Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1873-05-04 / 18. szám
18. SZÁM B. Liebig Justus. Liebig Justus, a jelenkor egyik első vegytudósa mult hó 18-án Münchenben meghalt. Az úr, mely utána marad, sokáig betölthetetlen fog lenni s halálának hitét nemcsak rokonai, barátai és nemzetbeliei, hanem az egész miveit világ mély megilletődéssel fogadta, mert oly férfiú szállt benne sírba, kinek működése valóban áldásos volt az egész emberiségre. Az újkor leghatalmasabban fejlődő tudományának, a természettudománynak egyik ágát emelte ő ki a bölcsőből s növelte oly nagyra, hogy most mint a legnagyobbszerü s egyúttal leghasznosabb tudományág szerepel az emberiség javára : a vége tannak volt Liebig nagymestere, ezt ragadta ki a kezdetlegesség azon állapotából, melyben néhány évtizeddel ezelőtt találta és emelte oly tökélyre, hogy segélyével a mezőgazdaságnak egészen új, okszerű alapja támadt, az ipar nem sejtett mérvekben tökéletesedett, sőt számos új iparág újból keletkezett s e mellett a természet oly titkait tette hozzáférhetővé a tudománynál, melyek előtte örökké kifürkészhetetleneknek tartottak. A gyakorlati bölcselet igazi bajnoka volt ő, kiről még a késő utókor is hálásan fog megemlékezni, mert egyike volt azoknak, kik az újkori haladás legsarkalatosb alapköveit rakták le. Liebig Justus 1803. május 13-án született Darmstadtban, hol atyja fűszer- és festékkereskedő volt s már korán megismertette fiát kisebb vegykisérletekkel. Ez által Liebig oly hajlamot nyert a vegytani tudományhoz, hogy már gyermekkorában ennek határozta szentelni egész életét s mindenekelőtt vasszorgalommal tanulta az idegen nyelveket, hogy a nevezetes vegytani könyveket tanulmányozhassa. Néhány gymnasiumi osztályt végezvén, tizenöt éves korában a heppenheimi gyógyszerészhez állott be tanulónak, de csakhamar belátta, hogy itt nem érheti el azt, ami után tudományszomjas szelleme vágyik. A bonni főiskolára ment tehát, innen pedig Erlangenbe s ernyedetlen szorgalommal tanulmányozta a vegytan elméletét; fényes tehetsége figyelmet keltött s 1822-ben Lajos nagyherczegtől ösztöndíjat nyert, hogy külföldön, nevezetesen Párisban bővebben kiképezhesse magát. Elment Párisba s ez utazása nagy hatással volt tudományos pályájának további fejlődésére. Egy értekezése ugyanis, melyet Howard villanyos ezüst és higanyvegyülékéről írt, magára vonta Humboldt figyelmét s az alig húsz éves, még teljesen ismeretlen tudós hízelgő elismerést nyert a franczia akadémia nyilvános ülésében. Humboldt barátjává fogadta a fiatal tudóst, bevezette őt a leghírnevesb tudósok körébe s Liebig aztán egy Rouge, Dulong, Thenard, Gay-Lussac termékenyítő társaságában folytathatta tanulmányait, melyek végeztével 1824-ben hazájába visszatérvén, azonnal a vegytan tanárává neveztetett Gieszenben. Ez időtől kezdve, tehát majdnem ötven esztendőn át, Liebig szakadatlanul tevékeny volt mint tanár, mint író s mint elméleteinek, fölfedezéseinek gyakorlati megkísérlője és alkalmazója. „Vegytani levelek“ czímű munkája gyorsan nagy hírre emelték nevét, az ifjúság tömegesen tódult a kis német városba Liebig előadásainak hallgatására s hatása annál nagyobb volt, mert nem elégedett meg a puszta elmélettel, hanem mindent igyekezett a gyakorlati élet szükségei számára hasznossá tenni. Előadásait rendesen délelőtt 11 és 12 óra közt tartotta, a nap többi részét pedig vagy tanítványai kísérleteinek ellenőrzésére és vezetésére fordítá, vagy laboratóriumában tölté, hol aztán a tudománynak és az életnek megbecsülhetetlen fölfedezéseket tett. A vegytani tudomány terén, melyen addig majdnem kizárólag francziák és angolok uralkodtak, Liebig fölléptével a németek irányadó szerepet kezdtek játszani. Liebig vetette meg alapját a szerves testek vegybontásának, de az alkatrészek megismerésénél még fontosabbak voltak fölfedezései azon kérdések körül : mi képezi az ember, az állatok, a növények táplálékának, egészséges fenmaradásának szükséges föltételeit? A felelet, melyet Liebig a vegytan segélyével e kérdésekre adott, messzeható befolyással volt a tudomány és gyakorlat minden ágában s méltán világhírűvé tette nevét. Tanári működése mellett s gyakorlati kísérletein kívül irodalmi tevékenysége is korszakalkotó volt a tudomány ezen ágában. 1832-től kezdve „Annalen der Chemie und Pharmacie“ czím alatt tudományos folyóiratot adott ki. 1840-ben megjelent a nyolcz kiadást ért nevezetes mű: „Die organische Chemie in ihrer Anwendung auf Agricultur“ ; egyidejűleg vegyészeti szótárt is szerkesztett, mely kilencz kötetre terjed s melyet csak 1864-ben fejezhetett be. 1842-ben megjelent „Die Thier-Chemie oder organische Chemie in ihrer Anwendung auf Physiologie und Pathologie“, míg „Vegytani levelek“ czímű munkája, bár kisebb terjedelmű az előbbieknél, népszerű, könnyen érthető előadása, világossága, vonzó modora által az egész világon elterjedt s magyar fordításban is megjelent. 1855-ben jelent meg „Grundsätze der Agrikulturchemie,“ egy évvel később pedig „Theorie und Praxis der Landwirtschaft.“ Tudományos értekezéseinek és fölolvasásainak számát pedig bajos volna csak megközelítőleg is teljesen előszámlálni. Fáradhatatlan és sikerrel gazdagon jutalmazott tevékenysége nem maradt elismerés nélkül. Anyagi gondoktól menten, sőt bőségben élt s 1845-ben, a nélkül hogy kérte volna, bárói rangra emeltetett, mit a különben igen szerény és egyszerű tudós csak mint a tudomány kitüntetését fogadott el. Miután közel harmincz évig tanárkodott Gieszenben, 1853- ban elfogadta a Münchenből kapott meghívást s azóta mint egyetemi tanár a tudományos akadémia elnöke és az országos tud.gyűjtemények főigazgatója a bajor fővárosban élt egészen halála napjáig, még késő agg korában is folyton úl meg új művekkel és fölfedezésekkel gazdagítván a tudományt. Liebig föllépésének nagy hatása, mint említettük, főleg abból eredt, hogy tudományos fölfedezéseit, hogy úgy mondjuk, mind a gyakorlati élet számára tette s nevezetesen a mezőgazdaság számára egészen új alapot mutatott ki. Mint elszámlált műveinek czímeiből látható, Liebig több munkája foglalkozik a földmiveléssel s föllépése e téren égető szükséget elégített ki. Az európai államok népességének nagymérvű szaporodása éles ellentétben állott azon primitiv móddal, melylyel a mezőgazdaság űzetett : uj rendszert teremteni, a földmivelésnek tudományos alapot adni, halaszthatatlan szükség volt, hogy a jelenkor boldogulhasson s a jövő koczkája ne tétessék a rablógazdálkodás által, mely a talajt kimeríti s meddő kopárságot hagy az utókorra. Liebig azon nevezetes munkáiban, melyekben a növény, táplálkozás és a talajkimerülés elméletét kifejté, rámutatott az irányra, melyben ezentúl haladni kell s elsősorban az angoloknál, csakhamar pedig minden művelt nemzetnél s részben már nálunk Magyarországon is életbe lépett a földnek rendszeres művelése. Világszerte ismeretes Liebig huskivonata is, melylyel kivált Délamerikának tett megbecsülhetetlen szolgálatot; az ottani roppant síkságokon százezernyi csordákban tenyésztett szarvasmarha húsa azelőtt értékesíthetetlen volt, most pedig világforgalmi czikket képez, egészséges, olcsó táplálékot adván távoli országok lakóinak. A gazdaság egyes ágaiban, állattenyésztésnél stb. tett javításai számtalanok. Liebig valóban egyik nagy jótevője volt az emberiségnek. Életében gazdagság és dicsőség volt jutalma, az utókor pedig hálás megemlékezéssel fogja leróni tartozását a jeles férfiú iránt. (Képpel a 201. lapon.) Fővárosunk újabb időkben rohamos fejlődésnek indult. Nemcsak az anyagi, hanem a szellemi téren is számos oly intézetet képes felmutatni, melyek Budapestet Európa jelentékenyebb fővárosai közé emelik. Mellőzve ezúttal az anyagi téren tett haladást, eléggé örvendetesnek fogjuk találni már azon intézmények rövid fölsorolását, melyeket a közszellem vagy magánosok buzgalma, a szellemi élet emelése czéljából hozott létre. A felnőttek oktatása buzgó hazafiak áldozatkészsége folytán mindinkább terjed, a népoktatás, az elemi s ipariskolák s a középtanodák szaporítása és tökéleteskedése, a polytechnikum s egyetem körében a felsőbb szaktanítás érdekében történt czélszerű intézkedések, a folyton keletkező magán tanintézetek s a szellemi és nemzeti élet fejlődését czélzó egyéb törekvések stb., mind azt mutatják, hogy az összesség és egyesek sok idő mulasztását iparkodnak gyorsan pótolni. Van mégis, amiben nem tapasztalunk a közélet terén elég gyors és kielégítő haladást, — és Dr. Batizfalvy magán-gyógyintézete , Budapesten a városligeti fasorban. B. Liebig Justus. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 211