Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-02 / 14. szám
BÖNGÉSZŐ Bárdossy László felmentése 1942. március 7-én a miniszterelnöki tisztség alól oly hirtelen, s oly különös körülmények között történt, hogy utódjának kinevezésére csak két nap múlva kerülhetett sor, addig pedig — s ez egyedülálló eset a magyar parlamentarizmus történetében — nem a lemondott miniszterelnök kapott megbízást az ügyek további vitelére, hanem a belügyminiszter. Megbízatását azonban csak március 10-én, az új miniszterelnök (Kállay Miklós) kinevezésével egyidejűleg hozták nyilvánosságra, a kormányváltozásról kiadott közlemény egy eldugott mellékmondatában, de nevének említése nélkül. „Nem lenne érdektelen világosságot deríteni ennek a példa nélkül álló, azonnali hatályú, nagy késéssel, burkolt formában közzétett miniszterelnöki távozásnak az okára” — írja Bölöny József a Magyarország kormányait bemutató tanulmányának és roppant gazdag adattárának bevezetőjében. Archontológiának nevezik a történeti forrástudományoknak azt az ágát, amely a főbb tisztségviselők névsorának, működési idejének és személyi adatainak kritikai összeállításával a kormányzat történetének, a tisztviselői réteg összetételének megismerését szolgálja. A szerző vagy nyolc esztendőt szánt e kötete anyagának összegyűjtésére, miután rájött, hogy a legkülönfélébb történeti kiadványok, tankönyvek, sőt hivatalos források (például a Tiszti Címtár vagy a közlönyök) is gyakran téves adatokat használnak fel, és „örökítenek át” ellenőrzés nélkül. Már a Századokban is rámutatott, hogy a hibák jelentős része a miniszterek hivatalba lépésének és felmentésének időpontjaira vonatkozó, „hagyományos” tévedésekre vezethető vissza; ebben a kérdésben ugyanis nem a közzététel kelte, mint a jogszabályok esetében, hanem a közzétett államfői elhatározás vagy az illetőhöz intézett kézirat kelte a döntő. Csak e tekintetben is a közkeletű hibák egész garmadáját igazítja helyre a kötet, nem is beszélve a névírási gyakorlatban és egyéb személyi adatokat illetően elterjedt tévedések tömegéről. A kötet először időrendben mutatja be a kormányokat a Batthyány-kormánytól a Lázárkormányig, majd a betűrendi ismertetés következik, a szerkezeti részletekkel együtt. Ezután a szerző sorra veszi a különböző tárcákat és azok vezetőit, s végül a kormánytagok hiteles személyi és hivatásbeli adatait közli. Mindebből pedig kiderül, hogy 1848 óta Magyarországnak 55 kormánya s 48 kormányelnöke volt. A kormányelnökök közül egy a tanácskormány elnöke, 47-en a miniszterelnöki (a minisztertanács elnöke) címet viselték, egyikük (Wekerle) három ízben, öt személy pedig két-két ízben alakított kormányt, összesen 480 kormánytag és tárcavezető adatai szerepelnek a munkában, a kormányelnököktől eltekintve 385 miniszter, 34 népbiztos (köztük miniszter is volt 7, s egyikük aminisztertanács elnöke is), 20 tárcavezető. A hivatalos lapok 1848 áprilisától: Pesti Hírlap, Pest-Ofner Zeitung és Budapesti Hírlap, Budapesti Közlöny, Tanácsköztársaság, Budapesti Közlöny, Magyar Közlöny. Bölöny József gondos munkája kitűnő segédkönyv legújabb kori történelmünk kutatói számára, de nemcsak ők, hanem a múltunk iránt érdeklődő, művelt olvasók is haszonnal forgathatják. * Bölöny József: Magyarország kormányai 1848— 1975. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV.) Akadémiai Kiadó, 1978. Ára: 70 forint. DR. TÓTH BÉLA Baleseti sebészet Henger körkésekkel Bőrhálósító készülékek Sorozatgyártás előtt Régebben az égési sérültek ellátása elsősorban a szorosan vett sebkezelésben merült ki. Ehhez különböző növényi főzeteket használtak, amelyek a sebet összehúzták, illetve „lágyították”. Már a múlt században rájöttek azonban, hogy a gyógyítás bőrátültetéssel is lehetséges (Reverdin 1865, Ollier 1872, Thiers 1874). Ez azonban nem jelentette, hogy a módszert be is vezették volna. Először ugyanis az égést sokkal kellett megküzdeni, hiszen a súlyosan égettek többnyire ennek következtében haltak meg. Hiába ismerte fel már 1862-ben Baraduc a vérplazmaveszteségből adódó veszélyt, sokáig nem volt megoldás a plazma elemzésére és pótlására. A sokk leküzdéséhez a vércsoportok felfedezése és annak nyomán a plazmakészítés módjának kidolgozása adta a kulcsot. Manapság már a fertőzés megelőzése a nagyobb gond. Ennek oka az, hogy kiterjedt és súlyos égés nyomán a szervezet nem képes védekezni sem a benne élősködő, sem a környezeti baktériumok támadásával szemben. A „hagyományos” sebfelszíni kezelés nem sokat ér. Korábban egyesek a 2—5 százalékos csersavoldatos borogatás mellett törtek lándzsát (ez a Nikolszkij—Davidson-féle tanninkezelés), mások — a zárt sebkezelés hívei — a jobb hámosodás érdekében szellős, közömbös kötést javasoltak. A második világháború idején már több mint százféle preparátum és sebkezelési módszer volt használatban az égési sérültek kezelésére. Gyógyításuk a műtéti beavatkozás bevezetése óta vált eredményesebbé. Alapja: ép bőrrészek átültetése. Az immunreakció felismerése után nyilvánvalóvá vált, hogy végleges átültetésrecsak a saját bőr felel meg. De rájöttek arra is, hogy ha a sebre sertésbőrt helyeznek, ez időlegesen ugyanazt a szerepet tölti be, mint a saját bőr (később a szervezet kilöki, de addig életet ment). A kimetszés mélységét illetően is tapasztalatokra volt szükség; korábban a kimetszett bőr a lehető legvékonyabb volt, napjainkban a lehető legvastagabb. De mit kezdjenek az olyan sérülttel, akin nincs elegendő ép bőrfelület, ami kimetszhető és átültethető volna annak veszélye nélkül, hogy állapota tovább romlik? A kérdés világszerte sok orvoskutatót foglalkoztatott, s különféle, többé-kevésbé hasznos módszerek születtek. Alighanem a legértékesebb közülük egy roppant egyszerű felismerés eredménye. J. C. Tanner amerikai és J. Vandeput belga orvos jött rá, hogy a bőrfelületet szét lehet húzni, ha több helyütt bemetszik. Az így létrejövő bőrháló között azután megindul az új bőr képződésének biológiai folyamata. Készüléket is szerkesztettek a hálósításhoz, neve: Meshgraft Dermatome. Egyszerű apparátus: két henger, egymás fölött. A felső hengeren körkések vannak elhelyezve, amelyek váltakozva, párhuzamosan bemetszik a bőrt, s ez az alsó hengeren gördül tovább. A két henger egymástól való távolsága állítható. A sebész behelyezi a kimetszett bőrt a két henger közé, egy kar forgatásával a hengerek egymás felé mozognak, s a felső hengeren levő kések elkészítik a metszéseket. Ezután a bőr eredeti nagyságának másfél-tizenkétszeresére húzható szét, majd ráhelyezhető az égett testfelszínre. Ez a kezelés 1964-től terjedt el az égési sebek kezelésében. Azóta egy újabb készülék is piacra került. A módosítás az alapelvet nem érinti, csak az árat Egy példa: a Zimmer-cég által gyártott készülék ára 1070 dollár, ami voltaképp nem sok. Csakhogy olyan alátéttel működik, amit csupán egyszer lehet felhasználni. Mivel egyetlen műtéthez is több alátét kell, a beszerzés gondja és a költségtöbblet már nagyon is figyelemre méltó. Hazai szakorvosok már évekkel ezelőtt felfigyeltek az eredeti közleményre. Megpróbáltak bérhálósító készülékhez jutni, illetve üzemi kapcsolataik révén hasonlót elkészíttetni. Azoknál az üzemeknél találtak készséges meghallgatásra, ahol az égési sérülés a munka jellegéből adódóan gyakori (kohászat, meleghengerlés stb.). Miskolcon a megyei kórház gyermeksebészetének a Diósgyőri Gépgyár, a traumatológiai osztály égési részlegének pedig a Lenin Kohászati Művek készített bőrhálósító készüléket. Már újabb változatuk is elkészült, és ezt tavaly októberben mutatták be Budapesten egy orvosi műszerkiállításon. Az új készülék nagy előnye, hogy könynyen kezelhető, alkatrészeire szedhető, s így javítása egyszerű. Három darabot gyártott belőle az LKM gép- és villamos karbantartó gyáregységének szocialista brigádja Fodor Sándor üzemmérnök-technológus irányításával, s e három darabot nemrég ünnepélyesen adták át a megrendelőknek. Kettőt az említett kórház két osztálya, egyet pedig a néphadsereg központi kórházának égési osztálya kapott. Az ünnepélyes átadással nem zárult le az ügy. Folynak a tárgyalások a szabadalmaztatásra, a nullszéria gyártására (amit a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vállalt), és a sorozatgyártásra is. Jelenleg az országban az említetteken kívül ilyen vagy hasonló készülékek a pécsi honvéd kórházban, a budapesti Kun utcai kórházban és a SOTE bőrklinikájának égési osztályán vannak. Persze, a sorozatgyártás akkor lenne igazán gazdaságos, ha nemcsak a magyar kórházak, klinikák ellátásról lenne szó, hanem a gyártók a KGST-országok megrendelésére is számíthatnának. AZ LKM HALÓSÍTÓ KÉSZÜLÉKE Ahol az égési sérülés gyakori