Magyarország, 1976. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
ENSZ Költözik a hivatal Bécs hív, Genf aggodalmaskodik Új város a Duna-torony mellett Az OPEC bécsi székháza elleni terrorakció után az osztrák sajtó komoly formában felvetette: Ausztria milyen garanciát tud adni a fővárosában lévő nemzetközi szervezetek biztosítására? A karácsony előtti támadás során ugyanis 11 olajminiszter került hat fegyveres kezére — szinte ellenállás nélkül. A bécsi Kurier szerint a kőolaj-exportáló országok szervezete központjának tárgyalótermébe a „terroristák csak úgy besétáltak”... UNIDO és IAEO A fejlemények azért aggasztják az osztrák kormány vezetőit, mert éppen az elmúlt hetekben tárgyalt az ENSZ közgyűlése Ausztria ajánlatáról. Bécs azt javasolta a világszervezetnek, adja hozzájárulását ahhoz, hogy a Duna partján felépülő irodaépületekbe ENSZ-szerveket költöztessenek, át. Jelenleg ugyanis csak két ENSZ- intézmény működik az osztrák fővárosban, az UNIDO, az iparfejlesztési szervezet és az IAEO, a nemzetközi atomenergia-ügynökség. Az osztrák kormány azon fáradozik, hogy e két intézményen kívül a világszervezet jobb más intézménye is kerüljön a Dunaparti városiba. (1974 decemberében a közgyűlés határozatilag úgy döntött, hogy New York és Genf után Bécs lesz a harmadik „ENSZ-város”.) Kurt Waldheimnak, az ENSZ osztrák származású főtitkárának előterjesztése alapján tárgyalta a közgyűlés 5. számú bizottsága Ausztria ajánlatát. Mint arról a bécsi Arbeiter-Zeitung beszámolt, annak ellenére, hogy az intézmények átköltöztetésének kérdésében a végső döntést a következő közgyűlésen hozzák, a vitában felszólalók hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy abécsi ENSZ-város a jövőben betölthesse feladatát.Több mint húsz állam támogatta az osztrákok határozati javaslatát. Ezek között volt hazánk is, továbbá Algéria, Egyiptom, Indonézia, Lengyelország, Csehszlovákia, Svédország, az NSZK, Görögország, Kanada, Elefántcsontpart, Togo, Zambia, India, Pakisztán, Kolumbia, Pakisztán, Kolumbia, Peru.) Amikor jó néhány évvel ezelőtt komoly formában felvetődött az osztrák fővárosban felépítendő ENSZ-város terve, Svájc még nem gondolt arra, hogy ez bizonyos vetélkedést indíthat el a két semleges ország között. A Waldheim-jelentés, amely annak felmérésére irányult, milyen ENSZ-intézményeket lehetne a későbbiekben Bécsibe átköltöztetni, már széles visszhangra talált. Bécs törekvése „Genf aggodalmait” váltotta ki. A svájci ENSZ-városban egyértelműen negatívan reagáltak az osztrák kezdeményezésre és nem rejtették véka alá, aggódnak amiatt, hogy talán már a közeli jövőben Genf nem tölt be olyan fontos szerepet az ENSZ életében, mint eddig. Az aggodalom amiatt is nagy, mert Svájc nem tagja a világszervezetnek és így nem tud közvetlen befolyást gyakorolni a közgyűlésre, amely ebben a kérdésben az egyedüli illetékes fórum. „UNO-City Bizonyos ENSZ-intézmények átköltöztetése valóban csökkentené Genf nemzetközi szerepét, másrészt kihatna gazdasági vonatkozásban is. A tóparti konferencia városban ugyanis 176 nemzetközi szervezet, továbbá 100 misszió működik. Egyedül az európai gazdasági bizottságnak 1100 delegátusa látogat el évenként Genfbe. Ezek a szervezetek a különböző rendezvényekkel, ülésekkel, konferenciákkal több mint egymilliárd svájci frankot kitevő számlát fizetnek ki, amelyből 600 millió svájci frank marad Genfben. Csupán a kongresszusok több mint félmillió vendégnapot jelentenek a genfi szállodatulajdonosoknak. (A genfi városi tanács jelentéséből idézzük: „Svájc nemzetközi tüdeje Genf, amelyet betegség támadott meg.”) Mindezek ellenére Bernben, a svájci fővárosban nyugodtabb a hangulat. Abban reménykednek, hogy az ENSZ-államoknak kevés idő áll rendelkezésükre, hogy áttanulmányozzák a kérdést és döntésük kevésbé érinti majd Svájcot, mint azt manapság gondolják. Miközben Bécs és Bern a kérdésről hivatalosan is tárgyalt, a Duna bal partján lankadatlan lendülettel végezték az építkezést és ma már körvonalaiban kibontakozóban van a gigantikus méretű „ENSZ-város”. Akik több mint két esztendővel ezelőtt ott voltak az első kapavágásnál, aligha gondolták, hogy ilyen gyors ütemben épül a létesítmény. A tervekről ugyanis éveken át vitáztak és csak lassan jutottak el a munkálatok kezdetéig. A tervek még 1967-re nyúlnak vissza, amikor a néppárti Klauskormány határozata alapján döntöttek arról, hogy az UNIDO és az IAEO részére végleges elhelyezést biztosítsanak. A tervek csak később váltak valóra, mert először nemzetközi versenypályázat alapján kellett határozni arról, melyik tervet fogadják el. Végül is az osztrák Johann Staber terve nyerte el a zsűri tetszését. A nemzetközi sajtó akkor azzal vádolta Ausztriát, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ma már nem éri ez a vád, mert a Staber alkotta tervek valóban kivívták a nemzetközi elismerést. Az ENSZ-város, vagy ahogyan az osztrák prospektusok feltüntetik, az „UNO-City” közvetlenül a Duna-torony szomszédságában létesül. A Duna-park egy részéből szakították ki azt a 23,7 hektáros területet, amelyet az építkezések céljára biztosítottak. A munkálatok lényegileg két részből állnak. Először az ENSZ-város irodaépületei és kiszolgáló létesítményei készülnek el. Ezeket 1978-ban adják át. Az irodaépületeket valószínűleg 1978 nyarán veszik igénybe az ENSZ-szervek. A közvetlenül mellette tervezett nemzetközi konferencia-központ alkotja a második részét a beruházásoknak. Amíg az ENSZ-város területenkívüliséget élvez, ez a konferenciaközpont osztrák területen létesül és csak 1980 táján kerül átadásra. Az ENSZ intézményei részére tervezett épületek „Y”-alakúak. Ennek révén érik el, hogy a helyiségek 90 százaléka nappali fényt kap. A két „Y”-formájú irodaépület közé kerek konferenciatömb tartozik majd, amely csak az ENSZ-szervek tanácskozásaira készül és méreteiben is különbözik majd a nemzetközi konferenciaközpont hatalmas tanácskozóépületétől. „Y” formájú az a két tömb is, amelyek különböző kiszolgáló létesítmények elhelyezését biztosítják. Ezekhez tartozik a könyvtár,, a nyomda, a telefonközpont, a raktárak, az étterem, a komputer-központ stb. Ugyancsak a létesítményekkel együtt kerül átadásra 1978-ban az a két fedett, háromemeletes garázsépület, amelyekben 2500 személygépkocsit helyezhetnek el. Az építkezést az IAKW (Internationales Amtssitz und Konferrenzzentrum Wien, Aktiengessellschaft) végzi, amely közös vállalata az Osztrák Köztársaságnak és Bécs városának. 1971. május 3-án alapították, a szövetségi kormány 65, Bécs városi tanácsa pedig 35 százalékkal vállalta a beruházási és fentartási költségeket. (Az 1974. decemberi helyzetnek megfelelő pénzügyi számítások alapján 12 milliárd 800 millió forint a teljes beruházás.) A kezdeti költségek 1973-ban 5,6 milliárdos kiadást ígértek, később 7,6 milliárdra emelkedett az összeg, a jelenlegi számítások viszont 16—17 milliárdos beruházásnak tekintik a létesítményt. A nagy költségek miatt több parlamenti támadást kapott a szocialista kormány az ellenzéki Néppárt részéről. Kreisky kancellár védekezése: „A Klauskormány tervét valósítjuk meg”. A méretek és arányok gigantikusak. Néhány adat: ezer dolgozó 15 millió munkaórában építi az ENSZ-város irodaépületeit és a konferenciarészt, 180 ezer négyzetméter az építési terület, 200 ezer köbméter betont, 80 ezer tonna cementet, 4 ezer tonna acélt használnak fel. Az irodatornyok magassága 50—120 méter között váltakozik. Az ablakok száma 24 ezer lesz, hatezer ajtót szerelnek fel. 38 személyi és 9 teherfelvonó működik majd az épületekben. Az irodákban 270 telefon lesz, 4000 melékálomással. A lépcsők hoszsza 17 kilométert tenne ki, ha egymáshoz illesztenék őket. 150 ezer négyzetméternyi a padlózat, az épületet övezően pedig 80 ezer négyzetkilométernyi zöld területet alakítanak ki. (A park nagyobb lesz, mint a bécsi városháza előtti, szökőkutakkal, szobrokkal, padokkal, sétányokkal rendelkező zöldterület.) Kik jönnek? Amikor átadásra kerül, akkor 4500 személy dolgozhat a bécsi ENSZ-városban. A jelenlegi gondot éppen az jelenti, hogy az UNIDO és az IAEO 2500 főt alkalmaz és még 2000 személy elhelyezésére vannak irodák. Ezért sürgetik, hogy más ENSZ-intézményeket és szerveket költöztessenek át Bécsbe. Az eddigiek szerint Génfből és New Yorkból 10—15 kisebb-nagyobb ENSZ-szerv áthelyezésére számítanak. (Ezek között nevezik meg a jólértesültek az 500 főt foglalkoztató Európai Gazdasági Bizottságot, továbbá a Leszerelési Bizottságot és az Emberi Jogok Bizottságát.) A bécsi átköltözés vonzó, mert az osztrák kormány díjtalanul adja át a hivatali helyiségeket. Csak névleges bért kell fizetni, ami nevetséges összeget tesz ki. A szerződés 99 évre érvényes. Az ENSZ-szervek áttelepülésével a világszervezet jelentős bérleti költségeket, kiadásokat tudna megtakarítani. (New Yorkban jelenleg az ENSZ- palotán kívül 17 650 négyzetméternyi irodaterületet bérel a világszervezet különböző intézményei, szervei részére.) Az építkezés miatti „harci zaj” még nem ült el, de a Ballhausplatzon úgy gondolják: Ausztria nemes törekvéseket szolgálva segíti a világszervezet munkáját és a Duna-parti beruházás távlatokra szólóan emeli majd Bécs nemzetközi szerepének jelentőségét. OLTVÁNYI OTTÓ AZ ENSZ-VÁROS MAKETTJA AZ „Y” ALAKÚ TORONYHÁZAKKAL „Svájc nemzetközi tüdejét betegség támadta meg” 4 MAGYARORSZÁG 1976 1