Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-07 / 1. szám

K­an-dosszié Sorsdöntő napok Kormányalakítási kísérletek Kombinációk a sah sorsáról Az év fordulójának hagyom­ányos — bár viszonylagos — politikai szélcsendje Iránra nem vonatko­zott. Az amerikai támaszpontrend­szer e kulcspontjában, amelyet rö­vid néhány hónappal ezelőtt Wa­shingtonban még teljesen szilárd bázisnak tekintettek, tovább foly­tatódott a sah politikai egyedural­mának széttöredezése és ezzel a másfél évtizede szinte teljes me­revségű monolitikus rendszer bom­lása. Szadighi és olaj­sztrájk December 20. Miközben az ország különböző városaiban tovább foly­tatódnak a tüntetések és a kato­nai kormány utasítására sortüzek dörögnek, a sah kísérletet tesz egy ideiglenes kormány megalakításá­ra a polgári ellenzéki Nemzeti Front egyik vezetőjének, Szadighi­­nak elnöklete alatt. Annak idején Szadighi az olajat államosító és az uralkodóval éles konfliktusba bonyolódó Moszadik-kormány tag­ja volt, mégpedig annak viszony­lag legradikálisabb időszakában: 1952 júliusától 1953 augusztusáig. (A Moszadik-rezsimet megbuktató CIA-puccsig.) Teheránban elterjedt hírek sze­rint a korábban több ízben bebör­tönzött Szadighi kormányalakítási kísérletét amerikai politikai körök is támogatják, amelyek a válság legutóbbi időszakában már kény­telenek voltak kapcsolatot keresni a polgári ellenzékkel. A több po­litikai formációból álló nemzeti front és vezetője, Szandzsabi ugyanakkor figyelmezteti Szadi­­ghit: kormányalakítás esetén kizár­ják a Nemzeti Frontból. A front ugyanis a síita vallási ellenzék ve­zetőjével, a Párizsban élő Kho­meini ajatollahhal együtt a sah távozásához és a dinasztia trón­fosztásához köt minden megoldást. December 27. Miután az iráni nagyvárosokban napok óta folyta­tódnak a tüntetések, az olajterme­lés 27 év óta a legalacsonyabb szintre csökken. Az export teljesen leállt. Az iráni hatóságok küldött­ségeket menesztenek Kuvaitba és Szaúd-Arábiába az olajimport biz­tosítására. Az állami légitársaság teljes személyzete csatlakozik a sztrájkmozgalomhoz. Több külföldi légitársaság lemondja iráni jára­tait. December 28. Új ellenzéki cso­port lép fel, amely kinyilatkoztat­ja, hogy álláspontja eltér a Nem­zeti Front vonalától. Neve: „Egy­ség a felszabadulásért”. Vezetője Báni Ahmad, a nemzetgyűlés alsó­házának képviselője. A csoport programja ideiglenes kormány megválasztását irányozza elő, amely feloszlatná a parlamentet, három hónapon belül új választá­sokat írna ki, és azután döntenének a kormányforma kérdésében. A Pravda kommentárt közöl az iráni helyzetről, hangoztatva, hogy az Egyesült Államok beavatkozik Irán belügyeibe. A Pravda meg­állapítja: az Egyesült Államok hat­van főből álló politikai és hírszer­ző csoportot küldött Teheránba. Ezeknek a személyeknek — írja a lap — az a megbízatásuk, hogy az amerikai érdekek védelmében politikai megoldást találjanak a jelenlegi iráni feszültségre. Az amerikai külügyminisztérium Ugyanezen a napon hivatalosan el­ismeri, hogy az ellenzék „minden irányzatával” felvette a kapcsola­tokat, beleértve a Párizsban tar­tózkodó Khomeini ajatollah kör­nyezetét is. Hodding Carter, a kül­ügyminisztérium szóvivője bejelen­ti: „Minden egyes országgal kap­csolatban léteznek érvényben le­vő tervek, amelyeket állandóan a napi helyzethez igazítunk, figye­lembe véve egy lehetséges szük­ségállapot bekövetkeztét. Mi nem tervezünk kiürítést, a helyzet ezt még nem követeli meg.” A Baktiar-kísérlet December 29. Szadighi kénytelen visszaadni kormányalakítási meg­bízatását. Reza Pahlavi sah még ugyanezen a napon Sápul Baktiart, a Nemzeti Front egy másik vezető­jét bízza meg a­ kormány megala­kításával. Az AFP francia hír­­ügynökség teheráni értékelése sze­rint Baktiar Moszadik idején mun­kaügyi államtitkár-helyettes volt és akkor „szociáldemokrata jel­legű” politikusnak tartották. 1953 után az iráni politikai ellenzék egészével együtt félillegalitásba vonult, vagy legalábbis látszólag beszüntette politikai tevékenységét. 1961-ben, amikor Kennedy felszó­lítására a sah elvetélt kísérletet tett a rezsim liberalizálására, Bak­tiar azok közé tartozott, akik újjá akarták éleszteni a Nemzeti Fron­tot. Az AFP szerint a front „mér­sékelt Nyugat-barát irányzatának egyik vezetője és a síita vallási el­lenzéken belül a Khomeininél ke­vésbé intranzigens Sariat Madari ajatollah környezetével tart kap­csolatot. Baktiar megbízatásának napján hírek terjednek el arról, hogy az uralkodó esetleg lemond a trónról, és legalábbis ideiglenesen elhagy­ja az országot. Udvari körökben e híreszteléseket határozottan cá­folják. A helyzet romlásával párhuza­mosan az amerikai csendes-óceá­ni flotta néhány egysége paran­csot kap, hogy induljon el az In­diai-óceán és a Perzsa-öböl irá­nyába. December 30. A Nemzeti Front vezetője, Szandzsabi közli: mind­azok, akik a sah lemondása előtt kísérletet tesznek kormányalakítás­ra, automatikusan kizárják magu­kat a Nemzeti Frontból. Baktiar ennek ellenére tovább folytatja kormányalakítási kísérletét. Hírek szerint a következő feltételekkel vállalta el a megbízatást: a sah ideiglenesen hagyja el az országot, s erre az időre tapasztalt politi­kusokból álló régenstanács vegye át hatalmát; az 1975-ben megvá­lasztott parlamentet oszlassák fel; oszlassák fel a hírhedt SAVAK titkosrendőrséget; a kormánynak legyen ellenőrzési joga a hadsereg felett. Hírügynökségi jelentések szerint az uralkodócsalád több tagja, köz­tük a sah édesanyja az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. (Amerikai források tudni vélték, hogy a sah megbízást adott egy nagy földbirtok megvételére Los Angeles közelében.) Udvari körök közben hivatalosan cáfolják a sah távozásának hírét. A palota hiva­talos szóvivője kijelentette: a sah csak akkor utazik szabadságra, il­letve gyógykezelésre, ha az or­szágban már helyreállították a ren­det. , ,Agyúnaszád-diplomácia’ ’ December 31. A helyzet újra vál­tozik: a Pars iráni hírügynökség közli, hogy a sah „alkalmas idő­ben” elhagyja az országot gyógy­kezeltetés céljából. Az uralkodó le­mondásáról azonban nem lehet szó — fűzi hozzá a jelentés, és nem határozza meg a távozás idő­pontját sem. Közben a síita egy­ház egyik szent városában, Mas­hadban tömegtüntetések robban­nak ki. A hadsereg fegyverét hasz­nálja és a város egyik vallási ve­zetőjének nyilatkozata szerint 700 a halottak száma. Ugyanezen a napon még tizenhárom városban robbannak ki tüntetések. Január 1. A Pravda újévi száma „Ürügyet keresnek” címmel az amerikai katonapolitika Iránnal kapcsolatos terveivel foglalkozik. Amerikai forrásokat idézve közlik, hogy az amerikai flottamozdulatok egy új ágyúnaszád-diplomácia kö­vetkezményei, amelynek kidolgo­zásában döntő szerepe van Brze­­zinskinek, Carter elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadójának. A Prav­da a következőket írja: e magatar­tás „sugalmazói keresik az ürü­gyet arra, hogy valamiképpen iga­zolják az iráni belügyekbe való militarista beavatkozást. Műkö­désbe hozzák a nyíltan provokációs eszközöket, amelyek éle a Szovjet­unió ellen irányul... Egyedüli cél­ja: eleve igazolni, egy olyan eset­leges akciót, amely szemben áll a béke ügyével és a népek szuve­rén jogaival.” Január 2. Baktiar kijelölt mi­niszterelnök rádió- és televízió­beszédben kijelenti, hogy kormá­nya végső soron „szociáldemokrá­ciát” szeretne megvalósítani. A Nemzeti Front szóvivője ismét ki­jelentette, hogy Baktiar nem old­hatja meg a válságot, mert sem a front, sem a néptömegek, sem a vallási ellenzék nem áll mögötte. Baktiar a polgári szabadságjo­gok és a sajtószabadság helyreál­lítását ígéri. A 12 iráni nagyváros­ban érvényben levő statáriumot azonban csak „fokozatosan” kíván­ná felszámolni. Ebből arra követ­keztetnek, hogy szükség esetén to­vábbra is igénybe vennék a had­sereg támogatását. Közben külföldiek és gazdag irá­niak tömegesen menekülnek az országból. A teheráni repülőtéren a sztrájkolók munkáját katonák vették át. Néhány nyugati légitár­saság gépe engedély nélkül szállt fel. A vidéki városokból a kül­földiek Teheránba áramlanak, de ezt megnehezíti a vasutasok or­szágos sztrájkja. Az esti órákban Baktiar ismét nyilatkozik, ezúttal a francia tele­víziónak. Azt állította, hogy a sah elfogadta: külföldre távozik pi­henni és régenstanácsot nevez ki. Ezzel egy időben azonban tartják magukat azok a híresztelések, hogy a hadsereg vezetői az uralkodót mindenáron Iránban akarják tar­tani. Zárt ajtók mögött Január 3.­­Az udvar továbbra is cáfolja a sah esetleges külföldi utazásáról szóló híreket. Közben szaporodnak az iráni helyzettel kapcsolatos nemzetközi jellegű ál­lásfoglalások. A Pentagon azt ál­lítja, hogy „nincs döntés” ameri­kai flottaegységek áthelyezéséről a Perzsa-öbölbe. Ugyanakkor Brown hadügyminiszter meglehetősen különös hangvételű nyilatkozatá­ban arra céloz, hogy az iráni pél­da „a Szovjetunió és az USA kö­zötti nézeteltérések jelenlétére mu­tat a harmadik világ nyersanyag­ban gazdag országaival kapcsolat­ban”. A Pravda ismét cikkben fog­lalkozik a helyzettel. Megállapítja, hogy az amerikai sajtóban célza­­tos módon szaporodnak az Irán­ban működő „szovjetbarát erőkre” vonatkozó célzások. A Szovjetunió azonban sohasem avatkozott Irán belügyeibe — írja a lap —, viszont a tervezett amerikai flottamozdu­latok a­ világpolitikai erőfitogtatás tipikus példái. Az iráni szenátus (amely egyéb­ként felerészben az uralkodó által kinevezett tagokból áll) zárt ajtók mögött egyhangúlag jóváhagyta Baktiar miniszterelnöki kijelölését. A kormányalakítási tárgyalások tovább folynak. A LE NOUVEL OBSERVATEUR KÉPE A SAH SZOBRÁNAK LEDÖNTÉSÉRŐL Mashadban tömegtüntetések robbannak ki, 700 a halottak száma MAGYARORSZÁG 1979/1

Next