Magyarország és a Nagyvilág, 1879 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1879-05-04 / 18. szám

Felelős szerkesztő : ÁGAI A 1) ( L F. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület. XVL ÉVFOLYAM. 1879. 18. SZÁM. BUDAPEST, MÁJUS 4. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. BELICZAY GYULA h­ azánk, mely a reprodu­káló zene-mű­vészetnek hegedűben, zongorában, énekszóban, sőt a fuvolá­ban is annyi jelesét szül­te világgá, sőt a zongora és hegedű művelői közt megközelíthetetlen ma­gasban valamennyi fö­lött álló Lisztet és Joachimot nevezi gyermekei­nek: hazánk, mondjuk, a zene­­költészetben aránylag keve­set nyújtott. Nem tudjuk, Lisztnek sok tekintetben mintakép ragyogó szerzeményeire van-e igé­nyünk nekünk mint magya­roknak, igényünk oly érte­lemben , hogy a magyar zenének egy nagy stélben való emelését üdvözölhetnék e lángelme al­kotásaiban. Liszt a magyar zenét is mű­veié, mint dolgoztak már föl előtte magyar motívumokat Bachtól Brahmsig számosan. Tulfelől azok a kísérletek, sőt egyes részleteiben sikerült művek, melyeket Mo­­sonyi, Adelsberg, Császár, Doppler s első­sorban Erkel Ferencz lelkesedése s szor­galma teremtett, alig s csak hirben hatot­tak ki az ország határain túl. Dalaink, mint költészetünk, meglelték a világutat. De a tüzetes magyar zeneszerzés — ha ugyan van­ jövője — legkedvezőbb esetben még gyermekkorát éli és sintődik a vele járó gy­er­mek­betegs­é­gekb­en. Már-már le is mondunk a magyar ze­ne oly kihatásáról, mint a milyet a diadal­mas olasz, német s franczia zenében látunk. Abban kell tehát némi kárpótlást keres­nünk, hogy hazánk fiai szereznek maguk­nak e téren elismerést s vele hitelt és tekin­télyt nemzetünknek. Évszázadok békés élén fejlődött nagy kultúra tehetne csak lehetővé egy magyar zene­stylt. Mint kife­jezőit, hirdetőit, úttörőit e fényes czélnak, tekintsük és kegyeljük azokat, kik magyar létükre a zeneszerzésben a külföld előtt is arattak méltó elismerést. A zenei »fiatal Magyarországban« első sorban áll kevesed magával Beliczay Gr­é­u­­­a, iránya nem az eget ostromló wag­­nerismus, melyben p. Mihálovich Ödön adta már annyi jelét egy szokatlan tehet­ségnek, hanem inkább a Schubert felé hajló dallamosság. Természetes, hogy Beliczayban még nem szűrődött l,e szinborrá fiatal tehet­ségének forrongó mustja. Teljes önállóságot BELICZAY GYULA.

Next