Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-02 / 18. szám

294 Oh ! e varázstól csaknem szétszakad A gyönyörittas szív s az érzi: szenved, Az fáj, hogy nem bír hozzá szárnyakat, S istenné lenni, földi sors nem enged. Mily korszak ez ! — Élvezd Iván magad, Én már csak nézem s jól esik szememnek / S mig azt, a mit te most átélsz, leirom, Átélem én is, ámbár csak papíron. Iván, telve az ifjúság rajongásával, oly nőt szeret, a kinek férje van s minthogy nagyatyja Uzon a sír szé­lén minden s legvégső reményét abba helyezi, hogy Iván­ogja ismét fölvirágoztatni a meddőségre kárhoztatott családját. Sebők, Uzon fia és Iván nagybátyja, kéri Ivánt, hogy szerelmét fojtsa el, vagy legalább nagy­atyja előtt titkolja. Azon, terveit meghiúsulva látván, könnyen életét veszthetné, mert: »Ily korban már egy nap alatt kifordul Sarkából s gyermekessé lesz az agy. A szív, akármi érintné, kicsordul, S a legkisebb hidegségtől befagy. Folyvást olyat kíván az ifjú kortól Mit az nem adhat, csupa bú­s harag, Dédelgetést vár attól, kit szeret, S ha nem talál, sir, mint a kis gyerek. Lásd ilyen lett ő, a mióta hozzá Hideg, figyelmetlen vagy, jó Iván. Ez életczélját s kedvét összezúzd . Üres székért vontatni nem kiván. A nap leszállt, az alkony összehúzá Lelkének szirmait, a földi vám Le van fizetve, jő a téli szél, S elkapva eltűn a lehullt levél. Azonban Uzon mégis megtudja a valót. Ivánnak csak egy szavába kerülne, hogy az aggot megnyugtassa , de nem birja azt a szót kimondani, mert a szerelem ural­kodik szivén. Azon kétségbeesve hal meg s ezzel végző­dik a felolvasott rész. Álljon itt belőle még két igen szép versszak : Oh ! drága árt fizet azért az ember, Hogy föld tökélye, mesterműve lett! Az állat tele gonddal, szeretettel Ápolja, őrizi a kisdedet. De hálát nem vár, neki hála nem kell, S nem fáj soha, nem búsul a felett: Hogy az, ha többé nincs szüksége rá, Felejti azt, ki szülte s ápolá. De hajh ! az embert sorsa másra szánta, Az ember rabja annak, kit szeret, S minél több édes gonddal volt iránta, Annál féltőbb, annál érzékenyebb, S bár hálát nem kér, de közönye bántja, S bár mentse, mondván : erről nem tehet. Mégis siratja azt, hogy igy kell lenni! S megnyugszik bár, nem ad nyugalmat semmi. V­égül vendégbemutatások voltak. Greguss Ágost felolvasta Balogh Istvánnak »Húgomhoz« czimü episz­toláját, mely itt-ott jó hangon foly, s Csalomjainak »Az uzsorás« czimü szatíráját; Beöthy Zsolt pedig Gobi Imrétől mutatott be »Tervek, álmok«, »A szenvedőhöz« és »Este« czimü verseket, melyek — mint előre bo­­csátá — »a forma csinossága s az érzés egyszerűsége« által figyelemreméltók. Májusi Ünnepélyek. A jótékony tavaszi ünne­pély, melyet a főváros előkelő hölgyei f. hó negyedik, ötödik és hetedik napján gr. Károlyi Alajos palotájá­nak födött helyiségében s kertjében rendeznek, fölötte szépnek ígérkezik. Az ünnepély a bölcsőde-egyesület, a gyermekmenhely, a szegény­ gyermek-kórház javára ren­­deztetik. Az ünnepéllyel kapcsolatos jótékony bazár a Károlyi-palotában tizenkét nagyobb csoportozatból fog állani, egyrészt az üveges rotundában, másrészt a kerti sátorok alatt. A tárgyakat főrangú hölgyek bőkezű ada­kozása folytán a legfinomabb ízléssel válogatták ki s szabott ár mellett fogják eladni. Különösen érdekesnek igér­kezik az elegáns tombola. A nyereményeket több ezer forinton, melyet előkelő hölgyek gyűjtöttek, a leg­szebb párisi, magyarországi és székely készítményű tár­gyakból vásárolták. Nagy gond fordíttatott a hazai ipartárgyak bemutatására. Az egész helyiség naponként délután 3 órától este 11 óráig lesz nyitva, este villany­világítás mellettt. A közreműködő hölgyek mind egészen egyszerű ruhában fognak megjelenni. Az ünnepély befejezéséül 7-én hangverseny lesz. Az ünnepély dísz­­lapját, a »Tavasz« cz. füzetet Pulszky Polixéna kisasz­­szony buzgóan, ízléssel s finom tapintattal állítá össze. A füzet négy részre oszlik ; első része a képek csoportja: a czímlapon kívül rajzoltak a füzetbe képeket: Székely Bertalan, Elischer Lajos Stephanie herczegnő arczképét rajzolta le azon arczképről, melyet trónörökösünk arája maga küldött P. Polixéna kisasszonynak, az arczkép alatt lesz a herczegnő sajátkezű aláírása; továbbá Keleti, Munkácsi, Ligeti, Rauscher, Greguss János, Jankó János, Angeli, Lotz Károly (2 képpel). A füzet szövegi része három csoportra oszlik, melyek elseje ver­seket, a második apróságokat, a harmadik nagyobb közleményeket hoz számos írónk tollából. Ez ünnepély, május hóban egész sora fogja követni a további ünnepé­­­yeknek. 13-án lesz a tudományos egyetem jubileuma, melyre külföldről számos küldöttséget várnak. Ezek az ünnepélyek három napig tartanak, lesz hálamise, ünne­pélyes felvonulás az Akadémia nagy termébe, itt dísz­­gyűlés, hol József főherczeg is megjelen, majd bankett, azonkívül az ifjúság is rendez nagy bankettet, továbbá kirándulást és tánczvigalmat. 22-én az országos magyar gazdasági egyesület üli meg jubileumát. Tanácskozási termében a Széchenyi képét ekkor fogják leleplezni Majláth György országbíró beszéde kíséretében; ez ünnepélyt is, melyen József főherczeg szintén jelen lesz, bankettel zárják be. Végre másnap, május 23-án a Széch­enyi-szobrot fogják leleplezni, melyen az ország összes megyéi nagy küldöttségekkel lesznek képviselve. E nap emlékére az Akadémia érmeket veret. Széchenyi István gróf fiai, az Ázsiából már útban levő Béla gr. és a konstantinápolyi tűzoltók főnöke, Ödön gróf szintén Budapestre érkeznek ez alkalomra, valamint Széchenyi Imre berlini nagykövet is. A szobor-bizottság küldöttsé­­gileg hívja meg a királyt a szobor-leleplezési ünnepélyre. A bizottság a leleplezési ünnepélyre nézve elhatározta, hogy a meghívott vendégek az Akadémiával szemközt levő rácson át fognak a számukra fenntartott helyre belépni, míg a nagy­közönség a rácson kívül foglal he­lyet. A budapesti dalegyletek a lánczhíd oldalán lévő rácsnál állíttatnak fel. Az ünnep többi részleteit a bizott­ság később fogja megállapítni. Az országos régészeti és embertani társulat keddi ülésében Lenhossék József tartott felolvasást a koponyák szabálytalanságáról, melyek a legrégibb kortól a legújabbig a tudósok által megfigyeltettek. Némelyiket nagyon földicsérte, mint egy, — valószínűleg a közép­korban élt— barát koponyáját, a Rózsa Sándorét s Bogár Imréét sem épen közönségesnek ítélte. —Majláth Béla »A Vágvölgy őskori védműveit« ismertette, illusztrálván felolvasását a helyszínen készített rajzaival. A Felső- Vágvölgye­n maradványaiban még föltalálható védmű­­vek visszanyúlnak az ősbronz korba, de sem ezek, sem a bronz kultúra egyéb maradványai nem viselnek ma­gukon oly határozott jelleget, hogy belőlük valamely ős, alkotó nemzetre lehetne következtetni. Egyszersmind ismertette Neudeck Gyula »a felső Vág-völgy germán erődítményei« czímű művét, melyben a Vág-völgy erős­ségei, mint a germánok, guádok és markomannok alko­tásai szerepelnek. Majláth bőven bebizonyítá kétségte­len történeti adatokkal, hogy a Felső-Vág völgyén ger­mánok, guádok nem fordultak meg, s hogy a germánok­nak és quádoknak tulajdonított védművek helyén épült toronyépitmények az Árpádok s a husziták Imrczaiból, azaz a XIII. és XV. századból riadtak fönn. Az ülés többi részét kisebb jelentőségű leletek bemutatása töl­tötte be. Zichy Jenő gr. a szent-györgyi (zalamegyei) őskori leletet, Römer Flóris pedig némi, Udvardiban, Bihar megyében, tömegesen talált lószárcsontokat muta­tott be. Kulifay Adolf saját ercsű­ leletét, Varázséji Brandl tanár rajzait a pozsonyi Szent-György egyházról mutatta be pár magyarázó szó kíséretében. Toldy Ferencz síremlékének ünnepies felavatása, előre nem láthatott akadály miatt, május elejéről a jövő őszre maradt. A sírbolt ugyanis a múltkori nagy eső­zések idején megtelt vízzel, a­mit nem elég kiszivattyúz­­tatni, hanem a sírboltot egyszersmind átdatlan czementtel kell biztosítani a jövendőbeli ilynemű bajoktól. A mun­kával ápr.1.hó 25-dikéig nem készülhettek el, a fennálló rendszabály pedig nem engedi meg, hogy 25-dikén túl októberig, (a melegebb időszakban), holttesteket egy sírból a másikba áthelyezzenek. Ekkér a Kisfaludy­ Tár­­saság az ünnepélyt kénytelen őszre halasztani. Nagyszerű adomány. Somogyi Károly, eszter­gomi nagyprépostot első helyen fogja ünnepelhetni a szegedi egyetem azon nemeslelkű férfiak között, kik adományaikkal létesítéséhez hozzájárultak. Somogyi ugyanis 60,000 kötetből álló, fölötte értékes könyvtárt ajándékozott Szegednek. Erre nézve már az okmány is aláiratott, melyben a nagylelkű adakozó még 1000 forint évi járulékot is biztosít a könyvtár fenntartási és gyarapítási költségeire, kikötvén, hogy Szeged városa erre a czélra legalább ugyanennyit fordítson minden esztendőben. A Szegednek egy ajándékkép jutó könyv­tár a legbecsesebb műveket tartalmazza. A város már helyet is jelölt ki e gyűjtemény számára a reáliskolai épület földszintjén. A könyvtár egy, az ajándékozó ajánlatára kinevezendő hivatalnok által fog az ajándé­kozó személyes felügyelete mellett berendeztetni és ugyanígy készül el a katalógus is. Új barlangot fedeztek fel legközelebb, mint rövi­den már említettük, Mehádián. Egy román napszámos, ki olasz munkásokkal együtt dolgozott a Itercules-fürdő építkezéseinél, már több hét előtt valami barlangról be­szélt társai előtt, mely a közelben lenne. A munkás egy román nyelven fogalmazott iratot mutatott társainak, mely a barlang fekvéséről pontos rajzot ad s ezenfelül azon közlést is tartalmazza, hogy a barlangban 800 darab aranypénz, 5 oka arany és egy üst más drága­pénz van elásva. A munkások közül három titokban útra is kelt a barlangot felkeresni, megtalálták, de nem tud­tak behatolni, egy második alkalommal sem. Harmad­­ízben azután 25 férfi indult a barlanghoz, kötelekkel, csáklyákkal és fáklyákkal ellátva s ezeknek sikerült a barlang egy részét átkutatni. A remélt kincsre nem akadtak, de a barlang maga igen érdekes volt. Az 1284 méter magas Domoglet hegyben fekszik s nyílása nagyon szűk. Benseje terrasse alakú. Ez ideig sok csontot, foga­kat és több példány csepkövet hoztak fel a barlangból. Egyes kövületeket is találtak, melyek hasonlóan a cson­tokhoz özönvíz előtti állatok maradványai. A lehetőség, hogy e barlangban egykor rablóbanda talált rejtekhelyet s talán menekülésre kényszerítve itt pénzt ásott el, nincs kizárva. De az esetben is valószínű, hogy a kincs már régen el is szállíttatott. A barlangot legközelebb szakértők fogják megvizsgálni, Bankó bárónak, a fürdő igazgatójának felügyelete alatt. Musa ensete a neve egy nevezetes forró égövi növénynek, mely a budapesti egyetemi növénykert pálmaházában e napokban virágzásnak indult. A pirány­­félék banán­családjához tartozik. Gondos ápolás és ügyes kertészeti fogások segélyével sikerült Közép- Afrika ezen növényét pálmaházunk légkörével annyira megbarátkoztatni, hogy két évnek leforgása alatt szépen kinővén magát, virágozni is kezdett. A banán a nagy üvegház rotundájában áll s fiatal kora daczára körül­belül öt méter magas s törzsének vastagsága 35—40 czentiméter. A törzs tetejéről kiinduló szép fénylő zöld levelek hossza három méter, egy-egy levél szélessége 40 — 45 czentiméter. A szár tetején lefelé hajolva lát­ható a nagy virágzat, mely körülbelül egy méternyi hosszú nyélen, körökben elhelyezett nagy sötétzöld levelekből áll és ezek hónaljában ülnek az igénytelen sárgás-fehér színű virágok. Egy ily gyűrűben száznál több virág látható egyszerre és egy ily virágzat, teljes levirágzása alatt­ több ezer virágot hoz létre. Az ensete banánt már Bruce felemlíti (1768 —1773) Közép- Afrikában tett utazása alkalmával. Ugorka-alakú gyü­mölcse roppant bőségben terem. Hogy számokban szól­junk, körülbelül két mázsát terem minden növény éven­­kint. De ezen nem kell csodálkozni, mert az óriási virágnak nagy levelei alatt köröskörül 19,900 apró vi­rága van elrejtve és három ágat feljleszt ölnyi hosszú­ságban egymásután egy év alatt. Nem minden virágból lesz ugyan gyümölcs, mert a virágtengely végén levő virá­gok porodásak és ezekből gyümölcs soha sem képződhetik. E gyümölcs nem ehető, mig a hatalmas szárból nyert liszt, több vidék lakóinak egyetlen tápanyaga gyanánt szolgál. Közép-Afrika belsejében terjedelmes fensíkokkal talál­kozunk, melyek alig birnak valami eséssel és a rajtuk keletkező nagy mocsarak a gabonatermelést lehetetlenné teszik. Itt van az ensete banán hazája. A szárból nyert liszten kívül, melynek ize hasonlít a friss, de nem telje­sen kisütött búzakenyérh­ez, a főgyökér is szolgál ele­delül. Ez utóbbi megfőzve, a jó burgonya izével bir. Hogy a füvészkerti hoz-e létre gyümölcsöt, az még a jövő titka : eddig legalább egyetlen egy üvegházi Musa sem hozott. A kivándorlás hazánknak különösen felvidéki me­gyéiből, sajnos, mind nagyobb mérveket ölt. Jelentékeny része a kivándorlóknak Kassán utazik át. Átlag naponkint 40 — 50 személy megy onnan az ismeretlen sorsnak eléje. Többnyire abaúj- és zemplémmegyei illetőségűek ; a sáro­­siak csak Aboson szállnak a vasúti kocsikba. Amerikából írják, hogy új évtől márcz. végéig 750 magyar ember vándorolt az Egyesült Államok területére. Jóval több azonban a most uton levők száma. Soha annyi utazót hajók nem szállítottak, mint mostanában. Ápril ele­jén — főképen a német hajók Brémából és Hamburg­ból — tömve voltak kivándorlókkal Európa minden államából. Hét, nyolc, sőt kilencz­százon felül visz egy­­egy hajó. Köztük átlag 40-50 számítható hazánkra. Oly kivándorlók is vannak, kik Philadelphiában kötnek ki, míg mások Dél-Amerikában keresnek új hazát. Sze­gény kivándorlóink azt hiszik, hogy ott tárt karokkal várják őket. így is volna ez, ha pénzes emberek volná­nak , mert egy nap alatt mindenükből kifosztanák őket. Németek és svédek hamar kapnak alkalmazást, mert tudnak az amerikaival érintkezni, tudnak nyelveket. Nem így a mieink. Soha­se higyyék, hogy ott földeket kapnak, örüljenek, ha napszámba fogadtatnak valamely bányában vagy tölténygyárban. Fogalmuk lehet M­ AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, 18. Szám.

Next