Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-07 / 1. szám
Kan-dosszié Sorsdöntő napok Kormányalakítási kísérletek Kombinációk a sah sorsáról Az év fordulójának hagyományos — bár viszonylagos — politikai szélcsendje Iránra nem vonatkozott. Az amerikai támaszpontrendszer e kulcspontjában, amelyet rövid néhány hónappal ezelőtt Washingtonban még teljesen szilárd bázisnak tekintettek, tovább folytatódott a sah politikai egyeduralmának széttöredezése és ezzel a másfél évtizede szinte teljes merevségű monolitikus rendszer bomlása. Szadighi és olajsztrájk December 20. Miközben az ország különböző városaiban tovább folytatódnak a tüntetések és a katonai kormány utasítására sortüzek dörögnek, a sah kísérletet tesz egy ideiglenes kormány megalakítására a polgári ellenzéki Nemzeti Front egyik vezetőjének, Szadighinak elnöklete alatt. Annak idején Szadighi az olajat államosító és az uralkodóval éles konfliktusba bonyolódó Moszadik-kormány tagja volt, mégpedig annak viszonylag legradikálisabb időszakában: 1952 júliusától 1953 augusztusáig. (A Moszadik-rezsimet megbuktató CIA-puccsig.) Teheránban elterjedt hírek szerint a korábban több ízben bebörtönzött Szadighi kormányalakítási kísérletét amerikai politikai körök is támogatják, amelyek a válság legutóbbi időszakában már kénytelenek voltak kapcsolatot keresni a polgári ellenzékkel. A több politikai formációból álló nemzeti front és vezetője, Szandzsabi ugyanakkor figyelmezteti Szadighit: kormányalakítás esetén kizárják a Nemzeti Frontból. A front ugyanis a síita vallási ellenzék vezetőjével, a Párizsban élő Khomeini ajatollahhal együtt a sah távozásához és a dinasztia trónfosztásához köt minden megoldást. December 27. Miután az iráni nagyvárosokban napok óta folytatódnak a tüntetések, az olajtermelés 27 év óta a legalacsonyabb szintre csökken. Az export teljesen leállt. Az iráni hatóságok küldöttségeket menesztenek Kuvaitba és Szaúd-Arábiába az olajimport biztosítására. Az állami légitársaság teljes személyzete csatlakozik a sztrájkmozgalomhoz. Több külföldi légitársaság lemondja iráni járatait. December 28. Új ellenzéki csoport lép fel, amely kinyilatkoztatja, hogy álláspontja eltér a Nemzeti Front vonalától. Neve: „Egység a felszabadulásért”. Vezetője Báni Ahmad, a nemzetgyűlés alsóházának képviselője. A csoport programja ideiglenes kormány megválasztását irányozza elő, amely feloszlatná a parlamentet, három hónapon belül új választásokat írna ki, és azután döntenének a kormányforma kérdésében. A Pravda kommentárt közöl az iráni helyzetről, hangoztatva, hogy az Egyesült Államok beavatkozik Irán belügyeibe. A Pravda megállapítja: az Egyesült Államok hatvan főből álló politikai és hírszerző csoportot küldött Teheránba. Ezeknek a személyeknek — írja a lap — az a megbízatásuk, hogy az amerikai érdekek védelmében politikai megoldást találjanak a jelenlegi iráni feszültségre. Az amerikai külügyminisztérium Ugyanezen a napon hivatalosan elismeri, hogy az ellenzék „minden irányzatával” felvette a kapcsolatokat, beleértve a Párizsban tartózkodó Khomeini ajatollah környezetét is. Hodding Carter, a külügyminisztérium szóvivője bejelenti: „Minden egyes országgal kapcsolatban léteznek érvényben levő tervek, amelyeket állandóan a napi helyzethez igazítunk, figyelembe véve egy lehetséges szükségállapot bekövetkeztét. Mi nem tervezünk kiürítést, a helyzet ezt még nem követeli meg.” A Baktiar-kísérlet December 29. Szadighi kénytelen visszaadni kormányalakítási megbízatását. Reza Pahlavi sah még ugyanezen a napon Sápul Baktiart, a Nemzeti Front egy másik vezetőjét bízza meg a kormány megalakításával. Az AFP francia hírügynökség teheráni értékelése szerint Baktiar Moszadik idején munkaügyi államtitkár-helyettes volt és akkor „szociáldemokrata jellegű” politikusnak tartották. 1953 után az iráni politikai ellenzék egészével együtt félillegalitásba vonult, vagy legalábbis látszólag beszüntette politikai tevékenységét. 1961-ben, amikor Kennedy felszólítására a sah elvetélt kísérletet tett a rezsim liberalizálására, Baktiar azok közé tartozott, akik újjá akarták éleszteni a Nemzeti Frontot. Az AFP szerint a front „mérsékelt Nyugat-barát irányzatának egyik vezetője és a síita vallási ellenzéken belül a Khomeininél kevésbé intranzigens Sariat Madari ajatollah környezetével tart kapcsolatot. Baktiar megbízatásának napján hírek terjednek el arról, hogy az uralkodó esetleg lemond a trónról, és legalábbis ideiglenesen elhagyja az országot. Udvari körökben e híreszteléseket határozottan cáfolják. A helyzet romlásával párhuzamosan az amerikai csendes-óceáni flotta néhány egysége parancsot kap, hogy induljon el az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl irányába. December 30. A Nemzeti Front vezetője, Szandzsabi közli: mindazok, akik a sah lemondása előtt kísérletet tesznek kormányalakításra, automatikusan kizárják magukat a Nemzeti Frontból. Baktiar ennek ellenére tovább folytatja kormányalakítási kísérletét. Hírek szerint a következő feltételekkel vállalta el a megbízatást: a sah ideiglenesen hagyja el az országot, s erre az időre tapasztalt politikusokból álló régenstanács vegye át hatalmát; az 1975-ben megválasztott parlamentet oszlassák fel; oszlassák fel a hírhedt SAVAK titkosrendőrséget; a kormánynak legyen ellenőrzési joga a hadsereg felett. Hírügynökségi jelentések szerint az uralkodócsalád több tagja, köztük a sah édesanyja az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. (Amerikai források tudni vélték, hogy a sah megbízást adott egy nagy földbirtok megvételére Los Angeles közelében.) Udvari körök közben hivatalosan cáfolják a sah távozásának hírét. A palota hivatalos szóvivője kijelentette: a sah csak akkor utazik szabadságra, illetve gyógykezelésre, ha az országban már helyreállították a rendet. , ,Agyúnaszád-diplomácia’ ’ December 31. A helyzet újra változik: a Pars iráni hírügynökség közli, hogy a sah „alkalmas időben” elhagyja az országot gyógykezeltetés céljából. Az uralkodó lemondásáról azonban nem lehet szó — fűzi hozzá a jelentés, és nem határozza meg a távozás időpontját sem. Közben a síita egyház egyik szent városában, Mashadban tömegtüntetések robbannak ki. A hadsereg fegyverét használja és a város egyik vallási vezetőjének nyilatkozata szerint 700 a halottak száma. Ugyanezen a napon még tizenhárom városban robbannak ki tüntetések. Január 1. A Pravda újévi száma „Ürügyet keresnek” címmel az amerikai katonapolitika Iránnal kapcsolatos terveivel foglalkozik. Amerikai forrásokat idézve közlik, hogy az amerikai flottamozdulatok egy új ágyúnaszád-diplomácia következményei, amelynek kidolgozásában döntő szerepe van Brzezinskinek, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának. A Pravda a következőket írja: e magatartás „sugalmazói keresik az ürügyet arra, hogy valamiképpen igazolják az iráni belügyekbe való militarista beavatkozást. Működésbe hozzák a nyíltan provokációs eszközöket, amelyek éle a Szovjetunió ellen irányul... Egyedüli célja: eleve igazolni, egy olyan esetleges akciót, amely szemben áll a béke ügyével és a népek szuverén jogaival.” Január 2. Baktiar kijelölt miniszterelnök rádió- és televízióbeszédben kijelenti, hogy kormánya végső soron „szociáldemokráciát” szeretne megvalósítani. A Nemzeti Front szóvivője ismét kijelentette, hogy Baktiar nem oldhatja meg a válságot, mert sem a front, sem a néptömegek, sem a vallási ellenzék nem áll mögötte. Baktiar a polgári szabadságjogok és a sajtószabadság helyreállítását ígéri. A 12 iráni nagyvárosban érvényben levő statáriumot azonban csak „fokozatosan” kívánná felszámolni. Ebből arra következtetnek, hogy szükség esetén továbbra is igénybe vennék a hadsereg támogatását. Közben külföldiek és gazdag irániak tömegesen menekülnek az országból. A teheráni repülőtéren a sztrájkolók munkáját katonák vették át. Néhány nyugati légitársaság gépe engedély nélkül szállt fel. A vidéki városokból a külföldiek Teheránba áramlanak, de ezt megnehezíti a vasutasok országos sztrájkja. Az esti órákban Baktiar ismét nyilatkozik, ezúttal a francia televíziónak. Azt állította, hogy a sah elfogadta: külföldre távozik pihenni és régenstanácsot nevez ki. Ezzel egy időben azonban tartják magukat azok a híresztelések, hogy a hadsereg vezetői az uralkodót mindenáron Iránban akarják tartani. Zárt ajtók mögött Január 3.Az udvar továbbra is cáfolja a sah esetleges külföldi utazásáról szóló híreket. Közben szaporodnak az iráni helyzettel kapcsolatos nemzetközi jellegű állásfoglalások. A Pentagon azt állítja, hogy „nincs döntés” amerikai flottaegységek áthelyezéséről a Perzsa-öbölbe. Ugyanakkor Brown hadügyminiszter meglehetősen különös hangvételű nyilatkozatában arra céloz, hogy az iráni példa „a Szovjetunió és az USA közötti nézeteltérések jelenlétére mutat a harmadik világ nyersanyagban gazdag országaival kapcsolatban”. A Pravda ismét cikkben foglalkozik a helyzettel. Megállapítja, hogy az amerikai sajtóban célzatos módon szaporodnak az Iránban működő „szovjetbarát erőkre” vonatkozó célzások. A Szovjetunió azonban sohasem avatkozott Irán belügyeibe — írja a lap —, viszont a tervezett amerikai flottamozdulatok a világpolitikai erőfitogtatás tipikus példái. Az iráni szenátus (amely egyébként felerészben az uralkodó által kinevezett tagokból áll) zárt ajtók mögött egyhangúlag jóváhagyta Baktiar miniszterelnöki kijelölését. A kormányalakítási tárgyalások tovább folynak. A LE NOUVEL OBSERVATEUR KÉPE A SAH SZOBRÁNAK LEDÖNTÉSÉRŐL Mashadban tömegtüntetések robbannak ki, 700 a halottak száma MAGYARORSZÁG 1979/1