Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-02 / 5. szám
Millennium Egymillió fillér A miniszter halasztást kér Cukorgyárosok, színészek, atléták I. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1891. október 31-én nyújtotta be a képviselőházhoz az 1895-ben tartandó országos nemzeti kiállításra vonatkozó törvényjavaslatát, amely a fényes ünneplés mellett a jövőbe vetett lelkes bizalom kifejezését is fontosnak tartotta. A törvényhozásra erős nyomás nehezedett, széles volt az a tábor, amelynek tagjai inkább egy nagyszabású világkiállítás megrendezése mellett kardoskodtak. Végül azok maradtak felül, akik az ezredik évfordulót nemzeti ünnepnek tekintették. Baross Gábor 1892 májusában meghalt, utódja a miniszteri székben Lukács Béla lett. Ő már országos bizottságot alakított a millenáris ünnepségek megszervezésére, s miután e testület áttekintette a helyzetet, úgy döntött, lehetetlen az ezredévi ünnepeket 1895-ben megtartani. A döntés Lukács Béla halasztási kérelmét a képviselőház elfogadta, s 1896-ra tette a millenniumot. Lukács a kérést azzal indokolta, hogy az ünnepet maradandó művekkel kell emlékezetessé tenni, így megvárandó a Mátyás templom megnyitása, az új Országház részbeni elkészülte és berendezése, két Duna-híd felállítása, két múzeum és az igazságügyi palota felépülte, a Citadella megszüntetése és a Vaskapu szabályozása, amelyet nemzetközi szerződés értelmében Magyarország végez. Csodálatos, hogy a Citadella lebontásának kivételével minden meg is valósult. Schulek Frigyes restaurálta a Nagyboldogasszony templomot, az Országház építése ugyan csak 1904-ben fejeződik be, ám az ünnepségek idején a kupolaterem már használható. Ferenc József 1896. október 4-én megnyitja a róla elnevezett hidat — ma: Szabadság híd — s november 3-án átadják a forgalomnak az Északi összekötő vasúti hidat. Lechner Ödön tervei szerint felépül az Iparművészeti Múzeum, és Hauszmann Alajos igazságügyi palotája, amely ma a Néprajzi Múzeumnak ad otthont a Kossuth téren. A halasztás tudatában nyugodtabb tempóban kezdődtek az előmunkálatok. Felhívást intéztek a lakossághoz, hogy ki-ki lépjen sorompóba a haza üdvére, készüljön a nagy családi ünnepre s majd gyűljön az uralkodó köré, aki oly atyai gonddal vezette a magyarságot egy szebb évezred küszöbére.A társadalom mindvégig csak távoli szemlélője a fényes hivatalos eseményeknek. A király csak egyetlen egyszer ereszkedik le népe közé: május 18-án ellátogat a szegény polgárok, munkások és napszámosok számára a Vérmezőn rendezett ökörsütéses népünnepélyre.) Németh Imre miniszteri tanácsost, a Kereskedelmi Múzeum vezetőjét 1893 februárjában kinevezik a kiállítás igazgatójának. Az ő irányításával dolgozzák ki az ezredévi bemutató programját, majd heves vita kezdődik arról, hol is legyen a kiállítás? Szóba kerül Lágymányos, ezt azonban elvetik, mert ezt a területet még nem köti össze híd Pesttel. Felvetődik Kőbánya, de ez sem jó az ottani sertéshizlaldák miatt. Vannak, akik a Gellérthegyet javasolják. A vitát végül a főváros döntötte el azzal, hogy átengedte a Városligetet. Az országos bizottság most már kiírhatta a pályázatot a leendő kiállítás célszerű elhelyezésére. A készülődést állandó személyi változások is nehezítették. Németh igazgató 1895 januárjában öngyilkos lett, és utódja, Grenzenstein Béla is csak egy hónapig volt a kiállítás igazgatója, mert pénzügyminisztériumi államtitkárrá nevezték ki. Közben ismét változik a kereskedelmi miniszter személye, Lukácsot Dániel Ernő váltotta fel, így már ő nevezte ki az újabb igazgatót, Schmidt Józsefet. Pavilont kapott a honvédség, a csendőrség s kiállíthattak a katonai felszerelést gyártók. Volt halászati, folyamszabályozási, tengerészeti, kereskedelmi, hitelügyi, szeszipari, közlekedési és bányászati bemutató... Az igazságügyi pavilonban egy-egy ismert bűnügyhöz kapcsolódó tárgyat, valamint fegyencmunkákat állítottak ki. Az emberbaráti intézetek kiállításán szellemi fogyatékosok és süketnémák gyártmányait, valamint a számukra készült rehabilitációs segédeszközöket mutatták be. Az egészségügyi pavilonban lehetett látni modern tantermet, kórházi szobát és műtőt, míg a borászati csarnokban 6000 különböző hazai palackozású nevű sorakozott. Az ezredévi kiállítás a kapitalista fejlődést felmutató Magyarország nagy számadása volt. Az iparcsarnok előtti térség volt a kiállítás korzója, itt világító szökőkútban gyönyörködhettek a vendégek, míg az aranykönyv pavilonjában elhelyezett hatalmas kötetbe minden látogató beírhatta a nevét. Az iparcsarnok vasvázas épülete még az 1885. évi kiállításról maradt meg, ebben mutatták be a hazai ipar fejlődését és legkorszerűbb termékeit. Volt pavilonja a Thonet testvéreknek, Ganz és társának, Haggenmacher Henriknek. Speck Jakab tejcsarnokának különlegessége a gyermekek táplálására előállított sterilizált tej. A kiállítók között találjuk Frigyes főherceget, a világutazó Zichy Jenő grófot, Coburg Fülöp herceget és József főherceget is. A millió fillér pavilonját Geitler Emanuelle aszszony építtette. Itt üveg alatt 1 millió darab sétfilléres volt látható, mellette pedig egy hatalmas tartály, ebbe kétfilléres rézpénzt kellett dobni a mentőegyesület javára. A jótékony hölgy állította, hogy itt is össze fog gyűlni egymillió fillér.Ha nem, ő kipótolja az adományt. Krajcáros ágyak A történelmi főcsoport épületei a Széchényi és a Nádor szigeten sorakoztak, középpontban Vajdahunyad várával. A legtöbb látnivaló itt volt. Például középkori levéltár, ahol vasrúdról csüngő zsákokban őrizték az okmányokat az egerek és a penész támadása ellen. Itt állítottak ki egy 1555-ből való 47 méter hosszú tanúvallomást. Láthatók voltak hadtörténeti emlékek, címerek, ruházatok és pénzérmék. Itt állt az az ezüst szarkofág, amelyet Mária királyné készíttetett Szent Simeon próféta tetemének. Kiállították Mátyás király trónkárpitját, berendeztek egy XV. századi lakószobát és könyvtárt, továbbá alkimista aranycsináló műhelyt. Több termet vett igénybe a szabadságharc emlékeinek bemutatója, a közönség ott tolongott, hogy láthassa Batthyány Lajos díszmentéjét, Damjanich fából készült tábori kulacsát és a debreceni nemzetőrség selyemzászlaját. A kiállítás területén szép számmal voltak vendéglők, cukrászdák és sörözők. A látványosságok között említendő a kinetoszkóp, ahol mozgófényképet mutogattak, míg az akváriumban a tenger alatti világot lehetett megismerni. A hatást egy elsüllyedt hajó roncsai fokozták. Sokan ellátogattak a kiállítási faluba, ahol a vármegyék és a hazai tájegységek 24 jellegzetes parasztházát építették fel, s volt a falunak temploma, csárdája, sőt iskolája is. Az ezredévi kiállítást már megnyitása előtt sok kritika érte. A visszatérő vád: a kiállítás csupán a birtokos osztály életviszonyainak fényét és pompáját mutatja be, azon kívül nagy a reklám, a csinnadratta, ugyanakkor sok a kétes nívójú szórakozás. Kétségtelen, hogy az ezredévi csillogás, az udvar jelenléte rengeteg embert vonzott, de voltak az ünnepnek árnyoldalai is. Bizony nem volt felemelő látvány az a barakktelep, amelyet a Stefánia úti víztorony közelében épített a főváros. Itt egyszerre ezer embert tudtak elszállásolni katonai ágyakon, ez személyenként 10 krajcárba került. Ennyi volt ebben az időben a színházi ruhatár díja is. Ugyancsak tíz krajcárért mértek egy tál meleg ételt. Szállásokat rendeztek be a fővárosi iskolákban is. A tantermekben egyszerre 10—20 lakót tudtak elhelyezni függönnyel ellátott vaságyakon. A szolgáltatás kiegészült még székkel, polccal, mosdóval, ruhafogassal és írókészlettel. Mindez 32 krajcárba került, de külön kellett fizetni a lábbeli tisztításáért, a csomagok őrizetéért és a gyertyáért. A szegények szálláshelyeit fáradhatatlanul járták azok az ügynökök, akik Amerikába toborozták a népet. 1896-ban több mint 24 000-en vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Kongresszusáradat Az ezredévi kiállítás mellett számos más millenniumi programra is sor került. Voltak tornaünnepélyek, regatta-, kerékpár-, vívó- és úszóversenyek, zenekari bemutatók és dalműsorok, s a kiállítási faluban egymást érték a búcsúk és a disznótorok. Rendeztek kertészeti, állat- és árpakiállítást, méhészeti és agancsbemutatót. Mégis, ami a legfeltűnőbb, az a kongresszusok hihetetlen száma. Nemzetközi, illetve országos kongresszust tartottak például a cukorgyárosok, az állatvédők, a postások, a magántisztviselők, az újságírók, a molnárok, a gyorsírók, a méhészek, az erdészek, a balneológusok, a lövészek, az atléták, a fogorvosok, a színészek, a régészek... és még hosszan lehetne folytatni. A borbélykongresszus résztvevői például azt akarták elérni, hogy Magyarországra ne hozzák be az akkoriban feltalált önborotvát, mert az tönkreteszi az üzletüket! Az 1896. május 2-án megnyílt ezredévi kiállításnak a korabeli kimutatások szerint 202 pavilonja és 22 464 kiállítója volt. A látogatók számát a végelszámolásnál 5 millióra tették. A kiállítás, amely reggel 8 órától este 11 óráig volt nyitva, október 31-én csukta be végleg a kapuit. (Folytatjuk.) FEHÉR BÉLA A KIÁLLÍTÁS megnyitó ünnepsége A hatást egy elsüllyedt hajó roncsai fokozták MAGYARORSZÁG 1986/5 24