is roppant néptömeg törte be. A házak ablakai földszinről egész a tetőkig emberfejekkel voltak telve. Gambetta és Favre Gyula d.u. fél 4 órakor jelentek meg. A nép tudta, hogy az ideiglenes kormány alakíttatott meg. De a nép itt is hozzáillő méltósággal viselte magát. Nem rombolt semmit — csak a császárság jelvényeinek üzent irtóháborút. Napóleonnak egy itteni nagyszerű arczképét Gambetta mentette meg, ki azt fal felé fordította, miközben következő megjegyzést tett : „Barátaim! a kép eredetijét húsz évig tűrtük; elégedjünk meg csak azzal, hogy a másolatot arccal a fal felé fordítjuk. Egyedül ez az, mit érdemel.15-én alakult meg a minisztérium a következő tagokból : Favre kül-, Gambetta bel-, Lefio had-, Fourichon tengerész-, Cremieux igazság-, Picard pénz-, Simon közoktatási-, Dorient közmunka-, Magyin földmivelésügyminiszter. Most tökéletesen nyélbe lévén ütve a köztársaság, anélkül, hogy csak egy csepp vér esett volna érte — a vezérek gondja odairányult, hogy az invasiót visszaverjék, miután az a Vilmos király szava daczára mégis megtörtént. A külföldi követek, valamint az ideiglenes kormány eleintén haboztak, ha megmaradjanak e Párisban. Ott maradtak s csak Cremieux, Glais-Bizoin és Fourichon mentek Toursba, hol Palikauval együtt (?) szervezik a külvédelemhez szükséges seregeket. A kormány okt. 16-ára határozta a constituálandó kamara összehívását. . . . Ezzel megírtam volna a legújabb franczia köztársaság történetét, ha — hogy egész kerek képet adjak— nem említném meg pár szóban a kormány működését, a seregek, a provincziák, Algír s a külföldi hatalmak állását a köztársasággal szemben. Hogy a fegyvergyártás és eladás tökéletesen szabad, hogy császári politika ellen vétőknek teljes amnestia adatott — azon nem kell csodálkozni, az supposituma a köztársaság eszméjének. A hadsereg egészben a köztársaság részén áll s Bazaine Metz parancsnoka „nem törődik a fogoly császárral , miért fogatta el magát.“ A provincziákban leirhatlan a lelkesedés. De legfőképen nyilatkozik Bretagneban, hol minden fegyverfogható ember a síkon áll már — várva a parancsszót. Ott, kihirdették a falukban . Aki gyáva, vagy retirál, annak nevét a templom ajtajára fogják függeszteni. Algír 15.000 lovast küld rokonszenve jeléül, mely létszámból már 10.000 megérkezett. Amerikából 1000 önkénytes érkezett segélyre. A belga és olasz önkénytesek is szerveződnek. Spanyol-, Olaszországok, Belgium, Svájcz, Portugália — mind hivatalosan elismerték a köztársaságot. Osztrák-Magyarország eddigelé csak úgy félhivatalosan. És most ? Kívánjunk szerencsét a francziáknak ama nagy, szent munkához, a haza megvédéséhez. Párisból nem sokára Karthágó lehet. K. L. Magyarország és a nagyvilág. Dal a kandalló mellett. Dalt kívánsz a szerelemről, Hű szerelmű angyalom ? — Az ősz siet, hervad a lomb, Köd ül a hegyoldalon, — Bánt most az elmúlás gondja, — Jer, kezed tedd homlokomra, S hallgasd meg rege dalom : Bősz viharban tombol a jég A királyi vár felett, És alant a Duna-hullám Vívja a dühös szelet; Sűrű felhők leszakadnak, S bérezi sasnak, hegyi vadnak Elnyugodni nem lehet. Bennt a várban hosszú lánggal Ég a fáklya éjjelen, És a fénynek árnya rémként A fal ivén megjelen. Gyászkoporsó a középen, A király benn alszik mélyen, S álma hosszú, végtelen. Künn vihar zug, csend a várban, De jön egy hölgy zord-busan, Széteresztett lenge fátyla Száll utána gyászosan ; Vérkönyektől ég az arcza És szemében szive h arcza Tükröződik kínosan. 40. szám, 1870. Megcsikordul ablak, ajtó; Fáklya sebbel-lábbal ég; Jaj, sikoltás, vad vihar jár Tánczol, örjöng benn a jég , A koporsón izzó könyök. Mint a láva, elömölnek, S rajta fagynak — mint a jég. Szél kifárad, hab lenyugszik, Elpihennek a vadak, Csak az asszony keble zajlik S búja zug mint áradat. A királyom, ó királyom, Ö! letűnt fény koronámon. Szivem érted megszakad! És a holtra fuldokolva, Elalélva leborul; Sim jön újra gyászban egy nő. Fehér arczczal, szomorún; Lépte ingó, feje mélán- Szomorú fűzsírok ormán kebelére lehajul. Jaj, sikoltás nincsen ajkán, Könye nem hull záporon; Szive mélye, mint az örvény, Könyet és jajt összevon. Kisikoltva, vagy kiöntve, Nem maradna csak az öble Üresen és szárazon. Teli szívvel igy terül ! A koporsó-ágy felett, És a holtnak hideg ajka Forró csókján lesz meleg. „Ó, szerelmem, ó, szerelmem, Lelkemet hagyd kilehelnem, Hadd haljak meg itt — veled!“ Szó kimondva és a várban Két halottra kél a regg, S két halottnak fényes arczán Egy sugár csillog, rezeg. — Hull a falról fáklya árnya, A királyné a királyra Még sikolt, de az hideg. . . Ím, a dal a szerelemről, Mondd, hogyan tetszik neked? Melyik gyászolt zordonabbul, S jobban melyik szeretett ? — — Itt az ősz, jő majd a tél is, Majd meglátom akkor én is, Hogy’ szeretsz te engemet? Fejes István: Le bois (le Boulogne. II. A longchamp-i apátság hűbér-birtokain, ugyanazon mezőkön, hol egykor jámbor pásztorok nyájai legelésztek, ma Páris lóversenyeket rendez s a mai d’encouragement bátran síkra szállhat a londoni jockey-clubbal A long-champ-i hippodrom egyenrangú az epsomi poronddal. A versenyek 2 órakor veszik kezdetüket, a fogatok és hordszékek pedig már 12 órakor indulnak meg. A Concorde tértől a long-champ-i mezőig beláthatóan hosszú vonalban ezer meg ezer ló léptet. Füleiket többnyire rózsa díszíti, s úrnőik haját virágok. A lóversenyek a hölgyvilág részéről öltözék-versenyek egyúttal. A pályatér bejáratánál két felé oszlik a mondott vonal; az egyik a gyepen széled el, míg a másik állva marad az ajtó előtt, mely az elkerített helyhez vezet. Itt van a választottak szent csarnoka. A kapus csak e büszke választottak légióját bocsájtja be. A többieknek nem szabad e küszöböt átlépni. Itt veszi kezdetét az öltözékek nagy harcza. A legbolondosabbak legkeresettebbek. A ruhák vagy nagyon hosszak vagy nagyon rövidek, ezek elrejtenek minden bajt, amazok mindent sejteni engednek. A bársony, atlasz czikkek egymást törekszenek elhomályosítani. A kalapokat csak akkor veszik észre, ha láthatlanok, mihelyt felfedezik rájuk sem hederítenek. Jaj annak a ruhadarabnak, mely valamikor már látható volt. A székek mind elfoglaltatóak, az emelvényeken egyetlen hely sem üres, az elegáns tömeg jön, megy, föl és leszáll, megfordul és visszatér, valóságos haos, drága kövek ragyognak, szalagok repkednek, ruhák suhognak. ...