Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1875-05-16 / 20. szám
Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Ferencziek teree, Athenaeuma épület. XII. ÉVFOLYAM. 1875. 20. SZÁM. BUDAPEST, MÁJUS 11 o. Előfizetési díj : Negyedévre 3 írt. 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 írt — TARTALOM: Az öreg Fütyü karácsona. Elbeszélés. (Abonyi Lajos.) — Est ileus in nobis. (Költ. Reviczky Gyula.) — A St. Gotthardon. (B. Pongrátz Emil.) — Kelepcze. Orosz beszély. (Piessemsky A. F.) — A fővárosból. (Porzó.) — Az aradi kir. lyceum lépcsőháza. (Képpel.) — Falun. (Két képpel.) — Képek a király utazásáról. (Három képpel.) — Dina-Morul. (Költ. Z. A. Béla.) — Különfélék. — Sakkfeladvány _ Betütalány. — Szerkesztői üzenetek. AZ ÖREG FÜTYŰ KARÁCSONY. — Elbeszélés. — Irta: _rf£b.‘toori3ri Xjajcs. Ш 1ó bizony! Még azt az orrára kellene ütni valakinek, hogy mit visz a hóna alatt. Mit ? Nem szabad azt tudni még az öreg Dánnak se. Ha 11 éjjel 12 nap tudott egyet fonni rajta titokban, megtudja rajta húzni úgy az utolsó vesszőhúzást. Mert az annak a boszorkánysága, hogy senki meg ne lássa, így ni. És készen van a Lucza széke. A bűbájos szék, az ördöngös kis szék, a látatlan és titoklátó szék. Ha nincsen áldás azon ami az embertől jön, hadd jöjjön hát az ördögtől! Ejnye öreg Kütyü, mégis csak igaz az, istentelen részvén czigány vagy te! Ahelyett hogy a templomba mennél a szent Karácson éjszakáján, az ördöggel akarsz czimborálni ? Micsoda ? Hát ki mondja azt, hogy én nem megyek a templomba ? Nem megyek ? Hát nem ülök én le a harangkötél alatt az én kis székecskémre, hogy ördögöt lássak, boszorkányt lássak ? S kinek mi köze ahhoz, ha én ördögöt akarok látni, ha én ördöggel akarok komázni,ha meg akarom tudni, amit az emberek nem mondhatnak meg( s ha mondanák se tudnám elhinni, ha én meg akarom tudni, hogy hát valósággal oly rész gonosz gyilkos pára volt-e a Keskeny Pista, hogy még az én lelkemet is kárhozatba háborgatja ? Aztán kinek mi köze ahhoz is, ha én boszorkányt akarok látni. Az a sok vén asszony, mind ott megy el előttem, ott jön vissza előttem, meglátom, hogy nő szarvvá homlokán a szemecs, s a lólábat a szoknyája alatt. Fogadni mernék, az is ott lesz köztök, akit reggel láttam. Ha másért nem, de már csak azért is, hogy ott lesz-e ez is, mégis elmennék. Már ha azután ez ott nem lesz, akkor csakugyan nincs boszorkány a világon. Azután elmegyek a nyomán, egész a tanyájokra, a szent Gellért hegyére, vagy az Ágasra, ahol gyűlést, tanácsot tartanak s tánczolnak hosszúfarku, kanálfülü szeretőjeikkel, az ördögökkel. Mind, mind ott lebegnek el előttem a boszorkányok és az ördögök nagy szarvaikkal ott pattannak lóra paripára, a gonoszok lelkeire; a titkos nagy éjszakában ott kóvályganak, ott kanyarognak el előttem a levegőben az északi égtől hosszú sorban lenyúlva a déli égig. Huh! de megijedek is én akkor. De azért csak megnézem ám, ha paczalra leizzad is rólam a köpönyegem. Mert a Keskeny Pistát csak igy látom meg valósággal ha gonosz volt e vagy nem... Ha el