Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-05 / 18. szám

Változó Tisza-völgy A harmadik vízlépcső Ipar, mezőgazdaság, kultúra ! „Ez a vidék legyen hazánk leg­szebb virágoskertje...” — mondta csaknem másfél száz éve a Tisza­­völgyről Széchenyi István, s a kor­társ, Vásárhelyi Pál a mérnök hoz­záértésével ennek az előfeltételeit teremtette meg. A folyó akkori sza­bályozása azonban csa­k az első lépés volt. A Tisza-völgy nagyobb részét még néhány évtizede is a nyári hőség­től kirepedezett szikesek, a szélben mozduló homokdűnék, omló falú vízmosások, kiismerhetetlen mo­csarak jellemezték. Ma Európa legkiterjedtebb ön­tözőrendszere épül itt. De a folyó — a „kanyargós”, a „gátját törő” Tisza — nemcsak a mezőgazdaság fejlődését segíti: ipari körzetek születését, növekedését biztosítja; nagy jelentőségű vízi országút lesz; energiát, egyre több energiát ter­mel ... Mellesleg: energia A Tisza „legújabb kori történel­mében” a tiszalöki vízlépcső meg­építése volt az első, a későbbi mun­kát is többé-kevésbé meghatározó esemény. Két évtizede éppen, hogy átadták, s betölti legfontosabb funkcióit: szabályozza a Tisza ter­mészetes lefolyását; a kelet-nyugati főcsatornán át mintegy 60 000 hek­tárt öntöz és 7 ezer hektár terüle­tű halastavat lát el vízzel; a Kö­rösbe vezetett vízzel segíti Békés megye gazdaságait; hajózhatóvá te­szi az országhatárig a Bodrogot, Komoróig a Tiszát és „mellesleg” energiát termel. (A vízlépcső 12 MW teljesítményű telepe évente mintegy 55 millió kWh-val járul hozzá az ország szükségleteinek ki­elégítéséhez.) öt és fél évig épült a második vízlépcső, Kiskörén. A beruházás első szakasza 1973-ban befejeződött — ekkor adták át a duzzasztómű­vet a 300 millió m3-es víztárolóval. A Tisza II., a kiskörei vízlépcső megduplázza a folyó kisvízi hoza­mát, 350 000 hektár mezőgazdasági területet öntöz. A különböző nö­vénykultúrák tenyészidőszakában így, hosszú távon is rendelkezésre áll a kellő mennyiségű víz — ez segíti az igényesebb növényfajták termesztését. A Tisza-völgy­e kör­zetébe települt, korszerű ipari üze­mek létéhez ugyancsak nélkülöz­hetetlen a folyó vize. Leninváros, a vegyi kombinát, az Olefinmű, az egész energiatermelő centrum megszületése a Tisza II. függvénye is volt. További eredmények: 28 MW tel­jesítményű erőmű, mely évente több mint 100 millió KWh energiát ad; a magasabb vízszint, mely most már Tiszalökig megfelelő mélysé­gű hajóút. Ezek tehát, az eddig megépült nagyobb létesítmények. Van-e szükség újabbakra, igényli-e a mezőgazdaság, az ipar, az ország magasabb szintű energiaellátása további vízlépcsők kialakítását? Elfolyó vizek A vízellátás jelenlegi — a koráb­binál lényegesen kedvezőbb — helyzetét vizsgálva abból kell ki­indulnunk: a Tisza vízgyűjtőterü­letének mindössze 30 százaléka van Magyarországon. Az ipar és a me­zőgazdaság erős ütemű fejlesztése viszont a Tisza és mellékfolyóinak körzetében külföldön is egyre na­gyobb mennyiségű vízhasználattal jár. S ez igen kedvezőtlenül érinti hazánkat. A helyzet jellemzésére néhány számadat. Az elmúlt három évtized alatt a Tisza júliusi vízho­zama mintegy 30 százalékkal csök­kent. A Magyarországon hasznosít­ható felszíni vízkészletek — főként a romániai felhasználás, és a víz­­átvezetések miatt — az 1970. évi 163 köbméter/sec-ról napjainkig 55 köbméter/sec-ra csökkent. Ugyanakkor az előzetes felméré­sek szerint a hazai igények hatvá­­nyozódnak, kielégítésükhöz: 1985- ben várhatóan 300 köbméter/sec hozamra lenne szükség. Tiszalök térsége az elmúlt év so­rán — főként a már említett okok, továbbá a vízjárás nagyfokú vál­tozékonysága miatt — a növény­­termelés tenyészidőszakában csak­nem 100 millió köbméter vízhiány­nyal küzdött. Változatlan körülmé­nyekkel számolva, 1985-re ez a mennyiség egymilliárd köbméterre növekedhet. A magyarországi vízgyűjtők — főként az Alföld középső és déli térségére vonatkozik ez — terü­letén a készletek újabb átcsopor­tosítására van szükség. Konkrétan: a harmadik vízlépcső megépítésére, mely még mindig csak enyhítheti, de meg nem szünteti a gondokat. Az újabb víztárolót Csongrád térségében hozzák majd létre. A megépül­tével nyert többlet — s ez már most, a tervezés időszakában is egyértelmű — az ipar és a me­zőgazdaság számottevő fejlesztésé­hez csak részben lesz elegendő. Az új, csongrádi vízlépcső me­dertárolóját — és a hozzá kapcso­lódó alpári tárolót — összesen 200 millió köbméter hasznosítható tér­fogatúra tervezik. (A duzzasztás ugyanakkor lehetővé teszi Kisköre vízszintjének tervezettnél maga­sabbra emelését — 300—400 millió köbméter mennyiségű víz tárolását. A kialakuló „vízpótló-víztároló” hálózat — Tiszalök—Kisköre-­­­Csongrád — a folyó hasznosítható­­kisvízi készletét a jelenlegi 55 köb­­méter/sec-ról körülbelül 400 köb­méter/sec-ra növeli. De a csongrádi vízlépcsőre hárul az a feladat is, hogy a Körös völgyében lehetővé tegye a Duna—Tisza-csatorna vizé­nek igények szerinti elosztását, s elősegítse a szolnoki iparvidék fej­lesztését is. Komoly szerephez kell jutnia ugyanakkor Szeged és Algyő ipari vízgondjainak enyhítésében, mert a készlet, az igények növe­kedésével párhuzamosan, egyre szűkösebb. Végül még egy, koránt­sem lényegtelen funkció: a csong­rádi vízlépcső, a Duna—Tisza kö­zén, a Szolnok—Cegléd—Kecske­mét—Csongrád városokkal határolt területen, továbbá a Körösök a Maros völgyében a korábbinál ma­gasabb szintű öntözéses gazdál­kodás előfeltételeit is megteremti majd. A Tisza magyarországi szaka­szának teljes hajózhatósága újabb lehetőségeket teremt a Duna—Raj­na—Majna-csatorna kihasználásá­hoz is. A tervek szerint az új, európai vízi út a nyolcvanas évek elejére készül el. Ekkor a Ti­szán keresztül a Záhony—komorói áruforgalom is bekapcsolható lesz az európai vízi szállítás „vérkerin­gésébe” — a csongrádi vízlépcső megépítésével a Szovjetunióból származó óriási mennyiségű import, a körzet ipari, mezőgazdasági ter­mékeinek továbbítása az olcsó, igen gazdaságos vízi úton történhet. Ez természetesen visszahat a kör­zet gazdasági fejlődésére is. A nemzetközi vízi út lényeges ré­sze lesz még — a tervek szerint ugyancsak a nyolcvanas évekre megépülő — Duna—Tisza-csatorna. Kihasználhatóságához természete­sen döntő feltétel a tiszai munkák befejezése, az, hogy a harmadik vízlépcső segítségével a Kisköre— Csongrád közötti szakasz is hajóz­hatóvá váljék. A Csongrádtól dél­re eső rész kihasználhatóságát a Jugoszláviában, Újbecse térségében épülő vízlépcső segíti. 50 millió m3-es meder tárolóterét a következő évben adják át, hatására főként Szeged térségében növekszik majd a vízkészlet. (A folyó csatornázásá­nak, teljesebb kihasználásának ugyancsak lényeges előfeltétele volt még a másik, nagy értékű külföldi beruházás is. 1972-ben üzembehe­lyezték az alsó szakasz vízgazdál­kodását fejlesztő vaskapui vízlép­csőt is. Az öt létesítmény — Tisza­lök, Kisköre, Csongrád, Újbecse, Vaskapu — komplex egységet al­kot , kialakításuk összehangolt, tervszerű nemzetközi tevékenység eredménye.) A térség mezőgazda­sága fejlettebb, ipara viszont elma­radottabb az országos átlagnál. A mezőgazdasági termelés felté­telei az országban talán éppen itt a legkedvezőbbek: jók a talaj-­­ éghajlati adottságok, az üzemek rendelkezésére álló eszközök 30 százalékkal nagyobbak az országos átlagnál; igen jelentősek a munka­erő-tartalékok. A termelés belterje­sebbé tételére így szinte korlátla­nok a lehetőségek. Kihasználásuk­nak rendkívül lényeges előfeltétele a vízlépcsők rendszerének kialakí­tása: Csongrád körzetében például (pontosabban a Szolnok, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Csongrád által határolt területen) 80 000; a Tisza bal partján (Szentes, Oroshá­za, Makó térségében) 70 000; Öcsöd környékén 10 000; a folyó jobb partján, Csongrádtól délre újabb 20 000 hektár terület válik ön­tözhe­­tővé. (Az öntözőrendszerek kialakí­tása egyébként a felhasznált víz minőségének ugrásszerű javulásá­hoz is vezet, s jelenleg a belvízi csatornákból történő öntözés nagy mennyiségű, a földből kioldott nö­vényvédőszert, ipari szennyeződést juttat a termelőterületre.) Virágoskert * 5 Ami az ipar fejlesztését illeti, ebben a csongrádi vízlépcső meg­építése ugyancsak érdemi szerep­hez juthat. A rendkívül vízigé­nyes nehéz-, vegyi és energia­ipar, de a víz minőségére kényes élelmiszer- és feldolgozóipar szük­ségleteinek kielégítése az új léte­sítmény nélkül szinte elképzelhe­tetlen. A csongrádi vízlépcső megépí­tését 3 ütemben végzik majd. A vízerőtelep nélkül a főművek ki­vitelezési költsége megközelíti az 5 milliárd forintot. A beruházás eredményeként kibontakozó új le­hetőségek a körzet mezőgazdasági üzemeire már most jelentős fel­adatot rónak: fel kell készülniük a termelés szerkezetének bizonyos fokú módosítására, a különböző járulékos beruházások elvégzésé­re is. A Dél-Tisza mentén elterülő táj telepítés-szerkezete, a térség je­lentős hévízkészletei beláthatat­lan lehetőségeket teremtenek új üdülőkörzetek kialakítására, az idegenforgalom fellendítésére is. A Tisza III. megépülte után rea­litássá válik a régi álom: nagy ki­terjedésű tó a szántóföldek, rétek legelők helyén — csodálatos ví­ziparadicsom, mely az itt élők és a turisták pihenését szolgálja. A csongrádi vízlépcső megépí­tése már elkezdődött. A műszaki elemek felmérése; a létesítmények pontos elhelyezésének tervezése; a geodéziai vizsgálatok; a talaj­­mechanikai elemzések; a terület­­fejlesztési elképzelések kialakítá­sa; az öntözőrendszer kiépítéséhez nélkülözhetetlen agroökonómiai vizsgálatok jelentik a munka első előkészítő szakaszát. Megvalósulóban tehát Széchenyi csaknem másfél száz éves elképze­lése: a Tisza-völgy­­ „hazánk leg­szebb virágoskertje” lehet. GYÖKÉR ANDRÁS MUNKAGÉPEK A TISZA-VÖLGYBEN Komplex egységet allkot

Next