Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-08 / 19. szám
Május 9-én nyílik meg a ma, gyár rövidfilmek, tv-filmek és filmhíradók idei seregszemléje, a III. miskolci filmfesztivál. 1964-ben, amikor első ízben rendeztek kisfilm-fesztivált Miskolcon, sokan aggályoskodtak: miért van szükség erre a fesztiválra? Csak azért, hogy eggyel szaporítsuk a különféle nemzeti és nemzetközi filmseregszemlék amúgy is folyton növekvő számát? (Annak a filmkritikusnak, filmművésznek, aki a világ valamennyi — vagy akárcsak legjelentősebb — fesztiválján részt akarna venni, kevés lenne rá az év 365 napja.) Az aggályoskodókat és az„ellendrukkereket” megcáfolta már az első két miskolci fesztivál is. A rendezőség nem konkurrenciát akart támasztani Oberhausennak, Lipcsének, Krakkónak, Brüsszelnek, Mannheimnak, Bergamonak. Elképzelése az volt, hogy a magyar kisfilm-művészet sajátos problémáit és eredményeit állítsa évről évre az érdeklődés homlokterébe s igyekezzék fel is mérni a megtett utat. Ezt a célt a rendezőség elérte. Egyúttal hatásos propagandát is fejt így ki a magyar kisfilm-művészet érdekében. A magyar kisfilm-művészet tartalmi, műfaji problémáit illetően tény, hogy az utóbbi két-három esztendőben meglassúdott a korábbi, 1957—1962 közötti, évekre jellemző fejlődés. Ekkor ugyanis szinte minden előzmény nélkül betörtünk a nemzetközi élmezőnybe és egyremásra arattuk a hazai és külföldi sikereket, sorra hoztuk haza a fődíjakat, nagydíjakat, okleveleket. Volt olyan év (1960), amikor Oberhausenban, a kisfilmek legjelentősebb nemzetközi fesztiválján elnyertük „A legjobb nemzeti program” díját is. Díjakat az elmúlt három évben is kaptunk. (1964: Kézenfogva — nagydíj, Oberhausen; Mint cseppben a tenger — ezüstérem, Buenos Aires; A jég művészei — ezüstérem, Cortina d’Ampezzo. 1965: Válás Budapesten — Arany Sárkány-nagydíj, Krakkó; Nem fog fájni — a zsűri különdíja, Párizs; Térábrázolás a festészetben — nagydíj, Bergamo; Nyitány — Aranypálma-díj, Cannes, 1966: Elégia — nagydíj, Oberhausen; Máté Passió — első díj, Oberhausen stb.) E díjak valóban jelentős alkotásokat tüntettek ki, — de emelkedett-e e ezekben az években az átlag-színvonal? A magyar filmművészek megszerezték a szükséges szakmai ismereteket, de kísérletező kedvük mintha alábbhagyott volna. Ami 8—10 évvel ezelőtt újszerű, bátor és eredményes kísérlet lehetett, az ma már sablonná vált. Az egykor újnak ható témákat, az újszerű formai és művészi megoldásokat a világ kisfilm-művészeinek „epigon hada” is elsajátította és lejáratta. A legutóbbi lipcsei, de még inkább a miskolcit megelőző februári oberhauseni filmfesztivál bizonyította, hogy ez a jelenség is nemzetközi. A témák és a megoldások csaknem valamennyi ország filmjeiben ismétlődnek. Szinte mindegyik nemzeti programban szerepelt úgynevezett „interjú-film”, a „cinéma verité” több különböző változata, (például az elhagyott gyermekekről, az alkohol rabjairól, a fiatalság útkereséséről stb.) Ezeket a filmeket azonban jóformán alig lehetett megkülönböztetni egymástól. Az elégedetlenség korántsem jelenti azt, hogy minden áron újabb ötletekre, erőltetett kísérletekre, formai trükkökre volna szükség. (Az effajta törekvés többnyire csak értelmetlen formai játékokat eredményez.) Inkább az kellene, hogy megőrizve a nemzeti sajátosságokat a témákat elmélyültebben, korszerűbben ábrázolják. A hogyan tovább? — ebben az aspektusban várja a megoldást, ebbe a vitába kell a magyar kisfilm-művészeknek is — művekkel — beleszólniuk. A miskolci filmfesztiválra ebben az évben 119 különböző műfajú kisfilmet és 76 híradót neveztek be. Az előzsűri döntése alapján ebből a 195 filmből végül 86 (29 kisfilm, 21 tv-film, 17 filmhíradó és 19 tv-híradó) kerül majd a 12-tagú zsűri — elnöke Máriássy Félix — és a közönség elé. Újításként a fesztivál egyik napján bemutatják a legutóbbi krakkói, lipcsei és oberhauseni kisfilm-fesztiválok díjnyertes filmjeit, a híradó szakosztály munkatársai pedig nemzetközi híradó-estet rendeznek a világ különböző típusú filmhíradóiból. A vitafórumokon két téma kerül napirendre. Az első a dokumentumfilm és a közönség viszonyával foglalkozik, a másik pedig a népszerű-tudományos filmek időszerű problémáival. A miskolci fesztivál ismét előtérbe helyezi a magyar filmalkotók évek óta visszatérő s lényegében mai napig is megoldatlan problémáit. AZ alkotók egyik legnagyobb panasza: a kisfilmek hazai forgalomba hozatala és „párosítása” (Magyarország 1964. 20. sz.). Kétségtelenül külön gondot okoz a kisfilmek műsorra tűzése, hiszen egyszerre három szempontot is figyelembe kell venni: ne üssön el egymástól — hangulatában — a kisfilm és a játékfilm (ne fusson egy műsorban vidám kisfilm és komoly, drámai hangvételű nagyfilm). Egyeztetni kell a kisfilm és a játékfilm korhatár-kategóriáját is (gyermekeknek szóló vidám nagyfilmet nem lehet 18 éven felüliek számára engedélyezett játékfilmmel párosítani), s végül: a gazdaságosság. A műsoridő aligha hoszszabbítható meg, hiszen akkor kevesebb előadást lehetne tartani, a jelenlegi 2 órás műsoridőben pedig — a mind hosszabbá váló nagyfilmek s az el nem hagyható híradó mellett — már nem jut idő az ugyancsak mind hosszabb — rövidfilmeknek. Nehézségeket okoz — a kópiák száma is. Az ideális az lenne, ha egy bizonyos játékfilmet minden moziban ugyanazzal a kisfilmmel együtt vetítenének. Ám a játékfilmekből jóval több kópia készül, mint a kisfilmekből (kisfilmből átlagosan öt, de előfordul, hogy csak három kópia készül). Ezért a játékfilm és a kisfilm útjai a premier után elválnak. A nagyfilm új meg új kisfilm-partnert kap. A kisfilmek olykor csak több hónapos késéssel jutnak a közönség elé, mert nem találnak számukra megfelelő műsorkapcsolási lehetőséget. Van olyan vélemény is, hogy a kisfilmek erkölcsi, anyagi eredményét nem lehet lemérni, mert a közönség elsősorban nem a kísérőfilm, hanem a nagyfilm miatt vált jegyet a moziba. Ezt minden érvnél elevenebben cáfolja a kizárólagosan kisfilmeket és híradófilmeket játszó körúti Híradó mozi látogatottsági statisztikája: 1961* 1 389 000 néző 1962. 1 289 000 néző 1963. 1215 000 néző 1964. 1 164 000 néző 1965. 1 104 000 néző A Híradó mozi „kihasználtsági foka” magasabb, mint a játékfilmeket játszó moziké, a csökkenés pedig megfelel a mozilátogatottság csökkenése országos átlagának. Évek óta szó van pályaudvari „non stop” mozik létrehozásáról — ezek világszerte népszerűek s a nap minden órájában zsúfoltak. Ám a MÁV-val mindmáig nem tudtak megállapodásra jutni...) A III. miskolci filmfesztivál bizonyára növeli majd a magyar kisfilm-művészet jó hírét, népszerűségét és hozzá is segít a műfaj művészi és technikai kérdéseinek mielőbbi megoldásához. Film A harmadik miskolci Hosszú „rövidfilmek” Fesztivál és lendület KÉP A „MIÉRT?” C. RÖVIDFILMBŐL A cinéma vérité változatai MAGYARORSZÁG 1966/19 Ennek a rejtvénypályázatnak résztvevői akkor felelhetnek könnyen a kérdésekre, ha meg-megállnak nézelődni a könyvesboltok kirakatai előtt. Ezúttal többféle könyv íróját és címét (néhol csak a mű címét!) kell eltalálni, nemcsak szépirodalomról van szó, akadhat történettudományi, ismeretterjesztő mű is, hiszen az is van a könyvkirakatban. 1. Német író-tudós érdekes könyve Földünknek arról a részéről, amely ugyan földgolyóbison van, de... — éppen ez a könyv témája. Egy fejezetcím: „Egy 50 quadrillió tonnás sótartó.” A könyv megjelenési éve 1966. A könyv címe? 2. Francia író regénye (most, 1966-ban új kiadásban jelent meg magyarul!) eredeti címe: „Week-end a Zuydcoote”. Az író Sartre-ral egy gimnáziumban tanított, angolszakos volt. Regénye (Goncourt-díjat kapott), négy francia katona sorsát írja meg az összeomlás nehéz negyvennyolc órájában. (Az író egy későbbi műve egy náci koncentrációs tábor parancsnokáról szól, első személyben megírott mű.) Az író neve, a könyv címe? 3. Magyar írónő 1966-ban megjelent műve. Egy házat ismerünk meg; a Dunakanyar egyik gyönyörű helységében áll — de nem is ház, egykori gazdája KÖNYVKIRAKAT (I.) nak arca, egyénisége, igaz emberi és írói nagysága a „levelek” témája. Az írónő neve, a könyv címe? 4. Új könyvsorozat indult. A sorozat első kötete angol író műve. A helyszín: egy kis sziget. A szereplők: diákok. (A címben egy rovat neve!) Az író neve, a könyv címe? 5. Magyar irodalomtörténész 1966-ban megjelent műve, három régebben írott tanulmánykötet együttes kiadása. Kikről ír? Néhány név: Ady, Babits, Lope de Vega, Shakespeare, Proust, Steinbeck. Az író neve, a könyv címe? 6. Tessék csak az 1. számú kérdésre gondolni! A téma ugyanis rokon, bár itt, a kérdésnek csak az egészen múltbeli vonatkozásai érdekesek. A könyv két szovjet szerző műve egy nagyon népszerű sorozatban jelent meg 1966-ban. A tudományág, amelyről szó van, 1900-ban született Antikhythéra sziget partjainál, a tengernél. A könyv címe: Az „Írók és művek XI.” megfejtése: 1. Bozena Nemcová; 2. Hans Habe; 3. Bruno Traven; 4. Egon Erwin Kisch; 5. Makszim Gorkij; 6. Eugene Ionesco. A kezdőbetűkből: Eric Knight. Könyvjutalmat nyertek: Betkó Katalin, Békéscsaba, Forgách u. 11., Újváry Béláné, Pápa, Jókai u. 39., Donát János, Bp. VI., Szófia u. 23. ali