Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1872-08-25 / 34. szám
34. Szám. 1872. Magyarország és a Nagyvilág. mat. Mr. Stanley igen kegyes és bátorító sürgönyt hozott Clarendon lordtól, kinek veszteségét őszintén sajnálom — ez első, melyet 1866 óta a külügyi hivataltól kaptam — és felvilágositást, hogy a kormány 1000 frt sterlinget méltóztatott segélyemre küldeni. Az ő idejöttéig nem tudtam semmi pénzbeli segélyről. Fizetetlenül jöttem, de ezen hiány most szerencsésen ki van egyenlítve, és én sietek tudatni önnel és minden barátaimmal, hogy bár levelek által nem vidámítva, ragaszkodtam a föladathoz, melyet barátom Sir Roderik Murchison szabott elembe, ragaszkodtam John Bull-féle kitartással, hívén, hogy utoljára minden jól lesz. Déli Közép-Afrika vízforrása több, mint 700 mfd. hosszú. A források csaknem megszámlálhatlanok — azaz egy emberi élet sem volna elég megszámlálásukra. E kútfőből négy folyóba futnak össze és ezek ismét két hatalmas folyamban a nagy Nilus völgyben, mely a déli szélesség 10—12. fokánál kezdődik. Soká tartott, mig fény derült a régi problémára és tiszta fogalmat nyertem a lefolyásról. Éreznem kellett utamat, sőt az út minden egyes lépését, s átalában sötétben tapogatóztam, mert, ki gondolt a vizek folyásával. „Megiszszuk a magunk részét, a többi hadd folyjon.“ A portugáliaiak, kik először látogatták meg Cazembe-t, rabszolgákat, ivart kértek, s egyébről hallani sem akartak. Én a vizek felől kérdezősködtem, kérdést keresztkérdésre halmoztam, míg csaknem megijedtem, hogy lefognak, mint fejvízkórban sinylőt. Utolsó munkám, melyben alkalmas segédek hiánya nagyban akadályoztatott, a lefolyás főágának követése volt a Manyuemának vagy röviden Manyemának nevezett cannibálok országán keresztül. A lefolyás ezen ágában négy nagy tó fekszik. Már a 4-dikhez is közel voltam, midőn vissza kellett térnem. Ez körülbelül egytől 3 mértföldnyi széles, és sem egy pontján, sem az év bármely szakában át nem gázolható. Van két nyugati csatorna. A Lufira vagy Bartle Frere folyó Kamolondo tóba szakad. A nagy Lomami folyó pedig Lincoln taván foly keresztül, és úgy látszik, hogy a Nílus nyugati karját képezi, melyen Pethernek kereskedett. Most körülbelül 600 mértföldet ismerek a vízforrásból és szerencsétlenségre a hetedik száz legérdekesebb az egészben, mert itt, ha nem csalódom, négy forrás fakad a földből, és mind a négy nem nagy távolra, széles folyóvá dagad. Ketteje északra Egyptomba szalad, a, Lufira és Lomami, a másik kettő pedig délre Belső-Ethiopiába, ezek a kambai vagy felső-zambezi és a Kafue. Nem ezek-e a Nilus forrásai, melyeket Minerva titkára említ Lais városában, Herodotusnak ? Annyiszor hallottam róluk, s oly távoli helyeken, hogy nem kétkedhettem létezésükön, és bárha sóvárogva vágyom haza, valahányszor családomra gondolok, mégis be kívánom végezni munkámat ezeknek új fölfedezésével. Ismét ötszáz font áru portékát bíztak meggondolatlanul rabszolgákra, ami egy évnél tovább volt uttán négy hónap helyett. Oda kell mennem, hol le van téve (Anyanyembe) az ön és Mr. Stanley költségén, míg művemre a természetes fedelet föltehetem, és ha leleplezéseim a rettentő Ujijibeli rablétet illetőleg a keletparti rabszolga-kereskedés elnyomására vezetnének, sokkal fontosabb dolognak tartanám ezt, mint a Nílus minden forrásának teljes fölfedezését. Most, hogy önök a hazai rabszolgasággal örökre végeztek, fordítsák hatalmas segélyüket ezen nagy czélra. Ezen szép tartomány mintegy átok alatt senyved, csak azért, hogy Zanzibari Sussonka előjogai meg ne csorbíttassanak, és hogy a portugál korona rejtélyes jogai szem előtt tartassanak a jövőre, midőn Afrika egy második India lesz a portugál rabszolga-kereskedők számára. Végzem már, ismét szívélyesen köszönve az ön nagy nemeslelküségét és hálásan maradok Livingstone Dávid. E levelen kívül Livingstone még több levelet is küldött Stanley által s ezekben főleg kutatásainak eredményével foglalkozik s kijelenti, hogy addig nem tér vissza, míg feladatát teljesen meg nem oldotta. Stanley visszatértében találkozott az angolok által Livingstone felkeresésére rendezett espedicióval, melynek élén Livingstone fia állott. Zanzibarban találkoztak s Stanley utasításai nyomán indultak tovább ; újabb tudósítások szerint azonban az expedíció folytatása most már abbahagyatott, miután Stanley által a kitűzött czél elérésében megelőztetett. A tudományos világ mindenesetre hálával tartozik a bátor Stanleynek, s Amerika büszke lehet reá, hogy egy egyszerű hírlap szerkesztősége részéről is ily nagyszerű tetteket mutathat föl. ZSESZTICI BIRÓNÉ. — Cseh beszély, Svétié Karolina nyomán. — (Vége.) Két héttel Antos elutazása után anyját a biró elé hívták; az öreg asszony lement a faluba, ígérvén Sylvának, hogy nemsokára visszatér , de az éj beköszönt s még nem tért vissza. Sylva türelmetlenségében maga is leszaladt a faluba, s a bírót háza ajtajában állni látván, nyugtalanul kérdé: — Hol van Jirovecz anyó ? — Jirovecz anyó? kétségkívül a városban, keresi fiát, Antost. Te talán nem is tudod, mi történt. Antos el akar válni nejétől, ez komoly és falunkra nézve kellemetlen dolog, szeretnék valamikép elsimítani, azért küldtem Jirovecz anyóért, hogy ő beszélje le fiát szándékáról. Ha neki nem sikerül, akkor a válásnak meg kell történni. Menj a város felé, Jirovecz anyó bizonyosan visszafelé jön már. Jelentsétek nekem, mi történt. Sylva gyors léptekkel útnak indult. V. Jirovecz anyó e napig még nem is gyanita a fia és Sylva közt kifejlődött viszonyt; csak akkor kezdé sejteni, midőn a biró tudtára adá, hogy Antos válni akar nejétől. Ez szörnyű csapás volt az öregasszonyra. Antos, az ő fia, öröme és büszkesége tehát már odáig jutott! És Sylva, kit úgy szeretett, mint saját gyermekét, Sylva miatt veszítse Antos e földön becsületét, az égben üdvösségét ? Most már értette a leány sajátságos viseletét, csodás kérdéseit. Vakbuzgó vallásosságban neveltetvén, a szigorú kötelességérzet rabja volt az öreg nő, s az isteni törvényeknek sokkal inkább ragaszkodott betűihez, hogysem azok szellemét felfogni bírta volna. Ha Antos azért kíván elválni nejétől, hogy aztán egy más nőt vezessen oltárhoz, akkor el kell majd válnia ősei vallásától is, s ez Jirovecz anya előtt a legrettenetesebb bűn gyanánt tűnt föl. Antos egy vendéglő udvarán épen különböző eszközök vizsgálásával volt elfoglalva, midőn anyja reá talált. — Ez kétségkívül új gazdaságod fölszerelésére való, kiáltott Jirovecz oly keserű hangon, hogy Antos összerezzent, nem felelt, hanem bevezeté anyját szobájába. Tudta, mi czélból kereste őt föl anyja, de nem várta, hogy ily határtalan ingerültségben lássa. Az öregasszony mindez ideig teljesen helybenhagyt fia viseletét neje iránt, úgy hogy Antos számított arra, hogy az anyai szeretet s az ügy igazsága le fogják győzni Jirovecz anyó balhiedelmeit. — Tudom, mi hozta ide, kezdé Antos. Nem várom kérdéseit, hanem egyenesen kimondom, hogy igenis én nőül veszem Sylvát, hadd tudja az egész világ, mit Isten már úgyis tud, meguntam már a színlelést. Csakhamar be kellett azonban látnia, hogy anyját nem fogja meggyőzni; amit ő kötelességnek tartott, azt anyja bűnnek nyilvánitá s szeme elé állitá gyermekeit, kik majd pirulni fognának apjukért; átkozta Sylvát, sirt, rimánkodott, annyira, hogy Antos nem tudott többé ellenállni és két órai heves küzdés után fölkiáltott : — Ám legyen! Legyen úgy, mint anyám akarja. Örüljön diadalának fölöttem, ha tud. Keresse föl Sylvát, mondja meg neki, hogy én egy nyomorult, hazug ember vagyok, hogy mindaz, mit ajkaimról hallott, csalás, ámítás volt ! Ne higgjen senkinek a földön, ne könyörüljön senkin, semmin! Mondja meg neki, hogy ne jöjjön közelembe, ne igyekezzék szívemet meglágyítani, f elkergetem magam elől. Meg lesz így elégedve velem, anyám ? Jól cselekszem ? Még sokáig folytatta volna ily módon, de anyja nem hallgatott már reá. Először életében látta kényezni Antost és először nem osztozott fájdalmában. El sem búcsúzott tőle, hanem büszkén örvendezve sietett viszsza a faluba, hírül adni, hogy Antos nem fog elválni nejétől s minden a régiben maradt. Ezalatt Sylva dobogó szívvel sietett a város felé, hogy találkozzék azzal, kit már anyjának vélt nevezhetni ; sohasem kétkedett Antos szava igazságában s nem kétkedett abban sem, hogy az öreg asszony helybenhagyja lépéseket; a világ beszédével s a biróné haragjával pedig keveset törődött. Eltelve a boldogság reményével, gyorsan lépdelt előre a fényes csillagok ragyogásánál, melyek ama boldog karácsonyestre emlékeztetők. Eljutott egy keresztútig, hol a városba vezető út egy másikkal találkozott. E ponton, néhány széles kőlépcső fölött magas vörös kereszt emelkedett. Sylva elhatározta, hogy itt bevárja Jirovecz anyót; leült tehát a kereszt lépcsőjére azon oldalon, mely a városba vezető útra nézett. Gondolatokba merülten ült ott egy ideig, midőn hirtelen zaj riasztá föl;léptek közeledtek s csakhamar egy nőalak tűnt elő a sötétségből, letérdelt a kereszt másik oldalán és valami imafélét kezdett mormogni. Sylva ismerni vélte e hangot, de úgy vette észre, hogy az a nő rendkívül nehezen, akadozva tudja csak imáját elmondani; figyelt és hallgatózott és végre rájött, hogy az imádkozó nő az ima szavait megfordított rendben, visszafelé mondogatja el. — Szegény esztelen! gondolá Sylva, — mi haszna van abból, hogy ily zagyvalékot hadar össze ? Kétségkívül valami szerencsétlen teremtés! Mély szánalom fogta el Sylva lelkét és szinte fájt neki saját boldogsága. Csendesen figyelve maradt s néhány percz múlva ünnepélyes, csengő hang a következő szavakat mondá: — Jöjj elő, sötétség királya! Jöjj elő, gonosz szellem! és hallgass reám ! Ragadd meg ellenségemet, kövesd örökké, mindenhová! Szálljon nyomor és kétségbeesés Jirovecz Antosra; legyen átkozott az is, ki tőlem szivét elrablá és jusson koldusbotra ugy ő, mint minden ivadéka.. . Sylva reszketve hallá e szavakat; megismerte az átkozódóban a birónét, ki igy folytatá: — Ha teljesíted kívánságomat, gonosz szellem, akkor lelkemet . . . — Megálljon! Ne mondja tovább! kiáltá Sylva, lázas izgatottsággal fölugorva s a biróné elé állva. — »Esküszöm, hogy Antosról lemondok, Antos visszatér, ismét öné lesz..." Tompa kiáltás volt a válasz s a biróné eszmélet nélkül rogyott a kereszt kőlépcsőjére, magával ragadva Sylvát is. Midőn Jirovecz anyó oda ért, mindkettőt ájultan találta; gyorsan segítségért futott s kocsin hazaviteté őket. Másnap reggel mindenféle hírek keringtek a faluban. Jirovecz Antos, mondák, el akart válni nejétől, ki bosszúból azon kereszthez ment, hogy férjét elátkozza ; ott találkozott vele Sylva, kit a biróné fölizgatott képzelnie a gonosz szellemnek nézett s úgy megijedtek mindketten, hogy szörnyet haltak. A hit azonban, mint rendesen, nagyított. A biróné nem halt meg rögtön, hosszú aléltság után eszméletre tért, de mindig a vörös kereszt előtt képzelé magát s a vén Mikulától tanult varázsmondatokat szavalgatá, hogy férjét megbüntesse, majd imádkozni akart, de csak visszafelé tudta elmondani a Miatyánkot. Végre önkívületbe esett ismét és meghalt. Mindenki szerencsét kívánt Antosnak, hogy ekként megmenekült a gonosz asszonytól, és mindenki sajnálta Sylvát, ki amaz és óta sajátságos apathiába és érzéketlenségbe esett; több hétig lebegett egy élet és halál, álom és ébrenlét közt; fiatalsága végre győzött s egészsége lassanként helyreállt. Alig hogy kissé megerősödött, összekereste kevés holmiját és egy csomagba köté. — Mit csinálsz ? — kérdé Jirovecz anyó. Ezek voltak első szavai Sylvához amaz éj óta; ápolta gondosan, de sokáig nem tudott neki megbocsátani. — Mit csinálok ? Elmegyek ! felelt Sylva egyszerűen. Ő is most szólalt meg először ; hangja tompa volt, ajkai beesettek, szemei fénytelenek. — De te nem mehetsz el, nem fogsz elmenni! kiáltott az öreg asszony. Én ismerem Antos vonzalmát irántad; maga a gondviselés is segitségtekre jött, a biróné meghalt s most már megköthető a frigy bűn és gyalázat nélkül. — Bűn és gyalázat nem kisérte volna amúgy sem a mi frigyünket, felesé a leány büszkén. Nem is erről van szó. Megesküdtem a kereszt előtt a birónénak, hogy Antósé nem leszek. Nem akarom, hogy az átok szava Antost elérje , ezért távozom. — De mit fog Antos mondani! — Azt fogja mondani: Tudtam, hogy Sylva jobban szeretett engem, mint önmagát. Jirovecz anyó minden könyörgése és kényei daczára Sylva útra kelt s Prágában egy zárdába lépvén, örökre búcsút vett a világtól. Midőn Antos hazatért, anyját egyedül találta a házban. Jirovecz anyó elmondta, mi történt. Antos meg nem kisérte, hogy Sylvát visszahozza. Nem rettegett ugyan azon átkoktól, melyek Sylva fogékony, tiszta kedélyére oly szörnyű hatást gyakoroltak , de érezte, hogy átléphetlen mélység támadt közöttük, a halál megfonyasztá szerelmek virágát s a biróné boszuló szelleme jelennék meg nászéjükön. Lemondott mindenről. Visszavonultan élt anyjával és gyermekeivel s miután néhány év múlva anyját eltemette, ő maga is csakhamar követte őt a sírba. 401