Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-04 / 14. szám

A Szabad Európa védekezik Sije Jíd­o JJ­ork Simcs INTERNATIONAL BOTTON A Szabad Európa Rádiót az utóbbi időben bírálatok érik. Januárban Clifford P. Case, New Jersey repub­likánus szenátora követel­te, hogy a rádióadót vessék alá kongresszusi ellenőr­zésnek. Megjegyezte, hogy a Szabad Európa Rádiót a CIA finanszírozza, annak ellenére, hogy „nem állami jellegűnek” állítja be ma­gát, hangoztatva, hogy „magánszervek hozzájáru­lásából tartják fenn”. A napokban Andrzej Cze­­chowicz Varsóban megje­lent több mint száz új­ságíró előtt és közölte, hogy a müncheni adó szá­mára dolgozott hat éven át, s közben a lengyel hír­szerzőszolgálat tagja volt. A 33 éves Czechowicz azzal vádolta a Szabad Európa Rádiót, hogy „a titkosszolgálat adója”, cél­ja a kommunista uralom megdöntése Lengyelország­ban, s azzal dicsekedett, hogy a Szabad Európa Rá­diónak „a népi Lengyelor­szágban működő egész sor ügynökét” leplezte le. Nem volt hajlandó azonban megmondani, hány ügy­nökről van szó és kik vol­tak azok. Tekintetbe véve Czecho­wicz leleplezéseinek időzí­tését, kommunista forrá­sokból megjegyezték, hogy a kelet-európai kormányok kampányt indítottak a Sza­bad Európa Rádió ellen, arra törekedve, hogy be­szüntesse működését a Münchenben tartandó 1972. évi olimpiai játékok előtt. A svájci Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság közölte, felkéri majd a Szabad Európa Rá­diót és Münchenben mű­ködő testvérállomását, a Szabadság Rádiót, hogy az olimpiai játékok során ne közvetítsen propagandát. Noha a Szabad Európa Rádió élőben közvetített a a Mexikó­városban 1968- ban tartott olimpiai játé­kokról és más sportmérkő­zéseket is közvetít, a leg­nagyobb figyelmet az olyan jellegű eseményekre for­dítja, mint a lengyelországi tüntetések. A Szabad Euró­pa Rádió hasonló helyzet­tel állt szemben a magyar­­országi felkelés idején. Az 1956-os reagálása azonban egészen más volt. Akkor az egyik kritikus pillanatban az egyik kom­mentátor egy angol újság vezércikkének fordítását közvetítette, amely felve­tette, hogy amennyiben a magyarok még néhány na­pig kitartanak a szovjet fegyveres erőkkel szemben, az Egyesült Államok kato­nai erőkkel siet majd megmentésükre. Ez az adás többé-kevés­­bé összhangban volt a Sza­bad Európa Rádió akkori politikájával, amelyet John Foster Dulles külügymi­niszter álláspontjához iga­zítottak, aki szerint „visz­­sza lehet szorítani” a kom­munista hatalmat Kelet- Európában és lehetőség van a szovjet csatlósok „felszabadítására”. Az adót akkor, csak­úgy, mint most is, majd­nem kizárólag az Egyesült Államok Hírszerző Hivata­la (CIA) finanszírozta, ál­lítólag több mint 21 millió dollár évi költségvetéssel. Ralph Walter, a münche­ni igazgató a CIA embere csakúgy, mint más vezetői. Az egyik, már hosszú ideje jól tájékozott szemé­lyiség a Szabad Európa Rádió működéséről elmon­dotta, hogy azoktól az amerikai alkalmazottaktól, akiket bevonnak a Szabad Európa Rádió belső körei­be, előbb vagy utóbb meg­követelik, írjanak alá egy dokumentumot, mely sze­rint lényegileg szerződéses viszony fűzi őket a CIA- hoz. E személyiség szerint a szöveg így hangzik: az alulírottat tájékoztatták ar­ról, hogy a Szabad Európa Rádió a CIA hatáskörébe tartozik, és hogy a CIA biztosítja e szervezet mű­ködéséhez szükséges pénz­alapot. Ezzel az alulírottat most hivatalosan tájékoz­tatták. Amennyiben ezt a tájékoztatást harmadik sze­mélyek tudomására hozza, 10 000 dollárt nem túllépő pénzbüntetésre, és maxi­málisan tízévi börtönbün­tetésre ítélhető. Tudomása szerint — hangoztatta ez a személyi­ség — a büntetést soha­sem alkalmazták. A továbbiakban rámu­tatott arra, hogy a CIA- kapcsolat a Szabad Európa Rádió munkatársait időn­ként olyan tevékenységek irányába sodorta, amelyek inkább emlékeztetnek kémkedésre, mint híranya­gok szerzésére. Beszélt ar­ról például, hogy a Sza­bad Európa Rádió szabá­lyosan akkreditált laptu­dósítóknak feladatokat adott a kelet-európai orszá­gokban végzendő teendők­re vonatkozóan. „A Sza­bad Európa Rádió fizette őket, hogy speciális infor­mációt hozzanak.” Ugyanez a személyiség azt is elmondotta, tudott róla, hogy az adó alkalma­zottai közreműködtek olyan hálózatokban, ame­lyek segítettek a kelet­­európaiaknak abban, hogy elmeneküljenek hazájukból. Végül arról is említést tett, hogy a Szabad Európa Rá­dió személyzete kapcsola­tokat tart fenn számos szovjet tömbbeli országgal információgyűjtési célból. A látogató arra a meg­állapításra jut, hogy mind a Szabad Európa Rádiónál, mind pedig a Szabadság Rádiónál olyan szakértők tevékenykednek, akik büsz­kék hozzáértésükre. A Sza­bad Európa Rádiónak szá­mos volt munkatársa azóta sikeres pályafutásra te­kinthet vissza különböző magazinoknál és egyete­meken. Másrészről pedig számos újságírót és tudo­mányos munkatársat von­zott magához a Szabad Európa Rádió. Nathan Kingsley, a hír­osztály igazgatója vezető tisztségeket töltött be 16 éven át a The New York Herald Tribune-nál. A hír­központban legtöbb vezető munkatársa nagy szakkép­zettséggel rendelkezik. A több mint ezer alkal­mazottal dolgozó müncheni központ bonyolult szerve­zet. Lényegében öt rádió­adót foglal magában, ame­lyek majdnem napi 24 órán keresztül sugároznak Lengyelországba, Csehszlo­vákiába, Magyarországra, Bulgáriába. A nyugati világ vezető egyetemeinek, valamint új­ságíróinak és kormányza­tainak soraiból kerül ki a Szabad Európa Rádió tu­dományos kutatómunkájá­ról készült dokumentumok és sajtófordítások 1200 elő­fizetője. Kisebb mértékben ugyanez vonatkozik a Sza­badság Rádió 300 külső előfizetőjére. Ezért a szol­gáltatásért a Szabad Euró­pa Rádió csupán a posta­­költséget számítja fel. A kommunista országok azóta támadják a két adót, amióta közvetítenek — a Szabad Európa Rádiót 1950 és a Szabadság Rádiót 1953 óta. Mindkét adó alkalma­zottai hozzáedzettek a tá­madásokhoz, sőt, hatékony­ságuk egyik mércéjének te­kintik. A nyugati sajtó és egyes nyugati kormánykörök tá­madásai azonban sértik az adók müncheni alkalma­zottait, különösen, amikor Nyugaton megbélyegzik őket, mint „propaganda­­adók számára dolgozó hi­degháborús uszítókat”. „Kétségtelen, hogy a hi­degháború gyermekei vol­tunk — mondotta Ralph Walter. — A válasz erre a vádra az, hogy már nem vagyunk gyermekek.” A két adó munkatársai úgy látják, megismertetik a szabad sajtó termékeivel azokat a társadalmakat, amelyekben csupán ellen­őrzött sajtó működik, és bizonyítékokkal támasztják alá, hogy növekvő hatást fejtettek ki az ellenőrzött sajtóra. „Amennyiben a csehszlo­vák kommunista sajtó úgy folytathatta volna, ahogy az 1968-as inváziót meg­előzően fejlődött, eljutot­tunk volna addig a pontig, hogy beszüntessük a Sza­bad Európa Rádió adásait Csehszlovákiába” — han­goztatta Walter. David Binder A KÖZÖS PIACI SZÜLŐSZOBA ELŐTT Megszületik-e egy új európai pénz? (Tribune de Lausanne) Adolf von Thadden hanyatlása DIESZEIT Végét járja az NSZK- ban az NPD. Vezetője, Adolf von Thadden, aki már annyi jobboldali ra­dikális párt halálát érte meg, sejti ezt. Túl sok bot­rány és túl sok, súlyosan latba eső vereség tette semmivé azt a reményt, hogy az NPD-ből szilárd szélsőjobboldali pártot ala­kíthat ki. S miután ő ma­ga soha semmiféle hiva­tást nem sajátított el, nem marad részére más válasz­tás, minthogy mindig új­ból kísérletezzék. Thadden hanyatlása 1969-ben kezdődött: mi­után verekedős rendfenn­tartói Frankfurtban inci­denseket provokáltak és védelmezői Kasselben lö­völdözésekbe bocsátkoztak, pártja súlyos vereséget szenvedett a Bundestag­­választásokon. 1970-ben há­rom tartományi választá­son nyugtázták számára: az NPD nem választható. Idén ez az irányzat két újabb tartományi válasz­táson nyer majd megerő­sítést. Újabb botrányok járul­tak hozzá a párt további romlásához: az NPD által irányított „Ellenállási Ak­ció” kapcsán bekövetkezett események, a nyugat-ber­lini merénylő, Weil elleni eljárás, akit az „Ellenállá­si Akció” jelszavai ösztö­nöztek a merényletre, a szovjet nagykövetség el­leni akció, amelyben NPD- tagok vettek részt és egy fegyverraktár felfedezése Észak-Rajna-Vesztfáliában, amelynél a rendőrség ugyancsak NPD-tagokat tartóztatott le. Thadden pártjával szemben erősödik a gyanú, hogy politikai bű­nözők gyülekező helye. S hogy menteni tudja, ami még menthető, Thad­den egy hónapon belül kétszer hívta fel követőit: legyenek megfontoltak és éberek. Figyelmeztette őket, tanúsítsanak „na­gyobb mértékletességet és fokozottan tartsák kordá­ban idegeiket”, mert: „for­radalmi mozgolódásuk ne­vetséges és visszataszító hatást fejt ki.” Ezen túl­menően hétről hétre ugyan­csak mértékletességre intő cikkek jelennek meg a „Deutsche Nachrichten” cí­mű pártorgánumban. Adolf von Thadden nem tudja többé vezetni irányt vesztett szervezetét, már csak panaszkodni tud és fantomokat üldözni. „Az NPD feladata az — hangoztatta nemrég még egyszer harcostársai előtt —, hogy mindent megte­­gyen, ami erejéből telik, s hozzájáruljon ahhoz, hogy a jelenlegi Bundes­­tag-többség helyét legké­sőbb 1973-ban egy olyan többség foglalja el, amely a jelenlegi kiárusítási po­litikát minden rendelkezés­re álló eszközzel megpró­bálja feltartóztatni vagy visszacsinálni.” Ha a jelek nem csalnak, 1973-ban egyáltalán nem is lesz többé NPD. Thadden­­nél már régen megkezdő­dött a kiárusítás. magyarország T119 1971 14

Next