Magyarország, 1967. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-09 / 15. szám
-■.... .... Egy kis füzetet látunk a vetítővásznon, benne 25 lap. Tízezred milliméter vastagságú lapocskák, 23 karátos színaranyból. Százezer ilyen lapocskával borították be a Szabó Ervin Könyvtár (a volt Wenckheim-palota) stukkóit; tíz aranyozó húsz hónapig dolgozott rajta. A mester kezében mókusfarokból készített szerszám, ezzel helyezi el az aranylapocskákat. Először arcához érinti a mókusfarkat. Régi fogás ez: a leheletnyi zsírrétegre könnyedén felragad, elfekszik, és könnyen le is válik róla az arany. Ez az Építésügyi Minisztérium stúdiójában készült film — az „Aranyozás” — egyike annak a 297 filmnek, amelyet a világ legkülönbözőbb országaiból neveztek be a 4. budapesti műszaki filmfesztiválra. Csaknem két hétig tartott, míg — a MOM művelődési házában, mintegy 1200 szakember jelenlétében — valamenynyi filmet levetítették. Itt választották ki azt a legjobb 90 filmet, amelyet az április 10-től 15-ig tartó nemzetközi bemutatón 200 külföldi résztvevő, valamint a magyar ipar és tudományos élet vezetői előtt leforgatnak. A díjakat nemzetközi zsűri ítéli oda a legjobbaknak; a zsűri elnöke és titkára magyar, tagjai között van a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium és az UNESCO képviselője. „Profiltisztítás” A budapesti műszaki filmfesztiváloknak már nemzetközi hírük, rangjuk van. Az első kettőt a Gépipari Tudományos Egyesület rendezte 1959-ben és 1961-ben. Jórészt műszaki filmgyártásunk nemzetközi sikereinek eredménye volt, hogy már az első fesztiválon 25 ország vett részt (230 filmmel), nemcsak európai országok, hanem az Egyesült Államok és Japán is. A harmadik fesztivált az MTESZ Tudományos Filmklubja tartotta 1965-ben, az ideit pedig az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület (OPAKFI) rendezi. Míg eddig mindenfajta műszaki és tudományos film — tehát biológiai, orvosi stb. tárgyú film is — szerepelhetett a fesztiválon, most első ízben csak műszaki tárgyú filmet lehet bemutatni (beleértve az alaptudományokkal foglalkozó, tehát matematikai, fizikai és kémiai témájú filmeket). Erre a „profiltisztításra” szükség is volt. A világszerte egyre szaporodó filmfesztiválok sorában az utóbbi években bizonyos specializálódás érvényesül, amit már csak a filmtermés egyre növekvő mennyisége is indokol. Másrészt nyilvánvaló, hogy nem volna helyes, ha több országban rendeznének egymáshoz hasonló bemutatókat. Fontos tehát, hogy a filmfesztiválok rendezői között együttműködés, nemzetközi munkamegosztás alakuljon ki. Ennek a törekvésnek a következménye, hogy a budapesti bemutatók egyre inkább „az új technika fesztiváljaivá” válnak. A Nemzetközi Tudományos Filmegyesület (AICS — L’Association Internationale du Cinéma Scientifique), amelynek székhelye Párizsban van, évente más-más tagállamban tartja közgyűlését. Ilyenkor ugyanott megrendezi a népszerű tudományos filmek nemzetközi fesztiválját. A nyugat-európai gazdasági közösség országai ugyancsak évente rendeznek nemzetközi filmfesztivált egy-egy tagállamban a legjobb ipari filmekből. Belgium az Antwerpenben székelő Nemzetközi Audiovizuális Technikai Központ közreműködésével minden harmadik évben ipari és munkavédelmi fesztivált rendez (témájában ez áll talán a legközelebb a budapestihez). Paduában rendszeres időközönként bemutatókat tartanak a felsőoktatási filmekből, és számos országban rendeznek kisebb, nemzetközi részvételű nemzeti fesztiválokat. Műszaki szempontból eddig is a budapesti bemutatók voltak a leggazdagabbak, a 4. filmfesztivál eedig már kétségkívül a nemzetközi műszaki filmtermés legjelentősebb seregszemléje lesz. (A nyugat-európai gazdasági közösség országainak 1966-os velencei fesztiválján 92 műszaki tárgyú film szerepelt, az 1966- os antwerpeni bemutatón 140, Budapesten a 297 benevezett film közül az első „fordulóban” mintegy 230-at vetítettek le.) Indokolt, hogy a műszaki filmek — nemcsak a kisfilmek dzsungelében való tájékozódás megkönnyítése végett, hanem műfajilag is — önálló kategóriaként szerepelnek. Hiszen a műszaki filmezés céljaiban, felvételi eszközeiben és módszereiben, valamint felhasználását illetően is lényegesen eltér a hagyományos, különösen pedig a szórakoztató, de még a hírközlő filmfajtáktól is. Ezért a műszaki filmezést ma már úgy tekintik, mint a filmezés önálló területét. Megkülönböztetnek kutató, oktató, népszerű tudományos tájékoztató és propaganda-, valamint dokumentumfilmeket. Jelentőségük világszerte egyre nő, hiszen a filmek a műszaki információközlés egyik leghatásosabb eszközei. Mindenki megérti Felhasználásukra a legszemléletesebb példákat maguk a műszaki filmek szolgáltatják. Részlet egy svájci filmből: Neuchâtel, Farag gyár. Munkások, útban a munkahely felé — mindannyian más nyelven beszélnek, de legalább is más dialektusban. A gyár elektromos óraműveket gyárt. Egy relé komplikált beszabályozására kell megtanítani a munkásokat — de milyen nyelven? A filmet mindenki megérti. Filmen mutatják be tehát a munkafolyamatot, s a fogásokat addig vetítik le újra és újra, amíg mindenki elsajátítja. Az eredmény: a betanítási idő 40 százalékkal rövidebb lett, és még a munka minősége is javult. Filmtájékoztató központ Más filmrészlet: egy ballisztikus kutatólaboratórium kísérleti terepe. Rakétakísérlethez készülnek. A rakéta mellett egy fémházban kamerát helyeznek el, amelyet körülbelül 80 méter távolságból távirányítással lehet kezelni. A kamera olyan helyről filmez, ahol az ember számára túlságosan veszélyes volna tartózkodni: 4 méterről regisztrálja a rakétafúvókák működését, az elektromos vezetékek viselkedését stb. Ismét más példa: Felbúgnak a szirénák ... Bankrablás! A jelenet azonban nem a valóságban játszódik le, hanem a nürnbergi rendőrségi lövöldében. Újoncok céloznak és lőnek a vetített képekre. A lövés hangja megállítja a filmet — egy gombnyomás megint elindítja. A műszaki filmekben rejlő lehetőségek kiaknázása viszonylag nem régen indult meg. Felhasználásuk és gyártásuk a kutatás, oktatás, tájékoztatás, propaganda és a népművelés céljaira a fejlett ipari államokban az 50-es években, Magyarországon 8—9 éve kezdett nagyobb méretűvé válni. Jelenleg a világon évente mintegy 10 ezer műszaki filmet állítanak elő, ezek 30—35 százaléka Európában készül, a többi nagyrészt az Egyesült Államokban és Japánban (adatainkban nem szerepelnek a televízió számára készített filmek). Ezen a területen újabban ugyanaz a helyzet alakult ki, mint a könyvekkel, folyóiratokkal kapcsolatban. A tájékozódás egyre nehezebb, s szervezett dokumentációs szolgálat nélkül hamarosan lehetetlenné válik a világ egyre növekvő filmtermésének áttekintése. Az UNESCO ezért azt javasolta, hogy hozzanak létre az egyes országokban az ott gyártott vagy beszerzett filmekről teljes nyilvántartást, a szakmai filmnyilvántartásban pedig nemzetközi munkamegosztás alakuljon ki. Magyarország magára vállalta a műszaki filmek nemzetközi nyilvántartásának munkáját. Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ keretében működő Műszaki Filmtájékoztató Központ eddig mintegy 300 filmkatalógusból több mint 20 ezer műszaki film adatait dolgozta fel. Ez az intézmény egyúttal az AIDS műszaki filmtájékoztató központja, ami azt jelenti, hogy a tagországok a maguk dokumentációs anyagát Magyarországra küldik, hogy itt felvegyék a nemzetközi nyilvántartásba. Az AIDS most az osztrák kormány támogatásával Bécsben az orvosi filmek nemzetközi tájékoztató központját hozza létre. A műszaki filmek ügyében hazánknak már olyan tekintélye és szervezeti bázisa van, hogy a Nemzetközi Tudományos Filmegyesület Magyarországot kérte fel az AIDS műszaki film munkacsoportja állandó titkárságának ellátására. Budapesten jelenik meg a szervezet hivatalos bulletinje is; a lap szerkesztésében részt vesznek a brüsszeli Nemzetközi Tudományos Filmtár, az UNESCO magyar nemzeti bizottság Műszaki film Negyedik fesztivál 297 induló Újoncok céloznak és lőnek ra, valamint az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület képviselői. A bulletin tavaly 9 nemzetközi konferencia és 450 műszaki film adatait dolgozta fel a könyvtári dokumentációkhoz hasonló formában (600 példány kerül külföldre). A fejlődés világszerte egyre inkább abba az irányba tart, hogy a tudományos és műszaki filmek gyártását speciális stúdiók és speciálisan képzett szakemberek végezzék. Így van ez a Szovjetunióban, így Lengyelországban, Csehszlovákiában és az NDK-ban is. A tőkésországokban nagyobb ipari cégek is sok szakfilmet gyártanak és forgalmaznak (Shell, Fiat, Montecatini, British Petroleum stb.), s a szakmai szövetségek összehangolt filmgyártása ugyancsak jelentős (közlekedési filmek Angliában, egyes vasúttársaságok filmgyártása stb.). Nálunk a Magyar Filmgyártó Vállalatnak 3 stúdiója van; az egyik népszerű tudományos és oktatófilmeket, a másik propaganda-, a harmadik híradó- és dokumentumfilmeket készít. A MAFILM-en kívül az ipari tárcáknak — az építésügyi, a kohó- és gépipari, a közlekedés- és postaügyi, valamint a nehézipari minisztériumoknak — van stúdiójuk, ahol a szakmai szükséglet szerint technológiai, gyártmányismertető, tapasztalatcsere, oktató, dokumentum és balesetelhárítási filmeket állítanak elő. Kutatási tárgyú filmek készítésével a Magyar Tudományos Akadémia Műszerügyi Szolgálata foglalkozik. Ezek a szervek összesen évente több mint 100 filmet gyártanak, amelyek értékelésére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az OPAKFI minden évben országos filmszemlét rendez. Nemzetközi szemle A következő napokban a legutóbbi fesztivál óta gyártott filmek legjobbjai kerülnek a nemzetközi zsűri elé. Magyarország 66 filmet nevezett be , talán lesznek közöttük olyanok, amelyeket a zsűri méltónak talál a díjazásra. A filmfesztivál idején Budapesten tartja első közgyűlését a Nemzetközi Tudományos Filmegyesület műszaki film munkacsoportja, s itt ülésezik a nemzetözi bulletin szerkesztőbizottsága is. Így Budapest már ezen a tavaszon „az új technika fesztiváljának” városa lett. NEUKUM LER KÉP A „RÖNTGENSPEKTROMÉTEREK” CÍMŰ SZOVJET FILMBŐL Először arcához érinti a mókusfarkat .i A « i A it O ii S / A G 1 9 6 7 / 1 5 MaMBUUHftfbt 17