Magyarország, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-18 / 33. szám
Sokféle levél érkezik hozzánk, nemegyszer olyan is, amelyben egyoldalúsággal, elfogultsággal vádolnak bennünket. Az ok: valamilyen témához kapcsolódó levelet közöltünk, az ellenvéleményt viszont nem. Figyelmen kívül hagyják az ezért szót emelők, hogy — például — akkor jelent meg az egyik álláspontot tükröző levél, amikor az ellentétes véleményt hangoztató még meg sem érkezett a szerkesztőségbe. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert a következő hetekben vissza kívánunk térni néhány megkezdett vitára. Most viszont különböző cikkeinkhez szóló, régebben érkezett leveleket adunk közre. „A Magyarország 1985/13. számában »Például Ácsteszér“ címmel közöltek cikket a magyarországi németek történetéről. Érdemes ehhez néhány kiegészítést fűzni. Hitler hatalomra jutása után azonnal elkezdődött Magyarországon is a náci propaganda. Haladó újságírók már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar nemzettel való azonosulás nem a családnéven és nem is az anyanyelven múlik. Közismert, hogy a magyarországi németség több csoportban és különböző időkben települt be. A felvidéki és erdélyi németek még az Árpád-házi királyoktól kaptak letelepedési engedélyt mint iparosok, bányászok és földművesek. Mások a török kiűzése után jöttek, amikor Magyarország területének nagy része szinte teljesen néptelen volt. Az 1687-ben Pilisvörösváron kezdődött betelepülés utolsó hullámai a múlt század második felében értek magyar földre. A névmagyarosítás — önkéntesen! — az 1848-as szabadságharc alatt kezdődött. Ezzel a magyarsághoz tartozást akarták kifejezni csakúgy, mint a magyaros öltözködéssel, jóllehet sokan közülük nem is tudtak jól magyarul. Az 1940-es évek elején a náci propaganda egyes temetőkben a fejfákról íratta össze a családneveket, hogy ezzel statisztikai adatokra támaszkodva »alapozza meg« hazánknak a német birodalomhoz csatolását.” DR. BOKÁI BÁTOR, BUDAPEST „Az 1985/29. számban megjelent, »Éledő önállóság“ című cikkhez szólva az a tapasztalatom, hogy az öreg elöljárósági tagoknak manapság is van falun tekintélyük. Igaz, hogy 1950 előtt hosszú ideig az elöljáróság jelentette a falusiaknak a helyi közigazgatást és erről igen vegyesek az élmények. A magyar közigazgatási rendszer a vármegyék önkormányzatára épült, ennek választott szerve a széles hatáskörű törvényhatóság volt, élén az alispánnal. A törvényhatóság és annak szervei alárendeltségében működtek a járási főszolgabírói hivatalok. Ezek irányították a községi és nagyközségi elöljáróságokat. A főbíró (a főszolgabírói hivatal vezetője) hatáskörébe tartozott a községi elöljáróság tisztviselő tagjainak kiválasztása a képviselőtestülettel egyetértésben vagy kinevezés útján. Ő gondoskodott az időszakos bíróválasztásokról is. Az elöljáróságot a főjegyző vagy jegyző irányította.” HARGITAI ISTVÁN, HATVAN „A vízbefulladásos balesetekről és azok áldozatainak ellátásáról írt az 1985/28. szám levelezési rovatában dr. Jós Kázmér budapesti olvasójuk. A levelében közöltek azonban már száz évvel ezelőtt is elavultak voltak. Először: a gumimatracon fekvő embernek nemcsak a nyakszirtje melegszik fel, tehát ha azt elfedi a napsugaraktól, a vízbeesés felhevült testtel még okozhat problémákat. Másodszor: a részeg ember egészen más mechanizmussal fulladhat bele a pocsolyába, ugyanis ott mérgezésről van szó. Harmadszor: a balesetest fejreállítani tilos! A tüdőből a vizet kiönteni anatómiai okokból nem lehet, viszont a gyomorból esetleg kijövő vizet a beteg felszívhatja a légutakba. Negyedszer: csakis és kizárólag a mesterséges lélegeztetés segít. Természetesen csak a befúvásos lélegeztetésről lehet szó. Ez a beteg megmentésének a kulcsa.” FARKAS IMRE MENTŐTISZT, GYULA „Kétoldalas cikk foglalkozott lapjukban, az 1985/24. számban az Újságíró Szövetség negyvenéves fennállásával. Ehhez kapcsolódva szeretném elmondani az alábbiakat. Emlékezetem szerint 1944 utolsó vagy 1945 első napjaiban mintegy 20—25 újságíró gyűlt öszsze Debrecen központjában (talán a Csapó utcában), köztük voltam én is. Kimondtuk a fasiszta Sajtókamara megszűnését, és újjáalakítottuk a korábbi Budapesti Újságíró Egyesületet immár országos szervezetként Magyar Újságíró Egyesület néven. Emlékezetem szerint a gyűlésen megjelent Kardos László (azóta Kossuth-díjas akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár, a Nagyvilág szerkesztőbizottságának elnöke), Juhász Géza, később szintén egyetemi tanár, Gergely István, korábban az Esti Kurír, később a Tiszántúli Népsza, majd a Világosság című napilap szerkesztője, Gábor Áron, a 8 órai Újság munkatársa és mások. Hiányoztak viszont a gyűlésről a Debrecenben akkor már hosszabb ideje rendszeresen megjelent Néplap munkatársai. Nem sokkal később Budapesten megalakult a MÚOSZ, és megszűnt a Magyar Újságíró Egyesület anélkül, hogy bármilyen lényeges tevékenységet kifejtett volna. Azt viszont nem tudom, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon miért nem ír egyetlen sort sem a Néplapról.” DR. LAKATOS GYÖRGY, BUDAPEST „Olvastam lapjuk 1985/30. számában a »Széthulló családok“ című írást, amelyben a házasságok felbomlásának leggyakoribb okait elemezték. A szerző azt állítja, hogy az úgynevezett hűtlenkedésnek csak hatodrendű szerepe van a házasságok felbomlásában. Megállapításával vitába szállok. A házasságtörő magatartás a monogám család kialakulásától kezdve neuralgikus ütközőpontja a házasfelek viszonyának. A házasságok többségénél a széthullás leggyakoribb oka a szabadosság bűvkörében élő „harmadik“. Ami a megelőzést illeti, szerintem hatékonyabb társadalmi kontrollra lenne szükség az efféle tolakodók megzabolázására. A munkahelynek, a politikai szerveknek és tömegszervezeteknek határozottabban kellene fellépniük a mások vagy önmaguk családja békéjét kedvtelésből feldúlókkal szemben.” DR. SUDI BERTALAN, JÁNOSHALMA „Igaza van Gáti György szekszárdi olvasójuknak: lapjainkban valóban hemzsegnek a latin kifejezések. Bár fölöslegesek ezek, de nem tudom teljesen elítélni használóikat. Az ismertebb latin kifejezések az európai klasszikus műveltséghez tartoznak, s lévén a latin semleges, nem beszélt nyelv, senki nemzeti érzelmeit sem sértheti. Tanácsolnám, hogy az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára legyen ott minden magyar család könyvespolcán. Én a mind gyakrabban fellelhető angol kifejezésektől féltem a magyar nyelvet. Ezeket a szavakat kell sürgősen megmagyarosítani. Az angol helyesírás erősen eltér a miénktől, a helyes kiejtést pedig kevesen ismerik. Elgondolkoztató viszont, hogy ma, amikor több szakmai cikket olvasunk mint szépirodalmat, az angol anyanyelvű szakembereknek szinte behozhatatlan előnyük van. Nem kell évekig nyelvet tanulniuk, hogy lépést tudjanak tartani szakmájuk fejlődésével. Tanulni kell idegen nyelveket és keresni a probléma megoldását, de ez a megoldás nem mehet a kisnyelvek rovására.” DR. SZEMOK BALÁZS, ceglédbercel „Néhány észrevételt kívánok tenni — felkérésükre — a postai kézbesítés ügyében. Van is, nincs is jogom a szólásra. Azért nincs, mert már nyolc, éve egyik lapnak sem vagyok előfizetője. És van jogom, mert éppen a postai viszszaélések és fegyelmezetlenségek miatt mondtam le az előfizetéseket. Meg is írtam akkoriban a 100. postahivatalnak, hogy az utcai megjelenéshez viszonyítva legalább egy-, de néha háromnapos késéssel kapom a lapokat, máskor egyáltalán nem , vagy összekeverik a nekem járó újságot a másokéval. Még most is belepirulok a reklamált számok kérésének megalázó procedúrájába, úgy léptek fel velem szemben, mintha így akarnék valamilyen sajtóritkaságból dupla példányt szerezni. Most szabad vagyok. Csütörtök délután megkapom a Magyarországot, amire előfizetőként még vasárnap is várnom kellett.” HOLLÓS ATTILA GYÖRGY, BUDAPEST „Valószínűleg sokan szisszentek fel velem együtt, amikor az 1985/ 29. számban az »Emlékeztető“ című rovatukat olvasták. Innen ugyanis azt tudhatták meg, hogy a szerkesztő véleménye szerint Kuncz Aladár felejthetetlen, fájdalmas emlékeket ébresztő művét Ile de Yeun írta. Valójában a Fekete kolostor színhelye az e melletti sziget, Noirmoutier, ennek jelentése ugyanis: fekete kolostor.” DR. BORHA ZOLTÁN, BUDAPEST „Az afrikai éhezők megsegítésére rendezett, nagyszabású rockkoncertekről írtak 1985/29. számukban, »Segély — élőben* címmel. Ehhez kívánok rövid kiegészítést fűzni. A cikkben szereplő »USA for Africa* jelszó nemcsak az Amerika Afrikáért jelentést takarja, itt az USA nem az Amerikai Egyesült Államok angol nevének rövidítése, hanem az United Support of Artists szavaké, amelyek megközelítő fordítása: »művészek közös segítségnyújtása“. Ez látható a koncertről megjelent We are the World című lemez borítóján is. Mindez csak játék a betűkkel, nem érinti a nemes szándékot, amelynek megvalósítására kitűnő művészek fogtak össze.” DR. IMRE JÁNOS, KAZINCBARCIKA „Az 1985/23 számban »Adósságok és tervek« címmel írtak a régi filmek tárolásáról. Valóban sok gondot okozhat az összes Magyarországon forgalmazott film kópiáinak hosszú időre tartósított őrzése. A régi külföldi filmek iránt igen nagy az érdeklődés, s ezt igyekszik kielégíteni a Filmmúzeum. Jó lenne sorozatosan felújítani rendezők szerint a valóban nagy filmeket, így például lehetne bemutatni teljes Fellinisorozatot. Nagy sikere volt több országban a Satyriconnak, de 1978 óta nem lehetett látni. Szívesen megnéznénk ismét.” DR. KRATKY TAMÁS, BUDAPEST Budapest 62., Pf. 634. 1396 Sokféle levél Hogyan mentsünk vízbefúlót? Sajtótörténet, sajtóterjesztés” A SEGÉLYKONCERT SZÍNPADON A WEMBLEY STADIONBAN A United Support of Artists szavak rövidítése 31 MAGYARORSZÁG 1985 33