Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

Japán Birkafélidő Két Fehér Könyv A kilencedik cikkely Az idei esztendő, a hagyományos buddhista állatkör tizenkettes be­osztása szerint, a birka jegyében áll Japánban. Az újévi jósok nyu­galmat s a névadóhoz illő türel­met hirdettek az elkövetkező hó­napokra. Hamis prófétáknak bi­zonyultak, s a birka évének most záruló első félideje alaposan rá­cáfolt minden hiedelemre. Gengo és Jaszukuni A legutóbbi vihart pedig éppen a naptár váltotta ki, hiszen az egész országban magasra csaptak a szenvedélyek a Gengo körül. Ez a kifejezés 1868-ban honosodott meg a sajátos japán időszámítás­sal kapcsolatban, amelynek alap­elve: egy császár — egy korszak. 1979 például a Showa, tehát a „Felszentelt Béke” ötvenharmadik esztendeje, miután a jelenlegi uralkodó, Hirohito császár 1926 decemberében lépett trónra. Hosz­­szas szünet után most már hiva­talosan is így van, mert a par­lament konzervatív többsége is­mét törvényesítette a Gengót. Az ország demokratikus erői érthető bírálattal illették a döntést, soro­zatos tüntetések zajlottak, hiszen a Gengo-ügyet a régi, dicstelen tradíciókhoz történő visszatérés­ként értékelték. Valóban furcsa egy olyan „Felszentelt Béke”-kor­­szak folyamatossága, amely a fa­sizmussal, militarizmussal, véres agressziókkal volt terhes. A Gengo-vita annál hevesebb lehetett, mivel nem egyszerű ki­siklás történt, hanem az időszá­mítás visszaállítása más, hasonló jellegű események közé ágyazó­dott. Áprilisban kitudódott, hogy még tavaly szeptemberben, nagy titokban elhelyezték tizennégy sze­mély földi maradványait a Jaszu­kuni szentélybe. Jaszukuni a háború alatt olyan, a hadsereg közvetlen hatáskörébe tartozó zarándokhely és sintoista szentély volt, ahol a kamikázék s a harctéren elesettek lelkei is­tenné váltak. A kormányzó Libe­rális-Demokrata Párt szélsőjobb­­oldala egyébként ismét állami kegyhellyé szeretné nyilvánítani, ami egyet jelentene azoknak, pél­dául a tizennégyek és a közöttük odacsempészett Todzso tábornagy­nak feltétlen tiszteletével, akik a második világháborús japán rész­vétel tervezői és megvalósítói vol­tak. Japánban az elmúlt esztendők során sohasem hiányoztak a szél­sőjobboldali mozgolódások. A vi­szonylag nem nagy létszámú cso­portok gyakran hívták fel maguk­t Ohirától a képen balra Fukuda, jobbra Nakaszone Jasuhiro, a kor­mánypárt végrehajtó bizottságának elnöke. ra a figyelmet látványos akciók­kal, merényletektől a Misima ha­rakiriig. Nem a Gengo és Jaszu­kuni voltak első megnyilvánulásai a hajdani idők rehabilitására in­dított törekvéseknek. Amiért a visszhang most mégis különös­képpen nagy, annak oka, hogy egybeesnek bizonyos, erősen meg­kérdőjelezhető, kormányszintű po­litikai próbálkozásokkal. Ezek közé sorolják azokat a nézeteket, ame­lyeket a japán külpolitikai és ka­tonapolitikai célokat taglaló Fehér Könyvek fejtegetnek, valamint, a tavalyi év végén kényszerűen le­köszönt miniszterelnök nevét vi­­■iselő Fukuda-doktrínát. Hokkaidói hadosztályok Mi az új elem ezekben a Fehér Könyvekben? Japán, mint a tőkés világ „ezüstérmese”, másodikja, so­káig a gazdasági kapcsolatokon és segélyeken keresztül „külpoliti­­zált”. Közben a világgazdaság oly­annyira előtérbe került, hogy Ja­pán, a megfelelő háttérre támasz­­kodva, első ízben hirdette meg jelenlétének fontosságát és képes­ségeihez mérten a tevékenyebb és közvetlen részvételt a politikai, valamint az ezzel rokon területe­ken. A Fehér Könyv e finom fo­galmazása tehát új és megválto­zott japán szerepvállalást tart le­hetségesnek a nemzetközi poron­don. A Fukuda-doktrína ezt átültette a gyakorlatba is, amikor hang­súlyozva, hogy Japán — idézzük — „globális nemzet”, különlegesen fontosnak ítélte meg Tokió, s a 230 milliós népességet tömörítő öt délkelet-ázsiai ország viszonyát. Először egy lazább együttműkö­dési fórumot létesítettek, főként a gazdasági kooperáció előmozdítá­sára, de tavaly óta rendszeressé vált a japán diplomaták bekap­csolódása az ASEAN-értekezle­tekbe, illetve a szövetség kétlép­csős értekezleteinek rendszeresí­tése, a második fordulóban Japán részvételével. A katonapolitikával foglalkozó Fehér Könyv tulajdonképpen rög­zíti a kétségtelen változásokat: a hetvenes évtizedben a japán ka­tonai kiadások meghétszereződtek, az idén újabb 10,2 százalékkal emelkednek, s várhatólag megkö­zelítik a 20 milliárd dollárt. Igaz, a még mindig önvédelmi erőknek nevezett katonai alakulatok lét­száma csupán 263 000 fő, de fel­szerelésük meglehetősen korszerű. A mintegy 500 különböző hadi­hajóegység, az 1300 katonai re­pülőgép s a 820 páncélos alapot képezhet egy sokkal szélesebb had­sereg hivatásos állományának, magvának kiképzésére. A japán jobboldal mind nyíl­tabban követeli a második világ­háború utáni békealkomány neve­zetes 9. cikkelyének felülvizsgá­latát, amely megtiltja hadsereg felállítását s előírja, hogy az Ön­védelmi Erők (amelyeket a mainál szűkebb keretek között képzeltek el) nem manőverezhetnek az or­szágon kívül. Ez utóbbi, lényeges tilalmat már kikezdte a japán ha­ditengerészeti egységek megjele­nése a dél-koreai vizektől a Ma­­lakkai-szorosig, s a tavalyi év vé­gén végrehajtott első, közös ame­rikai-japán tengeri hadgyakor­lat. Veszélyes mozzanat a Szovjet­unióhoz viszonylag közel eső Hok­­kindón végrehajtott katonai fel­vonulás: az önvédelmi Erők 2. hadosztálya Asahigarában, az 5. Ohiróban, a 7. és a 11. divízió Sapporo körül állomásozik, össze­sen több mint ötvenezer katona, korszerű felszereléssel. Jasamita Gan­ri, a Nemzetvédelmi Hivatal vezérigazgatója (hadügyminiszter) járt az Egyesült Államokban, és Tokióban fogadta Szu Ju kínai honvédelmi miniszterhelyettest. A katonai vezetés egy ízben túllépte még a meglehetősen kiterjesztett tűrési határokat is . Kurisu tá­bornok, vezérkari főnök olyan messzire ment a szükségállapot­­törvénykezés, valamint más ha­sonló jellegű kívánságok előter­jesztésében, hogy kényszernyug­­díjazták. E japán irányzatok több belső és külső tényezőhöz kötődnek. Amikor tavaly novemberben,de­cemberben a kormányzó Liberá­lis-Demokrata Pártban új fordu­latot vett a belső frakcióharc, s Ohira kiütötte a nyeregből Fukuda addigi kormányfőt — a vesztésre álló, lelépő miniszterelnök, a ku­lisszák mögött, erőteljesen kereste a szélsőjobboldal támogatását. Utódja viszont eleve meg akarta akadályozni, hogy „jobbról előz­hessék”, így több, vitatható gesz­tust tett. (Például meglátogatta Jaszukunit, jóllehet hangsúlyozták: magánszemélyként tette) A japán politikai közeget álta­lában erőteljesebb polarizáció jel­lemzi. Az áprilisban megrendezett kétfordulós helyhatósági választá­sokon jelentősen előretört a Japán Kommunista Párt s a szavazato­kat vesztő Liberális-Demokrata, valamint a szocialista párt mögött az ország harmadik politikai ereje lett.­­Befolyásának növekedését jellemzi, hogy központi lapja, az Akahata hétköznaponként 600 000, vasárnaponként 2 600 000 példány­ban jelenik meg. Két évtizede 50 000, illetve 30 000-es példány­­száma volt.) Újabb hőmérője le­het a politikai hangulatnak a kü­szöbönálló, július 10-i szavazás, amikor a 252 tagú szenátus felét újraválasztják, noha a választási jogosultság ez esetben nem olyan széles, mint az általános válasz­tások esetében. Világgazdasági kötődések A kormánypárt erőteljesen fel­használja a világgazdasági kötött­ség érveit is, amikor tevékenyebb és önállóbb fellépést sürget. Ja­pán külkereskedelmi érzékenysége valóban páratlan, hiszen bauxit-, gyapjú- és gyapotszükségletét 100, az olajat 99,7, a vasércet 99,6, a rezet 97,4, a gabonát 95,6, a szenet 72,2 százalékban importálja. En­nek ellenére jó két évtized alatt 17-szeresére emelte valutatartalé­kait, miután exportját 40-szere­­sére növelte. Japán az első helyet foglalja el a hajók, az elektro­nikai és optikai cikkek, a játék­áru és a porcelán, a másodikat a gépkocsik kivitelében. Tavaly 24,7 milliárd dollárra rúgott külkeres­kedelmi aktívuma, s az Egyesült Államok 34 milliárd dolláros de­ficitjének pontosan egyharmada az amerikai—japán mérleg egyen­súlyhiányával kapcsolatos. Tokió­ban szívesen érvelnek azzal, hogy amikor krónikus kereskedelmi há­ború folyik, OPEC-döntésekre fi­gyel a világ, bonyolultabbá válik a világgazdasági­ kapcsolatrend­szer, Japán nem engedheti meg magának a visszavonulás luxusát, a kellő aktivitás hiányát. Természetesen senki sem akarja a Felkelő Nap Országát egy ki­zárólag gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó Hamupipőke szerepér­e kárhoztatni (igaz, eddig még nem váltott ki túlzott helyeslést az a tokiói sajtóötlet, miszerint Japán legyen a Biztonsági Tanács hato­dik állandó tagja). Nem is a te­vékenységben, hanem annak irá­nyán van a hangsúly. Az amerikai kapcsolatok elsősége vitathatatlan a japán politikában, s a gazdasági szálak mellett újabban 4,5 mil­liárd dolláros rendelésről van szó, ebből szerszámoznák át az önvé­delmi Erőket Phantomokról F— 15-ösökre. Megbomlott azonban a korábbi „egyenlő távolság” a Szovjetunió és Kína irányába, a tavaly kötött béke- és barátsági szerződéssel, valamint hosszú távú gazdasági megállapodással — az utóbbi ja­vára. Úgy tűnik, hogy a túlzott japán illúziók azonban lehervad­tak — a kínai gazdasági irány­vonal bizonytalansága, a Vietnam­­ellenes támadás sok tekintetben óvatosságra intett. E folyamato­kat és ellentmondásokat azonban inkább csak jeleznénk, a második félévben alighanem erősen japán diplomáciai mozgás várható. RÉTI ERVIN 1978: OHIRA VÁLTJA FEL FUKUDÁT A MINISZTERELNÖKI SZÉKBEN*­­ A hajdani idők rehabilitálására indított törekvések MAGYARORSZÁG 1979/27 4

Next