Magyarország, 1976. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 1. szám

ENSZ Költözik a hivatal Bécs hív, Genf aggodalmaskodik Új város a Duna-torony mellett Az OPEC bécsi székháza elleni terrorakció után az osztrák saj­tó komoly formában felvetette: Ausztria milyen garanciát tud ad­ni a fővárosában lévő nemzetközi szervezetek biztosítására? A ka­rácsony előtti támadás során ugyanis 11 olajminiszter került hat fegyveres kezére — szinte el­lenállás nélkül. A bécsi Kurier szerint a kőolaj-exportáló országok szervezete központjának tárgyaló­termébe a „terroristák csak úgy besétáltak”... UNIDO és IAEO A fejlemények azért aggasztják az osztrák kormány vezetőit, mert éppen az elmúlt hetekben tárgyalt az ENSZ közgyűlése Ausztria ajánlatáról. Bécs azt ja­vasolta a világszervezetnek, adja hozzájárulását ahhoz, hogy a Duna partján felépülő irodaépületekbe ENSZ-szerveket költöztessenek, át. Jelenleg ugyanis csak két ENSZ- intézmény működik az osztrák fő­városban, az UNIDO, az iparfej­lesztési szervezet és az IAEO, a nemzetközi atomenergia-ügynök­ség. Az osztrák kormány azon fá­radozik, hogy e két intézményen kívül a világszervezet jobb más intézménye is kerüljön a Duna­­parti városiba. (1974 decemberében a közgyűlés határozatilag úgy dön­tött, hogy New York és Genf után Bécs lesz a harmadik „ENSZ-vá­ros”.) Kurt Waldheimnak, az ENSZ osztrák származású főtitkárának előterjesztése alapján tárgyalta a közgyűlés 5. számú bizottsága Ausztria ajánlatát. Mint arról a bécsi Arbeiter-Zeitung beszámolt, annak ellenére, hogy az intézmé­nyek átköltöztetésének kérdésében a végső döntést a következő köz­gyűlésen hozzák, a vitában fel­szólalók hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a­­bécsi ENSZ-város a jövőben betölthesse feladatát.­­Több mint húsz állam támogatta az osztrákok határozati javaslatát. Ezek között volt hazánk is, to­vábbá Algéria, Egyiptom, Indoné­zia, Lengyelország, Csehszlovákia, Svédország, az NSZK, Görögor­szág, Kanada, Elefántcsontpart, Togo, Zambia, India, Pakisztán, Kolumbia, Pakisztán, Kolumbia, Peru.) Amikor jó néhány évvel ezelőtt komoly formában felvetődött az osztrák fővárosban felépítendő ENSZ-város terve, Svájc még nem gondolt arra, hogy ez bizonyos ve­télkedést indíthat el a két semle­ges ország között. A Wald­heim-je­­lentés, amely annak felmérésére irányult, milyen ENSZ-intézménye­­ket lehetne a későbbiekben Bécsibe átköltöztetni, már széles vissz­hangra talált. Bécs törekvése „Genf aggodalmait” váltotta ki. A svájci ENSZ-városban egyértel­műen negatívan reagáltak az oszt­rák kezdeményezésre és nem rej­tették véka alá, aggódnak amiatt, hogy talán már a közeli jövőben Genf nem tölt be olyan fontos szerepet az ENSZ életében, mint eddig. Az aggodalom amiatt is nagy, mert Svájc nem tagja a vi­lágszervezetnek és így nem tud közvetlen befolyást gyakorolni a közgyűlésre, amely ebben a kér­désben az egyedüli illetékes fó­rum. „UNO-City Bizonyos ENSZ-intézmények át­költöztetése valóban csökkentené Genf nemzetközi szerepét, másrészt kihatna gazdasági vonatkozásban is. A tóparti konferencia városban ugyanis 176 nemzetközi szervezet, továbbá 100 misszió működik. Egyedül az európai gazdasági bi­zottságnak 1100 delegátusa látogat el évenként Genfbe. Ezek a szer­vezetek a különböző rendezvények­kel, ülésekkel, konferenciákkal több mint egymilliárd svájci fran­kot kitevő számlát fizetnek ki, amelyből 600 millió svájci frank marad Genfben. Csupán a kong­resszusok több mint félmillió ven­dégnapot jelentenek a genfi szál­lodatulajdonosoknak. (A genfi vá­rosi tanács jelentéséből idézzük: „Svájc nemzetközi tüdeje Genf, amelyet betegség támadott meg.”) Mindezek ellenére Bernben, a svájci fővárosban nyugodtabb a hangulat. Abban reménykednek, hogy az ENSZ-államoknak kevés idő­­ áll rendelkezésükre, hogy át­tanulmányozzák a kérdést és dön­tésük kevésbé érinti majd Sváj­cot, mint azt manapság gondolják. Miközben Bécs és Bern a kér­désről hivatalosan is tárgyalt, a Duna bal partján lankadatlan len­dülettel végezték az építkezést és ma már körvonalaiban kibontako­zóban van a gigantikus méretű „ENSZ-város”. Akik több mint két esztendővel ezelőtt ott voltak az első kapavágásnál, aligha gondol­ták, hogy ilyen gyors ütemben épül a létesítmény. A tervekről ugyanis éveken át vitáztak és csak lassan jutottak el a munkálatok kezdetéig. A tervek még 1967-re nyúlnak vissza, amikor a néppárti Klaus­­kormány határozata alapján dön­töttek arról, hogy az UNIDO és az IAEO részére végleges elhelye­zést biztosítsanak. A tervek csak később váltak valóra, mert először nemzetközi versenypályázat alap­ján kellett határozni arról, me­lyik tervet fogadják el. Végül is az osztrák Johann Staber terve nyerte el a zsűri tetszését. A nemzetközi sajtó akkor azzal vá­dolta Ausztriát, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ma már nem éri ez a vád, mert a Staber alkotta tervek valóban kivívták a nemzetközi elismerést. Az ENSZ-város, vagy ahogyan az osztrák prospektusok feltünte­tik, az „UNO-City” közvetlenül a Duna-torony szomszédságában lé­tesül. A Duna-park egy részéből szakították ki azt a 23,7 hektáros területet, amelyet az építkezések céljára biztosítottak. A munkála­tok lényegileg két részből állnak. Először az ENSZ-város irodaépü­letei és kiszolgáló létesítményei készülnek el. Ezeket 1978-ban ad­ják át. Az irodaépületeket való­színűleg 1978 nyarán veszik igény­be az ENSZ-szervek. A közvetle­nül mellette tervezett nemzetközi konferencia-központ alkotja a má­sodik részét a beruházásoknak. Amíg az ENSZ-város területenkí­vüliséget élvez, ez a konferencia­­központ osztrák területen létesül és csak 1980 táján kerül átadásra. Az ENSZ intézményei részére tervezett épületek „Y”-alakúak. Ennek révén érik el, hogy a he­lyiségek 90 százaléka nappali fényt kap. A két „Y”-formájú irodaépület közé kerek konferen­ciatömb tartozik majd, amely csak az ENSZ-szervek tanácskozásaira készül és méreteiben is különbö­zik majd a nemzetközi konferen­ciaközpont hatalmas tanácskozó­épületétől. „Y” formájú az a két tömb is, amelyek különböző kiszol­gáló létesítmények elhelyezését biztosítják. Ezekhez tartozik a könyvtár,, a nyomda, a telefon­­központ, a raktárak, az étterem, a komputer-központ stb. Ugyan­csak a létesítményekkel együtt ke­rül átadásra 1978-ban az a két fedett, háromemeletes garázsépü­let, amelyekben 2500 személygép­kocsit helyezhetnek el. Az építkezést az IAKW (Inter­nationales Amtssitz und Konfer­renzzentrum Wien, Aktiengessell­­schaft) végzi, amely közös válla­lata az Osztrák Köztársaságnak és Bécs városának. 1971. május 3-án alapították, a szövetségi kormány 65, Bécs városi tanácsa pedig 35 százalékkal vállalta a beruházási és fentartási költségeket. (Az 1974. decemberi helyzetnek megfelelő pénzügyi számítások alapján 12 milliárd 800 millió forint a teljes beruházás.) A kezdeti költségek 1973-ban 5,6 milliárdos kiadást ígértek, később 7,6 milliárdra emelkedett az összeg, a jelenlegi számítások viszont 16—17 milliár­dos beruházásnak tekintik a léte­sítményt. A nagy költségek miatt több parlamenti támadást kapott a szocialista kormány az ellen­zéki Néppárt részéről. Kreisky kancellár védekezése: „A Klaus­­kormány tervét valósítjuk meg”. A méretek és arányok giganti­kusak. Néhány adat: ezer dolgozó 15 millió munkaórában építi az ENSZ-város irodaépületeit és a konferenciarészt, 180 ezer négyzet­­méter az építési terület, 200 ezer köbméter betont, 80 ezer tonna cementet, 4 ezer tonna acélt hasz­nálnak fel. Az irodatornyok ma­gassága 50—120 méter között vál­takozik. Az ablakok száma 24 ezer lesz, hatezer ajtót szerelnek fel. 38 személyi és 9 teherfelvonó működik majd az épületekben. Az irodákban 270 telefon lesz, 4000 melékálomással. A lépcsők hosz­­sza 17 kilométert tenne ki, ha egymáshoz illesztenék őket. 150 ezer négyzetméternyi a padlózat, az épületet övezően pedig 80 ezer négyzetkilométernyi zöld területet alakítanak ki. (A park nagyobb lesz, mint a bécsi városháza előtti, szökőkutakkal, szobrokkal, pa­dokkal, sétányokkal rendelkező zöldterület.) Kik jönnek? Amikor átadásra kerül, akkor 4500 személy dolgozhat a bécsi ENSZ-városban. A jelenlegi gon­dot éppen az jelenti, hogy az UNIDO és az IAEO 2500 főt alkal­maz és még 2000 személy elhe­lyezésére vannak irodák. Ezért sürgetik, hogy más ENSZ-intézmé­­nyeket és szerveket költöztessenek át Bécsbe. Az eddigiek szerint Génfből és New Yorkból 10—15 kisebb-nagyobb ENSZ-szerv áthe­lyezésére számítanak. (Ezek között nevezik meg a jólértesültek az 500 főt foglalkoztató Európai Gaz­dasági Bizottságot, továbbá a Le­szerelési Bizottságot és az Embe­ri Jogok Bizottságát.) A bécsi át­költözés vonzó, mert az osztrák kormány díjtalanul adja át a hivatali helyiségeket. Csak névle­ges bért kell fizetni, ami nevetsé­ges összeget tesz ki. A szerződés 99 évre érvényes. Az ENSZ-szer­vek áttelepülésével a világszerve­zet jelentős bérleti költségeket, ki­adásokat tudna megtakarítani. (New Yorkban jelenleg az ENSZ- palotán kívül 17 650 négyzetméter­nyi irodaterületet bérel a világ­­szervezet különböző intézményei, szervei részére.) Az építkezés miatti „harci zaj” még nem ült el, de a Ballhaus­­platzon úgy gondolják: Ausztria nemes törekvéseket szolgálva segí­ti a világszervezet munkáját és a Duna-parti beruházás távlatokra szólóan emeli majd Bécs nemzet­közi szerepének jelentőségét. OLTVÁNYI OTTÓ AZ ENSZ-VÁROS MAKETTJA AZ „Y” ALAKÚ TORONYHÁZAKKAL „Svájc nemzetközi tüdejét betegség támadta meg” 4 MAGYARORSZÁG 1­976 1

Next