Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-08 / 19. szám

M­ájus 9-én nyílik meg a ma­, gyár rövidfilmek, tv-filmek­ és filmhíradók idei sereg­szemléje, a III. miskolci filmfeszti­vál. 1964-ben, amikor első ízben ren­deztek kisfilm-fesztivált Miskolcon, sokan aggályoskodtak: miért van szükség erre a fesztiválra? Csak azért, hogy eggyel szaporítsuk a kü­lönféle nemzeti és nemzetközi film­seregszemlék amúgy is folyton nö­vekvő számát? (Annak a filmkriti­kusnak, filmművésznek, aki a világ valamennyi — vagy akárcsak legje­lentősebb — fesztiválján részt akar­na venni, kevés lenne rá az év 365 napja.) Az aggályoskodókat és az­­„ellen­drukkereket” megcáfolta már az első két miskolci fesztivál is. A ren­dezőség nem konkurrenciát akart támasztani Oberhausennak, Lipcsé­nek, Krakkónak, Brüsszelnek, Mannheimnak, Bergamonak. Elkép­zelése az volt, hogy a magyar kis­­film-művészet sajátos problémáit és eredményeit állítsa évről évre az érdeklődés homlokterébe s igyekez­zék fel is mérni a megtett utat. Ezt a célt a rendezőség elérte. Egyúttal hatásos propagandát is fejt így ki a magyar kisfilm-művészet érdeké­ben. A magyar kisfilm-művészet tar­talmi, műfaji problémáit illetően tény, hogy az utóbbi két-három esz­tendőben meglassúdott a korábbi, 1957—1962 közötti, évekre jellemző fejlődés. Ekkor ugyanis szinte min­den előzmény nélkül betörtünk a nemzetközi élmezőnybe és egyre­­másra arattuk a hazai és külföldi sikereket, sorra hoztuk haza a fődí­jakat, nagydíjakat, okleveleket. Volt olyan év (1960), amikor Ober­­hausenban, a kisfilmek legjelentő­sebb nemzetközi fesztiválján el­nyertük „A legjobb nemzeti prog­ram” díját is. Díjakat az elmúlt három évben is kaptunk. (1964: Kézenfogva — nagydíj, Oberhausen; Mint csepp­­ben a tenger — ezüstérem, Buenos Aires; A jég művészei — ezüstérem, Cortina d’Ampezzo. 1965: Válás Bu­dapesten — Arany Sárkány-nagydíj, Krakkó; Nem fog fájni — a zsűri különdíja, Párizs; Térábrázolás a festészetben — nagydíj, Bergamo; Nyitány — Aranypálma-díj, Cannes, 1966: Elégia — nagydíj, Oberhausen; Máté Passió — első díj, Oberhausen stb.) E díjak valóban jelentős alko­tásokat tüntettek ki, — de emelke­dett-e e ezekben az években az át­lag-színvonal? A magyar filmmű­vészek megszerezték a szükséges szakmai ismereteket, de kísérletező kedvük mintha alábbhagyott volna. Ami 8—10 évvel ezelőtt újszerű, bátor és eredményes kísérlet lehe­tett, az ma már­­ sablonná vált. Az egykor újnak ható témákat, az újszerű formai és művészi megol­dásokat a világ kisfilm-művészeinek „epigon hada” is elsajátította és le­járatta. A legutóbbi lipcsei, de még inkább a miskolcit megelőző feb­ruári oberhauseni filmfesztivál bi­zonyította, hogy ez a jelenség is nemzetközi. A témák és a megoldá­sok csaknem valamennyi ország filmjeiben ismétlődnek. Szinte mindegyik nemzeti programban sze­repelt úgynevezett „interjú-film”, a „cinéma verité” több különböző változata, (például az elhagyott gyermekekről, az alkohol rabjai­ról, a fiatalság útkereséséről stb.) Ezeket a filmeket azonban jóformán alig lehetett megkülönböztetni egy­mástól. Az elégedetlenség korántsem jelenti azt, hogy minden áron újabb ötletekre, erőltetett kísérletekre, for­mai trükkökre volna szükség. (Az effajta törekvés többnyire csak ér­telmetlen formai játékokat eredmé­nyez.) Inkább az kellene, hogy meg­őrizve a nemzeti sajátosságokat a témákat elmélyültebben, korszerűb­ben ábrázolják. A hogyan tovább? — ebben az aspektusban várja a megoldást, ebbe a vitába kell a ma­gyar kisfilm-művészeknek is — mű­vekkel — beleszólniuk. A miskolci filmfesztiválra ebben az évben 119 különböző műfajú kis­­filmet és 76 híradót neveztek be. Az előzsűri döntése alapján ebből a 195 filmből végül 86 (29 kisfilm, 21 tv-film, 17 filmhíradó és 19 tv-hír­­adó) kerül majd a 12-tagú zsűri — elnöke Máriássy Félix — és a kö­zönség elé. Újításként a fesztivál egyik napján bemutatják a legutób­bi krakkói, lipcsei és oberhauseni kisfilm-fesztiválok díjnyertes film­jeit, a híradó szakosztály munkatár­sai pedig nemzetközi híradó-estet rendeznek a világ különböző típusú filmhíradóiból. A vitafórumokon két téma kerül napirendre. Az első a dokumentumfilm és a közönség vi­szonyával foglalkozik, a másik pe­dig a népszerű-tudományos filmek időszerű problémáival. A miskolci fesztivál ismét előtérbe helyezi a magyar filmalkotók évek óta visszatérő s lényegében mai na­pig is megoldatlan problémáit. AZ alkotók egyik legnagyobb panasza: a kisfilmek hazai forgalomba hoza­tala és „párosítása” (Magyarország 1964. 20. sz.). Kétségtelenül külön gondot okoz a kisfilmek műsorra tűzése, hiszen egyszerre három szempontot is figyelembe kell ven­ni: ne üssön el egymástól — hangu­latában — a kisfilm és a játékfilm (ne fusson egy műsorban vidám kis­film és komoly, drámai hangvételű nagyfilm). Egyeztetni kell a kisfilm és a játékfilm korhatár-kategóriá­ját is (gyermekeknek szóló vidám nagyfilmet nem lehet 18 éven fe­lüliek számára engedélyezett játék­filmmel párosítani), s végül: a gaz­daságosság. A műsoridő aligha hosz­­szabbítható meg, hiszen akkor ke­vesebb előadást lehetne tartani, a jelenlegi 2 órás műsoridőben pedig — a mind hosszabbá váló nagyfil­mek s az el nem hagyható híradó mellett — már nem jut idő az ugyancsak mind hosszabb — rövid­filmeknek. Nehézségeket okoz — a kópiák száma is. Az ideális az lenne, ha egy bizonyos játékfilmet minden moziban ugyanazzal a kisfilmm­el együtt vetítenének. Ám a játékfil­mekből jóval több kópia készül, mint a kisfilmekből (kisfilmből átla­gosan öt, de előfordul, hogy csak há­rom kópia készül). Ezért a játékfilm és a kisfilm útjai a premier után elválnak. A nagyfilm új meg új kis­­film-partnert kap. A kisfilmek olykor csak több hónapos ké­séssel jutnak a közönség elé, mert nem találnak számukra megfelelő műsorkapcsolási lehetőséget. Van olyan vélemény is, hogy a kis­filmek erkölcsi, anyagi eredményét nem lehet lemérni, mert a közönség elsősorban nem a kísérőfilm, hanem a nagyfilm miatt vált jegyet a mo­ziba. Ezt minden érvnél eleveneb­ben cáfolja a kizárólagosan kis­­filmeket és híradófilmeket játszó körúti Híradó mozi látogatottsági statisztikája: 1961* 1 389 000 néző 1962. 1 289 000 néző 1963. 1215 000 néző 1964. 1 164 000 néző 1965. 1 104 000 néző A Híradó mozi „kihasználtsági fo­ka” magasabb, mint a játékfilmeket játszó moziké, a csökkenés pedig megfelel a mozilátogatottság csök­kenése országos átlagának. Évek óta szó van pályaudvari „non stop” mozik létrehozásáról — ezek világ­szerte népszerűek s a nap minden órájában zsúfoltak. Ám a MÁV-val mindmáig nem tudtak megállapo­dásra jutni...) A III. miskolci filmfesztivál bi­zonyára növeli majd a magyar kis­film-művészet jó hírét, népszerűsé­gét és hozzá is segít a műfaj mű­vészi és technikai kérdéseinek mi­előbbi megoldásához. Film A harmadik miskolci Hosszú „rövidfilmek” Fesztivál és lendület KÉP A „MIÉRT?” C. RÖVIDFILMBŐL A cinéma vérité változatai MAGYARORSZÁG 1966/19 Ennek a rejtvénypályázatnak résztvevői akkor felelhetnek könnyen a kérdésekre, ha meg-megáll­­nak nézelődni a könyvesboltok kirakatai előtt. Ezút­tal többféle könyv íróját és címét (néhol csak a mű címét!) kell eltalálni, nemcsak szépirodalomról van szó, akadhat történettudományi, ismeretterjesztő mű is, hiszen az is van a könyvkirakatban. 1. Német író-tudós érdekes könyve Földünknek arról a részéről, amely ugyan földgolyóbison van, de... — éppen ez a könyv témája. Egy fejezetcím: „Egy 50 quadrillió tonnás sótartó.” A könyv meg­jelenési éve 1966. A könyv címe? 2. Francia író regénye (most, 1966-ban új kiadás­ban jelent meg magyarul!) eredeti címe: „Week-end a Zuydcoote”. Az író Sartre-ral egy gimnáziumban tanított, angolszakos volt. Regénye (Goncourt-díjat kapott), négy francia katona sorsát írja meg az összeomlás nehéz negyvennyolc órájában. (Az író egy későbbi műve egy náci koncentrációs tábor pa­rancsnokáról szól, első személyben megírott mű.) Az író neve, a könyv címe? 3. Magyar írónő 1966-ban megjelent műve. Egy házat ismerünk meg; a Dunakanyar egyik gyönyörű helységében áll — de nem is ház, egykori gazdája­ KÖNYVKIRAKAT (I.) nak arca, egyénisége, igaz emberi és írói nagysága a „levelek” témája. Az írónő neve, a könyv címe? 4. Új könyvsorozat indult. A sorozat első kötete angol író műve. A helyszín: egy kis sziget. A sze­replők: diákok. (A címben egy rovat neve!) Az író neve, a könyv címe? 5. Magyar irodalomtörténész 1966-ban megjelent műve, három régebben írott tanulmánykötet együt­tes kiadása. Kikről ír? Néhány név: Ady, Babits, Lope de Vega, Shakespeare, Proust, Steinbeck. Az író neve, a könyv címe? 6. Tessék csak az 1. számú kérdésre gondolni! A téma ugyanis rokon, bár itt, a kérdésnek csak az egészen múltbeli vonatkozásai érdekesek. A könyv két szovjet szerző műve­ egy nagyon népszerű so­rozatban jelent meg 1966-ban. A tudományág, amelyről szó van, 1900-ban született Antikhythéra sziget partjainál, a tengernél. A könyv címe: Az „Írók és művek XI.” megfejtése: 1. Bozena Nemcová; 2. Hans Habe; 3. Bruno Traven; 4. Egon Erwin Kisch; 5. Makszim Gorkij; 6. Eugene Ionesco. A kezdőbetűkből: Eric Knight. Könyvjutalmat nyertek: Betkó Katalin, Békés­csaba, Forgách u. 11., Újváry Béláné, Pápa, Jókai u. 39., Donát János, Bp. VI., Szófia u. 23. ali

Next