Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-08 / 19. szám
A technika szüntelenül, sőt gyorsuló ütemben gyarapítja az iparcikkek számát és fajtáit. Ezzel a folyamattal — a feltétlenül szükséges határokon belül — lépést tartani és a már meglevő termékeket korszerűsíteni — ez az ipari fejlődés kulcsproblémája. Ezt a feladatot önerőből — kizárólag saját eredményeikre támaszkodva — ma már az ipari nagyhatalmak sem képesek megoldani, a kisebb országok még kevésbé. A nemzetközi együttműködés tehát az élet, a fejlődés parancsa. A szocialista országok a KGST-n belül tudatosan törekszenek minél sokoldalúbb ipari együttműködésre a gyártmányszakosítás, a közös kutatás, a műszaki eredmények átvétele terén. Mindez nem zárja ki és nem is teszi feleslegessé, hogy az egyes szocialista államok a tőkés világ fejlett országaival is együttműködjenek a műszaki színvonal s általában az ipari termelés fejlesztésében. Ennek egyik hagyományos módszere és eszköze a termelési eljárások és gyártmányok felhasználási előállítási jogának megvétele. A magyar ipar számos eredménye fűződik licencvásárláshoz a Steyr—Csepel dieselmotortól a munkaközösségbe tömörült nyugat-európai cégek — a Siemens Schuckert Werke, az AEG, a Krupp, a Schneider—Wetinghouse, az Alsthom, a SFAC, az ACEC, az Oerlikon és a Brown—Boveri — által konstruált 3000 lóerős szilíciumegyenirányítós villanymozdonyig. (Magyarország, 1965./33. és 4. szám.) Az ipar egyes ágaiban az együttműködés szorosabb és kétoldalú formái is kialakultak. A magyar gyógyszeripar például több nyugateurópai céggel kötött szabadalomcsere-megállapodásokat és olyan egyezményeket, amelyek rendszeresítik a műszaki-tudományos együttműködést. Az elmúlt évben az osztrák államosított vegyipar — a linzi Stickstoff Werke — és a magyar vegyipar, 1966 elején pedig a magyar és a francia földgázipar kötött műszaki együttműködési megállapodást Kelet—Nyugat kereskedelem Egyes esetekben már a múltban is 6t sr került magyar és külföldi vállalatok termelési kooperációjára.A libanoni hőerőmű rekonstrukcióját pl. az osztrák Simmering Graz Pauker és több magyar gépgyártó üzem termelési kooperációban végezte. Az Oesterreichische Alpine Montangesellschaft és a magyar kohászat évek óta profilok cseréjével segíti egymást a kohászati termékek választékának bővítésében.) A Kelet—Nyugat kereskedelem fejlődése újabban az ipari kooperáció lehetőségét és szükségességét is napirendre tűzte. Az ipari kooperáció gazdasági-műszaki tartalma lényegesen meghaladja a licenc vásárlásét, vagy harmadik piacon való alkalmi együttműködését. Az ipari kooperáció rendszeres és szervezett együttműködést jelent, amely a termeléstől — esetleg már a kutatásfejlesztéstől — az értékesítésig terjed. Szovjet—olasz autó-kooperáció A Neue Zürcher Zeitung egyik cikkében (1966. I. 23, Kelet és Nyugat ipari együttműködése.) a kooperáció felvetésében Magyarországnak tulajdonítja a kezdeményező szerepet. Tény, hogy 1964-ben műszaki és gazdasági vezetőkből álló magyar jószolgálati delegációk látogattak Angliába, Franciaországba, a Német Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba, s a helyszínen tanulmányozták az ipari kooperáció lehetőségeit. A delegációk tanulmányútját és tárgyalásait követően a magyar iparvállalatok és a nyugateurópai cégek már számos kooperációs megállapodást kötöttek. Néhány példa: a Krupp cég és a Csepel Szerszámgépgyár közösen fejleszt ki egy számjegyvezérlésű szerszámgépet, amelyet a Krupp részére is a magyar üzem fog gyártani. (Ma az egész világon mindössze néhány ezer numerikus vezérlésű gép és berendezés működik, a Csepel és a Krupp művek tehát a szerszámgépgyártás legbonyolultabb és legújabb ágában kooperál.) A Rheinstahl konszern egyik leányvállalata, a Hermann Schwarz KG. és a NIKEX öt évre szóló kooperációs szerződést kötött félhidraulikus bányatámok közös gyártására. (A megállapodás 1966. január 1-én lépett életbe, s a kooperáció az idén 1000 bányatám gyártásával indul. 1970-ig 36 000 félhidraulikus bányatám készül a kooperáció keretében, amelynek eredményeként a félhidraulikus bányatám-import teljesen megszüntethető. A Siemens Reiniger Werke és a Medicor Művek röntgengépek részegységeinek gyártásában működik együtt. A közelmúltban írták alá a kooperációs szerződést az Uniton osztrák, a Broten olasz és a Schake nyugatnémet cégekkel. E megállapodások alapján az Április 4. Gépgyárban — a külföldi cégekkel együttműködve — rövidesen megkezdődik az olajégők gyártása. Természetesen más szocialista országok is létesítettek nyugati cégekkel kooperációs kapcsolatokat. Csehszlovákia osztrák és belga, a Szovjetunió ugyancsak belga, Bulgária pedig holland cégekkel kooperál személy-, illetve speciális tehergépkocsik gyártásában és értékesítésében. A Polimex lengyel és az IBAG nyugatnémet cég termelési és értékesítési együttműködése az építő-, a vegyi- és az élelmiszeripari gépeket öleli fel. A szocialista országok és a különböző nyugat-európai cégek között jelenleg is folynak tárgyalások az ipari kooperáció újabb lehetőségeiről. A szovjet gépkocsiipari minisztérium vezetői a Fiat-céggel tárgyalnak a személygépkocsi gyártásban létesítendő kooperációról. Bár a szocialista országok és a fejlett tőkés államok nagyvállalatainak ipari kooperációja még csupán részeredményeket mutathat fel, felismerhető, milyen gazdasági és műszaki szempontok motiválják annak létrejöttét. A reálisan gondolkodó nyugat-európai üzletemberek felismerték, hogy a szocialista országok felvevőképessége számottevő; behozataluk volumenét azonban nemcsak a szükségletek, hanem a devizális lehetőségek — pontosabban: Nyugat-Európába irányuló exportjuk nagysága — is befolyásolják. A korábbi, hagyományos árukiviteli struktúra — a fejlett ipari országok túlnyomórészt mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket és anyagokat vásároltak — akarvaakaratlanul korlátozza a nyugateurópai ipar exportját a szocialista országokba. Ma már egyre inkább számolnak azzal, hogy a szocialista országok iparcikkekben is szállítóképesek, s hogy a Kelet-Nyugat kereskedelmet elsősorban az iparcikkek fokozottabb cseréje révén lehet tartósan növelni. A legtöbb nyugat-európai ország az új kereskedelmi megállapodásokban szélesebb kaput nyitott a szocialista országok iparcikkei számára, millió márkát költött munkásszállodák, lakások építésére.) A munkaerőhiány és a vendégmunkásprobléma is hozzájárul az ipari kooperáció szélesedéséhez. Az ipari kooperáció természetesen számunkra is előnyös. Hozzájárulhat műszaki fejlesztési feladatok megoldásához, rövidebb-hosszabb idő után — pl. a félhidraulikus bányatám, vagy az olajégők esetében csökkenti, sőt akár teljesen meg is szünteti az egyes cikkek importját, végül: növeli az ipar exportképességét, a népgazdaság devizabevételeit. (Az ipari kooperáció rendszerint a harmadik piacon történő közös értékesítést is magában foglalja.) Milyen nemzetiségű az iparcikk? Ma még a kölcsönös tapogatódzásoknál, próbálkozásoknál tartunk csupán az ipari kooperáció különböző területein. A problémák jelentős része gazdasági és jogi természetű. (Például, hogy milyen „nemzetiségűnek” tekintik a nyugati partner országában a kooperációban készült iparcikket? Hogyan oldható meg a döntőbíráskodás? stb.) A termelési kooperáció egyébként a magyar ipartól is nagyobb rugalmasságot, termelési és szállítási fegyelmet igényel. Az eddigi tapasztalatok szerint a külföldi vállalatok az együttműködés sok lehetőségét javasolták. Sokkal eredményesebb azonban, ha legégetőbb problémáink ismeretében a magyar ipar kezdeményezi az ipari kooperációt, amely akkor lesz a műszaki fejlődés, a termelés- és exportnövelés számottevő komponense, ha széleskörűvé és általánosabbá válik. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Népgazdaság Ipari kooperáció Szerszámgép és hányakim I Kezdeti eredmények A HAJDÚSZOBOSZLÓI FÖLDGÁZ CSŐRENDSZERE 1966 elején magyar—francia földgázipari együttműködés MAGYARORSZÁG 1966/19 Vendégmunkások helyett együttműködés Az ipari kooperáció fejlesztésében egyéb otkok is közrejátszanak. A legtöbb nyugat-európai országban a munkaerő — különösképp a szakmunkás ■— „hiánycikk”. A munkaerő-hiányt jórészt vendégmunkások alkalmazásával igyekeznek leküzdeni. A vendégmunkások igénybevétele azonban nem olcsó megoldás, mert a külföldi munkások betanításáról, lakásáról a cégeknek kell gondoskodni. (A kölni Ford autógyár 18 000 dolgozója közül például 9000 külföldi munkás. A gyár 30 0-lt is a MAGYARORSZÁG népes előfizetői táborába ELŐFIZETHETŐ MINDEN POSTAHIVATALBAN és a kézbesítőknél