Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-06 / 1. szám

MAGYARORSZÁG szerkesztőségében az év utolsó értekezletén élénk vitát rendez­tek munkatársaink arról, hogy vajon ez volt-e a hetvenes évek utolsó értekezlete, a következő értekezleten már a 80-as évti­zedbe lépünk-e és így tovább. Többen azt ajánlották, vegyük elő a tíz évvel ezelőtti lapszá­mainkat, ahol ugyanez a vita már egyszer (ugyanígy eldön­tetlenül) lefolyt... Ehhez kapcsolódik egy olva­sónk megjegyzése, hogy az isz­lám világában sem kezdődhet az a bizonyos új évszázad — vi­szont ezzel kapcsolatban úgy döntöttünk: bízzuk ezt a moha­medánokra, akik igenis most ünnepük új évszázaduk kezde­tét. Ne legyünk pápábbak Ger­gely pápánál és mohemedánab­­bak a mullahoknál. (Igaz, még a mohamedán or­szágokban sem egységes ennek a megítélése. Egy kedves olva­sónk, hazánkban élő arab fia­talember telefonált szerkesztősé­günkbe, és arról tájékoztatott, hogy az iraki sajtóban vita kez­dődött arról: valóban új évszá­zadot kezdtek-e el az elmúlt ramadánkor. Általában véve lo­gikusnak tűnik, hogy az évszá­mítás is úgy történjék, ahogy az ember számlálja a maga ko­rát: így tehát van nulladik év is, amíg az 1. évet be nem tölti a gyerek.) Értekezletünkön viszont egyön­tetű véleményként alakult ki az, hogy a 80-as évek az olaj je­gyében fognak állani. Ezért is választottuk címlapunk illusztrá­cióinak a különböző statisztiká­kat, s a szemléletes térképet. Gondoljuk: olvasóink számára felér egy elemző cikkel, ahogyan itt (a Les Echos és a Süddeut­sche Zeitung hasábjain megje­lent statisztikák révén) szám­szerűen jelentkezik, „mekkora a* olajszomj", mennyi az OPEC-or­­szágok olajtartaléka, s hogy „ki függ kitől"? A párizsi közgaz­dasági lap az OECD 1978. évi statisztikai adatait közli az NSZK, Ausztria, Belgium és Lu­xemburg, Dánia, Spanyolország, Finnország Franciaország, Gö­rögország, Írország, Olaszország, Norvégia, Hollandia, Portugália, Nagy-Britannia, Svédország és Svájc olajvásárlásairól, továbbá Kanada, az USA, Ausztrália, Ja­pán és Új-Zéland olajimportjá­ról. A statisztikában ott vannak a szállítók is: Abu Dhabi, Szaúd- Arábia, Irak, Irán, Kuvait és Qatar, továbbá a nyugati fél­teke szállítói összesen, ezek kö­zött külön Venezuela, utána to­­bábbi rubrikákban az afrikai or­szágok által szállított mennyi- f ségek találhatók, külön Algéria, Líbia és Nigéria, végül azt tünte­ti fel az összeállítás, hogy az egyes országok hány „103", azaz hány ezer tonna olajat importál- ' tak, s hogy ebből mekkora szá- ! zalékban kifejezve az OPEC (franciául: OPEP!) részesedése. A térképes grafikából kiderül, hogy Szaúd-Arábia rendelkezik a legnagyobb olajtartalékkal, 22,6 milliárd tonnával, Kuvait követi, Irán a harmadik ... Az „olajszomjat” úgy mérte a nyugatnémet lap, hogy az 1978-ban volt olajfelhasználást vetítette ki a tőkés országok egy­­egy lakosára, eszerint pedig minden amerikai, csecsemőtől az aggastyánig több mint 4 tonna olajat fogyasztott. V_____________________ Álláspontunk Okosan, korszerűen Az országgyűlés törvényerőre emelte az 1980. évi költség­­vetést, amely minden tekintetben ésszerűen takarékos gazdálko­dásra kötelezi az országot. A Minisztertanács jóváhagyta az idei népgazdasági tervet, amelyben egyértelműen megjelölte, hogy gazdaságunk egyensúlyát, főként a termelés hatékonyságának erőteljesebb növelésével, szerkezetének gyorsabb átalakításával, a tartalékok fokozott feltárásával kell helyreállítani és megszi­lárdítani. A kormány különprogramon dolgozik, hogy összehan­golja az anyag- és energiatakarékosság terén szükséges tenni­valókat. Életbe lép az új gazdasági szabályozórendszer, amelyet az a szándék vezérel, hogy — Lázár György szavaival élve — a vál­lalatokkal jobban érzékeltessék a valóságos gazdasági viszonyo­kat és nagyobb erővel ösztönözzék őket gazdálkodásunk racio­nális megszervezésére. Bevezetik az új termelői árakat, amelyek a világpiachoz való rugalmasabb alkalmazkodást hivatottak elő­segíteni. S még sorolhatnánk tovább azokat a törvényeket, tör­vénymódosításokat, rendeleteket, határozatokat, amelyekkel az állami vezető szervek biztosítani kívánják politikai, s azon belül is gazdaságpolitikai céljaink elérését. A mai helyzetben az irányító munkával szemben fokozot­tak a követelmények. A parlamentben éppen a miniszterelnök mutatott rá, hogy a feladatok „a kormányzati szervektől min­denekelőtt azt követelik, hogy tervező és irányító munkájukban az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a nem gazdaságos tevékeny­ségek visszaszorítását szolgáló intézkedések kidolgozására és vég­rehajtásának ellenőrzésére. Az operatív folyamatokat irányító munkájuk pedig legyen lényegre törőbb és ne vesszen el az apró részletekben.” Vannak dolgok azonban, amelyeket nem lehet elrendelni, nem lehet törvényekkel bevezetni, de a végeredmény szempont­jából éppen olyan fontosak, nélkülözhetetlenek, mint az emlí­tett konkrét intézkedések. Ide sorolhatjuk az igényességet, az újító szándékot, az egészséges kritikai szellemet, a realizmust, az új iránti fogékonyságot és még sok más fontos vonást, ame­lyet előrehaladásunk szubjektív feltételeinek nevezhetünk. A mai élet olyan friss, korszerű szemléletet követel, amely hozzá­segíti az embereket ahhoz, hogy változó körülmények között is nagyfokú céltudatossággal tevékenykedjenek, s módszereik, mun­kastílusuk megújításával is lépést tartsanak a modern korral. Ennek az új szemléletnek számos összetevője van. Kezdődik mindjárt a felismerésnél: kellően bevonult-e a köztudatba, hogy sok szempontból új módon kell gondolkodni és cselekedni? Vég­bement-e ez a felismerés? Ami a hazai közvéleményt illeti, még nem válaszolhatunk egyértelműen igennel. A kormány elnöke szerint „nem állíthatjuk, hogy ma már mindenki számára vilá­gos azoknak a nagy horderejű változásoknak a lényege, ame­lyek tartósan módosítják előrehaladásunk feltételeit, s ezzel a munkánk tartalmával szemben támasztott követelményeket is”. Az már az új szemlélet jele, hogy mind többen ismerik fel: a fejlődés külső és belső feltételeinek megnehezülése tartós jelen­ség, s az új körülményekhez csak akkor leszünk képesek alkal­mazkodni, ha még több hozzáértéssel, célratörő, szívós és ki­tartó munkával gyökeresen javítjuk meg gazdaságunk működé­sének hatásfokát. Fontos alkotóelem a feladatok lényegének torzításmentes, józan és egységes értelmezése. Vegyük például a takarékossá­got, amelynek félreértése több kárt okozna, mint hasznot. Nagy a veszélye az úgynevezett látszattakarékosságnak, a formális „megoldásoknak”. Éppen ezért Óvári Miklós szükségesnek tar­totta a parlamentben is kimondani: „Nem azért van szükség nagyobb takarékosságra, hogy kevesebb jusson az egyéneknek vagy a közösség asztalára, hanem éppen ellenkezőleg: ha taka­rékosabban gazdálkodunk, ugyanennyi ráfordítással többet tu­dunk termelni és ennek következtében elosztani is. A takarékos­ság ezért — ahogy Kádár elvtárs mondta legutóbb Csepelen — nem böjtöt jelent, hanem azt, hogy javainkat ésszerűbben, job­ban, hatékonyabban használjuk fel.” Az új szemlélet kialakításához tisztán kell látni a távlato­kat is. A megváltozott feltételeknek és az egyensúlyi követel­ményeknek leginkább megfelelő, mérsékelt gazdaságnövekedési ütem hallatán például egyesek általános egy helyben topogás­­ról, stagnálásról beszélnek. Holott az ütem megválasztása éppen a fejlődés optimális feltételeinek megteremtését célozta. Mert a a cél, a távlat: meggyorsítani a legjobb gyártási és értékesítési lehetőségekkel rendelkező ágazatok fejlesztését; bevezetni az új technikai és technológiai megoldásokat, növelni a gazdaságos termelést, a kivitelt; javítani az egészségügyi, a szociális és a kulturális ellátást. A kívánatos új szemléletnek más elemei is vannak. Együtt­véve azonban egy mondatban kifejezhetők: bánjunk okosan ja­vainkkal, gyarapítsuk korszerűen értékeinket. MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Görnöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs: levelezés) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; ,,Ot világrész száz lapjából") Bedecs Éva (nő- és családrovat) Oltványi Tamás (ifjúságpolitika; sport) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Barabás János (Varsó) Baracs Dénes (Párizs) Éliás Béla (Peking) Flesch István (Tokió) Fort Péter (Havanna) Heltai András (Washington) Kis Csaba (Moszkva) Kocsis Tamás (Berlin) László Balázs (London) Lehel Miklós (Madrid) Márkus Gyula (Belgrád) Oltványi Ottó (Bukarest) Polgár Dénes (Brüsszel) Sándor István (Bonn) Sebestyén Tibor (Prága) Dr. Simó Endre (Róma) Temesi János (Szófia) E számunk képeit az MTI Fotó, az MTI külföldi képszolgálata, valamint Braun Tamás (22. oldal), Hajba Nándor (25. oldal) és Székely Lajos (32. oldal) készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hír­lap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1., 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelző­számra. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda. Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hó­napra 16,- Ft, negyed évre 48,- Ft, fél évre 96,- Ft, egész évre 182,.- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat (H-1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő cí­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubius Book Com­pany, 58, Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSZTRÁLIA: Globe Hun­garian Bookshop 694-696 George St. Sydney, NSW 200; AUSZTRIA: LIBRO­­DISCO Ungarische Bücher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A 1010 Wien; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Rua 7 de Abril, Caixa Postal 7943, 01000 Sao Paulo; CA­NADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West, Montreal 130. Que.; Pannónia Books, P. O. Box. 1017, Postal Station ,,B", Toronto, Ont M5T 2T8; Hungarian Ikko and Travel Service, 1234 Granville Street, Vancouver 2BC; DÁNIA: Hunnia Books and Music, Nor­­rebrogade 182. I tv, Kobenhavn; FINN­ORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 2. Sf-00100 Helsinki 10; FRANCIAORSZÁG: Société Balaton, 12, Rue de la Grange Bateliére, Paris 9. HOLLANDIA: Club Qualiton, Prinsen­­straat 26. Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10. Beth Hakranot. Israel; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1., Novi Sad; NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSA­SÁG: Újvári-Griff, 8000 München 81. Titurelsfr. 2.; Harry Münchberg, Wissenschaftliche Versandbuchhand­lung, Postfach 3394 Langelsheim 2., BRD; SVÁJC: Metropolitan Ver­lag, Szerday Sándor, Teichweg 16, CH- 4142 Münchenstein; SVÉDORSZÁG: A. B. Nordiska Bokhandeln, Alströmer­­gatan 22, 101 10 Stockholm 1„ USA: Center of Hungarian Literature, 4418-16 Ave. Brooklyn N. Y. 11204; Hungarian Books and Records. 11802 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44120 VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Igie­­sia Ed. Villoria, Apt. 21-105. C. 24. Ca­racas. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H—1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. V________________________/

Next

/
Thumbnails
Contents