Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-02-04 / 5. szám
78 ő nem. A rablók tudják, hogy ha őt bántanák, nem maradhatnának meg e vidéken, mert a nép fölkerekednék ellenök. A magyar gróf püspököt igen szereti a román nép. S meg kell adni, hogy e jótékony remete-élet a legszebb, melyet a grófi egykori zajos szereplése emlékeinek enyhítésére folytathat. (ZICHY Mihály) e napokban már bevégezi a nagy képet: »Királynénk Deák Ferencz ravatalánál.« melynek festésével a magyar kormány bizta meg. A muzeum képtárában, ahol a kép függni fog, tesz még rajta némi szinezési munkát, hogy a helyi világítás minden oldalról javára legyen. Február vége felé fogja a képet idehozni Párisból. A bécsi »művészházból« már kérték tőle kiállításra, de ő azt felelte, hogy e kép nem az övé, hanem a magyar kormányé, mely egyedül rendelkezik vele. Mondják, hogy kitűnő festmény, méltó Zichyhez. Az akadémia gyászba borított oszlopcsarnokában az égő gyertyák és lángok színhatása igen művészi változatosságú. A koporsó fejénél a haza nemzője áll (gyönyörűn rajzolt alak, lehajtott fejjel, fájdalmasan nézve a halottra A koporsó másik végén koszorúk. A királyné, ki a lépcsőzeten fölmenve koszorút tesz a szivre mely éltében oly hüven dobogott, gyászruhában, az arcz és ruházat teljes élethüségében, feje fölött csillagokkal sugárzó korona. Valóság és allegoria művészi érzékkel párositva. A haza nemzője mintegy mondani látszik: »Ime, eljött a felséges nő, hogy sirassa elvesztésedet; te voltál a hazának a fia, ő a leánya!« A csillagkoronából egy sugár rézsút esik a hallott arczára, mintegy valami túlvilágias mosolyt idézve elő az arczon. A kép mélyen fog hatni a gondolkozásra, érzésre, képzetemre. (Kossuth házában.) A czeglédi küldöttséget nagy hazánkfia meleg szívélyességgel fogadta s lakásának minden részében körülvezette a magyarokat, kik őt remete hajlékában meglátogatták. — Kivezette őket a kertbe is, hol általánossá lett a vágy, hogy kiki bármi csekély emléket is vihessen Baracconéból, a mit aztán a Thurák és Cyprusok siütettek meg leginkább, melyeknek egy-egy zöld ágát a küldöttség tagjai kalapjukra tűzték a fehér és vörös tollak mellé. Kossuth a kert egyes ismeretes bokrait és fáit mutogatta meg a küldöttség tagjainak, köztük azon Cupressus Funebrist is, melyről Deák sirjára az emlékágat külde. Majd a lakásba visszatérve, megmutatta Kossuth a küldöttség tagjainak ama kardot, melyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé történt felavatásakor a zultántól kapott, s melyet Kossuth a kormányzói eskü letétele alkalmával viselt. Megmutatta az 1849-ben általa alapított magyar érdemrend első osztályának díszjelvényét, melyből a nemzetgyűlés rendelete folytán csak egyetlen egy adatott ki és pedig Bem tábornoknak, ki Aleppoban halt meg 1850-ben. A török kormány ezen rendjelvényt a tábornok halála után Kossuthnak mint a rend volt nagymesterének átküldötte. Kossuth ezen unicumot az erdélyi múzeumnak ajándékozta, és rövid idő alatt rendeltetési helyére juttatja. A küldöttség tagjai ezután a tekéző szobába mentek, hol a kandalló felett függ arany-keretbe foglalva azon disz-okmány, melyet Kossuth London városától kapott, midőn annak díszpolgárává választatott. Az okmány finom hártyára (pergament) van irva, és egy széles arany-arabeszkekből álló keretbe van foglalva. Ezen munka annak idejében 2000 írtba került. Ízószobájában van, e czélra csinált és szekrényekben elhelyezett dobozokban elrakva, füvészeti gyűjteménye, mely már több mint hét ezer példányt foglal magában; mind ezek nagy gonddal vannak általa és Ihász ezredes által szárítva, felragasztva, és természeti osztályok szerint elrakva. — Minden példánynál az osztály, a faj és nem nevét latin és magyar nyelven, Kossuth saját kezével irta oda. Ugyanott van könyvtára, egy csiga- és őslénytárgyak gyűjteménye. A szoba egyik sarkában fekete állványon van Kossuth carrarai márványból faragott mellképe, melyet egy olasz művész készített számára. A falakat néhány olajfestésű tájkép diszíti, melyek Ferencz fiának kitűnő művei. Ugyanezen szobában volt igen szép arany keretbe foglalva ideiglenesen elhelyezve Madarász Viktor jeles festőnknek Petőfi halálát ábrázoló szép képe. Ezt Kossuth különös örömmel mutogatta látogatóinak, mint igen becses ajándékot, melyet uj évre Madarász Viktortól kapott. Megható látványt képezett, midőn az indulás idejekor a küldöttség tagjai összegyűltek a ház előtt, hol a számukra fentartott külön vonat megállott. Kossuth kijött s egyenkint kezet szoritott a küldöttekkel, kik könytelt szemmel búcsúztak el tőle. Kossuth is könyezett s háza erkélyére menve, sokáig nézett a távozó vonat után, mely honfitársait vitte magával messze, az oly rég nem látott kedves haza határai felé. (A KISDEDÓVÓ EGYESÜLET » KÖZ VACSORA « - JÁRA, mely február 5-én a »Hungária« termében lesz, nagyban foly az előkészület. Az egylet gyűjtő osztálya ülést tartott ez ügyben. Nyolcvan úri hölgyet (előkelő asszonyokat, szép fiatal leányokat) mutattak be ez alkalommal, kik az asztalok körüli szolgálat teljesítésére vállalkoztak. Hoztak ez alkalommal egy igen üdvös határozatot is ; azt t. i., hogy a részvevő hölgyek tetszés szerinti, de legegyszerűbb házi öltözetben fognak megjelenni, hogy ezáltal nemcsak a jótékony ügynek, hanem egyszersmind a takarékossági hajlamnak is szolgálatot tegyenek. Ha előkelő körök ez irányban jó példát adnak, akkor meg fog törni az a bojár luxus, mely Budapest utczáin és közhelyein oly kirívó módon mutatkozik igen gyakran, s mely miatt a társasélet sokat szenved, a jótékony ügyek csorbulnak, a házi béke kevesbedik. Hymen nem boldogul, s csak válópörök, kifizetetlen számlák, bukások, kelletlen párták és agglegények szaporodnak. (Az Erny-FÉle GYILKOSSÁgi pörben a törvényszék következő ítéletet hozott: Rydl Ignácz, krakkói születésű 47 éves mérnök, utóbb budapesti lakos, tolvajlás miatt büntetve volt, Füzesséry Géza ügyvéd által védett I. rendű, és Korczinszky László ügyvéd, feddhetlen előéletű, dr. Emmer Kornél ügyvéd által védett II.rendű vádlottak az Erny Györgyön 1875. évi augusztus 11-én elkövetett rablógyilkosság bűnrészességében bűnösöknek kimondattak s Eydl Ignácz a jelen ítélet kihirdetésétől számított húsz évi, Korczynszky László pedig ezen ítélet kihirdetésétől számított tizenöt évi börtönbüntetéssel fenyittetnek. Kötelesek ezen kívül a rabtartási és ezen törvénykezési eljárás költségeit megfizetni. (Magyar ember a bukovinai landtagban.) A bukovinai magyarok szereti kerületében a közelebbi választások alkalmával Salamon Gergely, aradi magyar kir. adófelügyelet az említett kerület magyarsága a svábokkal együtt, föl fogja léptetni a landtagba képviselőnek. Salamon maga is bukovinai, hadikfalvi születésű magyar, hosszú évek óta van a magyar államszolgálatban, s mint derék, buzgó hivatalnok átalános közbecsülésben áll Aradon, hol 12 év óta hivatalnokoskodik. Salamon lesz a csernovitczy landtágban az első magyar képviselő, s bizonyára védelmezője lesz addig is keleti véreinknek, míg legalább egyházilag az anyaországhoz kapcsoljuk őket. Arról is tudósítanak, hogy megválasztása annyiban bizonyos, amennyiben a magyarok és a svábok mindig együtt szoktak szavazni, a többséget képeznek a rusznyákokkal és oláhokkal szemben. Salamonnak előre is szerencsét kívánunk megválasztatásához. (Az ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK legközelebbi Budapesten tartandó nagygyűlésnek határidejét a központi válaszmány értekezlete augusztus végére tervelte. Ugyanazon ülés elhatározta, miszerint ez alkalommal fölkéri a fővárost, hogy Budapest természeti , s egészségügyi viszonyairól szakférfiak által külön monographiát készíttessen, s ha lehet, Salamon történeti művének előrészét is osztassa szét emlékül a nagygyűlés tagjai között. A központi választmány a tagok számára térképpel ellátott kalauzt készített, fölkéri az ipari gazdasági egyesületeket kiállítások rendezésére s ezenkívül tudományos physikai s műszerkiállítást (Dreher, Fischer, Görög, Calderoni stb. segítségével) rendeztet. A nagygyűlést minden tekintetben méltóvá akarják tenni a fővároshoz s különösen az elnök dr. Kovács József buzgólkodik, hogy a gyűlésen érdekes szakelőadások legyenek. (SZENTIVÁNYI KÁROLYT.) ez úgg hazafit, ki a szabadelvű eszmék küzdelmeiben fiatal korától kezdve annyi nagy érdemet szerzett, nagy részvéttel temették el. Ott voltak többi közt Ghyczy Kálmán és Majláth György országgyűlési elnökök, Perczel Béla, Péchy Tamás, K. Bedekovics és Szendei Béla miniszterek, Haynald érsek, Kerkapoly és Pauler Tivadar, Gajzágó Salamon, Bánó, több képviselő, író, megadni e régi jelesnek a végtisztességet. Ott voltak az elhunytnak derék testvérei, kik oly példás szeretetben éltek mindig. A gyászének után Győry Vilmos evang. lelkész mondott halotti beszédet, ékesen festve Szentiványi Károly nagyérdemű múltját, polgári és emberi erényeit. Majd ismét gyászének zendült föl s az érczkoporsót föltették a hatlovas gyászkocsira, elszállítva a halottat a végnyugalom helyére. A kik ismerték, nem fogják őt feledni, ki mindig a jók javához tartozott. Szeretett minden szépet és nemest, s noha az utóbbi évek igen elgyöngiték s a 75 év terhe súlyosan nehezült vállaira, fogékonyságát nem veszté el. A legutóbbi időkben is folyvást olvasott jó könyveket és lapokat s eljárt a népszínház egy páholyába. Csütörtökön meglátogatta öccsét a »Vadászkürt«-ben, pénteken is fölkelt még. Este karszékben ülve halt meg, érszakadás következtében. (A MAGYAR IFJÚSÁG KÜLDÖTTSÉGE) Konstantinápolyból haza indulván, majd szerencsétlenül járt a vihartól korbácsolt fekete tengeren. Az esetről következő távirat érkezett napilapjainkhoz : Szerdán délután indultunk el Bujákdereből Várna felé. Éjjel a gőzös kénytelen volt visszatérni a Bosporusba, mert egyik kabinban tűz ütött ki. Csütörtökön reggel újból tengerre szálltunk, de útban borzasztó vihar ért utot. Éjfélkor értünk Várna elé, de a kikötőbe nem juthattunk be, s a legnagyobb orkánnal küzdve voltunk kénytelenek Konstantinápoly felé visszaindulni. Délután a fűtőanyag már csaknem elfogyott, s a hajó és mindnyájunk veszte bizonyos volt, ha éjfélig ki nem köthetünk. Délutáni négy órakor azonban szerencsére egy matróz az árbocz tetejéről száraz földet jelzett, s így csodálatos módon megmenekültünk. Épen a legutolsó adag kőszenet tették a tűzre, midőn hajónk a Bosporusban kikötött. Amint ma reggel Konstantinápolyban megérkeztünk, a magas porta és a főbb méltóságok gratuláltak szerencsés megmenekülésünkhöz. Innen, csak a legközelebbi Lloyd-gőzössel indulhatunk hazafelé. (Védőügyvéd és színész.) Történt a budai Fortuna-épület zsúfolásig megtelt tárgyalási termében, hogy dr. E. országgyűlési képviselő, bevégezvén Korczinszky védelmére mondott nagyhatású beszédét, kissé szerencsétlenül járt. Kém vette ugyanis észre, hogy beszéde közben kevéssé eltávozott széke szomszédságából. Leült, de nem a székre, hanem a padozatra jutott. Ez az intermezzo nem tartozott ugyan a derék védőügyvéd beszédének külső hatásához, de mélyen bevéste magát a tárgyalás egyik legfigyelmesebb szemlélőjének és hallgatójának elméjébe, ki simára beretvált arczával mozdulatlanul ült a bíróság zöld asztalánál. »Hogyan került Saul a próféták közé?« — kérdé mindenki, a bíróság asztalánál látván ülni a nemzeti színház egyik legjelesebb fiatal színészét. — A magyarázat igen egyszerű. Barátunk, lelkiismeretes színész létére, a vádlottak arczkifejezésének tanulmányozására látogatott el a Kydel-Korczinszky-per tárgyalásaira, s tegnap csak úgy kaphatott helyet a túltömött teremben, hogy a törvényszék elnöke a zöld asztalnál szorított ki számára egy kis helyet. Tárgyalás végén aztán színész barátunk, szerencsét kívánva dr. E.-nek jeles beszédéért, így kiáltott föl művészi elragadtatással: »De az a földre zuhanás, kérem, pompás volt! Valahányszor védőügyvéd gyanánt kellene szerepelnem a színpadon, mindig utánozni fogom önt.« (Az EGYETEM fekete tábláján) a tanács egy rendelete kijelenti, hogy az ifjúság politikai tüntetései ellenkeznek az egyetem hivatásával s a fegyelmi rendszabályokba ütköznek. A tanács nem tűrhetvén tovább, hogy az ifjúság jelentékeny része folytonos izgalomban tartassák s tulajdonképeni hivatásától (a tanulástól) elvonassék: elrendelte az egyetemi fiatalság nevében intézkedő s az egyetem helyiségein kivül ülésező bizottság feloszlatását. A tüntetésekben való részvétel ezután megintést, megrovást, súlyosabb esetekben pedig az egyetemből való kiutasítást is fog maga után vonni. Valóban kár is volt, hogy a diszkarddal való rokonszenv nyilatkozatának szép ténye, melyet az egész nemzet helyesel, nem maradt magában álló tüntetésnek. De a Konstantinápolyban járó Miltiadesek koszorúi nem engedték az itthon maradt Themistokleseket aludni. Egymásra következett a sok tüntetés s az egyetem első félévében, a segélyegyleti elnökválasztás korteskérdéseitől máig, mindig folyt valami izgalom. Képzelhető volt, hogy ezt a tanács nem tűri el végtelenig, s maguk a szülők is óhajtani fogják a tilalmat, mert végre is azt várják fiaiktól, hogy többet tanuljanak, mint tüntessenek. (A MAGYAR nyelv) hódít Konstantinápolyban. A magyar küldöttség tisztelgése alkalmával a Seik-ul-izlámnál szóba jött a magyar nyelv is. A Seik így szólott : »Már volt szó róla, hogy Konstantinápolyban tanfolyam nyittassák a magyar nyelv számára. Ez kitűnő eszme. Én magam ezentúl több ifjat fogok Magyarországba küldeni, hogy ott magyarul tanuljanak.« Magyarország és a Nagyvilág. 5. Szám. (Magyar színi előadás new-yorkban.) A newyorki magyar egyesület f. h. 4-én adta második színi előadását, mely alkalommal a »Betyár kendője« czímű népszínmű került az Ízlésesen feldíszített »Turnhall« termében nagy számú közönség előtt színpadra. Az impozánsan feldíszített nagy termet zsúfolásig megtöltők honleányaink, honfiaink, számos hirlapíró és yankeek mindenki örömteli arczczal várta a függöny felgördültét, hogy az oly rég nem látott, és sokak által csak hírből ismert eredeti magyar népszínművet megismert