Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
Világpolitika A budapesti memorandum Napirend, résztvevők ! A következő lépés Másodszor kapcsolódik össze hazánk fővárosának neve az európai biztonsági értekezlet előkészítésével. 1969. március 17-én írták alá a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén a szocialista országok vezetői a budapeti felhívást és 1970 júniusában a szocialista külügyminiszterek memorandumának budapesti megfogalmazásával új, minden politikai értékelés szerint a közvetlen, gyakorlati előkészítés szakaszába lépett az európai biztonsági értekezlet ügye. Magyar diplomaták juttatták el a külügyminiszteri tanácskozás megbízásából az érdekelt országok kormányaihoz a memorandumot. A budapesti keltezésű okmány rendkívül széles körű, lényegében mindenütt pozitív visszhangot keltett, s ha nem is lehet még hozzávetőleges dátumot sem megjelölni a nagy európai kerekasztalnál kezdődő munkával kapcsolatban, kétségtelen, hogy az összehívás felé Budapest nagy lépést jelentett. Első visszhangok Akad olyan nyugati távirati iroda, amely a budapesti memorandum visszhangjáról összeállított jelentését ezzel kezdi: „Erik Ninn Hansen dán hadügyminiszter szerint e javaslat első ránézésre nézve bátorító; Olaszországról úgy tudják, hogy pártolja a tárgyalásokat” — a jelentés befejező mondata pedig így hangzik: „a brit főváros politikai köreiben megnyugvással fogadták a keleti tömb államainak békülékeny magatartását.” Még azok a reagálások is figyelemreméltóak, amelyek bizonyos fenntartásokat jeleznek. Carl Barth, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője például egyenes válasz helyett mindössze azt közölte: „Az Egyesült Államok gondosan tanulmányozza a kiadott memorandumot, amelyet Budapesten nyújtottak át Alfred Puhannak, az Egyesült Államok nagykövetének, és azt az amerikai kormány meg fogja vitatni NATO- szövetségeseivel.” Más amerikai hivatalos személyek azt mondották, hogy Washington a javaslatot „a legmesszebbmenő óvatossággal kezeli és továbbra is fenntartásai vannak.” A visszhangok sorából figyelemreméltó még Brandt bonni kancellár néhány mondata. ,,Az a tény, hogy a szocialista államok nem utasították el a kölcsönös csapatcsökkentésre és leszerelésre irányuló javaslatot, igen nagy jelentőségű. Ezen az alapon az érdekeltek számára Keleten és Nyugaton könnyebb lesz, hogy egyetértésre jussanak egy konferencia összehívásáról, amely Európa biztonságát és az európai együttműködést szolgálhatja” — hangsúlyozta Brandt. A budapesti memorandum azt tükrözi, hogy a szocialista külügyminiszterek eszmecseréjén a legrészletesebben megvitatták a budapesti felhívás óta eltelt 15 hónap alatt a kérdésben felmerült számos gondolatot, elemezték azokat a tanácskozásokat, konzultációkat, beszélgetéseket, amelyeket a szocialista külpolitika vezetői egymás közötti vagy más érdekelt európai kormányokkal folytattak.A magyar külpolitikának ebben az időszakában betöltött aktivitása is nyilván hozzájárul a nézetek teljesebb megismeréséhez; gondolhatunk itt például dr. Franz Jonas elnök Budapesten folytatott megbeszéléseire a magyar vezetőkkel, vagy akár külügyminiszterünk, Péter János számos külföldi útjára.) Napirend-bővítés Ma már meglehetős pontossággal rajzolódnak ki az első európai biztonsági értekezlet napirendi pontjai. (Első értekezlet — mert éppen a budapesti memorandum utal arra, hogy ez majd utat nyit további gyümölcsöző megbeszélésekhez, egy sor európai értekezlet megtartásához, sőt, egy „az öszszes érdekelt ország megfelelő szervének létrehozásához, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozna”.) Amikor 1969 októberében a szocialista külügyminiszterek prágai ülésén előterjesztették az első napirendi javaslatot, a szocialista államférfiak nem hagytak kétséget afelől, hogy minden, az ügyet előre vivő hozzájárulást, javaslatot örömmel fontolnak meg. Budapest ennek az ügyet szolgáló készségnek kifejezéseként lépett tovább, amikor a napirend bővítésével egyetértően foglalt állást. A budapesti memorandum tehát a prágai napirendi javaslat pozitív értékelése mellett lehetőnek látja az európai államok területén levő idegen fegyveres erők csökkentésének megvitatását , s rögtön a megbeszélések egyedül lehetséges gyakorlati módjára is javaslatot tesz, megállapítván, hogy „a kérdést az európai biztonsági értekezleten létrehozásra javasolt szervben, vagy más, az érdekelt államok számára elfogadható módon lehetne megvitatni”. A prágai napirend második pontja keretében kerülhetne sor az emberi környezettel kapcsolatos és a kulturális kapcsolatokat érintő problémák megvitatására is. A lényeg persze feltétlenül az európai biztonság megteremtése ,s itt az értekezlet első és legfontosabb feladata, hogy földrészünk országai lemondjanak az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről az európai államok kapcsolataiban. Egy ilyen összeurópai megállapodás rendkívüli módon és gyorsan javítaná meg az egész földrész politikai légkörét és segítene abban, hogy az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok eredményesen szolgálják öreg földrészünk államai között a politikai együttműködést is. (A budapesti memorandum éppen ezért sorolja az első európai biztonsági értekezlet fontos napirendi pontjai közé a már említett európai biztonsági és együttműködési állandó szerv létrehozását.) A 15 hónappal ezelőtt kibocsátott budapesti felhívás, az európai biztonsági értekezlet összehívásának gondolata ma már a nemzetközi politika témáinak valóban legelső sorába került és amikor például a NATO legutóbbi római ülésszakán olyan sokat (és tegyük hozzá, ha egyesek csak a halogatás szellemében, mások a józan realitások tiszteletben tartásának jegyében óvatos sürgetéssel foglalkoztak a budapesti felhívással, az európai biztonsági értekezlet kérdésével, már megmutatkozott: a szocialista kezdeményezés a világ békéjének és biztonságának megerősítéséért folyó politikai küzdelem legfontosabb eleme. Ha Rómában még túlságosan is sokszor emlegették az időtényezőt — „a budapesti javaslatok gondos tanulmányozását nem lehet siettetni” vagy „még nem érett meg az idő az érdemi és részletes feleletre” — most, a budapesti memorandum átvétele után határozott választ kell adnia az érdekelt kormányoknak a Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácskozásán kidolgozott valóban rendkívül részletes és lényegében minden eddigi fenntartásra, napirend-bővítésre konkrét feleletet adó javaslatokra. Megválaszolt kérdések Ha valaki megkísérelné összeszedni az elmúlt 15 hónap sok-sok ezer nyugati kommentárját a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezletről, megállapíthatná, hogy azokban tulajdonképpen öt kérdést tárgyaltak és vitattak. Az első a helyszín kérdése volt: lényegében mindenki egyetértett Helsinkiben, Finnország fővárosában. A második vitatott kérdés a résztvevők köre volt; itt a legkülönbözőbb „kizárási szándékról” elmélkedtek egyes nyugati kommentátorok. A budapesti memorandum most világosan ismétli meg a szocialista álláspontot: a nagy asztal körül ott lesz a helye minden európai államnak, beleértve az NDK-t és az NSZK-t is, azonos és a többi európai állammal egyenjogú alapokon, valamint az Egyesült Államoknak és Kanadának is. A harmadik kérdés: a „feltételek” mondvacsinált akadálya volt. A budapesti memorandum félmondata: .......az értekezlet összehívását nem szabad semmilyen előzetes feltételhez kötni”. A negyedik vitatott kérdés az volt, hogy vajon tárgyalhat-e az európai biztonsági értekezlet a földrész területén levő idegen fegyveres erők csökkentéséről. A memorandum: a megvitatás „az európai feszültség enyhülésének és Európa biztonságának javára válna”. Végül az ötödik ilyen kérdés — a napirend kibővítésével kapcsolatosan — az volt, hogy a modern civilizáció teremtette új problémák, az emberi környezettel kapcsolatos kérdések szóba kerülhetnek-e Helsinkiben. Budapest erre is igent mondott. A tanulmányozás ígérete Még a legnegatívabbnak tekinthető állásfoglalás is gondos tanulmányozását ígéri a Budapesten megfogalmazott szocialista békeokmánynak. A gondos tanulmányozás ígérete elfogadható akkor, ha ebben benne foglaltatik a világos jószándék; a tanulmányozók közvetlenül is bekapcsolódnak az értekezlet előkészítésének és megszervezésének minden szakaszába. 1970 második félévének első napjaiban már a gyakorlati előkészítés zárószakaszába értünk: végleges napirendet, előkészítési és összehívási módszert tárgyalhatnának meg akár az esetleg mielőbb tárgyalóasztalhoz ülő előkészítő találkozón. Ha még nincs is dátuma az első európai biztonsági konferenciának, joggal remélhetjük: hamarosan beírhatják a határidőnaplójukba a földrész külügyminiszterei. GÁRDOS MIKLÓS A BOLGÁR A MAGYAR, A LENGYEL ÉS A CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER Hamarosan beírhatják határidőnaplójukba MAGYARORSZÁG 1970/27