Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-27 / 26. szám
Az ipar és a kereskedelem között sajátos holtverseny alakult ki a cipőellátás és lakberendezés területén. E két témakörben szinte ördögi körnek látszik, hogy az illetékesek elvi egyetértése ellenére (a célokat illetően nagyon is nincs vita) a gyakorlatban a vevőigények kielégítésében, a választék bővítésében évek óta szinte semmi sem változik. Különösen érthetetlen ez alakástextíliák és a függönyök esetében, hiszen nem alapanyag-, vagy kapacitáshiány akadályozza a hőn áhított változást. Az igazsághoz tartozik, hogy függönyügyben könnyű adatokkal és helyzetjelentésekkel ügyeskedni, mert a függöny fogalma egyre különfélébb lakástextília-fajtákat foglal magában Csendesülő csipke vita Különösebb szakszótári fejtegetés nélkül a függöny szó alatt a könnyű, többnyire csipkeanyagból készült textíliát, értjük. Ugyanakkor manapság — a zsaluk és redőnyök nélküli lakások korában — legalább olyan fontos a többnyire nehezebb anyagból készült sötétítő-, vagy fényelzáróként emlegetett függöny. E két nagyobb csoporton belül is sokfélét különböztethetünk meg, de ezúttal termékismertetés helyett inkább a függöny útját próbáljuk követni. A könnyű csipkefüggönyök körül csendesülő vitának az a magyarázata és egyben tanulsága, hogy a vevő sohasem azért porol, mert az jólesik neki, hanem mert valóban nem találja meg azt, amit — éppen a sokféle hirdetés, reklám és tájékoztatás alapján — jogosan megvehetőnek képzel. Senki sem azért indul vásárolni, hogy okot keressen a panaszkodásra, hanem szeretné élvezni a választás örömét, és azt, hogy elképzeléseit— pénztárcájához mérten — valóra is tudja váltani. Bosszankodásra — és ez nem egyedül függönyre érvényes — különösen az ad okot, hogy látszólag a boltok tele vannak áruval, és mégsem lehet kapni azt, amire a vevőnek igazán igénye van. A közelmúltban rendezett függönyankéton (mert ilyen is volt) az egyik nagypiari vállalat vezetője mint valami rendkívüli fel sötétítően függönyök fedezést állapította meg: „A hazai függönypiac felvevőképességének fejlődése lassúbb volt, mint amilyent a gazdaságosság megkívánt. Ezért vállalatunknál olyan új technológiák alkalmazását kellett bevezetni, amelyek révén a gyártott termékekbel- és külföldön egyaránt értékesíthetők.’’ örülhetünk tehát, hogy — bár nem a lakáskultúra fejlődésének jóvoltából, de a gazdaságosság nyomására — könnyű függönyfajtákból jelentősen javult a kínálat. A hazai függönygyárak mindent megtettek, hogy adott technikai, technológiai lehetőségeikhez képest versenyképesek legyenek, elsősorban az exportban. Szerencsére ennek megvolt a kedvező hatása a belföldi kínálatra, is. Igaz, éveknek kellett eltelnie," amíg a modernebb fajtákból, a többféle mintával készülő függönyökből a kereskedelem is megfelelő mennyiséget igényelt. Pedig akad közben olyan csipkefüggöny (például a győriek Gardénia függönye), amely gyártmányfejlesztési pályázaton is díjat nyert. Az említett függönyankéton a BÉTEX képviselőjének véleménye szerint a korábban tapasztalt nagyarányú kereslet 1980-ban rohamosan csökkent, ennek következtében a kereskedelemben hatalmas raktárkészletek keletkeztek. Ugyanakkor a keresett, úgynevezett jacquardfüggönyből az igényeket nem tudták kielégíteni. Ez a helyzet máig sem változott. Szerinte ez azzal is magyarázható, hogy a hagyományos és a jacquardtermékek között nincs számottevő árkülönbség, így a vevő inkább a dús mintázatú terméket vásárolná meg. Érdemes szó szerint idézni a következőket: „Nem a vevő ízlését kell kifogásolnunk, hogy az üzletekben kapható, olykor nem éppen modern, ízléses jacquardfüggönyt keresi, hanem közös feladatunk, hogy olyan választékot teremtsünk, amely a lakás belső harmóniáját előnyösen kiegészítő függönyök iránti kéréslér kielégítését teszi lehetővé.” Két piros csík A lakberendezés egész területén az együttműködés szükségessége fokozottan kívánatos, főleg ami a nehéz, úgynevezett fényelzáró függönyöket illeti. Ezeknek anyaga, mintája is általában jellegzetesebb, így tehát még inkább megkívánja a berendezéssel, a többi lakástextíliával való összhangot. Tagadhatatlan, az elmúlt években voltak bizonyos kezdeményezések, hogy az ipar megteremtse a harmonikuslakberendezés lehetőségét legalább függönyválaszték tekintetében. A Pamutnyomóipari Vállalat például arra is vállalkozott, hog Frézia és Carlos elnevezésű függönyeit egymáshoz hangolt mintával gyártsa, hogy azonos motívumok legyenek a könynyű és a nehéz, tehát a csipke- és a sötétítőfüggönyön. És noha kiváló minősítést kaptak e gyártmányok, mindez kevés volt ahhoz, hogy a kereskedelem nagyobb mennyiséget vegyen át belőlük. A sötétítőfüggönyök választékának gazdagításában a Lenfonó és Szövőipari Vállalat példát mutatott, bár az eredményt nagyobbrészt csak a gyár mintázó részlegében lehet látni, ott még nem vette el senkinek a kedvét a kereskedelem érthetetlen merevsége: csak jacquardfüggönyből 20-féle mintájú (10—15 színváltozatban), filmnyomott, sötétítő függönyből pedig több mint 100-féle mintájú (5—10 színváltozatú) anyag várja, hogy a belföldi kereskedelem közreműködésével eljusson a vevőig. Tárgyilagos bizonyítékként — „a hiba a kereskedelem készülékében van” — éppen a Lenfonó által megrendelt közvélemény-kutatás adatai szolgálnak. Az Országos Piackutató Intézet vizsgálatából ugyanis egyebek között kiderül, hogy alapvető az eltérés a kiskereskedelmi boltvezetők és a vásárlók ítélkezése között. Amíg a boltvezetők szerint a Lenfone függönyanyagainak fogyasztói ára és választéka megfelelő, minősége jó, addig a vásárlók körében gyűjtött vélemények erősen megoszlanak: a sötétítőfüggönyök árát 68 százalékuk tartotta megfelelőnek, 25 százalékuk magasnak, a választékot azonban 41 százalékuk határozottan szűknek minősítette. A gyár a közvélemény-kutatást figyelembe véve foglalkoztatja tervezőgárdáját, remélve, hogy modern termékeinek széles választékával előbb-utóbb eljut az országos bolthálózatba. (A vállalat egy fővárosi és egy vidéki szakboltja ezt a feladatot aligha láthatja el teljesértékűen.) A Lenfonó a mostani textiltervező pályázatra is jó néhány anyagegyüttessel rukkolt ki; ezek például az abrosztól a függönyig azonos mintával teremthetnek játékos, harmonikus hangulatot a lakásban. A szombathelyi Textiltoiennáléra benevezett anyagaiból pedig árusításra át akarta adni valamennyit a helyi áruháznak, de ott nem vállalták, hogy ilyen kis tétellel foglalkozzanak. Az áldatlan állapot kárvallottai a vevők mellett a tervezők. Munkájuk érdekében a tájékoztatás minden csatornáját igyekeznek igénybe venni, hogy helyes irányba tereljék a vásárlók lakberendezési ízlését. Figyelemre méltóan nyilatkozott erre vonatkozólag Pauli Anna textiltervező: „A vásárlók jó ízlésű szűk rétege abban reménykedik, hogy a külföldi vevők valamely okból lemondják az ízléses árut, és akkor nekik is jut belőle. Legnagyobb gondom, hogy miképpen lehetne a hazai népművészet egyszerűségét visszacsempészni a lakáskultúra, ezen belül a függönyök díszítő jellegébe. Azt tapasztaltam, hogy az egyszerűség olykor gyanús. »Mi művészi két piros csíkban, világos alapon?« — kérdezik sokan, sajnos, a bolti eladók között is. Hallottam, amint a textíliákat, függönyanyagokat úgy kínálták az üzletekben, hogy maguk sem hittek abban: el lehet adni. Azt mondták a legszebb anyagokra, hogy »kísérlet«, s nem magyarázták meg, mi az előnyük, milyen lakásokba illenek.” Sokan minderre csak legyintenek, mert könnyű a tervezőnek. De hol az a gyártó, aki még meg is valósítja az ízléses elképzeléseket? Hadd álljon itt ugyancsak a Lenfonónál szó szerint rögzített ígéret: „Az elfogadott vagy benyújtott terv alapján vállaljuk, hogy két hónap múlva megrendelésre kész függönykollekciót állítunk össze, és negyed éven belül teljes lakástextília-összeállítást szállítunk a megrendelőnek.” Ha a vevő bizonytalan A függönygyártó ipar egyik vezetője szerint: „Az a baj, hogy a vevő nem tudja, mit akar.” Kétségtelen, hogy ilyen vevő is van, de az ő bizonytalanságán az ipar és a kereskedelem segíthet, méghozzá elsősorban a boltokban található választékkal. Mindenesetre jó volna, ha legalább azok, akik már tudják, hogy milyen lakástextíliával akarják berendezni otthonukat, megtalálnák, amit keresnek. A közelmúltban rendezett lakberendezési kiállítással egy időben a Magyar Divatintézet vezetői beszámoltak egy újabb együttműködési tervről. Ennek lényege, hogy az érdekeltek vállalják, minta és anyag szempontjából összhangban levő függönyt, tapétát, szőnyeg- és műanyagpadlót gyártanak, s ezt a kereskedelemmel együttműködve a legrövidebb időn belül megfelelő mennyiségben a boltokba is eljuttatják. Remélhető, hogy az újabb együttműködés a függönyökhöz szükséges kiegészítőkkel, és a konfekcionálással kapcsolatos gondokat is jelentősen csökkenti. PÁLOS MIKLÓS Lakásberendezés Korszerűt vagy hagyományost ? ! Minták és anyagok harca Nem vette el senkinek a kedvét AZ AKADÉMIAI KIADÓ ÚJ KÖNYVEIBŐL ADY ENDRE ÖSSZES PRÓZAI MŰVEI 11. kötet: újságcikkek, tanulmányok VAJDA JÁNOS ÖSSZES MŰVEI 10. kötet, levelezés GERGELY ANDRÁS: EGY GAZDASÁGPOLITIKAI ALTERNATÍVA A REFORMKORBAN A fiumei vasút HÁRSFALVI PÉTER: AZ ÖNKORMÁNYZAT NYÍREGYHÁZÁN a XVIII—XIX. században FARKAS JÁNOS: A TUDOMÁNY TÁRSADALMI LÉNYEGE AKADÉMIAI KIADÓ, Budapest ■HIIIIIHI ■UllllH ~~1828---' 29 MAGYARORSZÁG 1982/26