Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-08 / 27. szám
Japán Birkafélidő Két Fehér Könyv A kilencedik cikkely Az idei esztendő, a hagyományos buddhista állatkör tizenkettes beosztása szerint, a birka jegyében áll Japánban. Az újévi jósok nyugalmat s a névadóhoz illő türelmet hirdettek az elkövetkező hónapokra. Hamis prófétáknak bizonyultak, s a birka évének most záruló első félideje alaposan rácáfolt minden hiedelemre. Gengo és Jaszukuni A legutóbbi vihart pedig éppen a naptár váltotta ki, hiszen az egész országban magasra csaptak a szenvedélyek a Gengo körül. Ez a kifejezés 1868-ban honosodott meg a sajátos japán időszámítással kapcsolatban, amelynek alapelve: egy császár — egy korszak. 1979 például a Showa, tehát a „Felszentelt Béke” ötvenharmadik esztendeje, miután a jelenlegi uralkodó, Hirohito császár 1926 decemberében lépett trónra. Hoszszas szünet után most már hivatalosan is így van, mert a parlament konzervatív többsége ismét törvényesítette a Gengót. Az ország demokratikus erői érthető bírálattal illették a döntést, sorozatos tüntetések zajlottak, hiszen a Gengo-ügyet a régi, dicstelen tradíciókhoz történő visszatérésként értékelték. Valóban furcsa egy olyan „Felszentelt Béke”-korszak folyamatossága, amely a fasizmussal, militarizmussal, véres agressziókkal volt terhes. A Gengo-vita annál hevesebb lehetett, mivel nem egyszerű kisiklás történt, hanem az időszámítás visszaállítása más, hasonló jellegű események közé ágyazódott. Áprilisban kitudódott, hogy még tavaly szeptemberben, nagy titokban elhelyezték tizennégy személy földi maradványait a Jaszukuni szentélybe. Jaszukuni a háború alatt olyan, a hadsereg közvetlen hatáskörébe tartozó zarándokhely és sintoista szentély volt, ahol a kamikázék s a harctéren elesettek lelkei istenné váltak. A kormányzó Liberális-Demokrata Párt szélsőjobboldala egyébként ismét állami kegyhellyé szeretné nyilvánítani, ami egyet jelentene azoknak, például a tizennégyek és a közöttük odacsempészett Todzso tábornagynak feltétlen tiszteletével, akik a második világháborús japán részvétel tervezői és megvalósítói voltak. Japánban az elmúlt esztendők során sohasem hiányoztak a szélsőjobboldali mozgolódások. A viszonylag nem nagy létszámú csoportok gyakran hívták fel magukt Ohirától a képen balra Fukuda, jobbra Nakaszone Jasuhiro, a kormánypárt végrehajtó bizottságának elnöke. ra a figyelmet látványos akciókkal, merényletektől a Misima harakiriig. Nem a Gengo és Jaszukuni voltak első megnyilvánulásai a hajdani idők rehabilitására indított törekvéseknek. Amiért a visszhang most mégis különösképpen nagy, annak oka, hogy egybeesnek bizonyos, erősen megkérdőjelezhető, kormányszintű politikai próbálkozásokkal. Ezek közé sorolják azokat a nézeteket, amelyeket a japán külpolitikai és katonapolitikai célokat taglaló Fehér Könyvek fejtegetnek, valamint, a tavalyi év végén kényszerűen leköszönt miniszterelnök nevét vi■iselő Fukuda-doktrínát. Hokkaidói hadosztályok Mi az új elem ezekben a Fehér Könyvekben? Japán, mint a tőkés világ „ezüstérmese”, másodikja, sokáig a gazdasági kapcsolatokon és segélyeken keresztül „külpolitizált”. Közben a világgazdaság olyannyira előtérbe került, hogy Japán, a megfelelő háttérre támaszkodva, első ízben hirdette meg jelenlétének fontosságát és képességeihez mérten a tevékenyebb és közvetlen részvételt a politikai, valamint az ezzel rokon területeken. A Fehér Könyv e finom fogalmazása tehát új és megváltozott japán szerepvállalást tart lehetségesnek a nemzetközi porondon. A Fukuda-doktrína ezt átültette a gyakorlatba is, amikor hangsúlyozva, hogy Japán — idézzük — „globális nemzet”, különlegesen fontosnak ítélte meg Tokió, s a 230 milliós népességet tömörítő öt délkelet-ázsiai ország viszonyát. Először egy lazább együttműködési fórumot létesítettek, főként a gazdasági kooperáció előmozdítására, de tavaly óta rendszeressé vált a japán diplomaták bekapcsolódása az ASEAN-értekezletekbe, illetve a szövetség kétlépcsős értekezleteinek rendszeresítése, a második fordulóban Japán részvételével. A katonapolitikával foglalkozó Fehér Könyv tulajdonképpen rögzíti a kétségtelen változásokat: a hetvenes évtizedben a japán katonai kiadások meghétszereződtek, az idén újabb 10,2 százalékkal emelkednek, s várhatólag megközelítik a 20 milliárd dollárt. Igaz, a még mindig önvédelmi erőknek nevezett katonai alakulatok létszáma csupán 263 000 fő, de felszerelésük meglehetősen korszerű. A mintegy 500 különböző hadihajóegység, az 1300 katonai repülőgép s a 820 páncélos alapot képezhet egy sokkal szélesebb hadsereg hivatásos állományának, magvának kiképzésére. A japán jobboldal mind nyíltabban követeli a második világháború utáni békealkomány nevezetes 9. cikkelyének felülvizsgálatát, amely megtiltja hadsereg felállítását s előírja, hogy az Önvédelmi Erők (amelyeket a mainál szűkebb keretek között képzeltek el) nem manőverezhetnek az országon kívül. Ez utóbbi, lényeges tilalmat már kikezdte a japán haditengerészeti egységek megjelenése a dél-koreai vizektől a Malakkai-szorosig, s a tavalyi év végén végrehajtott első, közös amerikai-japán tengeri hadgyakorlat. Veszélyes mozzanat a Szovjetunióhoz viszonylag közel eső Hokkindón végrehajtott katonai felvonulás: az önvédelmi Erők 2. hadosztálya Asahigarában, az 5. Ohiróban, a 7. és a 11. divízió Sapporo körül állomásozik, összesen több mint ötvenezer katona, korszerű felszereléssel. Jasamita Ganri, a Nemzetvédelmi Hivatal vezérigazgatója (hadügyminiszter) járt az Egyesült Államokban, és Tokióban fogadta Szu Ju kínai honvédelmi miniszterhelyettest. A katonai vezetés egy ízben túllépte még a meglehetősen kiterjesztett tűrési határokat is . Kurisu tábornok, vezérkari főnök olyan messzire ment a szükségállapottörvénykezés, valamint más hasonló jellegű kívánságok előterjesztésében, hogy kényszernyugdíjazták. E japán irányzatok több belső és külső tényezőhöz kötődnek. Amikor tavaly novemberben,decemberben a kormányzó Liberális-Demokrata Pártban új fordulatot vett a belső frakcióharc, s Ohira kiütötte a nyeregből Fukuda addigi kormányfőt — a vesztésre álló, lelépő miniszterelnök, a kulisszák mögött, erőteljesen kereste a szélsőjobboldal támogatását. Utódja viszont eleve meg akarta akadályozni, hogy „jobbról előzhessék”, így több, vitatható gesztust tett. (Például meglátogatta Jaszukunit, jóllehet hangsúlyozták: magánszemélyként tette) A japán politikai közeget általában erőteljesebb polarizáció jellemzi. Az áprilisban megrendezett kétfordulós helyhatósági választásokon jelentősen előretört a Japán Kommunista Párt s a szavazatokat vesztő Liberális-Demokrata, valamint a szocialista párt mögött az ország harmadik politikai ereje lett.Befolyásának növekedését jellemzi, hogy központi lapja, az Akahata hétköznaponként 600 000, vasárnaponként 2 600 000 példányban jelenik meg. Két évtizede 50 000, illetve 30 000-es példányszáma volt.) Újabb hőmérője lehet a politikai hangulatnak a küszöbönálló, július 10-i szavazás, amikor a 252 tagú szenátus felét újraválasztják, noha a választási jogosultság ez esetben nem olyan széles, mint az általános választások esetében. Világgazdasági kötődések A kormánypárt erőteljesen felhasználja a világgazdasági kötöttség érveit is, amikor tevékenyebb és önállóbb fellépést sürget. Japán külkereskedelmi érzékenysége valóban páratlan, hiszen bauxit-, gyapjú- és gyapotszükségletét 100, az olajat 99,7, a vasércet 99,6, a rezet 97,4, a gabonát 95,6, a szenet 72,2 százalékban importálja. Ennek ellenére jó két évtized alatt 17-szeresére emelte valutatartalékait, miután exportját 40-szeresére növelte. Japán az első helyet foglalja el a hajók, az elektronikai és optikai cikkek, a játékáru és a porcelán, a másodikat a gépkocsik kivitelében. Tavaly 24,7 milliárd dollárra rúgott külkereskedelmi aktívuma, s az Egyesült Államok 34 milliárd dolláros deficitjének pontosan egyharmada az amerikai—japán mérleg egyensúlyhiányával kapcsolatos. Tokióban szívesen érvelnek azzal, hogy amikor krónikus kereskedelmi háború folyik, OPEC-döntésekre figyel a világ, bonyolultabbá válik a világgazdasági kapcsolatrendszer, Japán nem engedheti meg magának a visszavonulás luxusát, a kellő aktivitás hiányát. Természetesen senki sem akarja a Felkelő Nap Országát egy kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozó Hamupipőke szerepére kárhoztatni (igaz, eddig még nem váltott ki túlzott helyeslést az a tokiói sajtóötlet, miszerint Japán legyen a Biztonsági Tanács hatodik állandó tagja). Nem is a tevékenységben, hanem annak irányán van a hangsúly. Az amerikai kapcsolatok elsősége vitathatatlan a japán politikában, s a gazdasági szálak mellett újabban 4,5 milliárd dolláros rendelésről van szó, ebből szerszámoznák át az önvédelmi Erőket Phantomokról F— 15-ösökre. Megbomlott azonban a korábbi „egyenlő távolság” a Szovjetunió és Kína irányába, a tavaly kötött béke- és barátsági szerződéssel, valamint hosszú távú gazdasági megállapodással — az utóbbi javára. Úgy tűnik, hogy a túlzott japán illúziók azonban lehervadtak — a kínai gazdasági irányvonal bizonytalansága, a Vietnamellenes támadás sok tekintetben óvatosságra intett. E folyamatokat és ellentmondásokat azonban inkább csak jeleznénk, a második félévben alighanem erősen japán diplomáciai mozgás várható. RÉTI ERVIN 1978: OHIRA VÁLTJA FEL FUKUDÁT A MINISZTERELNÖKI SZÉKBEN* A hajdani idők rehabilitálására indított törekvések MAGYARORSZÁG 1979/27 4