Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1880-05-02 / 18. szám
294 Oh ! e varázstól csaknem szétszakad A gyönyörittas szív s az érzi: szenved, Az fáj, hogy nem bír hozzá szárnyakat, S istenné lenni, földi sors nem enged. Mily korszak ez ! — Élvezd Iván magad, Én már csak nézem s jól esik szememnek / S mig azt, a mit te most átélsz, leirom, Átélem én is, ámbár csak papíron. Iván, telve az ifjúság rajongásával, oly nőt szeret, a kinek férje van s minthogy nagyatyja Uzon a sír szélén minden s legvégső reményét abba helyezi, hogy Ivánogja ismét fölvirágoztatni a meddőségre kárhoztatott családját. Sebők, Uzon fia és Iván nagybátyja, kéri Ivánt, hogy szerelmét fojtsa el, vagy legalább nagyatyja előtt titkolja. Azon, terveit meghiúsulva látván, könnyen életét veszthetné, mert: »Ily korban már egy nap alatt kifordul Sarkából s gyermekessé lesz az agy. A szív, akármi érintné, kicsordul, S a legkisebb hidegségtől befagy. Folyvást olyat kíván az ifjú kortól Mit az nem adhat, csupa bús harag, Dédelgetést vár attól, kit szeret, S ha nem talál, sir, mint a kis gyerek. Lásd ilyen lett ő, a mióta hozzá Hideg, figyelmetlen vagy, jó Iván. Ez életczélját s kedvét összezúzd . Üres székért vontatni nem kiván. A nap leszállt, az alkony összehúzá Lelkének szirmait, a földi vám Le van fizetve, jő a téli szél, S elkapva eltűn a lehullt levél. Azonban Uzon mégis megtudja a valót. Ivánnak csak egy szavába kerülne, hogy az aggot megnyugtassa , de nem birja azt a szót kimondani, mert a szerelem uralkodik szivén. Azon kétségbeesve hal meg s ezzel végződik a felolvasott rész. Álljon itt belőle még két igen szép versszak : Oh ! drága árt fizet azért az ember, Hogy föld tökélye, mesterműve lett! Az állat tele gonddal, szeretettel Ápolja, őrizi a kisdedet. De hálát nem vár, neki hála nem kell, S nem fáj soha, nem búsul a felett: Hogy az, ha többé nincs szüksége rá, Felejti azt, ki szülte s ápolá. De hajh ! az embert sorsa másra szánta, Az ember rabja annak, kit szeret, S minél több édes gonddal volt iránta, Annál féltőbb, annál érzékenyebb, S bár hálát nem kér, de közönye bántja, S bár mentse, mondván : erről nem tehet. Mégis siratja azt, hogy igy kell lenni! S megnyugszik bár, nem ad nyugalmat semmi. Végül vendégbemutatások voltak. Greguss Ágost felolvasta Balogh Istvánnak »Húgomhoz« czimü episztoláját, mely itt-ott jó hangon foly, s Csalomjainak »Az uzsorás« czimü szatíráját; Beöthy Zsolt pedig Gobi Imrétől mutatott be »Tervek, álmok«, »A szenvedőhöz« és »Este« czimü verseket, melyek — mint előre bocsátá — »a forma csinossága s az érzés egyszerűsége« által figyelemreméltók. Májusi Ünnepélyek. A jótékony tavaszi ünnepély, melyet a főváros előkelő hölgyei f. hó negyedik, ötödik és hetedik napján gr. Károlyi Alajos palotájának födött helyiségében s kertjében rendeznek, fölötte szépnek ígérkezik. Az ünnepély a bölcsőde-egyesület, a gyermekmenhely, a szegény gyermek-kórház javára rendeztetik. Az ünnepéllyel kapcsolatos jótékony bazár a Károlyi-palotában tizenkét nagyobb csoportozatból fog állani, egyrészt az üveges rotundában, másrészt a kerti sátorok alatt. A tárgyakat főrangú hölgyek bőkezű adakozása folytán a legfinomabb ízléssel válogatták ki s szabott ár mellett fogják eladni. Különösen érdekesnek igérkezik az elegáns tombola. A nyereményeket több ezer forinton, melyet előkelő hölgyek gyűjtöttek, a legszebb párisi, magyarországi és székely készítményű tárgyakból vásárolták. Nagy gond fordíttatott a hazai ipartárgyak bemutatására. Az egész helyiség naponként délután 3 órától este 11 óráig lesz nyitva, este villanyvilágítás mellettt. A közreműködő hölgyek mind egészen egyszerű ruhában fognak megjelenni. Az ünnepély befejezéséül 7-én hangverseny lesz. Az ünnepély díszlapját, a »Tavasz« cz. füzetet Pulszky Polixéna kisaszszony buzgóan, ízléssel s finom tapintattal állítá össze. A füzet négy részre oszlik ; első része a képek csoportja: a czímlapon kívül rajzoltak a füzetbe képeket: Székely Bertalan, Elischer Lajos Stephanie herczegnő arczképét rajzolta le azon arczképről, melyet trónörökösünk arája maga küldött P. Polixéna kisasszonynak, az arczkép alatt lesz a herczegnő sajátkezű aláírása; továbbá Keleti, Munkácsi, Ligeti, Rauscher, Greguss János, Jankó János, Angeli, Lotz Károly (2 képpel). A füzet szövegi része három csoportra oszlik, melyek elseje verseket, a második apróságokat, a harmadik nagyobb közleményeket hoz számos írónk tollából. Ez ünnepély, május hóban egész sora fogja követni a további ünnepéyeknek. 13-án lesz a tudományos egyetem jubileuma, melyre külföldről számos küldöttséget várnak. Ezek az ünnepélyek három napig tartanak, lesz hálamise, ünnepélyes felvonulás az Akadémia nagy termébe, itt díszgyűlés, hol József főherczeg is megjelen, majd bankett, azonkívül az ifjúság is rendez nagy bankettet, továbbá kirándulást és tánczvigalmat. 22-én az országos magyar gazdasági egyesület üli meg jubileumát. Tanácskozási termében a Széchenyi képét ekkor fogják leleplezni Majláth György országbíró beszéde kíséretében; ez ünnepélyt is, melyen József főherczeg szintén jelen lesz, bankettel zárják be. Végre másnap, május 23-án a Széchenyi-szobrot fogják leleplezni, melyen az ország összes megyéi nagy küldöttségekkel lesznek képviselve. E nap emlékére az Akadémia érmeket veret. Széchenyi István gróf fiai, az Ázsiából már útban levő Béla gr. és a konstantinápolyi tűzoltók főnöke, Ödön gróf szintén Budapestre érkeznek ez alkalomra, valamint Széchenyi Imre berlini nagykövet is. A szobor-bizottság küldöttségileg hívja meg a királyt a szobor-leleplezési ünnepélyre. A bizottság a leleplezési ünnepélyre nézve elhatározta, hogy a meghívott vendégek az Akadémiával szemközt levő rácson át fognak a számukra fenntartott helyre belépni, míg a nagyközönség a rácson kívül foglal helyet. A budapesti dalegyletek a lánczhíd oldalán lévő rácsnál állíttatnak fel. Az ünnep többi részleteit a bizottság később fogja megállapítni. Az országos régészeti és embertani társulat keddi ülésében Lenhossék József tartott felolvasást a koponyák szabálytalanságáról, melyek a legrégibb kortól a legújabbig a tudósok által megfigyeltettek. Némelyiket nagyon földicsérte, mint egy, — valószínűleg a középkorban élt— barát koponyáját, a Rózsa Sándorét s Bogár Imréét sem épen közönségesnek ítélte. —Majláth Béla »A Vágvölgy őskori védműveit« ismertette, illusztrálván felolvasását a helyszínen készített rajzaival. A Felső- Vágvölgyen maradványaiban még föltalálható védművek visszanyúlnak az ősbronz korba, de sem ezek, sem a bronz kultúra egyéb maradványai nem viselnek magukon oly határozott jelleget, hogy belőlük valamely ős, alkotó nemzetre lehetne következtetni. Egyszersmind ismertette Neudeck Gyula »a felső Vág-völgy germán erődítményei« czímű művét, melyben a Vág-völgy erősségei, mint a germánok, guádok és markomannok alkotásai szerepelnek. Majláth bőven bebizonyítá kétségtelen történeti adatokkal, hogy a Felső-Vág völgyén germánok, guádok nem fordultak meg, s hogy a germánoknak és quádoknak tulajdonított védművek helyén épült toronyépitmények az Árpádok s a husziták Imrczaiból, azaz a XIII. és XV. századból riadtak fönn. Az ülés többi részét kisebb jelentőségű leletek bemutatása töltötte be. Zichy Jenő gr. a szent-györgyi (zalamegyei) őskori leletet, Römer Flóris pedig némi, Udvardiban, Bihar megyében, tömegesen talált lószárcsontokat mutatott be. Kulifay Adolf saját ercsű leletét, Varázséji Brandl tanár rajzait a pozsonyi Szent-György egyházról mutatta be pár magyarázó szó kíséretében. Toldy Ferencz síremlékének ünnepies felavatása, előre nem láthatott akadály miatt, május elejéről a jövő őszre maradt. A sírbolt ugyanis a múltkori nagy esőzések idején megtelt vízzel, amit nem elég kiszivattyúztatni, hanem a sírboltot egyszersmind átdatlan czementtel kell biztosítani a jövendőbeli ilynemű bajoktól. A munkával ápr.1.hó 25-dikéig nem készülhettek el, a fennálló rendszabály pedig nem engedi meg, hogy 25-dikén túl októberig, (a melegebb időszakban), holttesteket egy sírból a másikba áthelyezzenek. Ekkér a Kisfaludy Társaság az ünnepélyt kénytelen őszre halasztani. Nagyszerű adomány. Somogyi Károly, esztergomi nagyprépostot első helyen fogja ünnepelhetni a szegedi egyetem azon nemeslelkű férfiak között, kik adományaikkal létesítéséhez hozzájárultak. Somogyi ugyanis 60,000 kötetből álló, fölötte értékes könyvtárt ajándékozott Szegednek. Erre nézve már az okmány is aláiratott, melyben a nagylelkű adakozó még 1000 forint évi járulékot is biztosít a könyvtár fenntartási és gyarapítási költségeire, kikötvén, hogy Szeged városa erre a czélra legalább ugyanennyit fordítson minden esztendőben. A Szegednek egy ajándékkép jutó könyvtár a legbecsesebb műveket tartalmazza. A város már helyet is jelölt ki e gyűjtemény számára a reáliskolai épület földszintjén. A könyvtár egy, az ajándékozó ajánlatára kinevezendő hivatalnok által fog az ajándékozó személyes felügyelete mellett berendeztetni és ugyanígy készül el a katalógus is. Új barlangot fedeztek fel legközelebb, mint röviden már említettük, Mehádián. Egy román napszámos, ki olasz munkásokkal együtt dolgozott a Itercules-fürdő építkezéseinél, már több hét előtt valami barlangról beszélt társai előtt, mely a közelben lenne. A munkás egy román nyelven fogalmazott iratot mutatott társainak, mely a barlang fekvéséről pontos rajzot ad s ezenfelül azon közlést is tartalmazza, hogy a barlangban 800 darab aranypénz, 5 oka arany és egy üst más drágapénz van elásva. A munkások közül három titokban útra is kelt a barlangot felkeresni, megtalálták, de nem tudtak behatolni, egy második alkalommal sem. Harmadízben azután 25 férfi indult a barlanghoz, kötelekkel, csáklyákkal és fáklyákkal ellátva s ezeknek sikerült a barlang egy részét átkutatni. A remélt kincsre nem akadtak, de a barlang maga igen érdekes volt. Az 1284 méter magas Domoglet hegyben fekszik s nyílása nagyon szűk. Benseje terrasse alakú. Ez ideig sok csontot, fogakat és több példány csepkövet hoztak fel a barlangból. Egyes kövületeket is találtak, melyek hasonlóan a csontokhoz özönvíz előtti állatok maradványai. A lehetőség, hogy e barlangban egykor rablóbanda talált rejtekhelyet s talán menekülésre kényszerítve itt pénzt ásott el, nincs kizárva. De az esetben is valószínű, hogy a kincs már régen el is szállíttatott. A barlangot legközelebb szakértők fogják megvizsgálni, Bankó bárónak, a fürdő igazgatójának felügyelete alatt. Musa ensete a neve egy nevezetes forró égövi növénynek, mely a budapesti egyetemi növénykert pálmaházában e napokban virágzásnak indult. A pirányfélék banáncsaládjához tartozik. Gondos ápolás és ügyes kertészeti fogások segélyével sikerült Közép- Afrika ezen növényét pálmaházunk légkörével annyira megbarátkoztatni, hogy két évnek leforgása alatt szépen kinővén magát, virágozni is kezdett. A banán a nagy üvegház rotundájában áll s fiatal kora daczára körülbelül öt méter magas s törzsének vastagsága 35—40 czentiméter. A törzs tetejéről kiinduló szép fénylő zöld levelek hossza három méter, egy-egy levél szélessége 40 — 45 czentiméter. A szár tetején lefelé hajolva látható a nagy virágzat, mely körülbelül egy méternyi hosszú nyélen, körökben elhelyezett nagy sötétzöld levelekből áll és ezek hónaljában ülnek az igénytelen sárgás-fehér színű virágok. Egy ily gyűrűben száznál több virág látható egyszerre és egy ily virágzat, teljes levirágzása alatt több ezer virágot hoz létre. Az ensete banánt már Bruce felemlíti (1768 —1773) Közép- Afrikában tett utazása alkalmával. Ugorka-alakú gyümölcse roppant bőségben terem. Hogy számokban szóljunk, körülbelül két mázsát terem minden növény évenkint. De ezen nem kell csodálkozni, mert az óriási virágnak nagy levelei alatt köröskörül 19,900 apró virága van elrejtve és három ágat feljleszt ölnyi hosszúságban egymásután egy év alatt. Nem minden virágból lesz ugyan gyümölcs, mert a virágtengely végén levő virágok porodásak és ezekből gyümölcs soha sem képződhetik. E gyümölcs nem ehető, mig a hatalmas szárból nyert liszt, több vidék lakóinak egyetlen tápanyaga gyanánt szolgál. Közép-Afrika belsejében terjedelmes fensíkokkal találkozunk, melyek alig birnak valami eséssel és a rajtuk keletkező nagy mocsarak a gabonatermelést lehetetlenné teszik. Itt van az ensete banán hazája. A szárból nyert liszten kívül, melynek ize hasonlít a friss, de nem teljesen kisütött búzakenyérhez, a főgyökér is szolgál eledelül. Ez utóbbi megfőzve, a jó burgonya izével bir. Hogy a füvészkerti hoz-e létre gyümölcsöt, az még a jövő titka : eddig legalább egyetlen egy üvegházi Musa sem hozott. A kivándorlás hazánknak különösen felvidéki megyéiből, sajnos, mind nagyobb mérveket ölt. Jelentékeny része a kivándorlóknak Kassán utazik át. Átlag naponkint 40 — 50 személy megy onnan az ismeretlen sorsnak eléje. Többnyire abaúj- és zemplémmegyei illetőségűek ; a sárosiak csak Aboson szállnak a vasúti kocsikba. Amerikából írják, hogy új évtől márcz. végéig 750 magyar ember vándorolt az Egyesült Államok területére. Jóval több azonban a most uton levők száma. Soha annyi utazót hajók nem szállítottak, mint mostanában. Ápril elején — főképen a német hajók Brémából és Hamburgból — tömve voltak kivándorlókkal Európa minden államából. Hét, nyolc, sőt kilenczszázon felül visz egyegy hajó. Köztük átlag 40-50 számítható hazánkra. Oly kivándorlók is vannak, kik Philadelphiában kötnek ki, míg mások Dél-Amerikában keresnek új hazát. Szegény kivándorlóink azt hiszik, hogy ott tárt karokkal várják őket. így is volna ez, ha pénzes emberek volnának , mert egy nap alatt mindenükből kifosztanák őket. Németek és svédek hamar kapnak alkalmazást, mert tudnak az amerikaival érintkezni, tudnak nyelveket. Nem így a mieink. Sohase higyyék, hogy ott földeket kapnak, örüljenek, ha napszámba fogadtatnak valamely bányában vagy tölténygyárban. Fogalmuk lehet M AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, 18. Szám.