Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-02 / 18. szám

292 lapokhoz, útbaigazító szöveg van mellékelve, mely rövid, szakbavágó közleményeket is ad. Mutatóul itt közlünk egy rajzlapot a hozzá csatolt rövid szöveggel együtt: Esztergályos- és rézöntő-munkák. Ezen edény (a kulacs) körte- vagy juharfából esztergá­­gosan ló ,barnára csávázandó. A cseje gyantából és viaszból álló meleg keverékkel bevonatik és ezáltal vízhatlanná téte­tik. A két oldalon felemelkedő fogantyúk, valamint minden egyéb ékítmény,halványsárga rézöntvényből készítendők. A láb magassága úgy viszonylik a nyak és dugó együttes ma­gasságához, mint 1 : 3 , a nyak és dugó együttes magassága pedig egyenlő a láb szélességével. Kétséget sem szenved, hogy ez az ivóeszköz melyet a mai ízlésnek megfelelőleg igyekeztünk átalakítani, mindenesetre tetszeni fog annál is inkább, minthogy az vadászatoknál, kirándulásoknál, stb.­­nél igen használható. A nemzeti színházban e héten került először színre »A tőr« V­árady Antal pályanyertes vígjátéka, íme rövid vázlata meséjének : Egy fiatal özvegy, Adél,­­ miután elhunyt férje pazarló volt, azt az elvet vallja, hogy a nőt csak vagyonos, takarékos férj boldogíthatja Ez elvhez ragaszkodik ő nevelt leányával, Terézzel szemben, mert ennek házasságába Bélá­val csak úgy egyeznék, ha ez kapná meg gazdag nagybátyja örökségét, mely két testvér közül annak van szánva, ki Autódban tartja fenn a család nevét. A Béla bátyja már nős s éppen gyermeke születik. Eit­e vagy lány ? — ettől függ a Béla sorsa, vagyis az Adél beleegyezése. Bála, a­mint meg­tudja, hogy bátyjának fia született, szerez egy szövetségest, Jenőt, hogy ez hódítsa meg Adélt. Jenő, a­ki egykor udva­rolt Adélnak, eleintén vonakodik, de aztán csak rááll, gon­dolva, hogy úgy is vége a játéknak, mihelyt ez a szigorú elvű nő megtudja, hogy neki mennyi adóssága van. A tőr, melyet az özvegynek vet, voltakép abból a fü­lentésből áll, hogy ő megfogadta az Adél egykori intéseit, nem pazarol többé, takarékos lett s megmenté a maga vagyonát. Ez tet­szik Adélnak,­­mert maga Jenő is tetszik neki,­ s elárulja szerelmét. És a tőr megfogja Jenőt is, mert ő szintén sze­relmes lesz az özvegybe. Jenő aztán féltékeny lesz Bélára, Teréz pedig Adélra. A második felvonás végén teljes a zavar, mert Adél nem bocsát meg a bocsánatkérő Jenőnek, Teréz pedig tudni sem akar ,­dáról. De mikor a nők magukban vannak, van buslakodás, szemrehányás s kibékülési vágy s elragadtatás a jó híren, hogy a két ifjú kétségbe van esve. Jön Jenő töredelmesen bevallani az igazat, hogy biz ő eddig nem volt takarékos, sok az adóssága, de most megy haza gazdálkodni s ha lerójja tartozását, akkor büszkén kéri meg az özvegy kezét. Adélnak azonban ez hosszú határidő , s titokban ő fizetteti ki Béla által a Jenő adósságait. Ez sérti Jenőt, mígnem Béla, a ki fivérével kiegyezett a nagybátyai örökség fölött, azzal a fogással nyugtatja meg, hogy az adósságokat voltakép ő fizette ki. Bála egyszersmind kibékíti az újra féltékenykedő Terézt s igy a két pár egymásé lesz. A darab kidolgozásán meglátszik a gond. Egyes alakjai elég jól vannak kidomborítva, a párbeszédek élénkek, s ha nem is szikráznak mindenütt az elmésség­­től, van bennök elég mulattató, különösen a második és harmadik felvonásban, k­i kell emelnünk különösen egy pár jól irt jelenetet. Ilyen a magára maradt két nő ke­délyállapotának komikai hullámzása s még inkább ilyen az a jelenet, melyben az unokahug komikusan fordítja szerelmessé lett nénje ellen annak előbbi elveit. Legjobb alakja a vígjátéknak a parlagiból lett pesti gavallér Czenczi, a­kiben a félkegyelmű járdataposók mostani ugrifüleskedése, divatossága van kifigurázva. Ha a darab személyei inkább megtennék azt, a­mit egyre-másra elmondanak, a vígjáték minden részében tisztán, tetsze­tősen domborodnék elő, m­íg­­gy csak néhol, s tünőleg köti le a figyelmet. Egészben véve azonban így is meg­lehetős sikert aratott az új darab. »A legszebb a vígjáték három felvonásban, írta Bartók Lajos. (Franklint.) Színirodalmunk egyik legújabb terméke, egyik tehetséges írónk műve, mely a szín­padon már kiállta a tű­zpróbát. Most igen díszes kiállítás­ban jelent meg az olvasóasztal számára is, melyen szép lírai részletei miatt mégis illeti a hely. „Magyarország közművelődési s jótékonysági »­»egyesületeinek pártoló- és vezér hölgyei 1880-ban“ czim alatt Szinay István kiadó művészi kivitelű műlapot bocsátott forgalomba. A képek elárusításából befolyó tiszta jövedelem jelentékeny része az orsz. nőképző egylet, illetve az összes hazai nőegyletek jótékony czéljaira van a kiadó által felajánlva. (A műlap ára: kőnyomat 2 frt 50 kr, fény­­nyomat 1 frt 80 kr. Kapható a kiadónál Miskolczon és ügy­nökök által országszerte.) Uj zeneművek. Táborszky és Porsch­ nemz. zenemű­­kereskedésében, Budapesten megjelent: Két kedvelt dal: 1. Nézlek, nézlek, de hiába nézlek ; 2. Megy a gőzös Kanizsára. Énekhangra,zongora kísérettel (vagy zongorára külön) alkal-­l mazta Huber Sándor. A gr. Károlyi-kert. A főváros kellő közepén csak nagyúrnak lehet kertje, s ország-világ tudja, hogy a Károlyi-kert tulajdonosa nagy ur, s mi több, átalánosan kedvelt és tisztelt ur is egyszers­mind. Mily sivár lenne e hely kert nélkül! A görbén kanyargó sötét és szűk m­a­g­y­a­r­ u­t­c­z­a lakha­tatlan volna, de a grófi kert felvidítja, beillatozza egész környékét. Egyszer már azt rebesgették, hogy a grófi család elhányatja onnan a falat és vasrácsozattal különzi el a kertet az utczától. Mily gyönyörűség kínálkozott volna a czukor- s a magyar­ utcza lakóinak. El se merjük képzelni! De jó, hogy megvan legalább a kert s épen mivel a Károlyi grófoké, biztosítva vagyunk arról is, hogy egyhamar be nem építik. Minő jótékonyság is e pic­iny­ház, e parányi kis park az épület­csoportok, a faltömegek, kémé­nyek, házfedelek, csatornák és légszesz-hálózatok közepette. A­kit jó csillaga erre hoz, bizonyosan kap az alkalmon és mohon veszi magába a kertből áradó illatözönt. Tavaszszal az utczára hajolnak ki a virágfür­­tők, mikkel a kerítésre támaszkodó akáczfák ked­veskednek. A czukor-----most már gr. Károlyi­­ utcza lakói illattal ébrednek fel, illatban fürödnek és egyre nagyobb lesz a kíváncsiság tudni, minő lehet a belsőség, ha már a falkerítésen innen is annyi eldelet szerezhető ? De a földön járóknak mit sem­­sikerül meg­­tudniok s látniok. Többre mennek az éghez közel lakók. Igaz ugyan, hogy a kertet a külvilágtól kőfal különzi el, de ki tilthatja meg a köröskörül elterülő két, három, sőt négy emeletes házak lakói­nak, hogy szabad óráikban a kert kellő közepére ne bukkanjanak, vagy ha úgy tetszik, egész nap vizsgaszemekkel ne kísérjék az ott történőket. Könnyű volt a viskók és alhházak szomszédságában a világ elől elrejtőzni, de bezzeg most már csak kivételesen lehet és cselhez kell folyamodniok még azoknak is, kikről elmondhatni, hogy: »Beat­i possidentes«. A magyar-utcza, a vele érintkező ország-it s a czukor-utcza háztulajdonosai számot tartanak a kilátásra és mindig erre hivatkozva ragaszkodnak oly pogányul a házbérhez, mely még mindig felette nagy, így nyerekednek az emberek a grófon még titkon is. A mi kizárólagosan csak őt illetné, abból mások is hasznot húznak. Ámde ha Gröthe szerint gondoskodva van arról, hogy a fák ne nyúljanak az égig, ki tilthatja meg sűrűsödniök s hogy átláthatlan dómokká ne gallyazzanak ? Íme a picziny park és lakói szerencséje! Hadd őrizzék arguszok e kis virányt; hadd ólálkodjanak kiváncsi szemek napestig ; hadd nyíl­jék száz meg száz ablak napjában a kertre, a benne mulatók mégis szabadon és kedvökre enged­hetik át magukat szórakozásaiknak. A magas paloták lakói előtt e kis park berkei és fái össze­folynak s a legszebb smaragd szinvegyületben válik ki a szürkés környezetből, a füstből, a porból és koromból e helyiség, kora tavasztól kezdve késő őszig, mig az erős fagy be nem áll. De közelről egyetlen kert, egyetlen zöld pont sem tűnik fel annyira szabatosnak, oly arányos­nak, oly határozott vonalúnak s minden részletében oly kecsesen kidomborodónak, mint a Károlyi­kert. Árny és fény, sötétség s világosság kellő mennyiségben, szép minőségben oszlik szét a kert­ben, a virágos növényeket nem terheli sötétes gallyazat s a­mi a lombozat becsét meghatározza: nem túlterheltség,­hanem könnyüdség az alakban s igazi tartalom a belértékben. Kicsinyben itt minden feltalálható és minden parányiság ízlésre mutat. Ha az egyetem-utczai palotán át megyünk a kertbe, legelsőben is a tágas udvarra jutunk, melyet pár lábnyi magas vasrácsozat választ el a kerttől. Az, mit az angol park-kertészetben plea­­sure-ground-nak neveznek, itt mindjárt meglepő szépségben tárul fel. A mindig egyenletes, mindig üde, zöld gyepszőnyeg, melyhez hasonlót csak a M­a­r­g­i­t-s­z­i­g­e­t­e­n találunk, ragyogva tűnik sze­münkbe s bármerre tekintünk, a kilátások mindig ugyanazok, kivévén a magyar-utczai oldalt, hon­nan széttekintve, a palota udvar­ felőli részét s az oszlopzatos kapuszint is magunk előtt látjuk, így, noha a kert picziny távlatai aránylag nagy tért ka­rolnak is fel, vonzók, kedvesek. Ez is művészet. Tavaszszal egész rhododendron-erdő vörösük itt és azaleák és kaméliák piroslanak, fehérlenek. Majd neki kéklenek az orgonák, s virulásnak indul a dudafürt, a zanót s végül az akácz. Ezzel azonban vége szakad a tavaszi virágzásnak s a pást szélén uj alakok támadnak: a szőnyeg-ker­tészet megint érvényre jut, s ott, a­hol tavaszszal a tulipánok, cineráriák csoportja himzé a talajt, most a lobéliák, az althernantherák, a pirétiumok, a wertschaffelitik simulnak egymásra különböző arabeszkekeket képezve és gyönyörű ellentétben a pást zománczával. A fal közelében, mely körül itt fehérült, kies berkek zöldeinek, székeknek, lóczák­­nak s asztaloknak szolgálva háttérül és kényelmes ülőhelyekkel kínálkozva. A palota megboldogult előbbi finom ízlésű ura, az egykori legelső magyar gavallér, mindig a kertben költé el a reggelit, éldel­­vén az üde illatot, mely a regg harmatjában fürdött. Két égalj növényzete ériiti e kis parkot és szegélyzi a pontokat, melyek üresen hagyatva a kép hatásán csorbát ejtenének; igy azonban nagy az összhangzat s ha jól esik a gömb-akácz széles ernyőjében gyönyörködnünk, valóban szépészeti érzetet költ fel bennünk a datolyapálma, mely karcsú és nyúlánk lebbenyével büszkén emelkedik előttünk. Mily gazdag pálmafélékben a gróf Károlyi kertnek virágháza, mutatja az is, hogy az onnan nyaraltatás végett kihordott livinstoniák, phoe- kulacs. MAAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. ■ninvrnilj.ILI L MJilMLLlli', I 111 III. II ■ ..UIi­18. Szám.

Next

/
Thumbnails
Contents