Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám

P­ostafiók rovatunk e heti fő feladatának azt tekintettük, hogy rendbe tegyük az évti­zed-kezdet ügyét. Persze, azért ju­tott hely más kérdésekre is. Idéz­zünk a levelekből: „Minden évtized, nevének meg­felelően, tíz évből áll. Nyilván­való, hogy időszámításunk első év­tizede a 10. év, második évtize­de a 20. év végén fejeződött be. Ennek megfelelően 1970. december 31-én fejezzük be mostani — száz­­kilencvenhetedik — évtizedünket is. A tizedfordulótól tehát még egy év választ el bennünket. Ugyanez a helyzet az ezredfordu­lóval is. Ahogy közeledik, mind gyakrabban hallunk, olvasunk ar­ról, hogy a 2000. évvel új ezred­évbe lépünk. Ez tévedés. 2000. de­cember 31-én ér véget időszámí­tásunk második évezrede, és csak a következő napon, 2001. január 1-én lépünk a harmadik évezred­be.” DR. CSATÓ ISTVÁN, BOKOTA „Érdekes tévedés késztet arra, hogy ne csak olvasójuk, hanem le­velezőjük is legyek. Az 1970/1. szám első oldalán ugyanis azt ír­ják, hogy »­Franciák és portugálok a tizedfordulón Afrikában­«. Min­den évszázad az új század első évével indul, ennek megfelelően az első évtized a huszadik szá­zadban 1901-gyel kezdődött, a he­tedik pedig 1971-gyel így hát té­vedtek.” GÁTVÖLGYI JÓZSEF, BUDAPEST „Az 1970/1. számokban mind a címoldalon, mind a 11. oldalon a kezdő, illetve zárult évtizedről ír­nak. Az 1969 és 1970-es év talál­kozásakor — szerintem — nem volt tizedforduló.” GAÁL LÁSZLÓ, KAPOSVÁR Válaszunk: Mikor végződik az évtized? „Nemcsak a Magyaror­szág cikkírója nem látott tisztán ebben a kérdésben, hanem­ mind­azok tévedtek, akik szilveszterkor nemcsak egy évtől, hanem egy évtizedtől is búcsúztak. Tévedé­sük könnyen érthető , de köny­­nyen be is látható, mi a valóság. Mértékegységeink használata köz­ben megszoktuk, hogy a tízes, szá­zas stb. egységeknek a tizedik, századik stb. egységgel van vé­gük, így például a tizedik centi­méter a deciméter utolsó centi­métere. De a méterrúd nullával kezdődik, éveink sora pedig nem a 0. évvel kezdődött. Az első év — elvileg — az i. sz. 1 volt, vagy­is 1. január 1-től 1. december 31-ig tartott. Az első évtizednek így nyilvánvalóan 10. december 31-én volt vége, a második évti­zed 11. január 1-én kezdődött. Évszámaink tehát sorszámnevek: például »i. sz. 9« azt jelenti, hogy a kilencedik évről van szó, amely­nek elteltével még nem múlt el az első évtized, csak annak kilenc éve. Így századunk hetedik év­tizede 1961. január 1-től 1970. december 31-ig tart. Szilveszterkor tehát csak a 60-as évektől, nem pedig egy teljes évtizedtől bú­csúztunk — mint ahogy a Ma­gyarország sok kedves olvasója írta meg a szerkesztőségnek.” PONORI THEWREWK AUREL, AZ URANIA CSILLAGVIZSGÁLÓ IGAZGATÓHELYETTESE „Örömmel olvastuk az 1969/52. számban a Bartók-évről szóló cik­küket. Talán nem volna érdekte­len tájékoztatni olvasóikat arról, milyen erőfeszítéseket tesz a Cor­vina Kiadó a Bartók-jubileum méltó megünneplésére. A jubi­leumi év tiszteletére megjelentet­jük Ujfalussy József Bartók-mo­­nográfiáját orosz, német és angol nyelven. Ez lesz az első jelentős Bartók-életrajz, amely magyar szerző tollából idegen nyelven megjelenik. Ismét kiadjuk német nyelven a Szabolcsi Bence szer­kesztésében eddig már több nyel­ven, több kiadásban megjelent, nagy sikert aratott Bartók élete és munkássága című antológián­kat az NSZK-beli Bärenreiter ki­adóval közösen, népszerű zseb­­könyv-formában. Régóta készülő kiadványt hozunk tető alá 1970- ben: a londoni Faber and Faber kiadóval közös kiadásban meg­jelentetjük az eddigi legteljesebb levelezés-gyűjteményt, Bartók Béla levelei című kötetet, amelyet De­­mény János szerkesztett. A Breuer János cikkében említett Bartók­­ikonográfiát (Bónis Ferenc össze­állításában) mi is megjelentetjük angol és német nyelven, a Zene­műkiadóval együtt. Tervezzük Lendvay Ernő Bartók-könyvének idegen nyelvű kiadását, és meg kívánjuk jelentetni — igaz, nem 1970-ben — a Szöllősi András szerkesztésében magyar nyelven már napvilágot látott Bartók-írá­­sok című kötet 30—35 íves válo­gatását, angol nyelven.” BÁLÁBAN PÉTER, A CORVINA KIADÓ IRODALMI VEZETŐJE „Az 1969/52. számiban olvastam a Fordulat falun, a magyar pa­raszt sorsáról írott cikket. Igen jól esett fajtámnak, a múlt igaz­ságos bírálata. Igen, sokat kellene írni a magyar paraszt történeté­ről Dózsától napjainkig. Sajnos, még nem írták meg a paraszttör­ténelmet, a nagy paraszt lexikont, például Tessedik Sámuelt, aki for­radalom nélkül íratott millió hold földet telekkönyvileg jobbágyok nevére. És igaza volt. II. József császár elismerte, hogy a paraszt 1784 után háromszorta többet ter­melt mint annakelőtte. Meg kel­lene írni a paraszti népesség ál­lását kétszáz évre visszamenően napjainkig, akkor látnánk meg, hány paraszti ivadékból lett ipari munkás. Úgy tudom, az 1945-ös választáson a kisgazdák 68 szá­zalékról beszéltek, a parasztpárt 71 százalékot mondott. Így csak 30 százalék lett volna a munkás­­osztály és értelmiség? Ma 20 szá­zalék körül tart a tsz-parasztság, felszívódott a munkásosztályba. Erről is írni kellene, hadd tudja meg az ifjúmunkás és értelmi­ségi, honnan jött, és hogy a mun­kásság a parasztságból terjesztő­dött ki.” VIRÁG MIHÁLY, ALBERTIRSA „Remélem, hogy a Negyelja szovjet lap cikkírója téved és nem a Mona Lisa elrablása cikk for­dítója, ugyanis első hasábjának utolsó bekezdése: »Megállapítást nyert, hogy a kép pénteki napon tűnt el...«, majd a harmadik ha­sáb második bekezdésében a kö­vetkezőket mondja: » ... az em­lékezetes keddi napon«.” B. L­, DEBRECEN „Miért nincs Budának NB I-es labdarúgó csapata? 40—50 évvel ezelőtt több nagy csapat volt Bu­dán, a BEFC, a BEAC, a MAC, majd a Gamma. A második vonal­ban ugyancsak neves csapatok so­rakoztak. Pályával is több sport­egyesület rendelkezett, mint ma. Még az iskolaválogatottak bajnok­ságában is nagy volt Buda. Sok hí­res, nagynevű válogatottat nevel­tek a budai klubok. Hogy csak né­hányat említsek: Zsák, Weinhardt, Toldi Géza, Magda Béla, Neuhaus stb. A hat kerületből álló város­résznek ma miért nem lehet egy élvonalbeli csapata?” DÉRI OTTÓ, BUDA „Nem kenyerem a levelezgetés, de három kérdésről szeretném a véleményüket hallani. Az egyik, hogy az országgyűlésen felvetődött a tény: »egy pénztárcából csak annyit lehet kifizetni, amennyi abban van!«. Ez olyan igazság, amely előtt fejet kell hajtani. A 9,20 forintos órabért a nincsből nem lehet 9,50-re emelni, ha an­nak fedezetét meg nem termelik — ez világos. De, ugyanebből a pénztárcából — amint arról a la­pok lépten-nyomon beszámolnak — százezreket és milliókat költe­nek el esetenként, látszólag telje­sen szükségtelenül. Erről szeretnék olvasni a lapjukban. További kér­désem, illetve javaslatom: A me­zőgazdasági termelőszövetkezetek télen többnyire nem tudnak mit kezdeni a munkaerővel, ezért hoznak létre melléküzemágakat is. Milyen nehézséget jelentene járási szinten felmérni a szilárd burkolatú utak területét és a ter­melőszövetkezetek között arányo­san elosztva kiadni hótakarításra, bérmunkában. A tsz-ekben az erő­­gépek télen úgyis csak rozsdá­sodnak, illetve ilyenkor folyik a karbantartásuk. Ezeket rendszere­sen igénybe vehetnék hóeke von­tatására. Annak érdekében, hogy ez ne az önkéntesség alapján tör­ténjen, ki kellene dolgozni egy rendszert, amely szerint tsz-ek adóikat ne pénzben, hanem köz­munkával fizessék be. Végül a közlekedési bírságolás helyett is hótakarítási közmunkára ítélném a szabálysértő gépkocsivezetőket, amelyet minden esetben télen kellene ledolgozni. Ez vagy a hó­eltakarítást gyorsítaná meg, vagy a szabálysértések számát csök­kentené.” K. I., TATA „A sport­cikkeik ismét tollat ad­nak a kezembe. Ideje lenne egyet­len alapigazságot megtanulni min­denkinek, akinek valami köze van a focihoz, azt, hogy ez társasjáték. Aki nem érti meg a játék társas jellegét, nem érdemli meg a drá­ga felszerelést, illetve az edzői fi­zetést. Az ilyeneket a nézőtérre kell tessékelni, ott szórakozzanak. A foci­meccset a pályán kell le­játszani, és nem a játékvezetői öl­tözőben vagy az egyesületi fehér asztal mellett. Valamit a váloga­tottról is. Nálam nem rúghatna labdába színvak sportoló. Egyene­sen képtelenség, hogy a játékos ne lássa meg a pályán az ugyancsak piros vagy zöld színben mellette szaladó társát és ismételten fehér színűekhez rúgja a labdát. Olyan csapat kellene, amely nemcsak rúgni, hanem fejelni is tud, tisztá­ban van a labda mozgásának fizi­kai törvényeivel, érzi a játékot, lát a pályán és nemcsak leszegett fejjel rohangál; nem egyedül akar­ja learatni a csapat sikerét, tud kombinálni és — védekezésben — kombinációkat feloldani. A foci­nál, amely mint társasjáték, egy­ben szellemi sport is — azt a mi­nimális szellemi képességet el kell várni, hogy a nem színvak labda­rúgó 11-ig tudjon számolni az egy­­színűek között. Végül a játékos­uralomról. A jelek szerint van ilyen. De: milyen vezető az, aki hagyja, hogy a játékos rajta ural­kodjon és nem a labdán. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a játékost többi között az ön­uralomra is rá kell nevelni.” DR. K. J., BUDAPEST „A Marseille után című cikkük­höz. Sportrovatuk mást és más­ként ír meg, mint ahogy azt a sport-szaklapok teszik. De lehetne többet írni a magyar sport múlt­járól is. Biztos vagyok benne, ha felkeresnék Sebes Gusztáv volt szövetségi kapitányt, szívesen mondana tanulságos dolgokat, és az életútjáról szóló hiteles írásokból sokat tanulhatnának a fiatalok. A magyar sport több nagy öregjének életrajzát lehetne közölni sorozat­ban, gondolok Bukovira, Kohutra és másokra.” DARVAS SÁNDOR, BUDAPEST „Az 1970 3. számukban jól szó­rakoztam a Korcoványok króniká­ja című fűző-történelmen. Eszem­be jutott, hogy van nekem ide­haza egy nagyon mulatságos ko­rabeli fényképem, amit esetleg pótlólag is leközölhetnének, hadd szórakozzon rajta más is. A kép a párizsi Vertus divatház 1900-as modelljét mutatja.” VEREBES JÓZSEFNÉ, BUDAPEST Budapest 62. Pf. 634. Rendbe tett évtized írott paraszttörténelmet ! A foci, társasjáték MIDER, 1900, PÁRIZS Hadd szórakozzon más is 31 MAGYARORSZÁG 19 7­0 4

Next