Magyarország, 1898. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

4 czentrum tagja, több czikluson át képviselte kerü­letét. 1891-ben Rudini meghívására elvállalta a hadügyminiszteri tárczát, melyet Giolitti alatt is megtartott. Ez a minisztérium megbukván, termé­szetesen ő is visszalépett, de 1896 ban, az aduai vereség után, Rudini újra szervezvén minisztériu­mát, Ricolti, Caetani, Colombo, Carmine, Perazzi kilépett, Visconti-Venosta és Prinetti pedig belé­pett az új kabinetbe, a hadügyminiszteri tár­czát újra Pelloux vállalta el. Ekkor szená­torrá nevezték ki, mert nem akarta magát választás­unk alávetni, egyszersmind átvette a verona­i hadtest parancsnokságát is. A múlt év deczemberében azonban újra leköszönt, egyúttal provokálván az egész minisztérium lemondását, azt követelte a parlamentben, hogy Zanardelli lépjen be a kabinetbe. Leköszönésének az volt az oka, hogy a kamara nem fogadta el a hivatalno­kok fizetésének emelésére vonatkozó törvényt, továbbá nem értett együtt Luzzatti pénzügyi programmj­á­­val. Ezt ki is jelentette, mikor a kamarában, meg­hallotta, hogy a pénzügyi bizottság, az ő tudta nélkül, az eritreai költségvetést 5 millióra szállí­totta le. Pelloux tábornok igazi katonai típus és bár túl van már a hatvanon, elég edzett és erős. Igen eszes ember, éleslátásul, és mint katonát páratlan kötelességtudás és szigor jellemzi. Azonkívül jó szónok és nemcsak a katonák becsülik mint tá­bornokot, hanem mint politikus is általános tiszte­letnek örvend. Mint királyi biztos, páratlan erélylyel fojtotta el a balti zavargásokat és helyreállította a nyugalmat. A Visconti-Venosta lemondása által okozott leg­utóbbi válságban fontos szerep jutott volna neki, de Rudinivel nem lévén egy nézeten, nem bírt vele megegyezni. Budapest, június 30. A helyzet Ausztriában. A berlini Börsencourier c­ímű lap azt írja, hogy az utolsó napokban javult a kilátás arra, hogy a németek és csehek között Csehországban létrejön a béke. Az Ausztria és Magyarország között való kiegyezés feltételezi, hogy Ausztriának munkaképes nép­képviselete legyen. Ez első­sorban a németek és csehek között való béke létrejövetelétől függ, a­minek kieszközlésére a kormány rendkívüli fáradságot vesz. Nem sze­relmünket. Engedje, hogy minderről hallgas­sak ; tőlem telhetőleg el akarom felejteni azt az időt, a­mikor a másé voltam. Álomban éltem, mintegy önkívületben, nem okozott örömet semmi, nem is szomoríthatott meg semmi. A­mikor György tüdőgyuladásba esett és én ott virrasztottam a beteg ágya mellett, megbánást éreztem a miatt, hogy nem lehetem neki többje. De ő mindig boldognak tartott. Az ő nézete szerint volt rá okom, hogy az legyek és a szemeim könnyekkel tel­tek meg, a­mikor megköszönt mindent, a­mit érette tettem. Nagyon sokáig szerencsétlen voltam, elhi­bázott életemre gondoltam s a szegény ha­lottra, kinek szintén olyan kevés jutott ki az örömből. De most, hogy újra érzem a tavasz lehét, fiatal s reménynyel teli lettem újra. Szabad vagyok, érzem magamban a képessé­get arra, hogy boldogítsak s magam is boldog legyek és akarom, értse meg Pál, akarom, hogy végre boldogok legyünk. Ön csak várja azt, hogy megszólaljak. Ér­zem, tudom abból a néhány sorból, melyeket ön küldött, a­melyek megmondtak mindent. Mi lehet az oka, hogy olyan vidámnak, olyan megkönnyebbültnek érzem magam ! Hiszen a legnőietlenebb, leghihetetlenebb dolgot mű­velem ! Kínálom magam egy embernek és úgy érezem, mintha ennél okosabbat nem tettem volna soha. Várjon most, a­mikor fo­galmaim olyan teljesen ferdék, éppen most ennének helyesek ? De ne bölcselkedjünk e pillanatban. Megmondtam mindent, mit mondanom kel­lett. De még egyet: Még mindig szép va­gyok, Pál, gondolja meg jól, elvehet-e már feleségül! ,a Budapest, 1898. péntek, július 1. MAGYARORSZÁG had addig minden reményről lemondani, a­míg a tárgyalások meg nem szakadnak. A Thun miniszterelnök által, minden kötelezett­ség nélkül meghívott cseh képviselők ma délelőtt közös előértekezletet tartottak Kaizl pénzügyminisz­­ternél. Délután Thun miniszterelnöknél volt kon­­ferenczia, a­mely valószínűleg holnapra is el­nyúlik. A szerb egyházi kongresszus választmánya legutóbb több fontos határozatot hozott. A minisz­terelnök egyik leiratában a kongresszust egyes egyházi javak leltározására hívta föl. A kong­resszus választmánya kijelentette, hogy a kormány e kívánságának hajlandó eleget tenni. Ebben az ülésben került újólag napirendre a patriarcha palotája építésének terve is. A választmány már régebben elhatározta, hogy a patriarcha szá­mára Karlóczán palotát építtet, e palota építési költségeit egy fölveendő kölcsönből fedezi, mely határozatokra a legfelsőbb jóváhagyást közvetlenül már ki is eszközölte. Minthogy azonban itt külön­ alap megterheltetéséről van szó, a kongresszusi választmány a törvénynek megfelelően elhatározta, hogy a legfelsőbb jóváhagyás kieszközlését utólag a miniszterelnök útján fogja szorgalmazni. Végül elhatározták, hogy a budai püspöki palotát meg­felelően kibővítik, hogy ott a patriarchának, a fővárosban való tartózkodása idejére, állandó szál­lása legyen. A vármegyei tisztviselők fizetése. A na­pokban több főispán időzött Budapesten, a­kik valamennyien előterjesztést tettek a kormánynak a vármegyei tisztviselők javadalmazásának emelése érdekében és különösen hangsúlyozták, hogy a közigazgatási reformtól különválva oldják meg ezt a kérdést. A kormány a jövő évi költségvetésben emelni is fogja a vármegyék állami dotáczióját, de a megyei tisztviselők javadalmazásának általános ren­dezése csak a közigazgatási reformmal kapcsolat­ban fog történni. A háború. A harc­térről. Madrid, jan. 30. A tegnapi minisztertanácson a tengerészeti miniszter felolvasta a manillai csatáról szóló, kiegészítő iratokkal ellátott jelentést, a­melyet tegnap kapott meg. A minisztertanács elhatá­rozta, hogy az iratokat a legfőbb haditanács elé terjeszti, hogy az akképpen járjon el, a­mint szükségesnek látja. Washington, jun. 30. A Santiago de Cuba közelében a Guama folyó mellett levő táborból táviratozzák mai kelettel. Előkészületeket tesznek valamennyi fegy­vernembeli csapat általános előrenyo­mulására , az előnyomulást azonban nem rendelik el előbb, mielőtt minden egyes ember 3 napi élelmiszerrel el nincs látva, a­mi két­­három nap előtt lehetetlen. A város irányá­ban eszközölt kémlelés alkalmával spa­nyolokra nem akadtak. Azok való­színűleg a sánczok mögé vonultak vissza. Shafter tábornok főhadiszállása még mindig a «Segmanda» hajón van, hogy folytonos összeköttetésben álljon Sampson ten­­gernagygyal. Jelenleg 13.000 ember van az első csatasorban. A­ csapatok szelleme az iszonyú hőség s a csekély és rossz élelmezés daczára kitűnő. Most már a tüzérség hátra­maradt részét is partra szállították. Schalter tábornok a­miatt panaszkodik, hogy nincs elég lova. New­ York, jún. 30, Kingstonból érkezett távirat jelenti. A spanyol konzul Santiago de Cubából kábel táviratot kapott, a­mely szerint egy spanyol lövedék, a­mely a Brooklyn amerikai czir­­kálóhajót találta, Schley parancsnokot 21 emberrel együtt megölte. Azt jelentik to­vábbá, hogy kiterjedt aknahálózatot raktak le, hogy megakadályozzák az amerikai hadsereg behatolását a Santiago de a cubai kikötőbe. Új régensnő: Madrid, jún. 30. Izabella spanyol infánsnő, mint asturia herczegnője már két ízben volt spanyol trón­örökös, két ízben is le kellett mondani erről, hogy most talán harmadszor, ha nem is királynő, hanem régens legyen. Mint Izabella volt spanyol királynőnek legidősebb leánya 1851-ben született, 1857-ig Alfonz testvérének születéséig trónörökös volt, és 1874-ben, midőn testvére, XII. Alfonz a trónra jutott, ismét Asturia herczegnője lett s ez volt 1880-ig, a midőn legidősebb leánya, Mária de las Mercedes infánsnő javára erről le kellett mondania. Donna Izabella a legkedveltebb tagja a spa­nyol uralkodó családnak, ezt a nép nyelvén s ez tette oly kedveltté. Igazi spanyol hon­leány. Nem hiányzik egyetlen bikaviadal­ról sem, sem a kiállításokról s min­denütt hordja a spanyol nők ismeretes fátyolát. 19 éves korában neje lett a nápolyi király legifjabb testvérének, Girgenti grófnak. 20 éves korában már özvegy volt és mivel gyermeke nem volt, 1874-ben visszatért Spa­nyolországba, a­hol a királyi palotában lakott. Első sógornője, egyszersmind unokatestvére nem volt rokonszenves előtte, de annál inkább az volt Mária Krisztina mostani régens­­királynő, a kinek igazi bizalmasa és kire a régensnő mindenkor bizta gyermekei védelmét, ha a szükség elválasztotta tőlük. Itt azt be­szélik, hogy Erzsébet főherczegnő, Mária Krisztina anyja, azt tanácsolta neki, hogy a mostani zavaros időkben tegye le Girgenti grófnő kezeibe a régensséget. Mindenesetre ő az egyedüli, a­kit a nép vakon követni fog. A jégverés. Budapest, június 30. Meglátogatott minket az Úr és sújtó keze nyomán sírás és jajongás támadt. A verejté­­kes munka gyümölcse sárosan, letarolva fek­szik a szántóföldeken, még álomnak sem lesz jó az, a­miből a mindennapi kenyerünknek kellett volna lennie. Megnövesztette a mi vetésünket, megtermé­­kenyitette a kalászokat, aczélosra edzette a buzaszemet s mikor érett kalászokat ringatott az alkonyi szellő, mikor reményünk valóra vált már, a tizenkettedik órában éreztette ve­lünk kezének súlyát. A fél ország sírva nézi a nagy pusztulást Zsellér­ ember kezéből kivette a kaszát, gazda ember asztaláról elvette a kenyeret. Vidám arató­dal helyett panaszos sírás tör az ég felé, a munkás­kezek kétségbeesetten kulcso­­lódnak imára, hogy felpanaszolják az égnek az ő nehéz keservüket. Learatott, elcsépelt a jég! A munkáskezek­nek nem akad munkájuk ma, hogy holnap az éhes szájaknak ne legyen betevő fa­latjuk. Harmadnapja járja a jeges fergeteg az or­szágot. Mint egy nagy kisértet szállanak a sárgás felhők, hogy hirdessék az Ur haragját. Az ország minden részéről még egyre érkeznek a hieb-hirek s minden értesítés ez­rek, százezrek koldusbotra jutásáról ad hirt. A kormány és a jégverés. Az ország harmadát elverte a jég. A tönkrement emberek jajongása az egész országot betölti, a táviratok özönlenek a szerkesztőségekbe s valamennyi pusztulásról, koldusbotra jutott emberekről beszél és Magyarország kormánya, a minisztertanács, a földmivelési miniszter közös tanácskozáson azt határozta el, hogy valószínüleg a legközelebbi értekezleten fogja tárgyalni ezt az ügyet. Megbízható forrásból veszszük a követke­zőket: A jég és viharok által okozott károkkal tegnap délután a miniszteri tanács is fog­lalkozott, de miután az eddig beérkezett távirati tudósításokból a helyzetnek csakis vázlata, de nem valódi képe feküdt a mi­niszteri tanács előtt, azért elrendelte a földmivelésügyi minisztériumz, hogy a jég és

Next