Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1878-09-29 / 39. szám
38. Szám. Tanúja voltam e jelenetnek s biztositlak benneteket, hogy megremegtem az egyptomi előtt, midőn ellenségeinek a mondottakat kinyilatkoztatá. Neithotep azonban egész nyugodtan hallgatta meg őt, s midőn Nebendari elhallgatott, igy szólt: — Ha te hóbortos ember, elégetett irataid miatt hazádat árulod el, és oly igazságtalanul, mint eszeveszetten cselekszel. Én megőriztem becses műveidet, templomunkban helyezem el és teljes másolatát a thébai könyvgyűjteménynek küldtem el. Semmit el nem égettünk, kivéve Amasis által atyádnak küldött leveleket és egy ódon, értéktelen szekrényt. Psamtik és Petammon nézték a lobogó lángokat s e lángoknál határozták el, hogy neked, hálából irományaidért és kárpótlásul ama papírokért , melyeket, hogy Egyptomot megmenthessük — sajnos — el kellett égetnünk, a halottak városában uj temetkezési boltot épitnek. Falain megtalálod az istenek képeit, kiknek magadat szenteled, a halottkönyv legszentebb fejezeteit és a sok rád vonatkozó szép festményt. " Az orvos elhalványodott s először is könyveit, majd a gazdagon készült temetkező boltot mutattatá meg magának. Erre rabszolgáinak, kik mindamellett mégis Memphisbe vitettek foglyokat, visszaadta szabadságukat, maga pedig, mint valami mámoros, folyvást ingadozva és kezével homlokát dörzsölve, indult haza felé. Itt végrendeletet szerkesztett , melyben öreg szolgájának, Hibnek unokáit teszi minden vagyona örökösévé, s aztán roszul érezve magát, lepihent ágyára. Másnap halva találták. A borzasztó strychnos-lével megmérgezte magát! — A szerencsétlen ! kiáltá Krézus. Az istenek által elvakitva, mint honárulónak, boszu helyett kétségbeesést kellett aratnia! — Sajnálom szegényt! dörmögé Rhodosis. De ime az evezősök már bevonják evezőiket! Czélnál vagyunk, tubnan várnak a kocsik. Bel szép utt ') Ily sírboltok leírását és rajzát minden újabb műben megtaláljuk, mely a Pharaók országával foglalkozik. Hol sziklák voltak, ezekben vágtak helyet a sírboltnak , akik Deltában külön temetkező boltokat építettek. Ezek, valamint azok feliratokkal voltak ellátva. A legnagyobb és leggazdagabban ékitett várboltok egyike a thebai Nekropolisban található ; egy főuré volt a Psamtik idejéből. volt! Isten veletek kedveseim és jöjjetek mihamarább Naukratisba! Nem sokára visszatérek oda Sylosonnal és Theopompussal. Adj ezer csókot nevemben a kis Parmisnak, s mondd Melittának, hogy délben sohse menjen ki a gyermekkel a szabadba. Ez a szembetegség miatt igen veszélyes. Jó éjt Krézus, jó éjt barátaim, élj boldogul kedves fiam! A perzsák integetve és köszöntgélve hagyták el a hajót. Bartja is megfordult mégegyszer, félre lépett és a kikötő hídnál elesett. — Vigyázz Bartja! mondá Zopyrus, barátjához sietve, ki azalatt fölpattant, vigyázz, mert roszat jelent, ha szárazra lépünk és elcsúszunk. Én is úgy jártam, midőn akkor Naukratisban a hajóról leszálltunk. Nyolczadik fejeset. Az ép most ecsetelt nílusi út alatt, Prexaspes követ, kit Kambyses a hosszú életű aethiopokhoz küldött, visszatért küldetéséből. Magasztalta ez emberek nagyságát és erejét, az utat feléjök úgy rajzolta, mint amelyet nagy sereggel megtenni lehetetlen és sok más csodadolgokat tudott elbeszélni. Az ethiopok a legerősebb és legszebb embert szokták megtenni királyuknak, s föltétlenül engedelmeskednek neki. Sokan közülök 120 évig is eléltek; voltak azonban, akik még nagyobb életkort is elértek. Ételek főtt hús, italuk friss tej volt. Oly forrásból mosakodtak, melynek vize viola illatot terjesztett, a bőrnek különös fényt kölcsönzött és oly könyv volt, hogy a fa elmerült habjai közt. Foglyaik aranybilincseket hordtak, mivel a közönséges éret náluk igen ritka portéka volt. Halottaikat gypsszel vonták be, azután üvegtartalmú anyagot öntöttek rá és az így elkészített, valóságos szobornak látszó holttestet egy évig tartották házuknál. Itt áldoztak az elhunytnak és később a városon kívül sorba állították föl. E ritka nép királya gúnynyal fogadta az ajándékokat, miket Kambyses küldött s kijelenté, hogy jól tudja, a perzsák édes keveset törődnek az ő barátságukkal, és Prexaspes csak azért jött, hogy Aethiopiát kifürkészsze. Ha az ázsiai fejedelem becsületes volna, megelégednék nagy birodalmával és a népet, mely neki soha semmi kellemetlenséget nem okozott, őt soha meg nem sértette, nem akarná leigázni. »Vidd el ez ijat királyodnak,« mondá, s tanácsold, hogy csak akkor keljen ellenünk harczra, ha a perzsák a fegyverrel oly könnyedén tudnak elbánni, mint mi. Különben adjon hálát Kambyses az isteneknek, hogy az aethiopiaiaknak még nem jutott eszökbe, hogy a magukéhoz idegen földeket szerezzenek ! E szavak után leoldotta fját s Prexaspesnek adta át, ki a hatalmas, ébenfából készült fegyvert elhozta fejesdelmének. Kambyses nevetett a kérkedő afrikai fölött, és nagyjait az íj próbájára meghívta másnap s Prexaspest nehéz utjáért és a rábízott küldetés ügyes teljesítéséért megdicsérte. Ittasan, mint rendesen, feküdt le s nyugtalan álomba merült. Amint fölébredt, úgy tetszett, azt álmodta volt, hogy Bartja ül a perzsa királyi trónon és fejével az ég boltozatát érinti. Ez álom, melynek megfejtésére sem a mohedeket, sem a chaldeusokat nem Boszniából. Hadsi Laja: Magyarország és a Nagyvilág. 613