Magyarország, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 33. szám
Napjainkban sok mindent újraértékel az ország, így az állami vezetés a korábban sikeresnek mondott egyházpolitikát is. De vajon maga az egyház hogyan kívánja megvalósítani demokratizálódó társadalmunknak szóló küldetését? Augusztus 20. megünneplése kiváltképpen aktuálissá, sőt elkerülhetetlenné teszi a kérdés fölvetését, hiszen az államalapító Szent király „intelmei” saját történelmével is szembesítik az egyházat, és szólnak a jövőt építő mai nemzedéknek is. Erről beszélgettünk dr. Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspökkel, aki korábban — 14 évenkeresztül — történelmet és német nyelvet tanított a Szent Benedek-rend pannonhalmi gimnáziumában. Jelenleg ő a legfiatalabb magyar katolikus püspök. Számos fontos megbízatása mellett a Központi Szeminárium rektora és a Püspökkari Konferencia titkára. — Változó vagy inkább alapvető változások előtt álló társadalmunkban vajon mi lehet az az üzenet, amelyet ön mint hazájáért és egész egyházáért felelős püspök Szent István király életművéből közvetíteni kíván? — Akeresztény emberek meggyőződése— és ezt igazolják a történészek is —, ahogy Szent István a politikai megfontoláson túl, elsősorban lelkiismereti okból döntött a kereszténység mellett. Művében szerencsésen egyesítette a katolikumot és a politikumot, a kereszténység erkölcsi normáit, annak más európai államokban már kialakított gyakorlatát használta föl arra, hogy a magyarságot politikai-állami egységbe kovácsolja. A magyar államiság és a kereszténység eredeténél tapasztalható dinamikus egyensúly mindig csodálatra méltó és vonzó maradt — évszázadokon át. Ünnep — három szerepben — Az elmúlt évtizedekben azonban Augusztus 20-án Szent István mellett (sőt fölött!) az új kenyeret és az alkotmányt ünnepeltük, s ebben az összefonódásban aligha volt alkalmunk érzékelni a politikum és a katolikum Szent István-i összetartozását. — Sőt, ezzel inkább egy új — s azóta egyértelműen sikertelennek bizonyuló ■— tradíciót akartak létrehozni, hogy Szent István alakja és szellemisége minél inkább háttérbe szoruljon. Ebből származott az a zavaró állapot, hogy a magyar nép az állam, az alkotmány, az új magyar kenyér ünnepét ülte hivatalosan, miközben a nemzet tudata mélyén őrizte a szent király kitörölhetetlen képét. Erőltetett volt ez az ünneplés azért is, mert a magyar népnek nem sok köze volt az alkotmányához ... — Alkotmánymódosítás előtt állunk. Sokak számára vitatott a szocializmus fogalmának használata. Csakhogy az elmúlt negyven évben kiadott püspökkari nyilatkozatok is használták ezt a kifejezést ... Most, amikor a magyar társadalom lelkiismeret-vizsgálatot végez, vajon megteszi ezt az egyház is? — Igen. Ez szükségszerű. Az egyházi és a társadalmi élet megújításáról szóló püspökkari nyilatkozat, amely nemcsak a katolikus sajtóban, hanem a Magyar Nemzet augusztus 8-i számában is megjelent, komoly számvetést végzett. A nyilatkozat első része megvallja: a történelmi kényszerhelyzetekben nem mindig sikerült a leghelyesebb utat megtalálni, a magyar egyház nem vállalta mindig a prófétai küldetést. Miközben eztismerjük, kötelességünk emlékezni mindazokra, akik az üldöztetés ellenére tiszteletre méltó hitvallóként — s itt elsősorban Mindszenty Józsefre gondolok — tettek tanúságot egyházuk és népük mellett. Az egyház meghasonlottságának éppen az volt az egyik oka, hogy szembeállították saját hitvallóival és mártírjaival. Napjainkban, a rendkívül gyorsan változó társadalom kihívásaira a katolikus egyház nem tudott megfelelő módon és időben reagálni. Most lelkipásztori tervet készítünk, amely az egyház belső szempontjai szerinti, a II. vatikáni zsinat szellemében, teljes megújításra törekszik. Ám ahogy az egyházra nehezedő nyomás enyhül, szembe kell néznünk saját erőtlenségünkkel és tehetetlenségünkkel is. Egyház, politika, pártok — Úgy tudom azonban, hogy a magyar katolikus püspöki kar sem egészen egységes a társadalmi változások nyomán fölmerülő kérdéseket illetően... — Ezt kár lenne vitatni, hiszen a kívülállók számára is ismert, hogy vannak véleménykülönbségek. Természetesen nem a katolikus egyház alapelveiről alkotott véleményünk eltérő, hanem az, hogy ki milyen gyorsan képes reagálni a társadalom változásaira. — Sokszor halljuk, hogy az egyház ne politizáljon. Ha viszont figyelembe vesszük a II. vatikáni zsinat tanítását, amely szerint az egyház nemcsak püspökökből, papokból és szerzetesekből áll, hanem világiakból is, akkor már nehezebben tartható fönn ez a sommás ítélet. — A keresztény lét közösségi létforma, s ennyiben politikus létforma is. Kereszténynek lenni — mindig bizonyos politikai állásfoglalást is kifejezett. Mivel a keresztények az ókorban nem áldoztak pogány isteneknek, azért őt at ateistáknak, az „emberiség ellenségeinek” tartották. De a keresztény ember sem akart a korhoz kötött eszméknek hódolni, s ezért is a közélet perifériájára szorult. Ha tekintetbe vesszük a magyar történelem sajátos alakulását, akkor láthatjuk, hogy a katolikus egyház a második világháborúig politikailag is befolyásos hatalom volt. Ezt követően azonban a hatalomból kiszorították, olyannyira, hogy kiszolgáltatottá lett. Meg kellett tanulnia, hogy nincsenek politikai jogai. Most egészen új helyzet állt elő. Az egyháznak nincsenek ugyan politikai előjogai, de az esélyegyenlőség alapján részt vehet, sőt bizonyos értelemben erkölcsi kötelessége, hogy részt vegyen az ember szabadságáért folytatott küzdelemben. A kifejezetten lelki hivatású ember (püspök, pap, szerzetes) ne legyen politikai párt tagja, ez a világiak hivatása. Teljesen osztom Egon Kapellari, klagenfurti püspök véleményét, hogy az egyház nem tekintheti egyenlőképpen a pártokat, hanem azt kell figyelembe vennie, melyik pártban kerülnek jobban előtérbe az emberi értékek. Ahogy a keresztény ember és közösség kovászként hathat a társadalomban, úgy egy keresztény világnézetű pártnak is helyes jelen lennie a magyar közéletben, hogy magatartásával — amely semmilyen cél érdekében sem szentesítheti az eszközt — példaként szolgáljon az egész egyház és a társadalom számára nélkülözhetetlen szabadságért folytatott politikai küzdelemben. A nemzet érdeke és az egyén jóléte . Annál is inkább, mert egy keresztény világnézetű párt Európába való integrálódásunk gazdasági és politikai céljait a keresztény Európához való tartozásunk követelményével egészen eredeti módon egészítheti ki. — Ha egyetemes keresztény értékeket képviselünk, akkor valóban teljes jogú, felnőtt tagjai lehetünk Európának. Szent István is korfordulón, történelmi felelősséggel vállalta a döntést, s ezzel eszményt és távlatot adott a rábízott népnek. Ha viszont az ember nem tud a megfelelő pillanatban dönteni, akkor legalábbis mulasztással vétkezik, mert nem ismerte fel az idők jelét. Mindent meg kell tennünk, hogy az ember emberi jogaihoz és a keresztény keresztény jogaihoz jusson. Én is ezért beszélek most. És ez is politikai állásfoglalás. — Átalakulás, talán újjászületés előtt áll az ország. Mire taníthat minket most Szent István? — Talán arra, hogy egy nemzet érdeke és jövője nem fordulhat az egyén pillanatnyi jólétén. A közösség jövője az egyéntől áldozatokat kíván. Szent István keresztény államában nem hiányzott az egységes koncepció és vezetés, de a kisebbségek autonómiája sem. A nemzetiségek is otthon érezték magukat ebben az országban. Mi adja meg az egyház hitelét? — Idén augusztus 20-án ismét együtt ünnepel az egyház és az állam. Megint együtt — ha ugyan más platformon is, mint az elmúlt negyven évben. Mondjuk úgy, ahogy a Horthy-korszakban...? — Az egyház konszolidál — és ezt minden fennálló hatalmi rend ki akarja használni. Mégsem ez az egyház társadalmi küldetése. — Azért az egyház maga is igyekszik, hogy ott tehessen a hatalom közelében. — Jézus és egyháza között sokszor valóban éppen ezért támad szakadék. Pedig nekünk nem az intézményrendszerünk biztosításán kellene fáradoznunk, hanem vállalni prófétai küldetésünket, ha szükséges a kisebbségi sorsot, vagy akár az üldöztetést is. Vállalni Jézus példája nyomán a szolidaritást a szegényekkel, a kisemmizettekkel, a társadalmi lét perifériájára szorultakkal. Ha ezt egyházunk — isteni Mesterével szembesülve — elfogadja, akkor lesz hitele az emberek előtt is. A magyar társadalom a közelmúltban katakombákba kényszerítette a Szent István-i hagyomány értékeit. Ezért ez nem volt látható — de megmaradt. Ha ezek az értékek ismét felszínre kerülnek, akkor egy megújult, szabad egyház egy szabad társadalomban újra népünket és talán egész Európát is gazdagító valóságot teremthet. GICZY GYÖRGY Katolikus egyház Megújuló küldetés Lelkipásztori terv ! Kell egy keresztény párt Fotó: Archív A 1£GFIATALABB PÜSPÖK Kataskombákba kényszerült 5. MAGYARORSZÁG 1989/33