Magyarország, 1975. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-02 / 5. szám
vágya, palackpostát küldtünk a túlsó partra, igazolványt, szabad mozgást biztosító okmányokat kértünk, de választ sohasem kaptunk — fontosabb gondokban és feladatokban égtek barátaink.” Annál meglepőbb, hogy a korábban felszabadult kerületek már az ostrom idején találtak kapcsolatot Pesttel. A III. kerületi elöljáró például február 1-én jelentette .Csorba János polgármesternek: „Január 29-én az orosz csapatok elérték a Bécsi út 88—92. számú épületet (itt lakott az elöljáró, s itt rendezte be hivatalát), és ezzel az átmeneti állapot megszűnt. Engem többedmagammal a Római-fürdőbe vezényeltek, ahol sikerült az orosz katonai parancsnoksággal az érintkezést felvennem. Utasítást kaptam, hogy a kerületi polgári közigazgatást nyolc nap alatt szervezzem meg. A munkát megkezdtem.” S ez a jelentés — hogy, hogy nem — meg is érkezett a címzettihez. Február 19-én került irattárba. Némethy Károly fővárosi tanácsnok a hűvösvölgyi orosz katonai parancsnokság segítségével február 11-én indult útnak Pestre, s kalandos utazás után másnap jelentkezett a polgármesternél. Csorba János ekkor adta ki a budai közigazgatási kirendeltségről szóló rendeletét (megjegyzendő, a kirendeltség már január 17. óta működött a Tárogató utcában). „Feladatai közé tartozik különösen a kerületi elöljáróságok újjászervezése, és azok munkájának újból való megindítása, az orosz katonai parancsnokságokkal az állandó érintkezés fenntartása, és a mostani rendkívüli helyzettel kapcsolatban szükségessé váló intézkedések megtétele.” És Némethy tanácsnok, a kirendeltség megbízott vezetője — ismét szovjet kísérettel — február 13-án hazaérkezett. Negyvenen éhen haltak Különféle szervek segélykérései nyomán már január végén érkeztek kisebb-nagyobb élelmiszerszállítmányok Pestre, a katasztrofális élelemhiány enyhítésére. A bal parti város ekkor még csak magára gondolt. A Budapesti Nemzeti Bizottság február 28-án Magyarország népéhez intézett drámai hangú felhívása azonosan már a másik párt nevében is szólt. „Budapest népe végszükségbe került. Romok közt, víz és világítás nélkül, ablaktalan házakban tengődünk. Tegnap a háború, ma az éhínség, holnap a járvány tizedeli meg sorainkat. Nők és gyermekek halnak éhen, férfiak esnek össze munkahelyükön... Ki kell húznunk az új termésig, és ha nem kapunk segítséget, a szabadság helyett a halál vár reánk. Magyar hazafiak! Magyar dolgozók! Mentsétek meg Budapestet! Magyar földműves! Vidéki városok, falvak, tanyák népe! Kenyeret Budapestnek!” Buda közel négy héttel tovább szenvedett, mint Pest, és morzsányi tartalékai sem maradtak a felszabadulás pillanatára. A III. kerületi tisztiorvos jelentése szerint február 4-től március 11-ig negyvenen haltak éhen a kerületben. Tóth Ignác elöljáró elhatározta, hogy megszervezi a lakosság ellátását. „Vállaltam a majdnem lehetetlenségnek látszó feladatot — írta később. — Március 16-án orosz fegyveres kísérettel ellátott, 10 kocsiból álló karavánnal az újpesti hídon átkelve jelentkeztem a közellátási kormánybiztos úrnál, aki megértette szomorú helyzetünket, és azonnal segítségünkre sietett úgy, hogy teljes rakománynyal érkezhettünk vissza. E karavánutat még kétszer megismételtük, s így a kerület 120 mázsa liszt-, 80 mázsa hüvelyes- és 50 mázsa burgonyakiutalásban részesült. A gyorssegélyből elsősorban a 0—14 éves gyermkeket, másodsorban a gyárakban termelő munkát végző munkásokat, valamint a közmunkán foglalkoztatottakat részesítettem.” (Március 20-án például 9300 gyermek, továbbá 4454 munkás kapott fejenként 40 dekagramm lisztet és 1 kilogramm burgonyát vagy 50 dekagramm babot.) Másutt szükségkonyhák felállításával igyekeztek segíteni az éhezőkön. A budai közigazgatási kirendeltség vezetője március 28-án azt közölte a polgármesterrel, hogy „ez idő szerint 18 szükségnépkonyha működik, ahol naponta 10 000 ebéd kerül kiosztásra. Az ellátott kórházak és intézmények száma 19, az ott ellátottak száma 1000. A már beállított, eddig működő konyhákon szükséges élelmiszer beszerzésére anyagi fedezet nem állott rendelkezésre, ezért a beszerzéshez szükséges pénzt kezdetben az alkalmazottak saját maguk adták össze, nehogy anyagiakon múljon a konyhák megindítása.” Ebben a rémes nyomorúságban persze, felvirágzott a feketepiac, helyesebben az áruzsora. „A háború pusztítása úgyszólván minden árucikkben hiányt okozott — írta a polgármester Vas Zoltán közellátási kormánybiztosnak —, az utánpótlás lehetetlenné vált, s így elfogadhatatlanul magas árak alakultak ki. A lakosság a nagy ínségben az elsőrendű szükségleti cikkekért, különösen élelmiszerekért minden árat megad, aminek következtében zsírt 500 pengőn, lisztet 150 pengőn alul nem lehet kapni. Egy hajvágásért 10—15 pengőt, sőt többet is elkérnek a fodrászok, s a közönség tanácstalanul áll, nem tudja, hogy egyes szolgáltatásokért és árucikkekért milyen összeget adhat anélkül, hogy kiuzsorázva ne érezné magát.” Buda vízellátása szerencsére gyorsabban rendeződött. Jóllehet a víztermelő és átemelő telepek, valamint a csővezetékek súlyos károkat szenvedtek, a Vízművek február 17-én jelenthette: a budai oldalon addig megállapított 200 csőtörésből kilencvenet már helyrehoztak. „A víznek időnkénti kezeléséhez szükséges klórmenynyiség beszerzésére a budai Hydroxigén gyárnál megtettük a lépéseket, mivel értesültünk arról, hogy a gyár üzemét megkezdte.’ Minden gond legfőbb forrása a közlekedés hiánya volt. Leginkább a hidak hiányoztak — torzókként meredeztek ki itt-ott a jeges Dunából. Március 21-én létesültek az első kapcsok a két part között. Erről a polgármester a következő közleményt adta ki: „Az orosz katonai parancsnokság március hó 21. napján a Ferenc József-hidat (ma: Szabadság-híd) és a Margit - hidat („Mianci-híd”) megnyitotta a polgári forgalom számára. A hidakon 8—16 óra között lehet közlekedni. A Margit-híd teherbíróképessége csekély, ezért ezen a hídon csak a kis önsúlyú járművekkel szabad közlekedni. Nehezebb önsúlyú járművek csak a Ferenc József-hídon át közlekedhetnek.” A szóban forgó két híd a szovjet hadsereg által épített cölöp-, illetve pontonhíd volt. S április 3-án megnyílt a Boráros téri híd roncsain épült pontonhíd is. Bár szerény alkotmányok voltak ezek, kitörő öröm fogadta őket. A szétszakított családok anyagi megpróbáltatás után végre ismét megölelhették egymást. Villamos, posta A villamosközlekedés megindulása még tovább váratott magára. A BSZKRT-nak és a HÉV-nek Buda felszabadulása napján készített összefoglalójában még csak az áll, hogy a szentendrei HÉV- vonal egyik vágánya sérült, s a Nagytétény—Törökbálint vonalon nagyobb rongálódásokról tudnak. Ekkor azonban még nem ismerték a járművekben, a villamosvágány- és vezetékhálózatban bekövetkezett roppant károkat. Pesten már február 7-én elindult az első villamos, az 55-ös járat az újpesti víztorony és a Forgács utca között. Buda lakói viszont csak május 7-én szánhattak először villamosra, akkor indult meg a zugligeti forgalom. Hamarabb kezdett funkcionálni a posta. A budapesti postaigazgatóság már március 3-án hirdetményben közölte, hogy „a helybe, továbbá Nagy-Budapestnek a vámhatáron kívül eső területére szóló közönséges és ajánlott levelezőlap és levél feladását rendszeresítette”. A helybe szóló levelezőlap portája 30 fillér, a levélé 40 fillér, a helyi ajánlási díj 1 pengő volt. Március 3-án tehát egy pengőért ajánlott levelet lehetett feladni például a 72-es postahivatalban a Márvány utcába. De hogyan jutott át a levél a Dunán? Ám az ősi Budának poraiból való feltámasztásában, az élet újraindításában a döntő szerep nem közigazgatási, hanem politikai és társadalmi szervekre hárult: a nemzeti bizottságokra, a demokratikus pártok szervezeteire, mindenekelőtt a kommunistákra, akik az illegalitás megpróbáltatásai után hallatlan tetterővel, a lakosság széles tömegeinek rokonszenvét élvezve ragadták magukhoz a kezdeményezést az újjáépítő munka minden frontján. Fennmaradt a jegyzőkönyv az Országos Levéltárban március 29-én tartott értekezletről, amely a MKP I. kerületi szervezetének indítványára elhatározta a Budai Művelődési Központ megalakítását. A pártszervezet megbízásából dr. Mesterházi Lajos fejtette ki az akció célját. „A Budai Művelődési Központ feladata és munkája volna megmenteni azokat a művészi és a kulturális értékeket — mondotta —, amelyek a hosszú ostrom pusztításai s a reá következő fosztogatások után még megmaradtak. A gazdátlanul itt hagyott értékeket számba kell venni, leltározni és zár alá vétetni.” Szürke hőstettek , hogy mi mindenre terjedt ki annak idején a helyi kommunista pártszervezetek figyelme! A Budapesti Pártbizottság archívumában található egy összefoglaló jelentés az MKP kerületi szervezeteinek községpolitikai eredményeiről 1945 szeptemberében, az október 7-i törvényhatósági választások előkészítésének periódusában; ebből idézünk: „I. kerület. Villanyórát állíttatott fel a Déli pályaudvaron. Ugyanitt W. C.-t létesíttetett. A Krisztina körút legforgalmasabb részén telefonfülkét szereltetett fel. Helyreállította a Dísz téri óvodát, és végezetül játszóteret készített a Horváth-kertben, padokkal, hintákkal stb. II. kerület. Az MKP tagjai csaknem minden iskola újjáépítéséből kivették a részüket. A Marcibányi téren 22 tantermet hoztak helyre. Sok munkát fordítottak az Attila utcai és a Batthyány utcai elemi iskolák helyreállítására is.” A III. kerületben több játszótér létesült a kommunisták keze munkájával. Például a Szél utcában, a Dévai Bíró Mátyás téren. A Bécsi úti, az Újlaki téri, a Zsigmond téri iskolák helyreállítására 33 000 munkaórát fordítottak. Kiharcolták a Nagyszombat utcai hurokvágány megépítését, a Lajos utcába a 7-es villamos- és a Bécsi útra az autóbuszjáratot. Több napköziotthont is felállítottak. A XI. kerületben, a Műegyetemen fiú- és leányruhákat osztottak ki, rendbehozták a Fenyvesi úti játszóteret és a Bartók Béla úti iskolát. A XII. kerületben elérték a Labanc utcai és a Szarvas Gábor utcai közvilágítás megjavítását. A Városmajorban gyermekzuhanyozót létesítettek, a Csörsz utcai játszóteret pedig hintával és homokozóval látták el. Ilyen aprómunkák összegeződéséből lett minden: víz, villany, lakás, termelés, közlekedés, egyszóval: élet. Csak az tudja igazán, mit jelentettek ezek a szürke hőstettek akkor, aki maga is ott állt a múlt romjain, és verejtékezve válogatta külön az ép féléglákat. „Féltéglákból” teremtődik az új élet Budán is. * NYÁRÁDY TÁBOR az első hídépítők Gyermekzzuhanyozót létesítettek MAGYARORSZ. 1975