Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-06 / 1. szám
Afganisztán Az új kormány Április és szeptember Szovjet segítség Az első jelentés az afganisztáni eseményekről az egyik szomszéd ország, Irán hivatalos hírügynökségének, a PARS-nak a jelzését viselte. Dátuma 1979. december 27-e volt, és a PARS a kabuli rádió adására hivatkozva közölte, hogy az afgán fővárosban, este 18-kor bejelentették: megdöntötték Hafizullah Amin elnök rendszerét. A teheráni rádió hozzátette: a hatalmat Babrak Karmai radikális politikus vette át. Az iráni távirati iroda jelentése így folytatódott: „A hír közlése után a rádió a hatalomátvételt éltette, azzal, hogy demokratikus szabadságot biztosítanak az afgán népnek, szabadon engedik a politikai foglyokat, munkát adnak minden munkanélkülinek, jó kapcsolatokat tartanak fenn, minden szomszéddal.” Ahhoz, hogy a jelentést megértsük, érdemes néhány régebbi tényre is emlékeztetni. Az új köztársaság 1978. április 27.: Az afganisztáni hadsereg tisztijei és katonái megdöntötték Mohammed Daud kormány- ésállamfő rendszerét. (Daud 1973 óta állt ekkor az ország élén; ő vezette azt az államcsínyt, amely véget vetett a Nadir-dinasztia uralmának. Mohammed Daud egyébként unokatestvére volt Zahir sahnak, a korábbi királynak, aki az akkori államcsíny idején Olaszországban tartózkodott. Zahir sah uralma idején Daud többször is magas funkciókat töltött be; volt a fegyveres erők főparancsnoka, sőt kormányfő is. Később aztán állítólag „az uralkodóval való személyes nézeteltérései” miatt lemondott tisztségéről.) 1978. április 28.: Az afgán fegyveres erők forradalmi tanácsa demokratikus köztársasággá kiáltotta ki Afganisztánt. A forradalmi tanács elnökévé, államfővé és miniszterelnökké Nur Mohammed Tarakit választották. A forradalmi tanács elnökhelyettese Babrak Karmai lett,s az új kormány miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere Hafizullah Amin. 1978. május 3.: A forradalmi tanács ülésén döntést hoztak arról, hogy elkobozzák és államosítják azt az ingó és ingatlan vagyont, amely az 1973-ban megdöntött Nadir-dinasztia tagjainak tulajdona volt. Ez a vagyon attól fogva a dolgozó afslán népé. A szovjet vezetők az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság vezetőihez küldött táviratukban írják: „Kifejezzük szilárd meggyőződésünket, hogy a Szovjetunió és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok a szoros barátság, és a gyümölcsöző sokoldalú együttműködés jegyében fognak fejlődni az egyenlőség, a jószomszédság, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján.” 1978. május 4.: A kabuli rádió ismertette Nur Mohammed Taraki nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozta: „Az április 27-i forradalom nemzeti és demokratikus jellegű és a nép közvetlen akaratnyilvánítása alapján, minden külső beavatkozástól mentesen zajlott le.” (Az ezt követő időkben az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetésével az afgán nép megkezdte egy olyan társadalom felépítését, amely elhatározta a feudalizmus utolsó maradványainak felszámolását is és megkísérelte érvényre juttatni a munka szerinti elosztás elvét. Az áprilisi forradalom ellenségei — mind erőteljesebben jelentkező külföldi támogatással — harcba kezdtek a kormányzat ellen. Az ország különböző tartományaiban fegyveres csoportok alakultak, amelyeknek ellátását, lőszer-utánpótlását, az előző rendszer egyes elemeinek közreműködésével különböző imperialista szervezetek biztosították. Az afgán vezetésen belül több személyi változás történt. Számos jele mutatkozott annak, hogy Hafizullah Amin egyszemélyi hatalomra tör, a többi között — barátai és családtagjai segítségével — sikerült eltávolítania posztjáról azt az Abdul Kádert, aki a forradalom egyik katonai vezetője volt, és elérte azt is, hogy Babrak Karmait, a forradalmi tanács elnökhelyettesét diplomáciai megbízatással külföldre küldjék. Nur Mohammed Taraki több alkalommal is kifejtette, hogy az ázsiai béke megszilárdításának hatékony tényezője a szovjet—afgán barátság.) Szerződés Moszkvával 1978. december 5: Szovjet—afgán barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződést írtak alá Moszkvában. Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége, a szovjet kormány vacsorát adott az afgán küldöttség tiszteletére, s itt Leonyid Brezsnyev kijelentette: „Az Afganisztánban lezajlott forradalmi fordulat nyomán létrejött feltételek közepette a szovjet—afgán viszonyt ma már nem egyszerűen a jószomszédság, hanem az elvtársiasságtól és a forradalmi szolidaritástól áthatott, mély, őszinte, szilárd barátság jellemzi.” Taraki örömét fejezte ki, hogy az áprilisi forradalom győzelmét követően elsőként a baráti Szovjetunióban tehet hivatalos látogatást, s köszönetet mondott az országa fejlesztéséhez nyújtott szovjet segítségért. 1979. szeptember 10.: Leonyid Brezsnyev a Kremlben fogadta Nur Mohammed Tarakit, az Afgán Népi Demokratikus Párt főtitkárát, a forradalmi tanács elnökét és szívélyes, elvtársi légkörben áttekintették a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Mindketten nagyra értékelték országaik és pártjaik szoros barátságát, és minden oldalú együttműködését. Kifejezték ama határozott törekvésüket, hogy a meglevő jó viszonyt az 1978 decemberében aláírt szovjet—afgán barátsági, együttműködési és jószomszédsági szerződéssel összhangban valamennyi területen továbbfejlesztik. Szeptember 16. A kabuli rádió bejelentette: Nur Mohammed Taraki az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága ülésén közölte: egészségi okok miatt nem tudja ellátni párt- és állami kötelezettségeit. A rádió közölte: az ülésen a párt központi bizottságának főtitkárává Hafizullah Amint választották meg. Ugyanezen a napon a forradalmi tanács is ülést tartott és ott a testület elnökévé választották Hafizullah Amint, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét, az NDP KB főtitkárát. (Néhány nappal később közölték: Nur Mohammed Taraki meghalt.) Ítélet Amin ellen December 27.: A TASZSZ szovjet hírszolgálati iroda közli:„A kabuli rádió péntek éjszakai közleményében bejelentette, hogy megdöntötték Hafizullah Amin és cinkostársai, az amerikai imperializmus ügynökei véres klikkjét. Az afganisztáni nép ellen elkövetett bűntettekben ítélkező forradalmi bíróság halálra ítélte Hafizullah Amint. A nemes afgán nép elleni bűntettek következtében elpusztult sok honfitárs, köztük a párt polgári és katonai tagjai, a muzulmán papság képviselői, értelmiségiek, munkások és parasztok.” A közlemény hangoztatja, hogy új szakaszába lépett az áprilisi forradalom, az országban most létrejött a valódi népi hatalom, amely harcolni fog a nemzeti-demokratikus, antifeudális, antiimperialista forradalom végső győzelméig, a szabad, független Afganisztán megteremtéséért. A közlemény bejelentette, hogy Babrak Karmait választották meg az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága főtitkárává és a forradalmi tanács elnökévé. A forradalmi tanács elnökhelyettese Aszadollah Szarvari lett, tagjai: Abdul Kader dandártábornok, Ul Aga, Mohammed Aszlam Vatandzsar ezredes, Nur Ahmad Nur, Szultán Ali Kestmand. Megalakult az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság új kormánya is, amelynek élén miniszterelnöki minőségben Babrak Karmai áll, egyben ő lett a fegyveres erők főparancsnoka is. Az új kormány tagjai a következők: Aszadollah Szarvari miniszterelnök-helyettes, Szultán Ali Kestmand miniszterelnök-helyettes és tervezési miniszter, Muhammed Ráfi nemzetvédelmi miniszter, Sah Muhammed Doszt külügyminiszter, Abdul Vakil pénzügyminiszter, Szaid Muhammed Gulabzoj belügyminiszter, Anahita oktatási miniszter, Sirdzsan Maszdurijar szállítási miniszter, Muhammed Sah Dzsalafar kereskedelmi miniszter és Faiz Muhammed, a határügyek minisztere. A rádió közölte, hogy a későbbiekben ismertetik majd a kormányba és a forradalmi tanácsba történő pótlólagos kinevezéseket. Babrak Karmai első rádióbeszédében tisztelettel adózott Taraki emlékének. December 28. Az afgán kormány nyilatkozatát ismerteti a TASZSZ, amely szerint „az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya — figyelembe véve Afganisztán külső ellenségeinek folytatódó és fokozódó külső beavatkozását és provokációit — az ország területi épsége, nemzeti függetlensége és az áprilisi forradalom vívmányainak megvédelmezése, valamint a béke és a biztonság megóvása érdekében, az 1978. december 5-én aláírt barátsági, jószomszédi és együttműködési szerződés alapján azzal a határozott kéréssel fordult a Szovjetunióhoz, hogy sürgősen nyújtson politikai, erkölcsi, gazdasági segítséget Afganisztánnak, beleértve a katonai segítséget is”. A szovjet hírügynökség jelentése szerint a Szovjetunió kormánya eleget tett az afgán fél kérésének. December 31. Az afgán kormány nyilatkozatában hangoztatja, hogy az országnak nyújtott szovjet katonai segítség szükségessége abban a pillanatban megszűnik, amint véget érnek a külföldről indított fegyveres beavatkozások és provokációk. A kormánynyilatkozat Pakisztánt jelöli meg, mint a demokratikus Afganisztán ellen irányuló felforgató akciók kiindulópontját. „Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya ismételten határozottan kijelenti, hogy a segítségkérésre azért volt szükség, mert az afgán nép külső ellenségei, az imperializmus növekvő méretekben folytatták fegyveres beavatkozásaikat és provokációikat, fenyegették forradalmuk vívmányait. Ha az ellenség büntetlenül cselekedhetett volna, az afgán népre tömeges megtorlások, az iszlám vallás és a nemzeti hagyományok meggyalázása vártak volna” — hangoztatja a nyilatkozat, amely az afgán nép legfőbb ellenségének és a kampány kezdeményezőjének az Egyesült Államokat nevezi. Az afgán kormány bírálja Carter amerikai elnököt, mert támogatta Hafizullah Amint, aki „visszaélt a hatalommal, összeesküvéssel döntötte meg Nur Mohammed Tarakit, a forradalom vezetőjét és véres diktatúrát vezetett be Afganisztánban”. A nyilatkozat egyébként hivatkozik az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyére, amely lehetővé teszi minden szuverén, államnak, hogy szükség esetén segítségért forduljon más országokhoz, amelyekhez nemzetközi szerződések fűzik. BABRAK KARMAL Amin visszaélt a hatalommal 0 magyarország 1980/1