Magyarország és a Nagyvilág, 1882 (18. évfolyam, 27-53. szám)
1882-09-17 / 38. szám
38. Szám nélkül, hogy egy dollárt keresne. Nem, uram! mutasson ön fel ötezer dollárt, úgy én szívesen önnek adom leányomat, — különben az ifjú Simpernek adom. Önnek egy egész félévet engedek ez összeg megszerzésére. Isten önnel, uram! III. FEJEZET. (Színhely : a műterem.) — John ! kedves barátom, én a legszerencsétlenebb ember vagyok a világon! — Eh, csak élhetetlen vagy ! — Senkim sincs a világon, akit szerethetnék, csak ez a szegény szobor, és nézd, még ez se vesz részt bánatomban, hideg márvány tekintetet vet rám, oly szép és mégis szívtelen. — Szamár vagy ! — Oh, John ! — No, te ostoba! hát nem magad mondtad, hogy egy féléved van a pénz beszerzésére. — John ! Ne gúnyolj ki még te is kínaimban. Lehet félszáz esztendőm is mit segit az rajtam. Mit tehetek én szerencsétlen embernév, pénz’és barátok nélkül. — Oh te ... te fajankó! Egy féléved van a pénz előteremtésére és mégis panaszkodol! Öt hónap is elég. — Nincs helyén az eszed? — Egy fél év... Ez szépen eltelik — és neked pénzed lesz. Csak bizd rám. Majd előteremtem én a pénzt. — Mit akarsz evvel mondani, John ? Hogy tudnál te egy félév alatt ily borzasztó nagy öszszeget előteremteni? — Ha egészen rám bízod magad, ha nem avatkozol az én dolgomba. Ha szabad kezet adsz nekem minden irányban. Esküdj meg, hogy mindenbe beleegyezel, amit teszek. Add szavadat, hogy tetteimet nem fogod rosszalni ! — Szédül a fejem, egészen meg vagyok zavarodva ... de esküszöm! John felkapott egy kalapácsot és leütötte a szobor orrát! A kalapács másodszor is megfordult a légben és a szobornak két ujja is földre hullt... harmadszori csapásra a fülének egy része esett áldozatul, ismét felhangzott a kalapácsütés és a szobor bal lába a térdig ott feküdt a földön, mint szomorú emléke a pusztulásnak. Ezután John vette kalapját és elment. György megmerevedve nézte egy ideig e barbár rombolást, majd a földre vetette magát és görcsöket kapott nagy fájdalmában. John visszatért egy szekérrel, a megtört szívű művész szeme láttára az összetört csonka lábú szobrot felpakkoltatta a kocsira s elhajtatott, nyugodt lélekkel egy dalt fütyörészve. A művész összezsugorodva ült fájdalmában szobájában, öszszezuzott kincsére gondolva. John egyenesen a Quirinálut felé tartott. IV. FEJEZET. (Színhely : a műterem.) — A félév ma délután két órakor telik le. Oh ennyi kin! Az én életemnek vége. Kívánom a halált! Tegnap nem vacsoráltam, ma nem reggeliztem. Nem merek egy vendéglőbe se belépni. Pedig mily éhes vagyok. Czipészem a halálig gyötör, a szabó mindig a nyakamon ... A vendéglős üldöz. Szerencsétlen vagyok ! Johnt borzasztó tette után nem láttam. Ő gyöngéden nevet rám ugyan, ha az utczán találkozunk, de kőszivü atyja mord hangon rival rá, hogy az ellenkező oldalra nézzen... Ki kopoghat az ajtón. Vajon ki üldöz megint ? Fogadni mernék, hogy az a gaz czipész-kölyök lesz a pénzért. Szabad ! — Ah ! áldás és szerencse szálljon uraságodra, az ég árasszon önre üdvöt. Itt hozom nagyságodnak a csizmát. Oh ! ne is tessék beszélni a fizetésről. Fölösleges sietni vele, egészen fölösleges. Büszke leszek rá, ha nagyságod megtisztel és velem csináltatja lábbelijét. Magamat ajánlom! — Maga a czipész hozta el a csizmát. És nem kér fizetést! Oly mily hajlongással és lábcsiszolással búcsúzik el, hogy egy király is beérhetné vele ... Ajánlja további szolgálatát . . . Felfordult a világ? Megfoghatatlan ... Szabad! — Kegyes engedelmével Signor, elhoztam az uj öltözet ruhát... — Szabad ! — Ezerszer bocsánatot kérek, hogy háborgatom, nagyságos úr! De egy szép lakás van az első emeleten berendezve; ez a nyomorult lyuk nem illik ily... — Szabad ! — Én jövök uraságodnak jelenteni, hogy hitel van számára bankunknál nyitva, mely nem régen némi zavarba jutott ugyan, de most újra virágzó állapotban van ; végtelen boldogok lennénk, ha uraságod belépne az igazgatótanácsba . . . — Szabad! — Kedves, jó fiam, ő a tied! Ebben a pillanatban itt lesz. Neked adom, vedd nőül, szeresd és légy vele boldog! Az isten áldása szálljon mindnyájatokra ! Hipp, hipp, hurrah ! — Szabad! — Oh György, kedves Györgyöm, meg vagyunk mentve. — Oh Mari, kedves egyetlen Marim, mi meg vagyunk mentve! De esküszöm neked, nem tudom, hogy és miképen ! V. FEJEZET. Egy amerikai úr olvasta és rögtön le is i/W/f/fi, щшт '2'ill .kunyhó a Kárpátok közt.“ Magyarország és a Nagyvilág. 605