Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-02 / 5. szám

Millennium Egymillió fillér A miniszter halasztást kér Cukorgyárosok, színészek, atléták I. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1891. október 31-én nyújtotta be a képviselőházhoz az 1895-ben tartandó országos nem­zeti kiállításra vonatkozó törvény­­ja­vaslatát, amely a fényes ünnep­lés mellett a jövőbe vetett lelkes bizalom kifejezését is fontosnak tartotta. A törvényhozásra erős nyomás nehezedett, széles volt az a tábor, amelynek tagjai inkább egy nagyszabású világkiállítás megrendezése mellett kardoskod­tak. Végül azok maradtak felül, akik az ezredik évfordulót nem­zeti ünnepnek tekintették. Baross Gábor 1892 májusában meghalt, utódja a miniszteri szék­ben Lu­kács Béla lett. Ő már országos bi­zottságot alakított a millenáris ünnepségek megszervezésére, s miután e testület áttekintette a helyzetet, úgy döntött, lehetetlen az ezredévi ünnepeket 1895-ben megtartani. A döntés Lukács Béla halasztási kérel­mét a képviselőház elfogadta, s 1896-ra tette a millenniumot. Lu­kács a kérést azzal indokolta, hogy az ünnepet maradandó mű­vekkel kell emlékezetessé tenni, így megvárandó a Mátyás temp­lom megnyitása, az új Országház részbeni elkészülte és berendezé­se, két Duna-­híd felállítása, két múzeum és az igazságügyi palota felépülte, a Citadella megszünte­tése és a Vaskapu szabályozása, amelyet nemzetközi szerződés ér­telmében Magyarország végez. Csodálatos, hogy a Citadella le­bontásának kivételével minden meg is valósult. Schulek Frigyes restaurálta a Nagyboldogasszony templomot, az Országház építése ugyan csak 1904-ben fejeződik be, ám az ünnepségek idején a kupo­laterem már használható. Ferenc József 1896. október 4-én meg­nyitja a róla elnevezett hidat — ma: Szabadság híd — s november 3-án átadják a forgalomnak az Északi összekötő vasúti hidat. Lechner Ödön tervei szerint fel­épül az Iparművészeti Múzeum, és Hauszmann Alajos igazságügyi palotája, amely ma a Néprajzi Múzeumnak ad otthont a Kossuth téren. A halasztás tudatában nyugod­­tabb tempóban kezdődtek az elő­munkálatok. Felhívást intéztek a lakossághoz, hogy ki-ki lépjen sorompóba a haza üdvére, készül­jön a nagy családi ünnepre s majd gyűljön az uralkodó köré, aki oly atyai gonddal vezette a magyarságot egy szebb évezred küszöbére.­­A társadalom mind­végig csak távoli szemlélője a fényes hivatalos eseményeknek. A király csak egyetlen egyszer ereszkedik le népe közé: május 18-án ellátogat a szegény polgá­rok, munkások és napszámosok számára a Vérmezőn rendezett ökörsütéses népünnepélyre.) Németh Imre miniszteri taná­csost, a Kereskedelmi Múzeum vezetőjét 1893 februárjában kine­vezik a kiállítás igazgatójának. Az ő irányításával dolgozzák ki az ezredévi bemutató programját, majd heves vita kezdődik arról, hol is legyen a kiállítás? Szóba kerül Lágymányos, ezt azonban elvetik, mert ezt a területet még nem köti össze híd Pesttel. Fel­vetődik Kőbánya, de ez sem jó az ottani sertéshizlaldák miatt. Van­nak, akik a Gellérthegyet java­solják. A vitát végül a főváros dön­tötte el azzal, hogy átengedte a Városligetet. Az országos bizott­ság most már kiírhatta a pályá­zatot a leendő kiállítás célszerű elhelyezésére. A készülődést állandó személyi változások is nehezítették. Németh igazgató 1895 januárjában öngyil­kos lett, és utódja, Grenzenstein Béla is csak egy hónapig volt a kiállítás igazgatója, mert pénz­ügyminisztériumi államtitkárrá nevezték ki. Közben ismét vál­tozik a kereskedelmi miniszter személye, Lukácsot Dániel Ernő váltotta fel, így már ő nevezte ki az újabb igazgatót, Schmidt Jó­zsefet. Pavilont kapott a honvédség, a csendőrség s kiállíthattak a ka­tonai felszerelést gyártók. Volt halászati, folyamszabályozási, ten­gerészeti, kereskedelmi, hitelügyi, szeszipari, közlekedési és bányá­szati bemutató... Az igazságügyi pavilonban egy-egy ismert bűn­ügyhöz kapcsolódó tárgyat, vala­mint fegyencmunkákat állítottak ki. Az emberbaráti intézetek kiál­lításán szellemi fogyatékosok és süketnémák gyártmányait, vala­mint a számukra készült rehabili­tációs segédeszközöket mutatták be. Az egészségügyi pavilonban lehetett látni modern tantermet, kórházi szobát és műtőt, míg a borászati csarnokban 6000 külön­böző hazai palackozású nevű so­rakozott. Az ezredévi kiállítás a kapitalista fejlődést felmutató Ma­gyarország nagy számadása volt. Az iparcsarnok előtti térség volt a kiállítás korzója, itt vilá­gító szökőkútban gyönyörködhet­tek a vendégek, míg az arany­könyv pavilonjában elhelyezett ha­talmas kötetbe minden látogató beírhatta a nevét. Az iparcsarnok vasvázas épülete még az 1885. évi kiállításról maradt meg, ebben mutatták be a hazai ipar fejlő­dését és legkorszerűbb termékeit. Volt pavilonja a Thonet testvé­reknek, Ganz és társának, Hag­­genmacher Henriknek. Speck Ja­kab tejcsarnokának különlegessége a gyermekek táplálására előállított sterilizált tej. A kiállítók között találjuk Frigyes főherceget, a vi­lágutazó Zichy Jenő grófot, Co­burg Fülöp herceget és József főherceget is. A millió fillér pa­vilonját Geitler Emanuelle asz­­szony építtette. Itt üveg alatt 1 millió darab s­étfilléres volt lát­ható, mellette pedig egy hatalmas tartály, ebbe kétfilléres rézpénzt kellett dobni a mentőegyesület javára. A jótékony hölgy állította, hogy itt is össze fog gyűlni egy­millió fillér.­­Ha nem, ő kipótolja az adományt. Krajcáros ágyak A történelmi főcsoport épületei a Széchényi és a Nádor szigeten sorakoztak, középpontban Vajda­­hunyad várával. A legtöbb látni­való itt volt. Például középkori levéltár, ahol vasrúdról csüngő zsákokban őrizték az okmányokat az egerek és a penész támadása ellen. Itt állítottak ki egy 1555-­­ből való 47 méter hosszú tanú­vallomást. Láthatók voltak had­történeti emlékek, címerek, ruhá­zatok és pénzérmék. Itt állt az az ezüst szarkofág, amelyet Mária királyné készíttetett Szent Simeon próféta tetemének. Kiállították Mátyás király trónkárpitját, be­rendeztek egy XV. századi lakó­szobát és könyvtárt, továbbá al­kimista aranycsináló műhelyt. Több termet vett igénybe a sza­badságharc emlékeinek bemuta­tója, a közönség ott tolongott, hogy láthassa Batthyány Lajos díszmentéjét, Damjanich fából készült tábori kulacsát és a deb­receni nemzetőrség selyemzászla­ját. A kiállítás területén szép szám­mal voltak vendéglők, cukrászdák és sörözők. A látványosságok kö­zött említendő a kinetoszkóp, ahol mozgófényképet mutogattak, míg az akváriumban a tenger alatti világot lehetett megismerni. A ha­tást egy elsüllyedt hajó roncsai fokozták. Sokan ellátogattak a kiállítási faluba, ahol a várme­gyék és a hazai tájegységek 24 jellegzetes parasztházát építették fel, s volt a falunak temploma, csárdája, sőt iskolája is. Az ezredévi kiállítást már meg­nyitása előtt sok kritika érte. A visszatérő vád: a kiállítás csupán a birtokos osztály életviszonyai­nak fényét és pompáját mutatja be, azon kívül nagy a reklám, a csinnadratta, ugyan­akkor sok a kétes nívójú szórakozás. Kétség­telen, hogy az ezredévi csillogás, az udvar jelenléte rengeteg em­bert vonzott, de voltak az ünnep­nek árnyoldalai is. Bizony nem volt felemelő látvány az a barakk­telep, amelyet a Stefánia úti víz­torony közelében épített a fővá­ros. Itt egyszerre ezer embert tudtak elszállásolni katonai ágya­kon, ez személyenként 10 krajcár­ba került. Ennyi volt ebben az időben a színházi ruhatár díja is. Ugyancsak tíz krajcárért mértek egy tál meleg ételt. Szállásokat rendeztek be a fővárosi iskolák­ban is. A tantermekben egyszer­re 10—20 lakót tudtak elhelyezni függönnyel ellátott vaságyakon. A szolgáltatás­­ kiegészült még szék­kel, polccal, mosdóval, ruhafogas­sal és írókészlettel. Mindez 32 krajcárba került, de külön kellett fizetni a lábbeli tisztításáért, a csomagok őrizetéért és a gyer­tyáért. A szegények szálláshelyeit fáradhatatlanul járták azok az ügynökök, akik Amerikába tobo­rozták a népet. 1896-ban több mint 24 000-en vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Kongresszusáradat Az ezredévi kiállítás mellett számos más millenniumi program­ra is sor került. Voltak tornaün­­nepélyek, regatta-, kerékpár-, ví­vó- és úszóv­ersenyek, zenekari bemutatók és dalműsorok, s a kiállítási faluban egymást érték a búcsúk és a disznótorok. Ren­deztek kertészeti, állat- és árpa­kiállítást, méhészeti és agancs­­bemutatót. Mégis, ami a legfeltű­nőbb, az a kongresszusok hihetet­len száma. Nemzetközi, illetve országos kongresszust tartottak például a cukorgyárosok, az állatvédők, a postások, a magántisztviselők, az újságírók, a molnárok, a gyors­írók, a méhészek, az erdészek, a balneológusok, a lövészek, az atlé­ták, a fogorvosok, a színészek, a régészek... és még hosszan lehet­ne folytatni. A borbélykongresszus résztvevői például azt akarták el­érni, hogy Magyarországra ne hozzák be az ak­koriban feltalált önborotvát, mert az tönkreteszi az üzletüket! Az 1896. május 2-án megnyílt ezredévi kiállításnak a korabeli kimutatások szerint 202 pavilonja és 22 464 kiállítója volt. A láto­gatók számát a végelszámolásnál 5 millióra tették. A kiállítás, amely reggel 8 órától este 11 óráig volt nyitva, október 31-én csukta be végleg a kapuit. (Folytatjuk.) FEHÉR BÉLA A KIÁLLÍTÁS megnyitó ünnepsége A hatást egy elsüllyedt hajó roncsai fokozták MAGYARORSZÁG 1986/5 24

Next