Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-04 / 14. szám
A Szabad Európa védekezik Sije Jído JJork Simcs INTERNATIONAL BOTTON A Szabad Európa Rádiót az utóbbi időben bírálatok érik. Januárban Clifford P. Case, New Jersey republikánus szenátora követelte, hogy a rádióadót vessék alá kongresszusi ellenőrzésnek. Megjegyezte, hogy a Szabad Európa Rádiót a CIA finanszírozza, annak ellenére, hogy „nem állami jellegűnek” állítja be magát, hangoztatva, hogy „magánszervek hozzájárulásából tartják fenn”. A napokban Andrzej Czechowicz Varsóban megjelent több mint száz újságíró előtt és közölte, hogy a müncheni adó számára dolgozott hat éven át, s közben a lengyel hírszerzőszolgálat tagja volt. A 33 éves Czechowicz azzal vádolta a Szabad Európa Rádiót, hogy „a titkosszolgálat adója”, célja a kommunista uralom megdöntése Lengyelországban, s azzal dicsekedett, hogy a Szabad Európa Rádiónak „a népi Lengyelországban működő egész sor ügynökét” leplezte le. Nem volt hajlandó azonban megmondani, hány ügynökről van szó és kik voltak azok. Tekintetbe véve Czechowicz leleplezéseinek időzítését, kommunista forrásokból megjegyezték, hogy a kelet-európai kormányok kampányt indítottak a Szabad Európa Rádió ellen, arra törekedve, hogy beszüntesse működését a Münchenben tartandó 1972. évi olimpiai játékok előtt. A svájci Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közölte, felkéri majd a Szabad Európa Rádiót és Münchenben működő testvérállomását, a Szabadság Rádiót, hogy az olimpiai játékok során ne közvetítsen propagandát. Noha a Szabad Európa Rádió élőben közvetített a a Mexikóvárosban 1968- ban tartott olimpiai játékokról és más sportmérkőzéseket is közvetít, a legnagyobb figyelmet az olyan jellegű eseményekre fordítja, mint a lengyelországi tüntetések. A Szabad Európa Rádió hasonló helyzettel állt szemben a magyarországi felkelés idején. Az 1956-os reagálása azonban egészen más volt. Akkor az egyik kritikus pillanatban az egyik kommentátor egy angol újság vezércikkének fordítását közvetítette, amely felvetette, hogy amennyiben a magyarok még néhány napig kitartanak a szovjet fegyveres erőkkel szemben, az Egyesült Államok katonai erőkkel siet majd megmentésükre. Ez az adás többé-kevésbé összhangban volt a Szabad Európa Rádió akkori politikájával, amelyet John Foster Dulles külügyminiszter álláspontjához igazítottak, aki szerint „viszsza lehet szorítani” a kommunista hatalmat Kelet- Európában és lehetőség van a szovjet csatlósok „felszabadítására”. Az adót akkor, csakúgy, mint most is, majdnem kizárólag az Egyesült Államok Hírszerző Hivatala (CIA) finanszírozta, állítólag több mint 21 millió dollár évi költségvetéssel. Ralph Walter, a müncheni igazgató a CIA embere csakúgy, mint más vezetői. Az egyik, már hosszú ideje jól tájékozott személyiség a Szabad Európa Rádió működéséről elmondotta, hogy azoktól az amerikai alkalmazottaktól, akiket bevonnak a Szabad Európa Rádió belső köreibe, előbb vagy utóbb megkövetelik, írjanak alá egy dokumentumot, mely szerint lényegileg szerződéses viszony fűzi őket a CIA- hoz. E személyiség szerint a szöveg így hangzik: az alulírottat tájékoztatták arról, hogy a Szabad Európa Rádió a CIA hatáskörébe tartozik, és hogy a CIA biztosítja e szervezet működéséhez szükséges pénzalapot. Ezzel az alulírottat most hivatalosan tájékoztatták. Amennyiben ezt a tájékoztatást harmadik személyek tudomására hozza, 10 000 dollárt nem túllépő pénzbüntetésre, és maximálisan tízévi börtönbüntetésre ítélhető. Tudomása szerint — hangoztatta ez a személyiség — a büntetést sohasem alkalmazták. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a CIA- kapcsolat a Szabad Európa Rádió munkatársait időnként olyan tevékenységek irányába sodorta, amelyek inkább emlékeztetnek kémkedésre, mint híranyagok szerzésére. Beszélt arról például, hogy a Szabad Európa Rádió szabályosan akkreditált laptudósítóknak feladatokat adott a kelet-európai országokban végzendő teendőkre vonatkozóan. „A Szabad Európa Rádió fizette őket, hogy speciális információt hozzanak.” Ugyanez a személyiség azt is elmondotta, tudott róla, hogy az adó alkalmazottai közreműködtek olyan hálózatokban, amelyek segítettek a keleteurópaiaknak abban, hogy elmeneküljenek hazájukból. Végül arról is említést tett, hogy a Szabad Európa Rádió személyzete kapcsolatokat tart fenn számos szovjet tömbbeli országgal információgyűjtési célból. A látogató arra a megállapításra jut, hogy mind a Szabad Európa Rádiónál, mind pedig a Szabadság Rádiónál olyan szakértők tevékenykednek, akik büszkék hozzáértésükre. A Szabad Európa Rádiónak számos volt munkatársa azóta sikeres pályafutásra tekinthet vissza különböző magazinoknál és egyetemeken. Másrészről pedig számos újságírót és tudományos munkatársat vonzott magához a Szabad Európa Rádió. Nathan Kingsley, a hírosztály igazgatója vezető tisztségeket töltött be 16 éven át a The New York Herald Tribune-nál. A hírközpontban legtöbb vezető munkatársa nagy szakképzettséggel rendelkezik. A több mint ezer alkalmazottal dolgozó müncheni központ bonyolult szervezet. Lényegében öt rádióadót foglal magában, amelyek majdnem napi 24 órán keresztül sugároznak Lengyelországba, Csehszlovákiába, Magyarországra, Bulgáriába. A nyugati világ vezető egyetemeinek, valamint újságíróinak és kormányzatainak soraiból kerül ki a Szabad Európa Rádió tudományos kutatómunkájáról készült dokumentumok és sajtófordítások 1200 előfizetője. Kisebb mértékben ugyanez vonatkozik a Szabadság Rádió 300 külső előfizetőjére. Ezért a szolgáltatásért a Szabad Európa Rádió csupán a postaköltséget számítja fel. A kommunista országok azóta támadják a két adót, amióta közvetítenek — a Szabad Európa Rádiót 1950 és a Szabadság Rádiót 1953 óta. Mindkét adó alkalmazottai hozzáedzettek a támadásokhoz, sőt, hatékonyságuk egyik mércéjének tekintik. A nyugati sajtó és egyes nyugati kormánykörök támadásai azonban sértik az adók müncheni alkalmazottait, különösen, amikor Nyugaton megbélyegzik őket, mint „propagandaadók számára dolgozó hidegháborús uszítókat”. „Kétségtelen, hogy a hidegháború gyermekei voltunk — mondotta Ralph Walter. — A válasz erre a vádra az, hogy már nem vagyunk gyermekek.” A két adó munkatársai úgy látják, megismertetik a szabad sajtó termékeivel azokat a társadalmakat, amelyekben csupán ellenőrzött sajtó működik, és bizonyítékokkal támasztják alá, hogy növekvő hatást fejtettek ki az ellenőrzött sajtóra. „Amennyiben a csehszlovák kommunista sajtó úgy folytathatta volna, ahogy az 1968-as inváziót megelőzően fejlődött, eljutottunk volna addig a pontig, hogy beszüntessük a Szabad Európa Rádió adásait Csehszlovákiába” — hangoztatta Walter. David Binder A KÖZÖS PIACI SZÜLŐSZOBA ELŐTT Megszületik-e egy új európai pénz? (Tribune de Lausanne) Adolf von Thadden hanyatlása DIESZEIT Végét járja az NSZK- ban az NPD. Vezetője, Adolf von Thadden, aki már annyi jobboldali radikális párt halálát érte meg, sejti ezt. Túl sok botrány és túl sok, súlyosan latba eső vereség tette semmivé azt a reményt, hogy az NPD-ből szilárd szélsőjobboldali pártot alakíthat ki. S miután ő maga soha semmiféle hivatást nem sajátított el, nem marad részére más választás, minthogy mindig újból kísérletezzék. Thadden hanyatlása 1969-ben kezdődött: miután verekedős rendfenntartói Frankfurtban incidenseket provokáltak és védelmezői Kasselben lövöldözésekbe bocsátkoztak, pártja súlyos vereséget szenvedett a Bundestagválasztásokon. 1970-ben három tartományi választáson nyugtázták számára: az NPD nem választható. Idén ez az irányzat két újabb tartományi választáson nyer majd megerősítést. Újabb botrányok járultak hozzá a párt további romlásához: az NPD által irányított „Ellenállási Akció” kapcsán bekövetkezett események, a nyugat-berlini merénylő, Weil elleni eljárás, akit az „Ellenállási Akció” jelszavai ösztönöztek a merényletre, a szovjet nagykövetség elleni akció, amelyben NPD- tagok vettek részt és egy fegyverraktár felfedezése Észak-Rajna-Vesztfáliában, amelynél a rendőrség ugyancsak NPD-tagokat tartóztatott le. Thadden pártjával szemben erősödik a gyanú, hogy politikai bűnözők gyülekező helye. S hogy menteni tudja, ami még menthető, Thadden egy hónapon belül kétszer hívta fel követőit: legyenek megfontoltak és éberek. Figyelmeztette őket, tanúsítsanak „nagyobb mértékletességet és fokozottan tartsák kordában idegeiket”, mert: „forradalmi mozgolódásuk nevetséges és visszataszító hatást fejt ki.” Ezen túlmenően hétről hétre ugyancsak mértékletességre intő cikkek jelennek meg a „Deutsche Nachrichten” című pártorgánumban. Adolf von Thadden nem tudja többé vezetni irányt vesztett szervezetét, már csak panaszkodni tud és fantomokat üldözni. „Az NPD feladata az — hangoztatta nemrég még egyszer harcostársai előtt —, hogy mindent megtegyen, ami erejéből telik, s hozzájáruljon ahhoz, hogy a jelenlegi Bundestag-többség helyét legkésőbb 1973-ban egy olyan többség foglalja el, amely a jelenlegi kiárusítási politikát minden rendelkezésre álló eszközzel megpróbálja feltartóztatni vagy visszacsinálni.” Ha a jelek nem csalnak, 1973-ban egyáltalán nem is lesz többé NPD. Thaddennél már régen megkezdődött a kiárusítás. magyarország T119 1971 14