Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-20 / 3. szám
46 Mért nem akad valami művészi érzésű magyar, ki Jankót foglalkoztatná s hol marad a magyar kormány, illetőleg hol késik a kultusz-miniszterium, hogy Jankó Jánost is bizná meg egy nagyobb szabású magyar genrekép festésével ? (A KUTYA MINT HALÁLHÍRNÖK.) Háromszék megye Angyalos községében közelebb egy 7 tagból álló család teljesen kihalt s a család hűséges őrét, egy házi ebet, az újonnan hantolt sírtól erővel kellett haza kergetni. Azóta a temetkezések iránt rendkívül érzékeny a gazdátlan kutya. S mikor a harangok megkondulnak, az eb már ordítva szalad a halottas házhoz s erővel hozzászegődik a gyászkisérethez. A temetőből hazajövet rendesen valamelyik ház udvarára szalad be s minthogy párszor már megtörtént, hogy azon családból halt ki valaki, hová a kutya temetés után menekült, most azon hir terjedt el a faluban, -— hogy a kutya megérzi a közeledő halált s ezért kötéllel kötötték meg, hogy több temetésen ne vehessen részt. De hiában, a kutya az első harangszónál ordítani kezdett, s elrágta a kötelet s még elég jókor érkezett a temetőbe, hogy jelen lehessen a behantolásnál, honnan épen oly családhoz szaladt vissza, hol másnapra egy kisfiú toroklábban halt meg. (Egy herczegi sarjadék sorsa.) Körülbelül 10 évvel ezelőtt a helybeli német színháznak egy feltűnőleg szép és köztiszteletben álló primadonnája volt. Egy reggelen azon hír járta be a lapokat, hogy D. K. kisasszony a német színház ünnepelt primadonnája nyomtalanul eltűnt. — Azóta már feledésbe ment a kisaszszony rejtélyes esete. Nemrég azonban a Velenczében székelő osztrák-magyar consulatus egy lelenczgyermek ügyében átiratot intézett az osztrák-magyar külügyminisztériumhoz, melyben egy D. K. nevű budapesti illetőségű volt színésznő által ott hagyott, most már kilencz éves gyermek ápolásának és ellátásának kieszközlésére hívja fel a nevezett minisztériumot. Ez utóbbi Budapest főváros tanácshoz tette át az ügyet, mely constatálta D. K. kisasszony budapesti illetőségét, s igy kénytelen a lelencz gyermeket Olaszországból haza szállítani, s itt eltartani. — Az átirat szerint a gyermeket néhány év előtt Jablonovszky Károly herczeg — az elhunyt Jablonovszky Mór herczeg fia, Bolognába vitte, s ott egy Lambertini Teréz nevű nőnek adta át ellátás végett, miért 47 lírát ígért fizetni havonkint. Ez összeget eleinte a herczeg néhány hónapig pontosan meg is fizette, később azonban elhanyagolta fizetési kötelezettségét, s ekkor egy ideig a gyermek anyja D. K. kisaszszony fizette a tartási diját, de az sem tartott soká. Az asszony nem volt képes a gyermeknek neveléséről gondoskodni , följelentette tehát az esetet, s minthogy a gyermek atyja Jablonovszky Károly herczeg oly sanyarú anyagi körülmények között van, hogy a fizetésre rá nem szorítható, most a főváros tanácsa kénytelen a gyermek neveléséről gondoskodni. (Magyar hangverseny bécsben.) A bécsi magyar aristokratia hölgyeinek közreműködésével a Bözendorfer teremben a Deák-szobor és a bécsi magyar olvasó egylet javára hangverseny rendeztetett. A terem nem volt ugyan zsúfolásig megtömve, de ez estélyen többek között a bécsi összes magyar aristokráczia jelent meg. A jelen voltak közül megemlítjük Hohenlohe herczeget, Hoffmann és Wenckheim minisztereket. A hangversenyt Dóczi alkalmi prologja nyitotta meg. A Robert Imre által szavalt költemény nagy tetszéssel fogadtatott. Különös jelleget kölcsönöztek a hangversenynek a Wickenburg-Almássy grófnő és Bignio által előadott, Bécsben ritkán hallható magyar dalok. Utóbbi Hevesi Lajosnak egy magyar népdalét énekelte, melyre Doppler írt zenét. Zichy Géza általános csodálatot keltett azon könnyedsége által, melyet balkézzel zongorázva tanúsított. Végül Hellmesberger udvari karmester játszott. A hangverseny magyar jellegéhez hozzájárultak még a hatalmas éljenzések is, melyekkel magyar tanulók tetszésüket nyilvániták. (»A TENS UR.«) A nagyváradi jogakadémia nyugalmazott tanára , dr. Némethy Pál meghalt. Már tíz éve nem adott elő, de azért nemcsak akkori tanítványai, hanem a mostani joghallgatók is ismerték a pápaszemes öreget, kit mindenki »téns ur«-nak czimezett. Fiatalabb éveiben nagy műveltségű, tudományo férfiú volt, kit egy főherczeg mellé is meghívtak nevelőnek, később azonban lényegesen átváltozott, vesztette tekintélyét, úgy hogy a tanítványok derekasan paczkáztak vele. Ha a jókedvű ifjak nem akarták az előadást hallgatni, felállott valamelyik vállalkozó és dikciózott a »téns ur« egészségére, mit ő aztán udvariasan megköszönt és az órának vége lett. Egy ízben félreverték a harangot, a tanítványok nyugtalankodtak, de a »téns ur« biztatgatta, hogy »hisz önök barátom úgy sem menthetik meg azt a házat«. »A bizony, csakhogy a téns ur háza ég.« »Akkor kedves barátaim, induljunk oltani.« Az előadás természetesen bevégződött, pedig nem is a »téns ur« háza égett, voltakép egy kis kéménytűz volt. Utóbbi időben elvonulva élt a város végén levő kis házikójában, kedvencz könyvei, virágai s gyümölcsfái közt. Tobakszin kabátját nem láthatta többé senki. Agglegény volt. (Dr. fenykövy alajos) hazánkfia, kit gr. Andrássy külügyminiszter felszólítása folytán az oroszok haza bocsátottak, érdekesen írja le élményeit. Többi között igy ír : »Olasz hadifogságba kerülve, két napig kenyér és víz nélkül maradtunk, az éjét szalma és tűz nélkül, a szabad ég alatt töltöttük ; juhokként egymás mellé csoportosultunk, hogy a hideg ellen védve legyünk. Harmadnap este, midőn megmaradt sebesülteinket bekötöztem, az ambulance-térről gyógyszerész-társammal Gurko tábornok elé kísértettünk. Útközben nagyszámú orosz katonaság és tiszt vett körül. Egyik tiszt azt kérdé tőlem : hova való vagyok ? Azt feleltem : Budapestre. Alig mondtam ki ezt, vad dühhel kiálták felém: Venger, venger, —sukinsin ubitje ! (üssétek le a magyar kutyát!) Magam sem tudom, miként menekültem meg, alig bírtam lankadt tagjaimat, 3 napon át semmit sem ettem, csak a dohányzás tartott fenn, s már nem bántam akármi történik is velem.« (»A FALU ROSSZA« FINN ELŐADÁSA.) Hónapok előtt említettük, hogy Jalava (Almberg) Antal, ki sok időt töltött Budapesten s magyarul is megtanult jól, »A falu rosszá«-t lefordította finnre. Most jött meg a hire, hogy a Tóth Ede népszinműve ép úgy hódított a finn színpadon, mint a magyaron. Deczember 5-én adták először Helsingforsban, három este egymásután mindig telt ház előtt ismételték s azóta igen gyakran játszák. Finnország két legtekintélyesebb lapja igen kedvezően ír a darabról és előadásáról. Az »Uusi Suometar« így szólt: »A kylän heittiö« (»A falu rossza«, melyet deczember ötödikén adtak először, a magyar népélet világába helyez át bennünket, melynek jó és rosz tulajdonságait élénken festi. Új, meglepő, eddig sosem látott kép tárult föl előttünk és azért rendkívül érdekes. Egyáltalában azt kell mondanunk, hogy színészeink nagyon jól forogtak ebben az új világban ; természetes, amenynyire egy nem magyarunk lehetséges. A szép nemzeti ruhák, a sajátságos népdalok mind közreműködtek, hogy a közönség nagy gyönyörrel követte a darabot, mely kétségkívül még számtalanszor megtölti a finn színház »nézőterét.« A másik lap, a svédnyelvű »Morgenbladet«, miután szintén kiemelte, mily nagy érdekkel fogadta a finn közönség a magyar népélet e jellemző kifejezését, a finn lapnál bővebben megemlékezik a szereplőkről: »Az előadás általában kielégítő volt. Igaz, hogy Lundahl úrtól, ki a főszerepet (Göndör Sándor) játszotta, valamivel pregnánsabban jellemzést, és Willie úrral együtt (Gonosz Pista) a fölfogásban kevesebb finnséget követelhettünk volna, de a többi szerep jeles játszása igazolja kedvező ítéletünket. Pijnum Rózsi nem világosan zajolt jellemét Aspegron asszony nagy színpadi hatással alakította. Aalberg kisasszony (Boriska) benső és behízelgő nőiessége nagyobb drámai energiával egyesült, mint eddig tőle megszoktuk. Lundahl asszony (Bátki Tercsi) és Böök úr (Feledy Lajos) szintén jól betöltötték szerepüket. Leino úrtól pedig (Jóska) és Stenberg kisasszonytól (Csapóné,) bár csak mellékalakok, nem tagadhatjuk meg elismerésünket azért a magyar színezésért, melyet szerepüknek tudtak adni. A szép magyar népdaloknak nem csekély részök voltama kellemes hatásban, melyet a »Kylän heittiö« a közönségben hátrahagy.« Almberg egy Budenz egyetemi tanár úrhoz intézett magánlevélben említi, hogy egy dalt (»Fogadásom tiltja szeretni«) magyar nyelven énekelt a finn Finum Rózsi, Aspegron asszony. (SOLDOSNÉ) ki már-már megválóban volt a népszínháztól, hogy a nemzeti színházhoz szerződtessék, mely 16.000 forintot, 2 havi szabadságidőt s nyugdíjképességet biztosított számára, mégis csak megmarad a népszínház elsőjének, ahelyett hogy második legyen a nemzeti színházban. Ugyanis a népszínházi bizottság ma délben ülést tartott azon nehézségek tárgyában, melyek a népszínházra nézve a népszínházi elsőrendű tagoknak a nemzeti színház igazgatósága által czélba vett szerződtetése okából fölmerültek. Mielőtt azonban a bizottság az ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkozott volna, K. Lipthay Béla alelnök hivatalosan bejelentette, hogy épen most vett értesülése szerint a nemzeti színház igazgatósága a czélba vett szerződtetésektől, melyek a felmerült nehézségeket előidézték, elálloit, minélfogva a tanácskozás tárgynélkülivé vált, s a népszínház bérlőjével leendő szerződéskötésnek e tekintetben semmi többé útjában nem áll. A bizottság ezen hivatalos bejelentést örvendetes tudomásul jegyzőkönyvbe vette és Magyarország és a Nagyvilág. .. SZAM, ennek folytán a bérlővel való uj szerződés megkötése iránti teendőkkel a végrehajtó bizottságot bizta meg. Sajtó és könyvészet. (A »budapesti szemle«) 1878. évi január-februári száma következő tartalommal jelent meg: Az olasz költészet hatása a magyarra (I.) Imre Sándortól. — Disraeli mint iró. Leslie Stephan után angolból Nagy Lászlótól. — Bulgária. Szatmáry Györgytől. — Mai viszonyok a nyugati világban — a. — 1. — A rosz szomszéd. Regény Vadnai Károlytól. — Költemények: A tölgyek alatt. Arany Jánostól. Heine dalaiból. Majthényi Imrétől. Zenészeti szemle. Erdy Lajostól. Az orosz invasio európai Törökországban. Asbóth Jánostól. — Értesítő. (Apróbb közlemények.) (A KÖZOKTATÁS ÁLLAPOTÁRÓL) a vallás és közoktatásügyi magy. kir. miniszter az országgyűlés elé terjesztette hatodik az 1875—6. évről szóló jelentését. A jelentés 852 nagy negyedrét lapra terjedő könyv, melyben I. A népiskolák állapota megyénként ki van mutatva, és plg tüzetes rovatokban, az iskolák és a tanköteles gyermekek száma, ezeknek járása s elmaradása ; vallásuk, nyelvek stb. mint szintén az iskolai épület állapota, a tantermek fölszerelése, az iskola évi jövedelme, kiadása ; a tanítók állapota, működése stb. II. A tanítóképezdék állapota. III. A budapesti állami fels. leányiskola. IV. A szakoktatás állapota. V. A kisdedóvó intézetek. VI. A tanító eszközök. VII. A néptanítók nyugdíjintézete. VIII. Az 1875—6-ban kiadott fontosabb miniszteri rendeletek. Továbbá a középtanodák, a felsőbb tanintézetek s végre az emberbaráti és közmivelődési intézetek u. m. siketnémák, vakok intézete; a b.-füredi szeretetház; országos színi tanoda; orsz. minta-rajztanoda és rajztanár-képezde ; magyar n. múzeum (Széchenyi orsz. könyvtár; érem és régiség oszt. állattár ; ásvány földtani oszt. képtár, népismei oszt.) műemlékek (visegrádi, lebényi, budapest vári, kassai, pozsonyi) képzőművészetek (műipar muzeum, üvegfestészeti képzőműv. társulat, műcsarnok, stb.) (A »TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY«) januári főzetének tartalma : Magyarország és a természettudományok, Szily Kálmántól. — Tanszabadság a német egyetemeken (Helmholtz rektori beszéde.) — Apróbb közlemények — Állattan : I. A lepkék vándorlásáról. — 2. Darwin békája. — Csillagtan: 1.Az 1877. évi budapesti időjárás átnézete. — 2. A nap távolsága. — 3. A csillagphysikai Observatorium Potsdamban. — Élettan : — I. Az állati szervezet állandó hőmérsékének mechanikai alapfeltételei. — Mezőgazdaságtan : 1. Minő vetőmagot használjunk ? 2. A növények gyökérképző képessége. — Növénytan: 1. Az indiai sójabab. — 2. A virágok alvása. — Természettan: 1. A telephonról. — 2 Hirlapiróink természettudományi ismerete. — Társulati ügyek. — Jegyzőkönyvi kivonat a társulat választmányi és szaküléseiről 1877. deczember hónapban. — Levélszekrény. — Meteorológiai és földdelejességi följegyzések Budapesten, 1877 deczember hónapban. —— Magyarország időjárása 1877 november hóban. — Boríték. — Uj tagok névsora. — Nyugtatványozás a társulati és könyvkiadó vállalati befizetett tagdíjakról. — Értesítés a könyvkiadó és füzetes vállalatról. — Meghívó. — Felhívás előfizetésre. (A »GALLUS«) lyukászati folyóirat ez idei első száma megjelent, következő tartalommal: Pályázat egy a »G.«-ban megjelenendő s a pulykatenyésztést tárgyazó értekezésre; kiirta Grubicy Géza. — A Leporidák kérdéséhez; báró Ambrózy Bélától. — Hondán ! Breda keresztezés ; dr. Rodiczky Jenőtől.— A tengeri nyúl fajtákról; grf. Z.-től. — A pulyka téli botlásáról Anonimától. — A tyúkól; Grubicy Gézától. — A Bükeburgi herczeg tengeri nyul vadászatai; Illrschfeld Hermanntól. — Nyilt levél M. S. urnák; Brocskó Lajostól. — Különös felnevelési mód; H. Idától. — A házi-nyulakról; Hozár Antaltól. — Adás, vevés, csere. — Az alakuló baromfi- és tengeri-nyultenyésztési egyesületbe jelentkezettek folytatólagos névsora. — Szerkesztői üzenetek. (»KÁRMÁN JÓZSEF«) czimmel Halász Ignácztól érdekes irodalomtörténeti tanulmány jelent meg az Eggenberger-féle könyvkereskedésben. Ára ? (»Kritikai szemle«) czimmel .Köpesdi Sándor szerkesztése mellett szakfolyóirat indul meg, mely a tudományos termékek szakavatott bírálatát tűzi czéljául. Meg fog jelenni minden hóban 2 — 2 1/-m.irén ; ára egész évre 3 frt. (» A RAJZOLÁS ELEMEI HÁLÓZATBAN«) Czimű füzet jelent meg Weinberger Alajos főv. tanítótól, tartalmazva görbe és egyenes vonalakból alakított szabadkézi rajzmintákat népiskolák számára és magánhasználatra. A füzet ára 20 kr.