Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 4. szám
Postafiók rovatunk e heti fő feladatának azt tekintettük, hogy rendbe tegyük az évtized-kezdet ügyét. Persze, azért jutott hely más kérdésekre is. Idézzünk a levelekből: „Minden évtized, nevének megfelelően, tíz évből áll. Nyilvánvaló, hogy időszámításunk első évtizede a 10. év, második évtizede a 20. év végén fejeződött be. Ennek megfelelően 1970. december 31-én fejezzük be mostani — százkilencvenhetedik — évtizedünket is. A tizedfordulótól tehát még egy év választ el bennünket. Ugyanez a helyzet az ezredfordulóval is. Ahogy közeledik, mind gyakrabban hallunk, olvasunk arról, hogy a 2000. évvel új ezredévbe lépünk. Ez tévedés. 2000. december 31-én ér véget időszámításunk második évezrede, és csak a következő napon, 2001. január 1-én lépünk a harmadik évezredbe.” DR. CSATÓ ISTVÁN, BOKOTA „Érdekes tévedés késztet arra, hogy ne csak olvasójuk, hanem levelezőjük is legyek. Az 1970/1. szám első oldalán ugyanis azt írják, hogy »Franciák és portugálok a tizedfordulón Afrikában«. Minden évszázad az új század első évével indul, ennek megfelelően az első évtized a huszadik században 1901-gyel kezdődött, a hetedik pedig 1971-gyel így hát tévedtek.” GÁTVÖLGYI JÓZSEF, BUDAPEST „Az 1970/1. számokban mind a címoldalon, mind a 11. oldalon a kezdő, illetve zárult évtizedről írnak. Az 1969 és 1970-es év találkozásakor — szerintem — nem volt tizedforduló.” GAÁL LÁSZLÓ, KAPOSVÁR Válaszunk: Mikor végződik az évtized? „Nemcsak a Magyarország cikkírója nem látott tisztán ebben a kérdésben, hanem mindazok tévedtek, akik szilveszterkor nemcsak egy évtől, hanem egy évtizedtől is búcsúztak. Tévedésük könnyen érthető , de könynyen be is látható, mi a valóság. Mértékegységeink használata közben megszoktuk, hogy a tízes, százas stb. egységeknek a tizedik, századik stb. egységgel van végük, így például a tizedik centiméter a deciméter utolsó centimétere. De a méterrúd nullával kezdődik, éveink sora pedig nem a 0. évvel kezdődött. Az első év — elvileg — az i. sz. 1 volt, vagyis 1. január 1-től 1. december 31-ig tartott. Az első évtizednek így nyilvánvalóan 10. december 31-én volt vége, a második évtized 11. január 1-én kezdődött. Évszámaink tehát sorszámnevek: például »i. sz. 9« azt jelenti, hogy a kilencedik évről van szó, amelynek elteltével még nem múlt el az első évtized, csak annak kilenc éve. Így századunk hetedik évtizede 1961. január 1-től 1970. december 31-ig tart. Szilveszterkor tehát csak a 60-as évektől, nem pedig egy teljes évtizedtől búcsúztunk — mint ahogy a Magyarország sok kedves olvasója írta meg a szerkesztőségnek.” PONORI THEWREWK AUREL, AZ URANIA CSILLAGVIZSGÁLÓ IGAZGATÓHELYETTESE „Örömmel olvastuk az 1969/52. számban a Bartók-évről szóló cikküket. Talán nem volna érdektelen tájékoztatni olvasóikat arról, milyen erőfeszítéseket tesz a Corvina Kiadó a Bartók-jubileum méltó megünneplésére. A jubileumi év tiszteletére megjelentetjük Ujfalussy József Bartók-monográfiáját orosz, német és angol nyelven. Ez lesz az első jelentős Bartók-életrajz, amely magyar szerző tollából idegen nyelven megjelenik. Ismét kiadjuk német nyelven a Szabolcsi Bence szerkesztésében eddig már több nyelven, több kiadásban megjelent, nagy sikert aratott Bartók élete és munkássága című antológiánkat az NSZK-beli Bärenreiter kiadóval közösen, népszerű zsebkönyv-formában. Régóta készülő kiadványt hozunk tető alá 1970- ben: a londoni Faber and Faber kiadóval közös kiadásban megjelentetjük az eddigi legteljesebb levelezés-gyűjteményt, Bartók Béla levelei című kötetet, amelyet Demény János szerkesztett. A Breuer János cikkében említett Bartókikonográfiát (Bónis Ferenc összeállításában) mi is megjelentetjük angol és német nyelven, a Zeneműkiadóval együtt. Tervezzük Lendvay Ernő Bartók-könyvének idegen nyelvű kiadását, és meg kívánjuk jelentetni — igaz, nem 1970-ben — a Szöllősi András szerkesztésében magyar nyelven már napvilágot látott Bartók-írások című kötet 30—35 íves válogatását, angol nyelven.” BÁLÁBAN PÉTER, A CORVINA KIADÓ IRODALMI VEZETŐJE „Az 1969/52. számiban olvastam a Fordulat falun, a magyar paraszt sorsáról írott cikket. Igen jól esett fajtámnak, a múlt igazságos bírálata. Igen, sokat kellene írni a magyar paraszt történetéről Dózsától napjainkig. Sajnos, még nem írták meg a paraszttörténelmet, a nagy paraszt lexikont, például Tessedik Sámuelt, aki forradalom nélkül íratott millió hold földet telekkönyvileg jobbágyok nevére. És igaza volt. II. József császár elismerte, hogy a paraszt 1784 után háromszorta többet termelt mint annakelőtte. Meg kellene írni a paraszti népesség állását kétszáz évre visszamenően napjainkig, akkor látnánk meg, hány paraszti ivadékból lett ipari munkás. Úgy tudom, az 1945-ös választáson a kisgazdák 68 százalékról beszéltek, a parasztpárt 71 százalékot mondott. Így csak 30 százalék lett volna a munkásosztály és értelmiség? Ma 20 százalék körül tart a tsz-parasztság, felszívódott a munkásosztályba. Erről is írni kellene, hadd tudja meg az ifjúmunkás és értelmiségi, honnan jött, és hogy a munkásság a parasztságból terjesztődött ki.” VIRÁG MIHÁLY, ALBERTIRSA „Remélem, hogy a Negyelja szovjet lap cikkírója téved és nem a Mona Lisa elrablása cikk fordítója, ugyanis első hasábjának utolsó bekezdése: »Megállapítást nyert, hogy a kép pénteki napon tűnt el...«, majd a harmadik hasáb második bekezdésében a következőket mondja: » ... az emlékezetes keddi napon«.” B. L, DEBRECEN „Miért nincs Budának NB I-es labdarúgó csapata? 40—50 évvel ezelőtt több nagy csapat volt Budán, a BEFC, a BEAC, a MAC, majd a Gamma. A második vonalban ugyancsak neves csapatok sorakoztak. Pályával is több sportegyesület rendelkezett, mint ma. Még az iskolaválogatottak bajnokságában is nagy volt Buda. Sok híres, nagynevű válogatottat neveltek a budai klubok. Hogy csak néhányat említsek: Zsák, Weinhardt, Toldi Géza, Magda Béla, Neuhaus stb. A hat kerületből álló városrésznek ma miért nem lehet egy élvonalbeli csapata?” DÉRI OTTÓ, BUDA „Nem kenyerem a levelezgetés, de három kérdésről szeretném a véleményüket hallani. Az egyik, hogy az országgyűlésen felvetődött a tény: »egy pénztárcából csak annyit lehet kifizetni, amennyi abban van!«. Ez olyan igazság, amely előtt fejet kell hajtani. A 9,20 forintos órabért a nincsből nem lehet 9,50-re emelni, ha annak fedezetét meg nem termelik — ez világos. De, ugyanebből a pénztárcából — amint arról a lapok lépten-nyomon beszámolnak — százezreket és milliókat költenek el esetenként, látszólag teljesen szükségtelenül. Erről szeretnék olvasni a lapjukban. További kérdésem, illetve javaslatom: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek télen többnyire nem tudnak mit kezdeni a munkaerővel, ezért hoznak létre melléküzemágakat is. Milyen nehézséget jelentene járási szinten felmérni a szilárd burkolatú utak területét és a termelőszövetkezetek között arányosan elosztva kiadni hótakarításra, bérmunkában. A tsz-ekben az erőgépek télen úgyis csak rozsdásodnak, illetve ilyenkor folyik a karbantartásuk. Ezeket rendszeresen igénybe vehetnék hóeke vontatására. Annak érdekében, hogy ez ne az önkéntesség alapján történjen, ki kellene dolgozni egy rendszert, amely szerint tsz-ek adóikat ne pénzben, hanem közmunkával fizessék be. Végül a közlekedési bírságolás helyett is hótakarítási közmunkára ítélném a szabálysértő gépkocsivezetőket, amelyet minden esetben télen kellene ledolgozni. Ez vagy a hóeltakarítást gyorsítaná meg, vagy a szabálysértések számát csökkentené.” K. I., TATA „A sportcikkeik ismét tollat adnak a kezembe. Ideje lenne egyetlen alapigazságot megtanulni mindenkinek, akinek valami köze van a focihoz, azt, hogy ez társasjáték. Aki nem érti meg a játék társas jellegét, nem érdemli meg a drága felszerelést, illetve az edzői fizetést. Az ilyeneket a nézőtérre kell tessékelni, ott szórakozzanak. A focimeccset a pályán kell lejátszani, és nem a játékvezetői öltözőben vagy az egyesületi fehér asztal mellett. Valamit a válogatottról is. Nálam nem rúghatna labdába színvak sportoló. Egyenesen képtelenség, hogy a játékos ne lássa meg a pályán az ugyancsak piros vagy zöld színben mellette szaladó társát és ismételten fehér színűekhez rúgja a labdát. Olyan csapat kellene, amely nemcsak rúgni, hanem fejelni is tud, tisztában van a labda mozgásának fizikai törvényeivel, érzi a játékot, lát a pályán és nemcsak leszegett fejjel rohangál; nem egyedül akarja learatni a csapat sikerét, tud kombinálni és — védekezésben — kombinációkat feloldani. A focinál, amely mint társasjáték, egyben szellemi sport is — azt a minimális szellemi képességet el kell várni, hogy a nem színvak labdarúgó 11-ig tudjon számolni az egyszínűek között. Végül a játékosuralomról. A jelek szerint van ilyen. De: milyen vezető az, aki hagyja, hogy a játékos rajta uralkodjon és nem a labdán. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a játékost többi között az önuralomra is rá kell nevelni.” DR. K. J., BUDAPEST „A Marseille után című cikkükhöz. Sportrovatuk mást és másként ír meg, mint ahogy azt a sport-szaklapok teszik. De lehetne többet írni a magyar sport múltjáról is. Biztos vagyok benne, ha felkeresnék Sebes Gusztáv volt szövetségi kapitányt, szívesen mondana tanulságos dolgokat, és az életútjáról szóló hiteles írásokból sokat tanulhatnának a fiatalok. A magyar sport több nagy öregjének életrajzát lehetne közölni sorozatban, gondolok Bukovira, Kohutra és másokra.” DARVAS SÁNDOR, BUDAPEST „Az 1970 3. számukban jól szórakoztam a Korcoványok krónikája című fűző-történelmen. Eszembe jutott, hogy van nekem idehaza egy nagyon mulatságos korabeli fényképem, amit esetleg pótlólag is leközölhetnének, hadd szórakozzon rajta más is. A kép a párizsi Vertus divatház 1900-as modelljét mutatja.” VEREBES JÓZSEFNÉ, BUDAPEST Budapest 62. Pf. 634. Rendbe tett évtized írott paraszttörténelmet ! A foci, társasjáték MIDER, 1900, PÁRIZS Hadd szórakozzon más is 31 MAGYARORSZÁG 19 70 4